Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-04 / 209. szám
Kelet-Magyarország 3 1992. szeptember 4., péntek HATTER Árak, utak, utazások Az IBUSZ magasan tartja a mércét, nem véletlenül Kalotai László HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Nyíregyháza (KM) — Némely tevékenység időszámítását nem a naptár, hanem a gyakorlat határozza meg. Ahogy nyár elején az iskolákban kiállítják a bizonyítványokat. a színházakban összegzik az évad tapasztalatait és labdarúgásban is véglegessé válnak a tabellák, úgy ősz közeledtével az utazási irodák készíthetik el nagyjából éves mérlegüket, hiszen a szezon már jó esetben is hetekig tart csupán. A turizmus helyzetéről, ezen belül a kiutazásokkal kapcsolatos tapasztalatokról beszélgettünk Kalotai László igazgatóval az IBUSZ megyei központjában, Nyíregyházán. —A hírekből ismert háborús konfliktusok mennyire változtatták meg a szervezett utazások irányát, csökkentették-e az emberek utazási kedvét, és mennyiben hatottak az irodák munkájára? Feszültségek a világban — A világban tapasztalható feszültségek mindenkor hatással vannak az idegenforgalomra. Az IBUSZ leállította az Adriára irányuló szervezéseinek döntő részét, pótlásukra igyekezett olyan csendes, biztonságos helyeket találni, amelyek kielégítik a pihenni vágyó magyar turisták igényeit. — Ilyen például Görögország északi fele. Ezek az utak viszonylag olcsók voltak, viszont nem Athént és környékét ígérték... — Ezekben az árakban a már említett dél-európai helyzet is kifejezésre jut. Ameny- nyiben bekövetkezik a várva várt konszolidálódás, az növelni fogja az árakat. Athén és környéke persze most is drága, bár ott más a vendéglátás színvonala is, miként az odalátogató turisták legtöbbjének anyagi helyzete úgyszintén. Az idegenforgalomban is minden a piacon dől el a kereslet-kínálat kölcsönhatásában. Talán éppen ezért figyelemre méltó, hogy az idén — gondok ide, drágaságok oda — többen utaztak, mint tavaly. Visszaesés mutatkozik ugyanakkor a bevásárlóturizmusban. Ebből arra az örömteli tényre lehet következtetni, hogy az utazni vágyók érdeklődése újra az élmények, a látnivalók felé fordul. Maradéktalan teljesítés — Az idegenforgalom üzletágában az utóbbi időben megjelentek a vállalkozói kezdeményezések, a kis utazási irodák, a ,,tours”-ok és ,,reisen” -ek. Milyen kapcsolat van a nagy múltú IBUSZ és a most szerencsét próbáló, szárnyaikat bontogató intézmények között? — Gyakorlatilag nincs kapcsolatunk velük, hogy pontos legyek: ők nem keresik az együttműködés lehetőségét. Véleményem szerint — és ezt most 25 év szakmai gyakorlata mondatja velem — több iroda kezdte meg működését az utóbbi két-há- rom esztendőben, mint amennyi valóban életképesnek bizonyul majd a folytonos és folyamatos megmérettetésben. Hasonló álláspont alakulhatott ki az ágazat országos irányítóiban is, mivel nemrégiben szigorították a tevékenység folytatásának alap- feltételeit. Ez bizonyos értelemben nyilván megszűri majd a „mezőnyt”. — Mire kell a legnagyobb gondot fordítani egy utazási iroda munkájában? — Arra, hogy amit meghirdettünk, lehetőleg maradéktalanul teljesítsük! Ezt a tevékenységet csak hosszú távra érvényes elképzelésekkel lehet folytatni, dolgozni pedig kizárólag korrekt, megbízható, a szakmában jó hírnevet szerzett partnerekkel érdemes. Az újabban alakult irodák között is vannak olyanok, amelyek fennállásuk rövid ideje alatt szép eredményeket értek el szakembereik és kapcsolataik jóvoltából. — Ismerve az IBUSZ propagandáját, olykor az az érzésem, hogy az önök vállalata egy kicsit még mindig monopolhelyzetben érzi magát... Évente két dekoratív prospektus, ..a többi néma csend”, közben az újságok tele vannak a konkurencia hirdetéseivel. — Az IBUSZ-nak korábban volt egy sor privilégiuma, gondolok itt az útlevél-, vízum- és valutaváltásra, ez okozhatja, hogy nehezen oldódnak a beidegződések, de változik a szemlélet! Hozzáteszem: prospektusaink színvonala, így előállítási költsége is magas, hagyományuk jelentős, törzsközönségünk megszokta és igényli. — A közelmúlt balesetei miatt elkerülhetetlen az autóbuszokra, gépkocsivezetőkkel szembeni követelményekre vonatkozó kérdés... A buszoknál nincs pardon — Szigorított műszaki előírások mellett járatjuk autóbuszainkat, vezetőik 25—30 éve ülnek volán mögött. Ezzel együtt kétévente kemény nemzetközi KRESZ- és műszaki vizsgát tesznek, és alapos orvosi ellenőrzésen esnek át. Amit lehet, megteszünk azért, hogy útjainkon baleset ne forduljon elő. — Mint magánember, ha tehetné, az IBUSZ melyik útjára menne el ezen a szépnek ígérkező őszön?. — Ha sok pénzem lenne, akkor a 16 napos India—Nepál útra, ha viszont az átlagutazó pénztárcájához mérten tudnék költeni -— és ez a valóság —, akkor kilenc napra Ciprus szigetére repülővel. Ehelyett persze marad a munka, a jövő évi szezon előkészítése. Sóstógyógyfürdői kesergő Tervek születhetnek, de még hiányzik a fejlesztési koncepció Nyíregyháza (KM) —Egy hónappal ezelőtt oly sok nyíregyházi s megyebeli polgár fájdalmának adott hangot az az interpelláció (benyújtója a megyeszékhely önkormányzatának MDF- frakciója volt), amely a sóstói áldatlan állapotokra hívta fel a figyelmet, s kérte az illetékesek válaszát. A válasz (a városfejlesztési irodától) megérkezett, s csak egyet tud érteni azzal, hogy a város egyik legszebb területe elhanyagolt és rendezetlen. Tárcci Kiváltképp a történelmi része, a parkerdő és a fejlesztésre kijelölt terület. Gazdátlan telkek és épületek, a parkerdő nem kellő ütemű és színvonalú fejlesztése jelzi a hiányosságokat. A történelmi rész tisztítása, karbantartása, parkrekonstrukciója a városüzemeltetési iroda feladatává lett, s ők már meg is kezdték a munkát. A nemrég elfogadott rendezési terv Sóstó jövőképét is tartalmazta, de a sétányok, lugasok a lassú rekonstrukció miatt nem mindenhol építhetők ki. A volt kádfürdő előtti terület rendbehozatala, amelyet palánkok zárnak el a kíváncsiskodók szemei elől, most már hatósági ügy és a műszaki iroda intézkedik benne. A legnagyobb gond az, hogy hiányzik Sóstó fejlesztési koncepciója. Elkészítését lassítja, hogy a városnak nem sok eszköze van a koordinálásra, alig van saját tulajdona, ösztönző és támogató anyagi és jogi eszköze pedig egyáltalán nincs. Nehezen haladnak a tulajdonosváltások, így nincsenek partnerek egy jó programelőkészítésére. Legvégül, de talán elsősorban hiányzik a tőkeerős és nívós beruházói kör. Veres István városi főépítész szerint, míg az önkormányzat a fejlesztési elképzeléseihez nem talál partnereket, nem szerez ösztönző és befolyásoló jogosítványokat, addig szép, szükséges, de megvalósíthatatlan terveket fogunk álmodni. ■■«■MMilt»lltllllt«ílimnTTIIíMHIi¥ni P ihegő nyári éjszaka volt megint, tárt ablakú, olyan, amikor fel- felsírnak a gyerekek. A legkisebb is nyugtalanul szuszogott, forgolódott párnáról párnára, keresve, melyik a hűsebb. Kis talpait a falhoz nyomta. Míg ott is fel nem melegedett, talán üdítőbb volt az álomtöredék. Odakucorodtam mellé. Ahogy megérezte, belesimult az ölelésbe. Az utca és az éjszaka fényei is egymásba kapaszkodva kúsztak be a szobába. Az a rit- kás halk autósuhanás nem zavarta az éji nyugodalmat. Ilyen virrasztás percekben már annyiszor jutottak eszembe távoli tájak emberei, a háborúban felnevelkedők, a fegyverropogásban élni kénytelenek. Most is hiába hessen- tettem Volna el a toluló képeket, újból és újból felzaklattak. Vajon hány anya tartja most kezét gyermeke lázas homlokán, imádkozva, hogy bár halna meg természetes halállal, kívánva betegséget, gyorsan ölöt. Miközben mormoló szavait a pincében bombarobbanás szakítja félbe. Nincsenek is messze, ha most kinyújtanám a kezem, talán meg is érinthetném. Ha tudnám, kisimítanám gyötrelem gyűrte vonásait. Mennyit dünnyögünk, elégedetlenke- dek én magam is, bosszankodunk, sóhajtozunk, milyen nehéz az életünk. Hogyne, holott a hűtőben azért mindig akad ez az, a kattanásra rebben a lámpafény, egy mozdulat és folyik a víz. Nem mondom én, hogy könnyű egérutat nyerni a nyomorúság elől, kétségbeesetten nyúlni a vasmacska után. De ha fegyverek okádják a halált a nap minden órájában, minden pillanatában, annál semmi sem nehezebb. Meg a Szomáliáiknak az erdőben falevelet enni... * Reggeli közben a nagyobbik lányom — ötéves koravén — minden átmenet nélkül rámnézett és két korty kakaó között kérdezett egyet. Nem is tőlem, csak úgy bele a világba: Tudod mit csinálnék, ha háború lenne és te terhes lennél? Elbújtatnálak. Szőke Judit Elbújtatnálak Néző(ponlj Egyenlőtlenség Kováts Dénes z utóbbi időszak A ”slágertémái” közé tartoznak azok a híradások, melyek egyes takarékszövetkezetek, bankok csődjéről, vélt vagy valós panamáiról szólnak. Érdekes módon azonban ezek, illetve vezetőik megítélése nem teljesen egyértelmű. A gávavencsellői elnök például hosszabb ideje előzetes letartóztatásban várja sorsa alakulását, a fővárosi bankok esetében — pedig ott nagyobb összegekről van szó — ez nem így van. Feltűnő különbségek figyelhetők meg az elkövetők megítélésében — s nem egy esetben elítélésében is. Gyakran kisebb lopásokért, sikkasztásért, nem nagy értékre elkövetett bűncselekményekért hamar rács mögé kerül az elkövető, s a bírósági ítéletet követően az előzetes letartóztatást a börtönbüntetés váltja fel. Bizonyos példák azt mutatják: elég néhány ezer, vagy tíz ezer forintos kár, s már rá is húzták a tolvajra, boltosra vagy másra a vizes lepedőt. Félreértés ne essék, ha bűnt követtek el, kényszerből vagy szándékosan, a büntetés nem maradhat el. Csupán az aggaszt sokakat: nem mindenki bűnhődik majd tette súlyának megfelelően. Kérdéses, meddig húzódnak a vizsgálatok, mit hallgatnak el, formálnak át, hogy a „nagy halak” futhassanak, esetleg könnyen megússzák. Kíváncsian várom — s ezzel nem vagyok egyedül —, mit bizonyítanak rá végül a híradásokban szereplő\ pénzintézeti vezetőkre. Állítólag már olyan vélemény is elhangzott pénzügyi körökből: bizonyára nem szándékosan okoztak milliárdos veszteségeket. Tény: nem kell mindjárt „rosszra” gondolni. Ezek a pénzügyi botrányok viszont sejtetni engedik, számos tennivaló van még, hogy ne csak az átlagpolgárokon csattanjon az ostor. Magánpékség épül Nyíregyházán a Ságvári lakónegyedben. ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Balogh Géza C salódottak az idegenforgalomból élők Magyarországon. Abban reménykedtek, hogy a rendszerváltás után tódulnak majd a külföldiek hazánkba. Néhány dörzsöltebb, a szakmában jártas vén róka kivételével megyénkben is rengetegen bíztak a gyors meggazdagodásban, ám itt is keserves volt az ébredés. Pedig jönnek a külföldiek százával, ezrével, elég, ha az ember kisétál a nyíregyházi, a kisvárdai, vagy mátészalkai KGST-piacra. Igaz, nem osztrák, vagy német, francia invázióról van szó, keletről érkezik a szabolcsi-szatmári vendégek zöme. Köztudomású, az előbbiek anyagi helyzetét össze sem lehet hasonlítani az utóbbiakéval, ám tévedés azt hinni, hogy a keletiek mindegyike szegényebb a templom egerénél is. Az igaz, hogy a legtöbbjüknek egy árva forint sem lapul a pénztárcájában — máshol talán igen —, ám mikor a piacon megszabadul az odaátról hozott portékájától, már nem is annyira szegény, mint hinnénk. Legalábbis nem annyira, hogy le kéne mondani róluk, mint potenciális vevőről, fogyasztóról. Kint, a piacon már tudják az eladók, miképpen kell őket megszabadítani a forintoktól. Am ha a kerítésen kívül nézünk szét, elszomorodik az ember. Mert azt látja... szóval nem lát semmit. Mintha azok a keletről jött ezrek nem is léteznének. Sehol egy figyelemfelkeltő plakát, sehol egy útbaigazító tábla, sehol egy csalogató felirat. Pontosabban van, de az szinte kivétel nélkül német, vagy angol nyelven íródott. Mintha itt, a Felsö-Tisza mentén egymás sarkát taposnák az osztrákok, az angolok, az amerikaiak. Pedig higgyék el a kedves kereskedők, szállodatulajdonosok, banánárusok, hogy a naszódi románok, az ökörmezei ruszinok közül nem sokan beszélnek e nyelveken. Románul, ruszinul viszont igen. Tehát nem ártana talán, ha anyanyelvükön szólnánk hozzájuk. Tudjuk magunkról, mi is könnyebben hagytuk a forintjainkat annak idején azon isztambuli kereskedőknél, akik magyarul kérdezték: mit parancsol hölgyem, mi érdekli uram. Ruszinul, románul
