Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-05 / 210. szám
1992. szeptember 5., szombat Kelet-Magyarorsza^, Álláskereső kesergő Még mindig megmaradt a munka tisztelete és becsülete Nyíregyháza (KM—Bojté Gizella) — A megyében sajnos változatlanul nagyon magas a munkanélküliek száma, munkahely azonban alig akad. A legfrissebb statisztikai adat szerint az 55 279 munkanélkülire csak 1234 álláshely jut. Lapunk hasábjain már több mint egy hónapja rendszeresen közöljük a Megyei Munkaügyi Központ álláskínálatát, hogy így segítsük információhoz jutni az embereket, az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról kérdeztük a megye néhány kirendeltségének vezetőjét. A nyilvántartott munkanélkülieknek egy felkínált álláshely esetén nincs mit variálni. Elfogadja vagy nem. Ha nem, megszüntetik a járadék- folyósítás. A cél tudniillik az, hogy „munkába helyezzék” az illetőt. Akkor muszáj elfogadni az állást, ha az megfelel a munkanélküli szakképzettségének vagy utolsó hat hónapi munkakörének, a fizetése magasabb lenne a folyósított járadéktól és a munkahelyre való utazás három órától nem venne több időt igénybe. A strandon is ezt beszélik... Nem igaz az, hogy az emberek ameddig csak lehet, kihasználják a segély lehetőséget — mondta Jónás Bélané, a kisvárdai kirendeltség vezetője — mintsem munkába álljanak. A vidéki emberek mentalitásában még mindig megmaradt a munka tisztelete és becsülete, ezért elvállalják a kevés fizetéssel járó lehetőséget is. Az újságból azok is információt kapnak a cégek által felkínált állásokról, akik nem szerepelnek nyilvántartásunkban, a regisztráltaknak ugyanis mindig küldünk tájékoztatót. így óriási az érdeklődés, s az emberek még a strandon is az újságból kivágott cikkről beszélnek. Igaz, Kisvárda térségében elsősorban mezőgazdasági idénymunkára van kereslet. A csenged kirendeltségen Vadász Gábor arról számolt be, hogy hozzájuk még Beregszászról is jönnek érdeklődők. A cégek almaválogatásra keresnek nőket és férfiakat. A legnagyobb gondja a térségnek, hogy rendkívül rossz a közlekedés és a vállalatok már nem járulnak hozzá az útiköltséghez vagy a szállásdíjhoz. / Érettségizett takarítónő Baktalórántházán is hasonló a helyzet, sőt a megyében itt a legmagasabb a munka- nélküliek száma, 28,6 százalékos. A termelőszövetkezetek átszerveződtek, tönkrementek, ráadásul a budapesti cégek az ingázók nagy részét elbocsátották, ami to- .vább fokozza a nehézséget. — A munkaadókkal nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki — tájékoztatott Papp Sándor kirendeltségvezető — szinte minden létező álláshelyet közölnek velünk. Az is igaz, hogy nagyon válogatnak. például érettségizett takarítónőt kerestek, aki gyors- gépími is tud. Egy vegyes vállalatnak burkolóra, kőművesre volt szüksége, már ránézésre kiszúrták azt, aki néha iszogathat. Rezsőfi István, a nyíregyházi kirendeltségvezető helyettese arról panaszkodott, hogy nem nő az állások száma, de nem is minden munkáltató jelenti be azt, ami egyébként kötelező lenne. A Kelet-Magyarország közlése alapján nagyon sokan telefonálnak, gyesen lévő kismamák és olyanok is, akiknek még van munkahelyük... Nagyecseden többek között úgy próbálnak könnyíteni magukon, hogy alakult egy kft., mely varrónőket keres, oda felvettek 60 munkanélkülit és most betanítják őket. Mester Ferenc kirendeltségvezető elismerően nyilatkozott arról, hogy végre összefut minden információ és az emberek legalább tájékozódni tudnak. A kockázattól ódzkodnak Annyi kis szépséghibája van a dolognak, hogy például meghirdetik: kell 5 villany- szerelő, s mire megjelenik az újságban, már be is telt — mondja Dorka Sándor Mátészalkáról. — Az emberek többsége mindenféle munkát elvállal, csak legyen, de üzletkötők nem szívesen lennének, félnek a kockázattól. Fehérgyarmaton 4523 munkanélküli van, közülük 3971- en részesülnek járadékban. Érdekes jelenségre lett figyelmes Fekete Andrásné kirendeltségvezető: betanított munkára keresnek szakmunkásokat. Karóczkainé Szabó Márta tájékoztatása szerint Nyírbátorban se kapkodnak a cipőfelsőrész-készítő szakma után, a fizetések meg egyszerűen nevetségesek. Gyermán- né Pelyvás Sára a nagy káliéi kirendeltség vezetője többet várt az újsághirdetéstől, véleménye szerint az emberek nem kapkodnak az állás után. A Nyírség Tsz-be például almaszedésre hívták a munkanélkülieket, akik a plusz kereseti lehetőség mellett nem veszítették volna el a járadékukat sem. És sorba hozzák az orvosi igazolást, hogy nem tudják vállalni... Akiknek van munkájuk. Az amerikai John Deer kistraktorhoz kommunális célokra szolgáló munkaeszközöket terveznek, gyártanak az AGROGÉP Kft. nyírteleki üzemében. ELEK EMIL FELVÉTELE Korszerű termékek a műszeriparban Vízórákkal el lehet árasztani a piacot, de előbb meg kell szerezni Szőke Judit M z egyik fővárosi IX műszaki szakközépiskola ünnepélyes évnyitó ünnepségén beszédet mondott a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Beszélt a ván>a várt szakképzési törvényről, a vállalkozói szféra bevonásának szükségességéről a gyakorlati oktatásba, hiszen a hagyományos tanterepek a nagy állami vállalatokkal együtt „le- rombolódtak”. Azt még a laikus is belátja, hogy az új gazdasági szervezeteket kell a szakképzés harcmezején stratér giai szövetségesnek megnyerni. Am ehhez érdekeltséget kell teremteni. Másrészt annak is megvárt a komoly oka, hogy sokak — legfőképpen maguk az érintettek — vészharangot kongatnak a szakképzés felett a foglalkoztatás terén kialakult dráma miatt. A helyzet paradox, mert ugyanakkor növekedett a szakképzés presztízse. Az elmúlt években több mint tíz százalékkal nőtt a szakképző intézmények száma, s ehhez hasonló mértékben emelkedett a szakközépiskolák tanulóinak létszáma. Ez jó dolog. Talán inkább a szakmák szerkezetén, a túlspeciali- záltságon kellene igazítani. Van bőven ennek a társadalmi-gazdasági szempontból lényeges kérdésnek annyi intézménye, szervezete, mégsem látszanak a megnyugtató előrelépések. Mintha nem lennének egy kézben a szálak. Pedig bizonyára nem nagyon bonyolult összevetni a demográfia várható mozgását, a munkaügyi központok szakma szerinti túlkínálatot mutató adatait, a jelenleg aktív szakemberek korösszetételét az alakuló piacgazdaság kihívásaival. Nem vagyok abban biztos, hogy ebben a témában az iskolák szabadsága egyet jelent azzal, hogy magukra hagyják őket. Meg munka nélkül a szakképzett pályakezdőket. Valahol ez is politikai kérdés. Szakképzés-politikai. A vásárlók igényeinek megfelelően mind több kedvelt nyugati autómárkát felsorakoztató kereskedés nyitja kapuit a megyében. Nemrégiben az Alfa Romeo és a Daihatsu első hivatalos márkakereskedése nyílt Nyíregyháza belvárosában. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE A magyar műszeripari termékek pár évvel ezelőtt még megállták a helyüket a „külföldi” piacokon. Azóta azonban nagyot változott a világ: kiderült, ami az önellátásra törekvő KGST-or- szágokban eladható volt, annak jó része a kutyának sem igen kell Európa nyugati felén. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében — nem számítva a pár főt foglalkoztató kisebb gazdasági társaságokat —-, a műszeripart gyakorlatilag a Magyar Optikai Müvek mátészalkai gyárából kivált három vállalat testesíti meg. Az üveglencséket a német Zeiss művek gyárában állítják elő, a műanyag lencséket egy belga cég üzemében készítik, míg a vízmérő órákat és berendezéseket egy magyar kft. műhelyeiben szerelik össze. A külföldiek Mátészalkán azért is vásárolták meg a lencsekészítő gyáregységet, mert az ott dolgozó munkaerő nagyon jól képzett és viszonylag alacsony bérért végzi el a nyugaton ma már megfizethetetlen kézi munkát. Ez a szituáció mutatja tíz előrelépés útját is. E szerint mindenképpen külföldi, piaccal is rendelkező társaság partneréül kell szegődnie annak a hazai vállalatnak, amely sikert akar elérni a határainkon túl. A fejlődési pályán az alkatrészek és a részegységek gyártása az első csatlakozó lépés, hiszen késztermékkel ma már gyakorlatilag lehetetlen betörni a nyugati féltekére. Ráadásul biztosabb jövő elé is néz az, aki beszállítója egy nemzetközi hírű cégnek: a multinacionális vállalatok folyamatosan igénylik a részegységek szállítását, s eközben a magyar termelő nincs kitéve közvetlenül a piac változásainak. Hasonlóan jó üzletet köthet a vízmérőket gyártó mátészalkai társaság is. Magyarországon most igen nagy az igény az egyedi fogyasztásmérők iránt, a becslések szerint legalább tíz- milliárd forint értékben adhatók el vízmérő órák. Ezt a piacot kellene részben vagy egészben megszereznie a mátészalkai kft.-nek ahhoz, hogy új tevékenységek elkezdéséhez is elegendő tőkével rendelkezzen. Humor Az 1867-es kiegyezés után Magyarország a kapitalista fejlődés útjára lépett Vasútvonalak, gyárak épültek, iskolákat kulturális intézményeket létesítettek Megélénkült a politikai, parlamenti élet. Ezek a „boldog békeidők” az első világháborúig tartottak. E hosszú, érdekes kor jeles képviselőiről szólnak az összegyűjtött anekdoták. — Ettől nyugodtan kinevezheted, kegyelmes uram — vágott vissza a képviselő —, mert nem iszik többet, mint én, és nálad nem gorombább. Nevető elődeink Szilágyi Dezsőnél, a hirtelen haragú igazságügy-miniszternél Barcsai Domokos képviselő egy fiatal jogászt prote- zsált törvényszéki bírónak. A miniszter pár nap múlva ezt a választ adta a képviselőnek: — Nem nevezhetem ki a pártfogolto- dat, mert azt hallom róla, hogy iszik és goromba. Főúri körökben rossz néven vették, hogy Andrássy Gyula gróf még külügyminiszterként is jó barátságban van Munkácsy Mihállyal, a világhírű festővel. — Hogy tudsz miniszter létedre barátkozni azzal a piktorral, aki néhány éve még asztaloslegény volt? — faggatta Andrássyt az egyik barátja. — Mondd csak, kérlek — kérdezte a miniszter sebző gúnnyal —, ki volt Raf- faello korában a külügyminiszter? — Honnét tudjam én azt? — hökkent meg a kérdező. — No lám, de azt még te is tudod, hogy ki volt Raffaello! Deák Ferenc képviselői ülőhelyét következetesen elfoglalta egy nem túlságosan tehetséges, törtető honatya, ha Deák történetesen nem volt jelen a T. Házban. — P. már megint a helyeden ül — figyelmeztették a folyosón Deákot. — A helyemet könnyebb elfoglalni, mint betölteni — mosolygott vissza Deák. Gyűjtötte: Kiss György Mihály Kommentár Nagyban utazunk Tóth M. Ildikó S ok vállalkozó/ hajt mostanában ] a meg gaz dpgo elás vágya, bele akarnak kerülni az új magyar arisztokráciáiba. Csak a legtöbhen azt felejtik el, amit a példaképpé vált nyugaton a milliárdos sohasem: hogy, aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Nálunk manapság szinte mindenki nagyban utazik, fütyül a kis üzletre. Ezt leginkább lakásfelújításnál tapasztalja meg az ember, egy polc, szekrény konzol, ablakkeret megcsináltatásához lámpással kell keresni a mestert. Nemhiába mondják a precíz németek, percre pontos amerikaiak, a nagy türelmű japánok, hogy a magyarokkal azért nem kötnek üzleteket, mert nincs üzleti moráljuk. Nincs bizony, a legtöbbnek. Mintha órát nem ismernének, az adott szóra fügyülnek, úgy látszik, pató- pál uras „ej, ráérünk arra még” szokásaiktól nem tudnak megszabadulni. így azonban kicsi haszon sem lesz, nemhogy nagy, ugyanis az ilyen vállalkozók a milliós üzletekben is pont úgy viselkednek, mint a számukra filléresekben. A nyugati üzletembereknek kiváló a szimatuk, rögvest megérzik, ki a megbízhatatlan, még akkor is, ha a munkája kiváló. Eljő az idő, amikor százszámra mennek majd tönkre az igazi versenyben az ilyen vállalkozók. Talpon csak az fog maradni, aki megtanulta, hogy mit jelent az üzleti tisztesség, és a kis haszonra sem legyint. A japánok gazdasági csodájának egyébként az volt az egyik titka, hogy nem szégyelltek tanulni, és apránként, kicsi téglákból építették föl a tornyukat, amivel a világ fölé magasodtak. Sajnos, a mai j magyar vállalkozók jó ré- I szére nem jellemző a jövő- ! ben nézés, pedig kellene, j mert lesz itt valódi verseny is. A , filléres” munkákra is sokan fognak vállalkozni — addig megteremteni kell a jó hírt, nem pedig patópál urasán eljátszani. Igaz, ez az utóbbi egyszerűbb. HÁTTÉR Nézőponn Szakképzés-politika
