Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-28 / 229. szám

1992. szeptember 28., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 A műit évben re­kord mennyiségű almát dolgoztak fel a Felso-Tísza Vidé­ki Almafeldolgozó Kft. anarcsi üzemé­ben. Az idén a ke­vesebb termés el­lenére több alma- sűrítményt kíván­nak előállítani. Na­ponta több mint 500 tonna almát dolgoznak fel. A sűrítményt az USA-ba, Kanadába és Nyugat-Európa több országába szállítják Elek Emil felvétele Közelebb vinni a politikát Hack Péter mai közéletünkről, a pártokról, a szabad demokraták céljairól Nyíregyháza (KM - Barak- só Erzsébet) — A kormány­zati munka értékelésével kapcsolatban fejtette ki pártja álláspontját a Nyír­egyházán megtartott sajtótá­jékoztatón Hack Péter, az SZDSZ parlamenti frakció­jának vezetőségi tagja, az al­kotmányügyi bizottság tit­kára, valamint ismertette, hogyan készülnek az SZD- SZ-es képviselők az őszi par­lamenti ülésszakra. * Ebből az alkalomból vála­szolt lapunk munkatársának kérdéseire. — Ön szólt a kormánynak az SZDSZ szerinti mulasztá­sairól, méltányolva az erőfe­szítéseket is. Fő helyen mit foglalna össze ezekből? — Úgy vélem, a kormány­nak mindenképpen nagyobb súlyt kellene fektetnie arra, hogy megnyerje a társadalom támogatását programjaihoz. Eddig úgy érzékeljük, a kor­mány sokszor erővel is ke­resztül vitte saját, néha pártpo­litikai célokat is szolgáló el­képzeléseit. A Kónya Imre- dolgozatra gondolok itt, hogy bizonyos dolgokat a lakosság többségének a véleménye el­lenére is végre kell hajtani. Ez a kormányzati filozófia na­gyon sok területen jellemző volt, ott is, ahol a megegyezés, Pcsra a kompromisszum keresése a társadalommal fontos lenne. Tölgyessy Péter hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy az Antall- kormány az elmúlt két és fél év alatt a társadalom szinte valamennyi rétegével konflik­tusba keveredett. Konfrontáci­óba került az egyetemi ifjúság­gal, az egészségügyi dolgo­zókkal, a pedagógustársada­lommal, a bírói karral, az Al­kotmánybírósággal, a köztár­sasági elnökkel, a szakszerve­zetekkel, a sajtóval. — Nem állítom azt sem az ellenzékről, sem a felsorol­takról, hogy mindig a kor­mánnyal szembenállóknak volt igazuk, magunkról is elfo­gadom: voltak esetek, amikor tévedtünk. De nagyon aggasz­tó annak a kormánynak a ma­nőverezési tere, amelyiknek minden fronton ütközeteket kell vívnia, és ezek az ütköze­tek döntő többségében az ő rossz politizálásából adódnak. Példa a taxisblokád: nem is a benzin árának emelése volt az emberek fő problémája, ha­nem az, hogy előtte cáfolták az erről szóló híreket. — Éles SZDSZ-es bírála­tok is elhangzottak a parla­menti kormány értékelésre re­agálva. Konkrétan mit emel­ne ki ezek közül? — Az SZDSZ és más ellen­zékiek is hallatták hangjukat a------------------------Tárca — Ilyen szó nincs a magyar nyelvben, hogy PCSRA, pedig ez a felirat {átható a nagyposta Kálvin téri oldalán Harasztosi Pál felvétele privatizáció áttekinthetőbbé tétele, a bankrendszer, a költ­ségvetés, a közpénzek fel- használása ügyében, továbbá radikális költségvetési refor­mot sürgettünk, ami hosszú időt vesz igénybe. Végre kel­lene hajtani a Kupa-progra­mot, bizonyos vonatkozások­ban pedig túl kellene lépni egyes szakterületeken a szűk tárcalogikán. — Néha úgy látszik, az ön­magáért való ellentmondás serkenti a pártvitákat, és az ellenzék nem ellenfél, hanem ellendrukker. Ön hogyan lát­ja? — Az ellenzék léte a de­mokrácia elemi feltétele. Ná­lunk úgy fogják fel sokszor kormánypárti oldalról, hogy az ellenzék ellensége a re­formoknak, az átalakulásnak, a fejlődésnek, a hazának, a válságból való kilábalásnak. Ez egyszerűen nem igaz. Amikor az ellenzék bírál, akkor azért kritizál, mert úgy látja, hogy amit a kormány tesz, az nem jó irányba mutat. Én egy példát említettem a Parlamentben: felidéztem, hogy a tavalyi költségvetési vitában azt mondtam, ez a költségvetés nem jó. Amit akkor mondtam, az lassan be­igazolódik. Határozottan állí­tom, nem öröm az az ellen­zéknek, hogy a mostani kor­mánynak ilyen kicsi a társa­dalmi támogatottsága, ez az ország egésze szempontjából veszélyes, de ezért nem az el­lenzék hibáztatható. — Nagy a társadalmi veszélyessége az eluralkodó politikai közömbösségnek. Kíván-e, és hogyan tud ez ellen fellépni az SZDSZ, hogy az állapolgárok éljenek vá­lasztói jogukkal és kötelezett­ségükkel? — Bizonyosan érzékelhető egyfajta közömbösség, de az elmúlt 6-8 hónap egy fordu­latnak az előszelét mutatja például az időközi választá­sokon megjelenők aránya. Mi megpróbáljuk a politikánkat minél közelebb vinni az embe­rekhez, és a fontos kérdéseket a lakosságnak minél szélesebb körében szeretnénk megvitat­ni. Szeretnénk, ha az emberek éreznék azt, demokrácia akkor van, ha nincs közömbösség. Számunkra alapvető érdek, hogy elmenjenek a polgárok választani, még azok is, akik adott esetben nem ránk szavaznának. A következő kormánynak ugyanis talán még a mainál is nagyobb szük­sége lesz arra, hogy a lakosság széles tömegeinek támogatá­sát élvezze, és ezt arra az eset­re is értem, ha a következő kormány nem a mai ellenzék­ből alakul. T) ecsaptam az államot. LJ Úgy kezdődött, hogy vendégek jelezték jöttiiket, köztük olyanok is, akik péha-' néha italra szomjaznak. Rá­adásul nem is akármilyenre. Rendszerváltás ide, rend­szerváltás oda, ők továbbra is ragaszkodnak az orosz dó­kákhoz. S miután történelem­ben jártas emberekről van szó, kiknek Churchill a ked­vencük — aki közismerten rajongott a grúz. s örmény konyakokért — tudtam a dol­gom. Nyíregyházán, a régi cse­megében kéi-három hónapja még garmadában álltak a kaukázusi nedűt őrző palac­kok, de a bolt nemrég bezárt. Másutt meg hiába kerestem. Mit tehet ilyenkor az em­ber? Kiballag a KGST-piac- ra, s kinyitja a szemét. Mert ott minden van. Nem létezik, hogy pont az Ararát, vagy a Gramdija hiányozzon... _ Hiány zott. Kínomban vet­tem hát egy üveg vodkái. Ha ló nincs, szamár is jó, orosz ez is, „szovjet” az is. A Szto- licsnajának ráadásul még szaga sincs, s állítólag ha to- nikkal keverik, a kutya sem veszi észre az emberen, hogy ivott, az asszony meg vég­képp nem Sok mindent szere­tek, de a vodkát ki nem állha­Balogh Géza tak. Falvakat szedtek szét, hogy egyetlen, eltitkolt hordó bor nyomára bukkanjanak. Hozzám persze nem jött egy sem De lemondták a láto­gatást a vendégek is. Akkor persze még nem tudhattam, hogy szerencsére. Mert a mi­SZTOLICSNAJA tóm. Otthon azért felbontot­tam, belekortyoltam. Valami rettenetesen édes, émelyítő volt az íze, s fin­torogtam, mi az ördögöt sze­retnek a cimborák ezen a löttyön. Azért szomorú per­sze nem voltam, hisz száz­húszért vettem, így majd’ két­száz forintot nyertem a bol­ton. Ami nem csekélység ma­napság. Ráadásul a fináncoktól sem kellett rettegnem, akik valamikor az állam leg­fontosabb adóbehajtói vol­nap kezembe került egy új­ság, benne a hírrel. A cseh fináncok az ottani KGST-pi- acon elkoboztak vagy tízezer üveg vodkát, s megvizsgáltak belőlük ezret. Minden negye­dik üvegben pacsmagolt lé volt, s bennük annyi méreg­anyag, mely százszorosa a megengedettnek. V ajon az én Sztolicsna- jámban mennyi lehet? Nem tudom. De hogy én az állammal többé nem packá­zom, az szent. Legalábbis vodkaügyben. Bojté Gizella A Z ember józan ésszel nehezen fogja fel, hogy miért lehet valaki a saját ér­dekének ellensége? Mi moti­válhatja abban, hogy ne azt az utat válassza, amely na­gyobb hasznot eredményez­het? Történt egyszer ugyanis, hogy egy cég ki akart válni egy másik gazdasági társa­ságból, melyben tulajdon- résszel rendelkezett, így azt áruba bocsátotta. Jött is ve­vő, méghozzá külföldről, megbízható tőkével, sőt olyan ajánlattal, amely má­sok vásárlási szándéka mel­lett plusz öt százalékot ígért. De hiába volt a kedvező ajánlat, az illetőt még vá­laszra sem méltatták. A tu­lajdonrészt eladták másnak, olcsóbban, mint amennyiért el lehetett volna. Igaz, ehhez joga van a tulajdonosnak. A rövid történetből csak az nem derül ki, milyen érdekek állnak a háttérben, milyen gazdasági lobbik, vagy egyéni érdekek alakít­ják az üzleti életet, akik — úgy néz ki — nem feltétlenül a megye fejlődését tartják szem előtt. Ez nemcsak az ékszerkereskedelemben jel­lemző — mint konkrét pél­dánkban — hanem, sajnos, más területen is. Azt a tanul­ságot mindenképpen le lehet szűrni, hogy a módszerek, melyeket alkalmaznak, nem a legtisztességesebbek. A korrekt együttműködést az etikett szabályai megköve­telnék még akkor is, ha ab­ból nem jön létre üzlet. így egyébként nem csoda, lm a Magyarországra érkezett hárommilliárdnyi dollár ér­tékű külföldi tőkének csak a nulla egész kilenc tized ré­sze gurult a megyénkbe. Mokaszin-meó Meózzák a nyíregyházi Szaport Rt legújabb termé­két, a Bonnie and Clyde-t. A saját fejlesztésű moka­szincipő a hazai piacra készül Balázs Attila felvétele Kommentár Vásári hiányérzet Máthé Csaba A szabolcsi cégek szá­mára megszűnt a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár varázsa. Ahogy a tavaszi ki­állításon, most az őszin is minimális megyénk vállala­tainak, vállalkozóinak rész­vétele. A pénztárca is üres, hiszen egy tíznapos BNV összköltsége akár egymillió forint is. lehet, de azt is hoz­záteszem, egyre kevesebb olyan fogyasztási terméket tudunk felmutatni, amivel ki mernénk állni a bel- és kül­földi szakemberek, vásárlá­togatók elé. Megyénkből az igazán na­gyok, a milliárdos forgalmú cégek közül egyedül a vásá- rosnaményi Interspan Kft. mutatja be termékeit. A többiek még gondolni sem mernek ekkora költségre, hi­szen vagy csődeljárás, vagy felszámolás alatt állnak. Már közös kiállítóstandon sem mutatják be a szabolcsi iparcikkeket szövetkezete­ink, az átalakulással és a megfelelő termékszerkezet­tel bajlódnak. Érződik az egész vásári hangulaton, hogy igazán nagy üzlet csak kevés született a BNV-n, ko­rábban a már előre megbe­szélt és aláírt szerződéseket hirdették ki a vásár ideje alatt. A legtöbb szabolcsi cég pedig minimális üzleti eredménnyel zárta a Vásárt. A mamutkiállítás is zavar­ta a résztvevőket, egyre na­gyobb volt az igény a szakki­állításokra. Az élelmiszeri­par ezért mutatkozik be egy hónap múlva, persze a fel­dolgozás kellős közepén még jósolni sem lehet, hogy akár öt szabolcsi cég bemu­tatja termékeit. A privatizált kis- és középüzemeknek je­lenleg legfontosabb gondja a talpon maradás, a beözön­lő nyersanyag feldolgozása és a termék eladása, majd amikor stabilizálódik szá­mukra a termelés, akkor gondolnak kiállításra. Most még csak hallgatom a BNV-s hangos riportokat, ahol csupa nagyszerű ter­melési eredményről számol­nak be és abban reményke­dem, hogy jövőre legalább egy féltucat szabolcsit is megszólaltat a riporter. Néz^pont^) Elgurul a dollár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents