Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-23 / 225. szám

Néz^pont^) Szüreti bál Balogh Géza 771 gy Trabant áll kereszt­ül ben a nyirparasznyai főutcán. Mögötte sokada- lom, szekerek, lovak, embe­rek. A krónikás rögtön rosszra gondol persze, bal­esetet, tragédiát gyanít. Kiszáll hát az autóból, s szo­rongva bár, de. indul, hogy teljesítse kötelességét: Hi­szen újságíró... Am mit lát? Sehol egy ko­mor, fájdalmas arc, annál több a hangos, nevető em­ber. Kicsik és nagyok, öre­gek meg fiatalok. Legtöbb­jükön fényes, rogyós szárú csizma, lajbi, kalap, a lá­nyokon pedig rékli, főkötő, rakott szoknya. Szüreti mulatság van Pa- rasznyán. Ilyet sem látott már vagy harminc éve a kis, nyírségi falucska. Mert a téesz-szer- vezést, a szálkái, nyíregyhá­zi iparosítást követően itt is felbomlott a falu régi szo­kásrendszere, s úgy tűnt, végleg befellegzett a szüreti báloknak. S kevesen voltak, akik a hagyományőrzésre bátorí­tották volna őket. Annál többen voltak, — vannak — viszont, akik lemosolyogták, kigúnyolták a hagyomány- ápolókat. Műparasztok, ál- népieskedők — mutogattak rájuk. Ezek akarnak kor­szerű országot építeni...? Mondták és mondták, s eszükbe sem jutott, ha egy nép elhagyja a szép hagyo­mányait, az arcát veszti az el. Egy kilúgozódott nemzet­re pedig ki kiváncsi Euró­pában, a nagy világban ? A skót, a holland, az oszt­rák írástudók persze, tökéle­tesen tisztában vannak ez­zel, s nem hogy gúnyolódná­nak, de lelkesen örülnek minden, hazájukban élő kis­közösség hagyományt ápo­ló, felelevenítő produkciójá­nak. Nálunk kevesen vannak még azok, akik hasonlókép­pen gondolkoznak, akiknek biztató szava eljut az érin­tettekhez­A parasznyaiak példája azonban mutatja, mindezek ellenére sem pusztidt még ki a maiakban a régi értékek tisztelete. Reménykedjünk: másutt sem. 1992. szeptember 23., szerda Kelet-Magyarország 3- V ' • - ... Kiürítették a konzervgyárat A Macowe végnapjai Tunyogmatolcson Máthé Csaba Archív felvétel rűen statisztált a fehérgyarma­ti téesz vezetése. Ketyeg a lízingdíj az kimaradóknak Ráadásul az elmaradt lízing­díj még tovább ketyeg, ilyen esetben elképzelhető, hogy a gépeket leszerelik és elviszik. Két jelentkező már akadt a konzervüzem megvásárlására, akik közül, reméljük, az egyik helyrehozza az elrontott reno­mét. Késésben Sok a kényszer- vállalkozás Nyíregyháza (KSH) — A törvény adta lehetőségek után viharos gyorsasággal nőtt a kisszervezetek száma. A kívá­natostól jóval kisebb mérték­ben csökken azonban a nagyvállalatok súlya, végül is a közepes méretű vállalkozá­sok krónikus hiánya vált jellemzővé. A kis létszámú vállalkozások között is sok a kényszer szülte vállalkozás, a fantomszervezet, az állami vagyon átmentésére irányuló társaság. Szakértői becslések szerint a vállalkozások egy- harmada tekinthető reálisnak, így a vállalati, szövetkezeti szféra által leadott létszám töredékének felvételére képe­sek a vállalkozások. A regiszt­rált munkanélküliek száma júliusban megközelítette az 54 ezret. A gazdaságilag aktív la­kosság 19,5 százaléka maradt munka nélkül. Tovább nőt — jelenleg az összes mintegy hattizede — a tartósan munka nélkül maradók száma. Az át­lagos segélyezési idő 264 nap­ra nőtt. A megyében a munka- nélküliség mértéke már most akkora, amekkorát országosan 1993 végére jósolnak. A mun­kanélküliség kezelésére szol­gálójelenlegi eszközök (segé­lyezés, képzés, közhasznú munka stb.) — melyeket a fej­lett piacgazdaságokból vettek át, ahol hatékonyan alkalmaz­zák őket — egyre kisebb haté- konyságúak. S egy sor problé­mát vet fel a finanszírozható­ság kérdése is. Nyíregyházán a Klimaiux Kft.-ben hűtőgépkocsik hűtőberendezését javítják. Képünkön: a napokban elkészült, felújított készülék visszahelyezése a kocsiba „ . Harasztosi Pál felvétele / ,stenem, jó Atyám, min­denből keveset adtál! — A szabolcsi falucska ud­varán, a korhadt deszkájú csűr előtt így sopán- kodik egy töpörödött öreg asszony. Álla alatt szorosabbra húz­za a fekete kendő két csücskét, aztán csak mondja, mondja a i magáét síró hangon. A zsíros kalapú, lógó bajuszú férje egy idő után megunja, s rá­szól: „Jól van no! Ne sivákolj már! Ezen mán úgyse lehet segíteni. Jövőre talán jobb lesz." A sokat próbált öreg ember végigkísér a portáján, lecso­szog mellettem a kertkapuig. Rá-rászól a morgó fekete ku­tyára, nehogy megszabja a nadrágomat. Közben muto­gat, kemény hangon magya­ráz. Hogy kiszedték a krump­lit, fele termett a tavalyinak. Egy gumót felemel a ku­pacból, szinte az orrom alá dugja: „Majdnem megsült a homokban. Két lyuk van rajta a rusnya féreg miatt. Ott a szélső almafán megint látok valami pókhálót, hernyót. Mindjárt hozom a létrát, meg Nábrádí Lajos Szegényes őszünk a metszőollót. Alig van alma. Azt hallom, Szatmárban, Be- regben jó közepes az alma­termés. ” Itt viszont kukoricából is alig akad néhány vékony, fonnyadt cső — folytatja az öreg. A kerítés mellett, az ól közelében jókora szénabog­lya látható. Az öreg meg­jegyzi, hogy ott tavaly kazal- nyi széna állt. Idén viszont alig akadt kaszálni valója. Megáll, sóhajt az öreg, inge ujjúval meg törli gyöngyöző homlokát, és ezt mondja: „júniustól a Tisza melletti le­gelő sárga. Olyan az, mint egy őszülő, kopaszodó ember feje. Szegény jószág minden este beesett hassal jön onnan haza". Az öreg lehangoló, szívet szorító beszámolójából még kiderül, hogy kint a határban, bérelt föl­dön paprikája is ter­mett, eladásra szánta. A paprika fele fony- nyadt, nem ropog az ember foga alatt. Kesernyés humor­ral, huncut mosoly kíséreté­ben mondja az öreg, hogy a rádióra is haragszik. Egész nyáron mindennap hallgatta, de a bemondó 2-3 hetente csak ezt mondta: a Dunántúlon kisebb eső lehet. A szabolcsi homokon meg semmi. A néni összekulcsolja két kezét és így fakad ki: „Mit adunk a télen a jószágnak? Oszt mit csinálunk, ha min­den élelem még drágább lesz?” A férje megint leinti: „ Hallgass, asszony! Vala­hogy kihúzzuk. Megéltünk mi már sokkal nehezebb időiket is. Jövőre jobb lesz. ” Amikor még jól mentek a dolgok Tunyogmatolcs (KM) — Szeptember 28-án a tunyog- matolcsi Macowe Kft. tag­gyűlésén azoknak a vitás kérdéseknek a tisztázását tervezik, amelyeket hóna­pokkal ezelőtt már rendezni kellett volna. Tavasz óta áll a lecsupaszí­tott konzervüzem, ahol csak azok az eszközök maradtak, amelyeket nem lehetett moz­dítani, vagy amelyeket lebe­tonoztak. Az összes többit a német Manz cég, mint a kft. 35 százaléknyi résztulajdono­sa elszállíttatta. Egyszemélyi döntések Hétfőn megannyi kérdést kellene tisztázni egy olyan üzem életében, amelyben meg­születése óta több volt a vita, mint az egyezség. Kezdve on­nan, hogy a felszámolás alatt lévő fehérgyarmati Zalka Máté Tsz volt elnöke, Klapka György egyszemélyi döntése alapján miért nem adta el a 65 százaléknyi tulajdonrészt a német félnek, amikor az aján­latot tett? Vagy hogy lehet­séges az, hogy a német partner minden szó nélkül felpakolta a forgóeszköz-állományt, pedig az övé csak a kisebbségi tulaj­don? Pontot lehetne tenni az egyik lényegi vitás kérdésre, a szennyvíztisztító telepre, va­jon ki hibázott a megépítése­kor, és miért nem kérték ki a szakhatóság véleményét az átadáskor? A németnek már nyert ügye van Persze a legérdekesebb fel­vetések csak most jönnek: miért hagyták jóvá a téesz vezetői a nullára leírt gépek ideszállítását és lízingelését, mikor tudták, hogy ezeknek a gépeknek már nincs forgalmi értékük. Az már a német fél nyeresége volt, hogy ezeken a gépeken tavaly rekordmennyi­ségű nyersanyagot dolgoztak fel és exportáltak Németor­szágba. Most szívjuk a fogunkat, mert a német fél mindenfajta kötelezettség nélkül távozott, már nem jelentette be vételi szándékát, elvonult. Tovább- állt, mint aki jól végezte dol­gát, zsebre tette a profitot, de ehhez a kezdetektől nagysze­Útfelújítás Vásárosnaményban Tárca Felújítják a 41. sz. út vásárosnaményi átkelési szakaszát. A kor­szerűsítés során buszöblöket alakítanak ki, és a kiszélesített úttesten kétoldalt kerékpársávot fognak kijelölni Szekeres Tibor FELVÉTELE Kommentár _______ Naprakészen M. Magyar László V alamennyien jól tud­juk, mennyire fontos a tájékozottság, illetve a tá­jékoztatás, hiszen nap mint nap új rendeletek, szabályok születnek. Az állampolgár természetesen nem ismer­heti valamennyi előírást, utasítást, ugyanakkor a kü­lönböző hivatalokban dol­gozó osztályvezetőknek, ma­gasabb beosztású kartár­saknak kötelességük az adott munkaterület alapos ismerete. Épp ezért kicsit megdöb­bentő, mikor a törvények születését, rendeletek életbe léptetését, jogszabályok ha­tálytalanítását a bővebb in­formációra kíváncsi újság­írótól hallják először a köz- intézmények dolgozói, ho­lott az ő feladatuk lenne a felvilágosítás. Pár hete va­lamennyi tömegkommuni­kációs eszköz beszámolt a nyugdíjak szeptemberi eme­léséről, azonban az egyik il­letékes igazgatóság munka­társai alig tudtak erről valamit. Az Alkotmánybíró­ság döntése értelmében júli­us I-jétől a pénzintézetek sem tilthatják le a tartozá­sokat a fizetésekben, több munkáltató azonban nem hallott róla. Természetesen, nem csak a vidéken dolgozó közalkal­mazottak a hibásak. Gyak­ran előfordul, hogy a fővá­rosban országos sajtótá­jékoztatót tartanak főigaz­gatóságok, minisztériumok, azonban a tervezett változ­tatásokról elfelejtik előre értesíteni a hivatalokat, így az ott dolgozók is csak más­nap a sajtóból értesülnek a fontos módosításokról. A pontatlansággal, a tájé­kozatlansággal a hitelüket vesztik el így intézményeink. Az állampolgár jogosan ag­gódik az ügyintézések miatt, pedig a megoldás nem új találmány: minden szinten naprakészen kell tájékozód­ni, illetve tájékoztatni HÁTTÉR

Next

/
Thumbnails
Contents