Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-04 / 209. szám

Kelet-Magyarország 3 1992. szeptember 4., péntek HATTER Árak, utak, utazások Az IBUSZ magasan tartja a mércét, nem véletlenül Kalotai László HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Nyíregyháza (KM) — Némely tevékenység időszá­mítását nem a naptár, ha­nem a gyakorlat határozza meg. Ahogy nyár elején az iskolákban kiállítják a bizo­nyítványokat. a színházak­ban összegzik az évad ta­pasztalatait és labdarúgás­ban is véglegessé válnak a tabellák, úgy ősz közeledté­vel az utazási irodák készít­hetik el nagyjából éves mér­legüket, hiszen a szezon már jó esetben is hetekig tart csupán. A turizmus helyzetéről, ezen belül a kiutazásokkal kapcsolatos tapasztalatokról beszélgettünk Kalotai László igazgatóval az IBUSZ megyei központjában, Nyíregyházán. —A hírekből ismert hábo­rús konfliktusok mennyire változtatták meg a szerve­zett utazások irányát, csök­kentették-e az emberek uta­zási kedvét, és mennyiben hatottak az irodák munkájá­ra? Feszültségek a világban — A világban tapasztalható feszültségek mindenkor ha­tással vannak az idegenforga­lomra. Az IBUSZ leállította az Adriára irányuló szervezé­seinek döntő részét, pótlá­sukra igyekezett olyan csen­des, biztonságos helyeket ta­lálni, amelyek kielégítik a pi­henni vágyó magyar turisták igényeit. — Ilyen például Görög­ország északi fele. Ezek az utak viszonylag olcsók vol­tak, viszont nem Athént és környékét ígérték... — Ezekben az árakban a már említett dél-európai hely­zet is kifejezésre jut. Ameny- nyiben bekövetkezik a várva várt konszolidálódás, az nö­velni fogja az árakat. Athén és környéke persze most is drá­ga, bár ott más a vendéglátás színvonala is, miként az oda­látogató turisták legtöbbjének anyagi helyzete úgyszintén. Az idegenforgalomban is min­den a piacon dől el a keres­let-kínálat kölcsönhatásában. Talán éppen ezért figyelemre méltó, hogy az idén — gon­dok ide, drágaságok oda — többen utaztak, mint tavaly. Visszaesés mutatkozik ugyan­akkor a bevásárlóturizmus­ban. Ebből arra az örömteli tényre lehet következtetni, hogy az utazni vágyók érdek­lődése újra az élmények, a látnivalók felé fordul. Maradéktalan teljesítés — Az idegenforgalom üz­letágában az utóbbi időben megjelentek a vállalkozói kezdeményezések, a kis uta­zási irodák, a ,,tours”-ok és ,,reisen” -ek. Milyen kapcso­lat van a nagy múltú IBUSZ és a most szeren­csét próbáló, szárnyaikat bontogató in­tézmények kö­zött? — Gyakorla­tilag nincs kapcsolatunk velük, hogy pontos legyek: ők nem keresik az együttműkö­dés lehetőségét. Véleményem szerint — és ezt most 25 év szakmai gya­korlata mondat­ja velem — több iroda kezdte meg mű­ködését az utóbbi két-há- rom esztendő­ben, mint amennyi valóban életképes­nek bizonyul majd a folytonos és folyamatos megmérettetés­ben. Hasonló álláspont ala­kulhatott ki az ágazat orszá­gos irányítóiban is, mivel nemrégiben szigorították a te­vékenység folytatásának alap- feltételeit. Ez bizonyos érte­lemben nyilván megszűri majd a „mezőnyt”. — Mire kell a legnagyobb gondot fordítani egy utazási iroda munkájában? — Arra, hogy amit meghir­dettünk, lehetőleg maradékta­lanul teljesítsük! Ezt a tevé­kenységet csak hosszú távra érvényes elképzelésekkel le­het folytatni, dolgozni pedig kizárólag korrekt, megbízha­tó, a szakmában jó hírnevet szerzett partnerekkel érde­mes. Az újabban alakult iro­dák között is vannak olyanok, amelyek fennállásuk rövid ideje alatt szép eredményeket értek el szakembereik és kapcsolataik jóvoltából. — Ismerve az IBUSZ pro­pagandáját, olykor az az ér­zésem, hogy az önök vállala­ta egy kicsit még mindig mo­nopolhelyzetben érzi ma­gát... Évente két dekoratív prospektus, ..a többi néma csend”, közben az újságok tele vannak a konkurencia hirdetéseivel. — Az IBUSZ-nak korábban volt egy sor privilégiuma, gondolok itt az útlevél-, ví­zum- és valutaváltásra, ez okozhatja, hogy nehezen ol­dódnak a beidegződések, de változik a szemlélet! Hozzá­teszem: prospektusaink szín­vonala, így előállítási költsé­ge is magas, hagyományuk jelentős, törzsközönségünk megszokta és igényli. — A közelmúlt balesetei miatt elkerülhetetlen az autóbuszokra, gépkocsiveze­tőkkel szembeni követelmé­nyekre vonatkozó kérdés... A buszoknál nincs pardon — Szigorított műszaki elő­írások mellett járatjuk autó­buszainkat, vezetőik 25—30 éve ülnek volán mögött. Ez­zel együtt kétévente kemény nemzetközi KRESZ- és műsza­ki vizsgát tesznek, és alapos orvosi ellenőrzésen esnek át. Amit lehet, megteszünk azért, hogy útjainkon baleset ne for­duljon elő. — Mint magánember, ha tehetné, az IBUSZ melyik út­jára menne el ezen a szép­nek ígérkező őszön?. — Ha sok pénzem lenne, akkor a 16 napos India—Ne­pál útra, ha viszont az átlag­utazó pénztárcájához mérten tudnék költeni -— és ez a való­ság —, akkor kilenc napra Ciprus szigetére repülővel. Ehelyett persze marad a mun­ka, a jövő évi szezon előké­szítése. Sóstógyógyfürdői kesergő Tervek születhetnek, de még hiányzik a fejlesztési koncepció Nyíregyháza (KM) —Egy hónappal ezelőtt oly sok nyíregyházi s megyebeli pol­gár fájdalmának adott han­got az az interpelláció (be­nyújtója a megyeszékhely önkormányzatának MDF- frakciója volt), amely a sós­tói áldatlan állapotokra hív­ta fel a figyelmet, s kérte az illetékesek válaszát. A válasz (a városfejlesztési irodától) megérkezett, s csak egyet tud érteni azzal, hogy a város egyik legszebb területe elhanyagolt és rendezetlen. Tárcci Kiváltképp a történelmi ré­sze, a parkerdő és a fejlesz­tésre kijelölt terület. Gazdát­lan telkek és épületek, a park­erdő nem kellő ütemű és szín­vonalú fejlesztése jelzi a hiá­nyosságokat. A történelmi rész tisztítása, karbantartása, parkrekonstrukciója a város­üzemeltetési iroda feladatává lett, s ők már meg is kezdték a munkát. A nemrég elfogadott ren­dezési terv Sóstó jövőképét is tartalmazta, de a sétányok, lugasok a lassú rekonstrukció miatt nem mindenhol építhe­tők ki. A volt kádfürdő előtti terü­let rendbehozatala, amelyet palánkok zárnak el a kíván­csiskodók szemei elől, most már hatósági ügy és a műsza­ki iroda intézkedik benne. A legnagyobb gond az, hogy hiányzik Sóstó fejleszté­si koncepciója. Elkészítését lassítja, hogy a városnak nem sok eszköze van a koordiná­lásra, alig van saját tulajdona, ösztönző és támogató anyagi és jogi eszköze pedig egyálta­lán nincs. Nehezen haladnak a tulajdonosváltások, így nincsenek partnerek egy jó programelőkészítésére. Leg­végül, de talán elsősorban hiányzik a tőkeerős és nívós beruházói kör. Veres István városi főépí­tész szerint, míg az önkor­mányzat a fejlesztési elképze­léseihez nem talál partnere­ket, nem szerez ösztönző és befolyásoló jogosítványokat, addig szép, szükséges, de megvalósíthatatlan terveket fogunk álmodni. ■■«■MMilt»lltllllt«ílimnTTIIíMHIi¥ni P ihegő nyári éjszaka volt megint, tárt ablakú, olyan, amikor fel- felsírnak a gyerekek. A legki­sebb is nyugtalanul szuszogott, forgoló­dott párnáról párnára, keresve, melyik a hűsebb. Kis talpait a falhoz nyomta. Míg ott is fel nem melegedett, talán üdítőbb volt az álomtöre­dék. Odakucorodtam mellé. Ahogy megérezte, belesimult az ölelésbe. Az utca és az éjszaka fényei is egymásba kapaszkodva kúsztak be a szobába. Az a rit- kás halk autósuhanás nem za­varta az éji nyugodalmat. Ilyen virrasz­tás percekben már annyiszor jutottak eszembe távoli tájak emberei, a háború­ban felnevelkedők, a fegyverropogásban élni kénytelenek. Most is hiába hessen- tettem Volna el a toluló képeket, újból és újból felzaklattak. Vajon hány anya tart­ja most kezét gyermeke lázas homlokán, imádkozva, hogy bár halna meg termé­szetes halállal, kívánva betegséget, gyorsan ölöt. Miközben mormoló szavait a pincében bombarobbanás szakítja fél­be. Nincsenek is messze, ha most kinyúj­tanám a kezem, talán meg is érinthet­ném. Ha tudnám, kisimítanám gyötrelem gyűrte vonásait. Mennyit dünnyögünk, elégedetlenke- dek én magam is, bosszankodunk, sóhaj­tozunk, milyen nehéz az életünk. Hogy­ne, holott a hűtőben azért mindig akad ez az, a kattanásra rebben a lámpafény, egy mozdulat és folyik a víz. Nem mon­dom én, hogy könnyű egérutat nyerni a nyomorúság elől, kétségbeesetten nyúlni a vasmacska után. De ha fegy­verek okádják a halált a nap minden órájában, minden pilla­natában, annál semmi sem nehe­zebb. Meg a Szomáliáiknak az erdőben falevelet enni... * Reggeli közben a nagyobbik lányom — ötéves koravén — minden átmenet nélkül rámnézett és két korty kakaó között kérdezett egyet. Nem is tő­lem, csak úgy bele a világba: Tudod mit csinálnék, ha háború lenne és te terhes lennél? Elbújtatnálak. Szőke Judit Elbújtatnálak Néző(ponlj Egyenlőtlenség Kováts Dénes z utóbbi időszak A ”slágertémái” közé tartoznak azok a híradások, melyek egyes takarékszövetkezetek, bankok csődjéről, vélt vagy valós panamáiról szólnak. Érdekes módon azonban ezek, illetve vezetőik meg­ítélése nem teljesen egyér­telmű. A gávavencsellői el­nök például hosszabb ideje előzetes letartóztatásban várja sorsa alakulását, a fővárosi bankok esetében — pedig ott nagyobb össze­gekről van szó — ez nem így van. Feltűnő különbségek fi­gyelhetők meg az elkövetők megítélésében — s nem egy esetben elítélésében is. Gyakran kisebb lopásokért, sikkasztásért, nem nagy ér­tékre elkövetett bűncselek­ményekért hamar rács mögé kerül az elkövető, s a bíró­sági ítéletet követően az előzetes letartóztatást a börtönbüntetés váltja fel. Bizonyos példák azt mutat­ják: elég néhány ezer, vagy tíz ezer forintos kár, s már rá is húzták a tolvajra, bol­tosra vagy másra a vizes le­pedőt. Félreértés ne essék, ha bűnt követtek el, kényszer­ből vagy szándékosan, a büntetés nem maradhat el. Csupán az aggaszt sokakat: nem mindenki bűnhődik majd tette súlyának megfe­lelően. Kérdéses, meddig húzódnak a vizsgálatok, mit hallgatnak el, formálnak át, hogy a „nagy halak” fut­hassanak, esetleg könnyen megússzák. Kíváncsian vá­rom — s ezzel nem vagyok egyedül —, mit bizonyítanak rá végül a híradásokban szereplő\ pénzintézeti veze­tőkre. Állítólag már olyan vélemény is elhangzott pénzügyi körökből: bizonyá­ra nem szándékosan okoztak milliárdos veszteségeket. Tény: nem kell mindjárt „rosszra” gondolni. Ezek a pénzügyi botrányok viszont sejtetni engedik, számos tennivaló van még, hogy ne csak az átlagpolgárokon csattanjon az ostor. Magánpékség épül Nyíregyházán a Ságvári lakóne­gyedben. ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Balogh Géza C salódottak az ide­genforgalomból élők Magyarorszá­gon. Abban reménykedtek, hogy a rendszerváltás után tódulnak majd a külföldiek hazánkba. Néhány dörzsöl­tebb, a szakmában jártas vén róka kivételével me­gyénkben is rengetegen bíz­tak a gyors meggazdago­dásban, ám itt is keserves volt az ébredés. Pedig jönnek a külföldiek százával, ezrével, elég, ha az ember kisétál a nyíregy­házi, a kisvárdai, vagy má­tészalkai KGST-piacra. Igaz, nem osztrák, vagy német, francia invázióról van szó, keletről érkezik a szabolcsi-szatmári vendé­gek zöme. Köztudomású, az előbbiek anyagi helyzetét össze sem lehet hasonlítani az utóbbiakéval, ám tévedés azt hinni, hogy a keletiek mindegyike szegényebb a templom egerénél is. Az igaz, hogy a legtöbb­jüknek egy árva forint sem lapul a pénztárcájában — máshol talán igen —, ám mikor a piacon megszaba­dul az odaátról hozott por­tékájától, már nem is annyi­ra szegény, mint hinnénk. Legalábbis nem annyira, hogy le kéne mondani róluk, mint potenciális vevőről, fo­gyasztóról. Kint, a piacon már tudják az eladók, miképpen kell őket megszabadítani a fo­rintoktól. Am ha a kerítésen kívül nézünk szét, elszomo­rodik az ember. Mert azt látja... szóval nem lát sem­mit. Mintha azok a keletről jött ezrek nem is léteznének. Sehol egy figyelemfelkeltő plakát, sehol egy útbaigazí­tó tábla, sehol egy csaloga­tó felirat. Pontosabban van, de az szinte kivétel nélkül német, vagy angol nyelven íródott. Mintha itt, a Felsö-Tisza mentén egymás sarkát ta­posnák az osztrákok, az an­golok, az amerikaiak. Pedig higgyék el a kedves kereske­dők, szállodatulajdonosok, banánárusok, hogy a naszó­di románok, az ökörmezei ruszinok közül nem sokan beszélnek e nyelveken. Ro­mánul, ruszinul viszont igen. Tehát nem ártana talán, ha anyanyelvükön szólnánk hozzájuk. Tudjuk magunk­ról, mi is könnyebben hagy­tuk a forintjainkat annak idején azon isztambuli ke­reskedőknél, akik magyarul kérdezték: mit parancsol hölgyem, mi érdekli uram. Ruszinul, románul

Next

/
Thumbnails
Contents