Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
992. szeptember 26., szombat HÁTTÉR Sűrűsödő sűrítménygondok magyar termék jobb, a lengyel olcsóbb Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM - GB) Meglehetősen éles hangú i csörgő telefonok tanúsá- szerint bizonyos mértékig /oldalú nézeteket tolmá- >lt, a lapunk hétfői számá- i megjelent írás „Árhígí- a sűrítményben — mil- rdos veszteség” címmel, óta megkíséreltük mások eményét is csokorba szed- Valóhan képtelenek len- ik versenyezni árakban a gyei almatermelőkkel, il- ve feldolgozóiparral a vi- ,piacon? — Nem tartozunk egy ka- óriába a lengyel sűrítőüzemei — vallja dr. Inántsy renc az Almatermesztők övetségének ügyvezetője. A hazai feldolgozóipar hnológiája, ellentétben a igyelekével, egyenrangú a rszerű nyugat-európaival. izonytalan árak Ennek következtében az itt- n gyártott sűrítmény nem is űíthető egy napon az északi szágban gyártott hasonló mékkel. Ami a támogatott- *ot illeti, szövetségünknek ;g arra, a reabtásokat fi- elembe vevő, javaslatára a sikerült pozitív választ ki- ikami, hogy az állam garan- ít adjon a bankoknak a fel- lgozók alapanyag-vásárlási lú hiteleire. Az meg a jelenei helyzetben egyszerűen tépzelhetetlen, hogy a jelenei 25 százalékos sűrítmény- port-támogatásnál nagyob- t adjanak, amikor az étke- si almára is csak 15 száza- cot szabtak meg. Arról pedig szélni sem érdemes, hogy a dolgozóüzemeink lengyel, gy akármüyen keleti almát hozzanak, hisz olyan olcsón : sem lehet beszerezni, hogy ^szállítva, elvámolva még vesebbe kerüljön, mint a mi ilmánk. A megye egyik legnagyobb, 6 ezer tonna alma feldolgo- kapacitását birtokolja a Fel- -Tisza-vidéki Almafeldol- zó Kft., amelyik 7,10 forin- 1 vásárolja telephelyére állítva a léalmát. Egyik vetője, Kovács Géza szabolcsbákai tsz-elnök még maga is bizonytalan a közeljövő piaci eseményeit illetően: — Magyarországról eddig még alig-alig kötöttek sűrítményexportra szerződést. A külföldi partner meghatározta, hogy a megkötött árat később, a kereslet-kínálat alakulásának függvényében bizonyos mértékig csökkentheti. A bizonytalanság másik oka, hogy még nem történtek meg a nagy szerződések a jobban fizető amerikai vevőkkel. Ráadásul most egy pénzügyi válság zajlik a világban, aminek kimenetele még sok mindent befolyásolhat az árfolyamváltozások révén. Annak örülnék, bár ez furcsán hangzik, ha Nyu- gat-Európa vinné innen az almát, ugyanis abból arra lehetne következtetni, bogy lesz kereslet a sűrítményre. Hét forintért drága Mi egyébként, mivel nemcsak feldolgozók, hanem termelők is vagyunk, amíg lehet, igyekszünk tartani a jelenlegi léalmaárunkat. Az a véleményem, veszteséget nem termelhetünk, ám inkább hozzon a feldolgozónk egy nullszaldós eredményt, de nem ked- vetleníthetjük el végképp a termelőt sem. A legnagyobb hazai sürít- ményexportáló külkereskedelmi vállalat, a Hungarofrucht fővárosi központját telefonon kerestük meg. A témával kapcsolatosan Palotai Andrásné nyilatkozott lapunknak: — Sajnos, igen nagy a lengyelek konkurenciája. Nagyon olcsón kínálják a sűrítményüket, jelenleg 1100-1200 német márka körüli áron. Még ha bele is kalkulálom, hogy a magyar termékért úgy száz márkával többet kapunk esetleg tonnánként, akkor is legfeljebb csak 5 forintos léal- maár az, amit ez a sűrítmény elvisel. A léalma ilyen piaci körülmények között, 7 forintért drága! Gondolja csak meg, a feldolgozónak mekkora pénzt kell beleölni a termelésbe, s ha ezt hitelből teszi, mekkora a kamat költsége. Sok üzemnek nincs pénze kifizetni a termelőknek a nyersanyag árát, hitelt nem kap, vagy ha igen, ugyanolyan feltételekkel, mint amiről az előbb beszéltem. Az igaz, hogy a mi sűrítményünk jobb minőségű, mint a lengyeleké. Ám az osztrák, vagy német vevő úgy gondolkodik, hogy majd hozzákever egy kis magyart és azzal feljavítja. így aztán az az érzésem, komoly mennyiséget nem is akarnak venni tőlünk. György Szabó, a Vajafrukt Kft. ügyvezető igazgatója elküldte lapunknak a német Flüssiges Obst, augusztusi számát, amely a magyar almapiacról a következőket írja: Az ültetvények jelentős része kiöregedett, ráadásul az egyre inkább tömeget és mind kevesebb minőséget adó gyümölcsösökben a domináló Jonathan és Red Deliciosus fajták sem megfelelőek a nyugateurópai piacokon. A szerkezetváltozás kilátásai A korábban a Szovjetunióba szállított 2-300 ezer tonna étkezésialma-kivitelből mára csak 100 ezer tonna alatti mennyiség maradt. A külön- bözetet is nyugatra kellene szállítaniuk friss, vagy feldolgozott formában. Tavaly ezzel nem volt probléma, most viszont nem egyszerű a dolog. Amennyiben a ’93-ra lezajló átalakulás után az üzemnagyság-szerkezet megváltozik, jó esélyei lesznek az almatermelésnek, és jobb terméskilátásaik lesznek (mármint a magyaroknak, a szerk.), mint például a lengyeleknek vagy a FÁK országainak. Leolvasás pénzért Nyíregyháza (KM — K. D.) — Az a hír terjedt el a közelmúltban a megyeszékhelyen, hogy megsarcolják a saját vízórát felszerelő lakókat: külön pénzt kér a SZAVI- CSAV az órák leolvasásáért. Állítólag kettőszáz forintot vízóránként. Fesztóry Tibor, nem minden irónia nélkül mondta: ilyen intézkedésről nincs tudomása, pedig ő az igazgató... Szó sincs arról, hogy akár terv szinten szóba került volna effajta díj bevezetése, annál inkább, mivel a díjmegállapítás minisztériumi hatáskörbe tartozik. Tehát — legalábbis az idén, amíg úgymond biztosan egyben marad a megyei vállalat — nem raknak külön terhet a lakók vállára. Az más kérdés — fejtette ki —, ha majd az önkormányzat átveszi ezt a szolgáltatást, és a díjmegállapító hatáskört, miképp döntenek a képviselők. De pillanatnyilag szó sincs a lakók fly módon való megsarcolásáról.-----------Tárca — E gy ember ut az útpadkán. Idősebb, olyan hat- >an, hatvanöt körüli férfi, ezzenéstelen tekintettel néz naga elé. A szép, aranyló őszben ingujjra vetkőztek a nacozók, de rajta bakancs, mlóver, zakó... mégis fázik. Néz üres szemmel, az ircán szürke fáradtság. Csak azok ilyen tompák, üresek délelőtt tíz- :or, akik nem aludtak :zememyit sem, akik át- dideregték az éjszakát. Melyek ilyenkor, szeptember ’égén bizony már csípnek, tarapnak. De mit nekünk, vevőknek a lideg fényű szeptemberi éjszakák. Mi dunnák, párnák :özt aludtunk ma is, pihent, lyugodt képpel mustráljuk iát a messziről jöttek porté- ■áit. Akik annyian vannak nőst is, mint csillag az égen. tőt, talán valamivel többen s, hiszen vasárnap van, az lutópiac is nyitva. Nyugati csodák, meg sza- :adt keleti roncsok kelletik nagukat, ám a mi emberünk igyet sem vet rájuk. Én sem. lz idegent nézem, aki ki- zorult a piacról, s most itt ül a kerítés tövében. Előtte a földön zsírpapír, rajta egy pár bakancs, meg két, apró szandál. Néha reménykedve felnéz, hátha érdekelné valakit a portékája... de hát más itt a divat. Puma, Adidas, Nike Balogh Géza Egy pár bakancs meg a jó ég tudja, milyen márkákat tukmálnak ránk. Ez a bakancs, szandál meg mintha csak valamikor az ötvenes évek derekán készült volna. Rá se pillant hát senki. Cimborámat várom, aki elkallódott a tömegben. Jó fél órája ácsorgók már a kapuban, fáj a hátam, lábam, derekam, a bakancsos ember mellé kérezkedek hát. Csak úgy, fél fenékkel ülök a padkára, de ő biztatóan rámmosolyog. — Jöjjön közelebb..., van itt hely, megférünk rajta. — Jó — mondom, s rágyújtok. Elegáns, amerikai cigarettát szívok, persze, piaci portéka ez is, de nem esik jól, kaparja a torkom. Félig sem szívom tán, eltaposom. — Jaj, az a drága szivarka...! — néz döbbent szomorúsággal rám a szomszéd. — Hogy elszívtam volna! Szégyenkezve nyúlok a zsebbe, s kínálom, gyújtson csak rá nyugodtan. — Köszönöm, elfo- f gadom — mondja, s el- | gondolkozva fújja a | füstöt. — De jó maguk- I nak... — mondja később, hogy nekünk ilyenre is futja. De náluk Kaszonyban, Mezőkaszony- ban... Tegnap délben érkezett, busszal, meg stoppal vergődött el valahogy idáig. Négy pár lábbelit hozott, egy kis szandált adott el eddig. Százötven forintot kapott érte, s őrzi, mint a legnagyobb kincset. Mert banánt, meg rágót ígért az unokának, s fejkendőt az öregasszonynak. Aki azt hitte szegény, a bakancsból majd futja mindenre. S a szandál már csak ráadás. A banánra való már összegyűlt. De lesz-e „rágó", de- linkedő... ? Kelet-Magyarország 3 Nézcjpont^ Na, mije van neki... Szőke Judit T J étmilliónkat érint a L.Z kormány elrendelte kötelező vagyonnyilatkozat. A hivatalosan indokolt cél annak kiderítése, van-e összefüggés a bejelentett jövedelem és az időközben végbement vagyonosodás között. A vizsgálódásba bevonják az állampolgár teljes vagyonát és tartozásait, kivéve a takarék- és a devizabetéteket. Van, amit szintén nem kell bevallani, ám tanácsos. Nem lesz Magyar- országon vagyonadó, de azért... Biztos, hogy nagyon sok a fekete jövedelem, (egyes becslések szerint évente százmilliárd a láthatatlan) s bizonyára nem győznék a feljelentéseket fogadni, ha egyszer valakinek eszébe jutna, hogy a „beköpés" módszerét használja fel a dugipénzekről szóló információszerzésre. Az emberek Zöme nem azért seftel, svar- col, fusizik, mert tisztességtelennek született, vagy imádja elégedetten összedörzsölni a tenyerét, ahányszor sikerül az államot kijátszania. Mindenki megpróbál egérutat nyerni, s létezik életösztön. De a nemzeti talpraesettség mellett a magyar adórendszer is a kijátszásra motivál. Talán inkább annak a megváltoztatását kellene elrendelni. Kétségkívül az a nehezebb, ám valószínűleg nem kerülne bele kemény 550 millióba. Miközben a bevallatásos kormánynyilatkozatot nagy nyilvánosság veszi körül, valahogy nem kerítettek akkora feneket az Állami Számvevőszék hatvanoldalas anyagának, mely a költségvetés állapotáról szól. Kiderült, hogy jelenleg nincs összesített állami vagyonmérleg, azaz nem lehet tudni, mekkora vagyona van az államnak. Ez azért veszélyes, mert így lehet pazarolni, viszont nem lehet ellenőrizni. Egyszóval az is láthatatlan. Akkor kvittek vagyunk. Azt mondom, igyuk vagy kártyázzuk el, amink van vagy lesz. Akkor bottal üthetjük a nyomát egymás vagyonának. Imádsággal vette birtokba a közelmúltban, Csenger- ben az adventista gyülekezet a Makovecz Imre tér* vezte 150 személyes imatermet. A helybéliek Jelentős mértékű társadalmi munkával segítették a harmincmillió forint értékű épület létrehozását Molnár Károly felvétele Kommentár Látjuk a Földet Tapolcai Zoltán TZ örbenéztem kicsi tár- J\. saságunkon — hu- szonharmincas diplomások innen Közép-Keletről és a Brit Királyságból. S ott feküdt előttem a kézenfekvő felismerés: a környezetért való aggódás korhoz kötött, ennek a generációnak sajátjaKértem angol természet- védő barátainkat, keressük együtt a bizonyságot erre a jelenségre. A szakállas Tim szerint a hetvenes évek elején mi csodálkoztunk rá nyitott lélekkel és szívvel a messzi távolból fotografált Földre. Arra, hogy menynyire véges, pici porszem a világegyetemben, mennyire sérülékeny. A tejfelszőke Judy azt ecsetelte, hogy ezt a munkát ingyen is vállalták, évekig misszióként vitték, hogy egysier lehetőségük legyen főállásban erre szentelniük az életüket. Néztem Gavint-t, aki most már a „zöld" tanácsadók eleganciájával tekint ki a szemüveglencsék mögül, de egykor az eltunyult, pénzcsi- lingelésre táncoló kényelmes kispolgárok iránt érzett gyűlölete miatt kereste a kötetlenséget a természetben, s veszni látva a menekülés egyetlen lehetőségét, minden megmozduláson, akción ott lehetett. De fel kellett tennem azt a kérdést is: vajon húsz év múlva ugyanígy ülhetünk majd palávert? Az angolok buzgón bólogattak, persze, semmi sem fog változni. Ha a közszájnak hiszünk, negyven év felett az ember már nem változtatja véleményét. (Meggyőzni nem lehet, meg kell várni, míg kihal!). Tehát nincs más hátra, mint addig megőrizni mai hitünket)?)
