Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

1992. szeptember 3., csütörtök Kelet-Magyarország 3 Tiszta a papír, az utca is az lesz Gazdasági társaságokká alakult a Közterület-fenntartó Vállalat Nem lebeg sűrű porfelhő, nem kíséri hangos szóváltás, nem röppennek szét a ru­hájukat vigyázó riadt járókelők. Képünkön a nyíregyházi Közterület-fenntartó Vállalat új járdatakarító kisgépe dolgozik. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Nyíregyháza (KM — T. Z.) — Akkor sikerült jól a félévnyi gvötrelmes munka, ha a várospolgár semmit sem vesz észre belőle. Az út­keresésekből, az egyezkedé­sekből, alkudozásokból, a hivatali papírmunkákból. Ha az utcán nem lesz több kosz, szemét, ha a kukája nem büzölög napszámra, ha lesz hol, s biztonságosan parkolnia a városban. El­lenben a Közterület-fenn­tartó Vállalat társaságokká alakulása hiába teremt gaz­daságilag tiszta lapot, a föl­dön járó embert ez mit sem érdekli. Február 24-ével datált az a testületi ülés, ahol a nyíregy­házi városatyák a többi köz­üzemi vállalathoz hasonlóan tulajdonba kapott közterület­fenntartó sorsáról tanakodtak. Augusztus 17-én ért meg arra a helyzet, hogy létrejöhetett a Köztisztasági és a Parkoló Kft. A gondot okozó virág­kertészet hasznosítása folya­matban van. A korábbi igazgatót, Sol­tész Józsefet, aki a kemé­nyebb feladatot, a köztiszta­ságot kapta örökül, arról fag­gattam, vajon szeptember 1-jétől másképp hordják-e majd a szemetet attól embe­rei, hogy most már kft-ben dolgoznak? — Szeptember elsejétől még biztos, hogy nem, de be­látható időn belül remélem igen! Ezen minőségi és más változásokat értek! — Például? — Eddig a városlakó gond­ja baja volt a szemetesedé­nyek megvétele, rendben tar­tása! Szeretnénk, ha ezt átvál­lalhatnánk. Nem jelent lénye­gesen nagyobb terheket, ki­váltképp, ha az új gazda, az önkormányzat ebben segít! — Ön választotta a kemé­nyebb feladatot, hisz a parko­lók fenntartása bizton nyere­ségesebb, mint a fillérekből kötelezően elvégzett szemét­hordás, városseprés! — Először is választhattam — ami nem személyemnek szólt, hanem a magatartás­nak, amelyet az átalakulás alatt tanúsítottunk. Amikor az önkormányzatnak másra kel­lett figyelnie, mi akkor is — kisebb problémákkal ugyan — de végeztük a feladatun­kat. Jómagam azért választot­tam, mert kötelezettségeim voltak a vállalatnál dolgozók­kal szemben. Amit felvállal­tunk, elkezdtünk együtt, azt be is kell fejeznünk. — Változik-e valami, vagy a tiszta papírral való indulás volt a lényeg? — Azt kérdi jobb lesz-e ez a szolgáltatás? Esetleg drá­gább? Gyors változásra ne számítson. Annyiban ez a tiszta lap mégis jó, hogy egy profilúvá vált a tevékenysé­günk, egyre kell figyelnünk, a meglévő pénzt egyre kell for­dítanunk. S így könnyebben találunk tőkeerős partnert is. — Utolsó mondatába hadd kapaszkodjak! Van ilyen szándékuk? — Mind nekünk, mind az önkormányzatnak! Minden­képpen szükséges a fejlettebb technika bevezetése, ehhez azonban tőke kell! Ezért ke­ressük a nyugati cégek között az esetleges társat. Szerettem volna a Parkoló Kft. új ügyvezetőjével, Szűcs Istvánnal is beszélgetni, de a sorsáról döntő közgyűlésen — nem tudtam meg miért — nem vett részt. Mikro-hitel vállalkozóknak Előny a kis vagyonnal rendelkező, meg a munkanélkülieknek Nyíregyháza (KM—Bojté) — Kedvező hitelkonstruk­cióval állt elő nemrég a PRIMOM Vállalkozásélén­kítő Alapítvány. Még tud­ják fogadni azoknak a pá­lyázóknak a jelentkezését, akik az előírt feltételeknek megfelelnek. A kölcsönt két évnél nem régebbi vállalkozásra adják, így kezdők is igénybe vehe­tik. Elsősorban azonban a munkanélkülieknek kívánnak segíteni, ha szeretnének vala­milyen vállalkozásba fogni, de nincs elég pénzük hozzá. Benyújthatják még kérelmü­ket vállalkozás bővítésére va­lamint, ha a vállalkozást má­sodállásban vagy mellékfog­lalkozásként űzik. A kereske­delem, a vendéglátás, szóra­koztató ipar kiesik a kölcsön­igénylők táborából, főleg a beruházásokat támogatják. Kruppi Imre, a Mikro-hitel igazgatója elmondta, hogy mindemellett azok a kérelme­zők jöhetnek számításba, ahol a vállalkozás vagyona másfél millió forint alatt van, az éves forgalom nem több négymil­liótól és tíztől kevesebb alkal­mazottat foglalkoztatnak. A hitel összege maximum 300 ezer forint, 22 százalékos ka­mattal, három év futamidővel amiből hat hónap a türelmi idő. A kérelem benyújtásánál nem kell fedezetről gondos­kodni, azonban az elbírálás­nál szigorúan vizsgálják a vállalkozás ésszerűségeit, megvalósíthatóságait. A Mik- ro-hitelről bővebb felvilágo­sítást a Primom 11 megyei irodájában nyújtanak, vala­mennyi városunkban megta­lálható Újfehértó és Nagykál- ló kivételével, de van ilyen központ Balkányban és Gé- gényben is. Nyíregyházán a cím: Egyház u. 15. Telefon: 15-275.' Tárca ■■■■■■■■■ M minap a nyíregyhá­zi zi Nyírfa Áruház előtt egy egysze­mélyes zenekar fülbemászó dallamokat játszott. „Mari­na, Marina, Marina, hát kér­lek, hogy légy az enyém!” (Minden férfi ugyanezt kéri Mari­nától, Icától, Piros­kától, stb.) Szóval a Marina című világ­sláger is elhangzott a város központjá­ban. Szinte repültem a zene szárnyán. Arra gondoltam, hogy a zenekarvezető újfajta vállal­kozásba kezdett. Csodálattal néztem és hallgattam, hogy szinte minden testrészével fújt, ütött, vagy nyomott. Egymaga kezelte a hangsze­reket, ő volt a prímás és még vezényelte is önmagát. Vajon jól van-e ez így? — kérdeztem magamtól. S azt válaszoltam, hogy nem egészen. Mert a fiatal zene­karvezető bizonyára elbo­csátotta a zenekar többi tag­ját. Divat az ilyesmi mosta­nában. Magam előtt láttam, amint először a gitárosnak mondott fel anyagi nehézsé­gekre hivatkozva. Aztán a trombitást tette ki az utcára. Magam előtt láttam, amint a dobost egyszerre két láb­bal rúgta fenéken. Három fővel csökkentette a létszá­mot. Ahogy ő mondaná, ra­cionalizálta az __ intézmény tevékenységét. így egyma­ga zenél a falusi lakodal­makban, bálokon, minden rendezvényen, még a Nyír­fa előtt is. A bevételt nem kell négyfelé osztania. Az egyszemélyes zenekar felbukkanásának napján ép­pen ülést tartott az egyik megyei vállalat vállalati ta­nácsa. Itt szintén leépítettek és munkaköröket kapcsoltak össze. Az egyik osztályve­zető például szeptember 1-jétől ennél a vállalatnál intézi a tűzvédelmi ügyeket, felügyeli a munkavédelmet és egy kicsit raktá­ros is. A vállalat karmestere itt is el­küldte a gitárost, a trombitást és a do­bost. Töröm a fejem, hogy családon belül hogyan lehetne munkaköröket ösz- szevonni. Eddig a nagyobb bevásárlás, a telek felásása, a permetezés és a gépkocsi karbantartása az én felada­tom volt. Szeptember 1-jei hatállyal mind a négy mun­kakör teljesítése alól fel­mentem magam. Családon belül létszámracionalizálást hajtok végre. E négy felada­tot bokros teendői mellett lássa el a feleségem. Én pe­dig újságot olvasok, tévét nézek, stb, stb. ... Tivadari part A Tivadarban éveken át üzemeltetett Ifjúsági Tábor tulajdonosa Fehérgyarmat város önkormányzata lett. A hasznosítás érdekében több próbálkozás volt ta­valy, s az idén is. Korábban turnusonként 100—110 Fia­tal élvezhette a Tisza közel­ségének előnyeit. Jelenleg egy vállalkozó bérli a léte­sítményt, alkalmazkodva árban (szolgáltatásban) a jelenlegi viszonyokhoz. AMATŐR FELVÉTEL Nábrádi Lajos / zzott a telefonom, amikor ismerősöm felháborodott han­gon mondta: „Nyírpazony és Kabalás környékén me­gint feltűntek a romániai betakarítok. Információm szerint naponta mindössze száz forintot és egy ebédet kapnak. Éjjel többségük az árokparton alszik”. Tavaly ősszel magam is láttam Nyírpazony határá­ban romániai , fekete” ­munkásokat. Beszéltem is velük. Ötőjük közül csak egy tudott magyarul. Nem panaszkodott, sőt azt állí­totta, hogy nem pénzért, hanem barátságból dolgoz­nak az egyik' ismerősüknek. Azt is állította, hogy napon­ta háromszor kifogástalan ételt, meg italt is kapnak. Mondta mindezt egy rozoga kunyhó mellett, amelyben zsúfoltan öten aludtak és egy rozsdás lavórban mosa­kodtak. A szóban forgó fér­fit munkaadója nyilván kioktatta, hogy mit kell mondani. Szombaton telefonon fel­hívtam a nyírpazonyi tsz munkaügyi csoportvezetőjét és minden bevezetés nélkül feltettem neki a kérdést. „Tessék már mondani, hány romániai munkást foglal­koztat a tsz?” A válaszból kiderült, hogy egyet sem. Am informátorom bevallot­ta, hogy a tagok és a hozzá­tartozók néha foglalkoztat­hatnak idénymunkásokat, mert a tsz részesművelésre adott ki almát és más nö­vényt. Hírt kaptunk arról is, hogy Záhony térségében (talán másutt is) kárpátaljai „vendégmunkások” dolgoz­nak a földeken és a gyü­mölcsösökben. Sajnos, nem egyedi esetről van szó. A munkaadók visszaélnek a két szomszédos országból jöttek nehéz helyzetével és igen kevés fizettségért dol­goztatják őket. Adót nem fi­zetnek, társadalombiztosí­tást és balesetbiztosítást sem. Higiéniai szempontból is kifogásolható ez a fekete­munka. A külföldiek foglal­koztatása azért is helytelen, mert idehaza is bőven van szabad munkaerő. Me­gyénkben is sokan menné­nek ideiglenes munkára. Igaz, a megyénkbeliek már nem elégednek meg napi száz forinttal és egy gulyás­levessel... Magyarok Kárpátaljáról Molnár Károly írja Fehérgyarmatról Több éve szív­ügyének tekinti a fehérgyarmati „Bárdos Lajos” Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola az anyanyelv ápolását. Idén Kárpátaljáról érkezett közel 40 gyerek és pedagógus, akik Éehérgarmaton egészí­tették ki magyar történelmi, irodalmi ismereteiket. A gyarmatiak módszeresen válogatták össze a megte­kintendő filmeket, tv-játé­kokat és a zenei anyagot. Egész napon át rendelkezés­re állt a könyvtár az iskolá­ban. Szerveztek megyejáró ki­rándulást a vendégeknek, s a helyi gyerekekkel is rendszeresen találkoztak. A pályázati úton nyert pénzből rendkívül kedvezményessé lehetett tenni az anyanyelvi tábor munkájában való rész­vételt, ahol a pedagógusirá­nyítók, az otthont adó iskola dolgozói. Kommentár Csúnya bácsik Cservenyák Katalin S ztátirí és Rákosi „csúnya bácsi” volt már a múlt rendszerben is. Hogy, hogy nem, a Nógrád megyei Ka­zár községben mégis meg­maradtak utcanévtáblának. Sőt, még az új önkormány­zat sem törődött velük, ta­lán ez volt az országban az egyetlen település, ahol nem azzal kezdték ténykedé­süket a képviselők, hogy tesztlapokkal járták végig a családokat: szavazzanak, kit szeretnének a két hírhedt hóhér helyett. A testület ugyanis fontosabbnak tartja még ma is a kétszáz munka- nélküliről való gondosko­dást. Lett is baj! Szájára vette a falut a sajtó. Gúnyoros írások jelentek meg, s nyomban ezt követően turis­ták százai utaztak Kazárba. Kezdett hát elegük lenni az egyébként népviseletükről híres kazánoknak a sok cukkolásból, s döntöttek: Sztálinból legyen Diófa, Rákosiból pedig Fácán. Ebbe már nem lehet bele­kötni. A táblacsere költségeit az SZDSZ salgótarjáni és me­gyei szervezete vállalta, ho­noráriumként viszont — s most jön az érdekes! — a levett táblákat kérték. Nem is rossz bolt! Mert, gondo­lom, nem akarják a táblákat belolvasztani, hiszen jól tudják: ebből még pénzt le­het csinálni. Gondoljunk csak a lebontott vasfüg­gönyre! Vitték a darabjait, mint a cukrot! S mit meg nem adnának sokan Lenin, Sztálin vagy Rákosi mell­szobráért? Most ezek men­nek. Igazából a kazáriakat saj­nálom. Ugyanis fantasztikus lehetőséget szalasztónak el üzleti szempontból. Amíg mi Keleten vért izzadva próbál­juk lecsalogatni a gazdag turistát, nekik karjukat sem kellett mozdítani. Ha a régi táblák fölé kitesznek egy újat, s ráírják: „ezeket a fic­kókat mi sem szeretjük". a kutya sem köt beléjük. S dől a pénz... HÁTTÉR Nézőjponí) Külföldi betakarítok

Next

/
Thumbnails
Contents