Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám

Tranzitreptér Fehérgyarmaton (1.) Épül, de még sok a tisztázandó kérdés Tóth Kornélia Budapest—Fehérgyarmat (KM) — Kinek pénze van, kinek ötlete, kit nyomaszt a lakóhelye iránti felelősség, de nem tudja miként lendít­sen a fejlődés kerekén. Vala­hogy így festett a fehérgyar­matiak helyzete, amikor azt tudták, hogy valószínű­leg sorra becsukják a helyi üzemeket, gyáregységeket, szélnek eresztik a munkáso­kat, akik a megélhetés remé­nyében segélyért kilincsel­nek majd, ezért jó lenne megállítani a vészterhes fo­lyamatot, mielőtt az még tel­jesen kicsúszna az önkor­mányzat kezéből. Rózsaszínűnek egyáltalán nem nevezhető helyzetükben dossziéba rakták a jövőt prog­nosztizáló iratokat és dr. Ne­mes István polgármester, a pénzügyi vezető, Fekete And­rás társaságában Pestre uta­zott. Diktál a térkép A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumá­ban dr. Bándi Kund átnézte a fehérgyarmatiak helyzetelem­zését. Tőle azt kérték Szatmár képviselői, hozná össze őket egy ötletgazdag vállalkozóval, aki kiránthatná szekerüket a mélyülő kátyúból. Nem kellett messzire men­ni. A Vörösmarty téren a szomszédos irodaházban Ambrus Sándor vállalkozó szívesen leültette a messziről jött vendégeket. Üzleti érzékét a rendszerváltással egyidejű­leg végbemenő gazdasági ver­seny csiszolta. Az iratokat át­futva agyában körvonalazó­dott egy elképzelés, amely Fe­hérgyarmatot és a környéket anyagiakhoz, vállalkozások­hoz juttatja. A gyarmatiak kellemes han­gulatban, biztató jövőkép re­ményében távoztak. Innen vi­szont legalább két szálon fut a cselekmény, amely összegu­bancolta a kezdeti jóindulatot. Másként magyarázza a ténye­ket a vállalkozó és a polgár- mester, s mindketten állítják: ha az általuk javasolt anyagi elszámolást a másik fél nem fogadja el, vitájuk végére a büntetőbíró tesz pontot. Alig néhány hónap alatt mérgese­dett el a viszonyuk, s mindket­ten a másikban látják az aka- dékoskodót. A jogot citálják nézeteltéréseik és erkölcsi ér­tékrendjük igazának bizonysá­gául. Az idő pénz Vörösmarty téri irodaház, hatodik emelet. Az Ambrus és társa cég irodájában felpörge­tett ritmust tapasztal az ide­gen. Megállás nélkül csörög a telefon, most az ufó-világ- kongresszust szervezik, a híres olasz riportemő, Oriana Falla- ci az ő kedvükért érkezik, kép­kiállítás, a bűnüldözésben egyedülálló eredményt felmu­tató farkasember programja, ízelítőül ennyi egy negyedóra a vállalkozó estébe nyúló munkanapjából. A történet — amely a vitás feleknek egyaránt ugyanazo­kat az eseményeket tartalmaz­za — más megvilágításba ke­rül az ellenfelek elbeszélé­sében. — Amint megnéztem a le­építés előtt álló üzemek listá­ját, a várható elbocsátásokat, leépítéseket, ránéztem a tér­képre és egyértelművé vált előttem, hogy Közép-Európa egyik legjelentősebb tranzitre­pülőterét lehetne gazdaságo­san működtetni a térségben — összegzi terveit Ambrus Sán­dor. — A keleti piac, a KGST összeomlása után egy csomó szabad kapacitás vár kihaszná­lásra, amelyek szinte minimá­lis befektetéssel szép hasznot hozhatnak. Azt javasoltam a fehérgyarmati vezetőknek, építsünk meg közösen egy tranzitrepülőteret a város hatá­rában. Innen aztán áruszál­lítást, személyforgalmat és hobbirepülést is lehet szervez­ni. Azért repülőtérben gondol­kodtunk, mert Ukrajnával és Romániával többféle árucseré­re nyílik lehetőség. Az ötlet — úgy láttam — tetszett Nemes úréknak. Történt mindez 1992. már­cius közepén. Ambrus úr a tet­tek embere, az üzlet reményé­ben nem áll módjában húzni az időt. írd és mondd, 45 nap alatt megszerezte az engedé­lyeket egy füves leszállópá­lyás repülőtér kivitelezéséhez. Május elsején már repülőna­pot tarthattak, amelynek költ­sége most az egyik vitatott pont kettejük közt. A vállalkozó mielőbb be akarta fejezni a beruházást, hi­szen forgalmat, s ezáltal hasz­not csak így hajthatott a reptér. A gyors kivitelezés érdekében egy irányítótoronynak hasz­nálható faházat küldött le Fe­hérgyarmatra. Ambrus Sándor szerint ez egymillió forintot ér. Nemes István ezt is vitatja: — Lécekre szedve jött hoz­zánk ez a faház, amelyet nem akarunk egy ilyen szép repülő­téren használni. Kőházat hú­zunk fel, viheti a vállalkozó vissza, amikor akaija... Mennyibe kerül a telek? A legfurcsább ellentmondás a repülőtér telekvásárlása ügyében mutatkozik. Mivel te- lekkönyvileg a fele Tunyog- matolcshoz tartozik, az ottani tsz felszámolását végző Vin- cze Sándor felszámolási biztos 250 ezer forintos vételi árról tájékoztatta a vállalkozót. Ép­pen akkor jártak Ambrusnál a fehérgyarmatiak, akik előnyös üzletről,,.mindössze” 950 ezer forintos telekvásárlásról tájé­koztatták a vállalkozót, aki azonmód szembesítette a feleket. — Mennyibe került tehát az a földdarab? — kérdezem Ne­mes Istvánt. — Háromszázezer — néz rám rezzenéstelen arccal. — Más adatokat hallottam eddig... — Akkor is háromszázezer... Következik: Perre készül­nek a felek. A szövetkezeti törvény téves értelmezése Az egyéni és csoportos kilépés következményei Nyíregyháza (KM — BG) — Sokan teszik fel manapság a kérdést, hogy milyen úton- módon lehet kiválni a meglévő szövetkezetekből. Bár törvény szabályozza ezt is, a gyakorlat azt mutatja, nem is olyan egy­szerű véghez vinni azt. Sokan panaszkodnak a megyében is, hogy több szövetkezet a kivá­lási szándék bejelentését július 15-e után nem fogadta el, hi­vatkozva a szövetkezeti átme­neti törvény 29. paragrafusára. X 7 em tudok mostanában 1V szabadulni a nyíregyhá­zi Centrum Áruház bejárata elől. Ha arra járok, mindig megakad a szemem egy fel­iraton, s nézem, nézem, amíg neki nem megyek valakinek menetközben. Vonzza a tekin­tetet a tábla ízléses lila-ró­zsaszín színösszeállításával, és természetesen tartalmával is. Főleg addig nem akart se­hogyan sem kimenni a fejem­ből, amíg csak futtában olvas­tam el, s nem fogtam fel a tel­jes mondanivalóját. Ezen a két szón: „eresztett nutria", napokig gondolkodtam pél­dául. A nutria egy kicsi, szőrös rágcsáló, mint mondjuk a A tisztánlátás érdekében a Független Kisgazda Párt állás- foglalást kért nemrég a Föld­művelésügyi Minisztérium il­letékes osztályától, melynek vezetője, Becz Miklós a na­pokban válaszolt. Leveléből kiderül, hogy az elutasító szö­vetkezetek álláspontja téves, mert a kiválási szándék beje­lentési határideje az üzletrész összegéről, illetve mértékéről szóló értesítés kézhezvételének napjával kezdődik. Tehát ezen nyúl vagy a — kimondjam-e? — patkány. Az „eresztett”, az ugye valahol volt eddig, most meg már nem ott van, mert valaki valahova ki-, avagy be­eresztette. Az eresztett nutria tehát egy, a tábla tanúsága szerint a Centrum Áruházba beeresztett rágcsálóféle. De nincs egyedül, mert eresztet­tek az áruházba pézsmát is, eresztett pézsma, ez se hang­zik rosszul — sőt, pézsmahá­tat! Pézsmahát, pézsma nél­időponttól számított hatvan napon belül lehet szervezeti változtatást, egyéni és csopor­tos kiválást is kezdeményezni. A kiválás gyakorlati megva­lósításánál fontos szempont, hogy azt az új szövetkezet áta­lakulásáig, de legkésőbb 1992. december 31 -ig kell elvégezni. A kiválni szándékozó tag mindaddig a szövetkezet tagja marad, amíg üzletrésze fejé­ben az általa megjelölt va­gyontárgyat meg nem kapta. kül. Ez már olyan, mint a ba­romfibolt árjegyzéke: pézs­macomb, pézsmamellcsont, pézsma far-hát. Nutriahát nincs. Sajnálom, a nutriason- kánk épp most fogyott el. Adhatok esetleg kékrókanya- kat, netán nutriamájat szív­vel? Tf gyszer aztán feltűnés JUj nélkül beosontam meg­nézni, mit hirdet az áruház ilyen lila-rózsaszín nyelvi le­leménnyel. A rágcsálókkal nem találkoztam, őket már kieresztették. A bőrükből. Szőrükből, vállfán lóg, csi­nosan megvarrt bunda képé­ben, melegítheti majd nálam jobban eleresztett honfitárs­nőim hátát. Árverésre azon tárgyak kerül­hetnek, melyekben a közgyű­lés, s a kiválni akarók nem ju­tottak egyezségre. Az árveré­sen a tagok és a szövetkezeti üzletrésszel rendelkező kívül­állók vehetnek részt, ezt neve­zi a törvény zártkörű árverés­nek. Annak sikertelensége esetén kell nyílt árverést tar­tani, erre mindenki elmehet. E rendelkezésen túl a termelő- szövetkezetek vezetői kész- pénzfizetést nem köthetnek ki. Pályázat a világkiállításra Tájékoztató a részvételről Nyíregyháza (KM - MCS) — Minden kedden és csütörtö­kön délelőtt 10 és 13 óra kö­zött Nyíregyházán a köztársa­sági megbízotti hivatalban tá­jékoztatják azokat a természe­tes vagy jogi személyeket, il­letve gazdasági társaságokat, amelyek részt kívánnak venni az 1996-os budapesti világki­állításon. Ugyanott lehet pá­lyázati kiírást is kapni, ame­lyet a világkiállítás elő-, utó-, illetve párhuzamos rendezvé­nyeire lehet benyújtani. Tárca Kelet-Magyarország 3 Balogh Géza TV ajban a magyar építő- ±J ipar. A gazdasági rom­lás, a beruházók kedvesze- gettsége, a recesszió kemé­nyen sújtja őket is. A meg­rendelések hiánya miatt ez­reket, tízezreket kellett utcá­ra tenni, kőművesek, ácsok, aszfaltozók, vízvezeték- és gázszerelők tömege kényte­len munkanélküli-segélyből élni. Ámbár viszonylagos ez a romlás, a megbízások hiá­nya. Mert igaz ugyan, hogy nagy, látványos építkezé­seknek ma kevés helyen va­gyunk tanúi, de ha az ember, mondjuk csak a megye na­gyobb településein néz szét, mást sem lát, hall, mint a feltúrt utcákat, a légkalapá­csok dobhártyát szaggató dübörgését. Az arra járók, az ott la­kók, dolgozók háborognak, persze, hogy megbolondítja őket a zaj, a felfordulás. A maguk szempontjából iga­zuk van, ám sokkal több gondot jelent ennél a vonta­tott tempó, a megkérdőjelez­hető munkamorál. Mit tapaszatalunk ugya­nis? Felbontják az aszfaltot, kiássák az árkot, mondjuk húsvétkor, s — tisztelet a ki­vételnek — azoknak a több­sége még karácsonykor is ott díszeleg. Bevezetőnkben a munka- nélküliségről, a megbízások hiányáról szóltunk Azt gon­dolná a józan elme, hogy e helyzetben a vállalkozók re­pesnek az örömtől, ha el­nyernek egy-egy megbíza­tást, s éjjel-nappal más sem forog a fejükben, csak az miképpen tudnának minél pontosabban, gyorsabban megfelelni az elvárásoknak Hogy majd holnap, holnap­után is rájuk essen az építte­tők választása. Hát ez az amitől még messze vagyunk. S ez az ami azt mondatja az ember­rel: úgy tűnik, az építőipar­ban a helyzet változatlan. Kommentár __________________ Pályázatok Bodnár István 7Z ezembe akadt az egyik 1\- folyóirat melléklete, amely a Karácsony Sándor emlékére létrehozott szaka­lapítvány nyerteseit sorolja fel. A széles körű alapítvány sok okos dolog megvalósítá­sára igyekezett ösztönözni a különböző intézményeket, szakköröket, így például a helytörténet kutatására, ha­gyományápolásra, népmű­vészeti tevékenységek foly­tatására. A nyertesek — 135-en — tisztességes összegekhez jutottak, jó néhányon száz­ezer forintot is kaptak ötle­teik megvalósításához. Ta­lálhatunk közöttük olyano­kat, mint falunap szervezé­se, de akad például olyan tá­mogatás is, amely ifjúsági klub berendezéséhez járul hozzá. Öröm böngészni a sok szép ötletet, az öntevé­kenység megvalósulásának színes megnyilvánulásait. A lista olvasása során szomo­rú vagyok viszont amiatt, hogy kevés szabolcsi pályá­zót találok a nyertesek kö­zött. Kevesen pályáztak? Vagy az ötletek voltak vér­szegények? Inkább az előb­bire gyanakszom, hiszen úgy tűnik, a zsűri nagyvonalú volt — hogy csak egy példát mondjak — támogatást ka­pott például az Ibrányi Egészség- és Családvédelmi Egyesület is munkájához Pénzszűke világban élünk, ahol a vezetőknek, szakembereknek méginkább számba kell venni minden olyan pénzforrást, amely az intézmények tevékenységét sikeresebbé teheti, fenntar­tásához hozzájárulluit. Meg kell tanulnunk: élelmeseké a világ, legyen szó akár egy klub sorsáról is. S bizony nem árt, ha kézbe vesszük az összes olyan folyóiratot, ki­adványt, amely pályázatokat közöl. Nézt^pont^) Gödörben Egyelőre a markoló az úr a repülőtéren A SZERZŐ FELVÉTELE s íxő', .í,-s A nagy- kállól utca szélén Szekeres Tibor FEIVÉTEIE 1992. szeptember 30., szerda HÁTTÉR

Next

/
Thumbnails
Contents