Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-21 / 223. szám
1992. szeptember 21., hétfő HATTER Kelet-Magyarofrszág 3 Kitartóan keresik a kiutat Ahol csak a remény marad Tiszakanyár (KM — Tóth Kornélia) — Egész élete a szolgálat jegyében telt Bállá Lászlónak, akit eddig Tiszakanyár tiszteletdíjas alpolgármestereként is megismerhettek a falubeliek. Szolgálatra szegődött a református egyháznál: a szűk körű zsinati tanács és a Tiszántúli Egyházkerület tagja, a helyi egyház gondnoka. Fia, lánya, veje, násza is református lelkipásztor. Nemrégiben temették a tiszakanyá- ri polgármestert és a falubeliek biztatására Bállá László indul az október 25-én sorra kerülő polgármesterválasztáson. A fojtogató ölelés — Mint eddig valamennyi megbízatásomat, szolgálatnak tekinteném ezt is, csakúgy, mint a mostani alpolgármesteri tisztséget. Tiszakanyáron bőven volt mit lendíteni, amikor az önkormányzat számba vette, mi minden hiányzik. Földrajzi fekvésünk a régebbi időkben mesterséges gátat szabott még a lehetséges fejlődésnek is. Egy nagyközség, Dombrád és egy város, Kis- várda fojtogató ölelésében kerestük a helyünket. A messziről jött ipartelepítők, a beruházók, az újabbkori messiások, a vállalkozók inkább a nagyobb forgalmú két szomszédunknál ragadtak le. így aztán Tiszakanyár régen is csak magára számíthatott, most pedig, hogy vékonyabban jut vaj a kenyérre, még inkább csak önerőre támaszkodhatunk. Vagy éppen azokra a központi alapokra, amelyek igénybe vétele Tiszakanyár előtt is nyitva áll. A céltámogatások, a pályázatok elnyerése létkérdés ahhoz, hogy a huszadik század végét kicsit is megközelítő színvonalú szolgáltatást nyújtsanak azoknak, akik itt keresik a boldogulás útját. — Nem látványos, ám annál fontosabb az a közműprogram, amit nemrégiben kezdtünk el. Újdonságnak számít mifelénk, hogy egy árokban futnak majd a gáz, a szennyvíz, a telefon és a kábeltévé vezetékei. A földgáznak mindenki örül, a falu négyszáz családja közül 360 szerelteti be, csak az igazán idősek és elesettek nem tudják megfizetni a 36 hónap alatt a 36 ezer forintos lakossági hozzájárulást. A gázvezeték összesen 48 millió forintba kerül és ha a kivitelező UNIGÁZ Kft. a tervek szerint halad, akkor 1994. Bállá László A SZERZŐ FELVÉTELE szeptember 30-án már fellobbanhat a láng, főzhetnek, fűt- hetnek a kényelmes földgázzal. Telefon és műholdas adások így a térségi gázprogram részeseként Fényeslitke, Dögé, Szabolcsveresmart, Kékese, Dombrád, Újdombrád, Pátroha és Rétközberencs mellett a mindössze 1686 lelket számláló Tiszakanyár is komfortosabb életfeltételeket Földrendezés ä megyeszékhelyen Fogadóórák előzetes egyeztetésre Nyíregyháza (KM) — Közel ezerötszáz kárpótlásra jogosult jelentette be igényét földszerzésre a nyíregyházi önkormányzatnál. Ezzel kapcsolatban a következő információt kaptuk dr. Ma- leczky Imre önkormányzati képviselőtől, a földrendező bizottság elnökétől. A nyíregyházi képviselő- testület által megalakított földrendező bizottság felhívja azoknak a kárpótlásra jogosultaknak a figyelmét, akik a város közigazgatási területén lévő termőföldek iránt nyúj----------------------Tárca — tották be igényüket földszerzésre, hogy az árverések előtti egyezség megkötésének elősegítése érdekében az előzetes egyeztetések céljából a bizottság tagjai fogadóórákat tartanak. Az orosi Váci Mihály tsz a polgármesteri hivatal orosi ki- rendeltségén, a sóstóhegyi Vörös Csillag tsz a polgármesteri hivatal sóstóhegyi kirendeltségén, a császárszállási Béke tsz és az ilonatanyai állami tangazdaság képviseletében a FKgP nyíregyházi irodájában, a Hősök tere 9. szám harmadik emeleti helyiségében tartják a fogadóórákat hétfői napokon 8-tól 12 óráig. A Ságvári tsz részéről kerületenként megkezdik az egyeztetéseket a tsz és a földrendező bizottság illetékesei részt vételé vei. Az igényeket összegyűjtik, és a földkijelöléseket a kárpótlásra elkülönített földekhez igazítják. Ha a tsz nem műveli meg a kárpótlásra elkülönített földet, akkor előnyben részesítik az igényjogosultakat. Ez esetben ingyenes használatra adják a végleges átadásig, illetve az árverésin. X J ern áll módomban éh- 1V ségsztrájkot kezdeni, meri súlyhiányom van. A mérettáblázatok szerint leg alább öt kilóra lenne még szükségem, hogy normálisnak mondhassam a tömegemet. Persze, ha duci lennék, rögtön meghirdetném a sztrájkot — bár az én társadalmi helyzetemben ezt egész egyszerűen fogyókúrának nevezik. Nem jönne ki hozzám a tévé, a rádió, de még az újság sem (a kollégák azért talán meglátogatnának), nem mérné a vérnyomásomat az orvos. Én mérném csak naponta a súlyomat, mikor lehel már végre megint enni. Egyébként szerintem elég buta dolog ez az éhségsztráj- kosdi. Nem tudom hogy működik ez például olyankor, ha valaki szűk családi körben nem eszik. Azt sem tudom, el- lenorzi-e ezt egyáltalán valaki, vagy csak becsszóra kell elhinni. Elképzelem, amint asztalhoz ül a család, az asz- szony tálal, s a papa helye az egész, ő ugyanis nem éhes, van ideje várni. Az éhség- sztrájkot meg idővel úgyis fel kell függeszteni, mert olyanról még nem hallottam, hogy valakinek eltökélt szándéka lett volna: addig nem eszik, míg bele nem pusztul. Hiszen akkor már nem tudna tárgyalni sem a dolgáról. Töröm még egy kicsit a fejem, s lehet, mire hazamegyek mégiscsak meghirdetem az éhségsztrájkomat. Nincs kedvem főzni. Előtte meg bevásárolni. Egyébként is: vészesen közeledik a hóvége. S mennyire másként hangzik majd, ha váratlan vendég érkezik, s persze, nem kínáljuk meg semmivel, hogy most egy darabig éhségsztrájkolunk, mintha őszintén beváltanánk: elfogyott a pénzünk, haver. teremt az igen kis számban, de örvendetesen gyarapodó falubelieknek. — A kor követelménye, hogy a szennyvízvezeték is ott húzódjon a ház előtt. A telefon és a műholdas adások vételére szolgáló kábeltévé nekünk még a jövőt idézi, de úgy hiszem, nem szabad mindig csak kullognunk az előttünk járók után. Amiben tehetetlenek vagyunk, az a munkahely- teremtés. Sajnos, a legnagyobb foglalkoztatónk, a tu- zséri ÉRDÉRT sem tudja már megtartani az embereket, amint valaha. A kisvárdai üzemekből is inkább hazaküldik a munkásokat. Önerőből képtelenek vagyunk saját üzemet létesíteni. Mobilizálható tartalék — Amit mi tudnánk, uborkát, paprikát, paradicsomot, gyümölcsöt termeszteni, jó minőségben, az pillanatnyilag eladhatatlan. Pedig mi csupán ezt a tartalékunkat tudjuk mobilizálni. Ha ez nem jut el a vevőhöz és nem juttatja biztos megélhetéshez a kanyári gazdákat, akkor kedveszegetten, a puszta megélhetést féltve művelik földjeiket. A kárpótlás még felvillanyozta az érintetteket, de aki visszakérné a földjét, már nem bírna vele, aki bírna, az meg nem kéri, mert nem a földben látja a megélhetés kulcsát. Csendes sztrájk Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Az egyik szatmári üzemből elkeseredett hangon telefonált egy férfi: .Ma sztrájkolni fogunk, jöjjenek ki, írják meg. A nevem nem fontos, nem akarom, hogy bejelentésem miatt bajom legyen." Telefonálgattam és megtudtam: féligazságról van szó. Hogy mi történt a szatmári üzemben, azt pontosan nem lehet meghatározni. Részben azért nem, mert az üzem vezetője és szakszervezeti titkára próbálta az esetet eltitkolni az újságíró előtt, másrészt az üzem dolgozói a munkabeszüntetésük előtt nem tettek bejelentést, így jogilag nem volt szó sztrájkról. Akkor mi volt? Ezt próbáltuk megtudni a szakszervezeti titkártól, aki előbb letagadta magát, vagyis üzente, hogy .kint van a városban.” Amikor pedig „telefonvégre” került, azt állította, hogy üzemükben nem történt semmi különös. Ám az igazgató bevallotta: .Másfél órán át szünetelt nálunk a munka. A dolgozók béremelést követeltek. Megegyeztünk, a lehetőségeinkhez képest szerény béremelést kapnak dolgozóink szeptember 1-jétől. De ne írják meg a munkabeszüntetést, mert még nehezebben kapunk hitelt a banktól, s partnereink bizalma megrendül bennünk”. Az igazgató aggodalma részben érthető. Az üzleti partnerek egy része valóban bizalmatlan lenne, ha tudna a munkabeszüntetésről. A bizalmatlanság igazi oka azonban a pénzhiány... Kamatcsökkentés Balogh József A Z egyik zsebem sír, a másik meg üres — jutott eszembe a régi sláger első sorának hangzására kiagyalt mondat, amikor meghallottam, hogy először a bank, aztán az OTP, majd a sor végén a takarékszövetkezetek is csökkentik a kamatokat. Azzal sose tudok mit kezdeni, hogy a betétek kamatai mindig kisebb mértékben csökkennek, mint a hiteleké, amikor emelik azokat, akkor pedig pont fordítva, de most ez legyen mellékes szempont, nem erről akarok szólni, csak azért említettem meg, mert ha egyszer már kialakították a két kamat közötti arányt, az nyilvánvalóan megfelelő nyereséget hozott, így válik aztán gyalogos ember számára érthetetlenné a kamatkifundálás. De térjünk akkor a tárgyra. Engem a kamatcsökkentés oka kapott meg. Az új betéti kamatok nemcsak azt teszik lehetővé, hogy versenyképesebb hitelkamatokat ajánlhassanak, hanem azt is, hogy viszonylag jó évet zárhassanak. Nem én, mi, hanem a bank. Még ennél is jobban megfogott az az indok: változatlanul forrásbőség van a bankoknál, a , lakossági megtakarítások pedig folyamatosan nőnek. Ha jól értem, arról van szó, hogy a bankok — természetesen vonatkozik ez az OTP-re is — nem tudják kihelyezni pénzüket, a magas kamatok miatt nem igényli sem a lakosság, sem a termelőüzemek, mert nincs akkora nyereség az előállított termékeken, mint amennyi a kamatok törlesztéséhez kell. Áll a gazdaság, bentragadtak a pénzek a trezorokban, jöhet a kamatcsökkentés — próbálom összefoglalni a történteket magamban, majd eszembe jut az a telefonbeszélgetés, amit egy pénzintézeti dolgozóval a kamatcsökkentésről szóló hír megjelenése után folytattam. Csak azt szerettem volna megtudni: mennyi hitelt ad a takarékpénztár és milyen feltételek között annak, akinek folyószámlája van. Mit mondjak? A válasz enyhén szólva is meglepett. Maximum százezret és maximum egyéves lejáratra. A kamat már nem is érdekelt. Mert arra gondoltam: ha én magánbankár lennék, s tőlem ilyen helyzetben ezt kérdeznék, minden bizonnyal visszakérdeznék: Uram! Mennyire van szüksége és mennyi idő alatt tudná le- törleszteni, hogy ne legyen Önnek és családjának megterhelő. A kamatokról aztán már nem is esne több szó. Kocogó koca Mán László felvétele Kommentár Színházi ünnep Nagy István Attila O tt álltam az epidau- roszi színházban. Valaha azon a helyen lehetett Dionüszosz szobra is, akiben a görögök a színházi ünnep megteremtőjét látták. Szemben álltam a hatalmas nézőtérrel — több mint tízezer ember foglalhatott egyszerre helyet —, .v arra gondoltam: mennyire igaza volt a nagy drámaíró klasszikusnak, Szophoklésznak, amikor az embert dicsérte. „ Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” — lüktetett bennem. S nyomában rögtön a kétség: mit tudunk mi a világnak adni, aminek a kedvéért érdemes lesz mesz- szi földre elzarándokolni? Ma este szerte a világon, mielőtt kezdetét veszi az előadás, mielőtt útjukra indulnak a tragikus hősök, hogy eljuttassanak mindnyájunkat a sorsfordító katarzis élményéhez, mielőtt tükröt tart elénk a színjátszás, amelyben megnézhetjük magasztos, gyarló, vagy éppen nevetséges önmagunkat, a társulat egy tagja megáll a reflektorok fényének kereszttüzében, és a shakes- peare-i gondolat jegyében arra figyelmeztet, hogy a színház a lélek ünnepi pillanatának tárgyiasult valósága. Arra emlékeztet, hogy a színjátszás több ezer évre visszanyúló kezdeteitől máig meg-megújulva, változékonyan, de soha meg nem változtathatóan az ember szolgálatában állt. Emberlényegű, mint a művészet általában, mert tárgya a „ hogyan éljek, hogy boldog legyek” kínzó kérdésére választ kereső ember. Nézqjpont^ Cservényük Katalin Enni vagy nem enni? üres, vagy ott ül ő is — a társaság kedvéért —, de nincs előtte tányér. Én az asszony helyében éjszaka, amikor senki sem látja, azért csak bevinnék neki pár falatot. Vagy inkább jó sűrű rostos levekkel kínálnám, azok rendkívül táplálók. Azt hiszem, ha valamelyik hozzátartozómnak jutna ilyesmi eszébe, én lebeszélném róla. Nem old meg semmit. Hisz úgyis a partner van előnyben, aki „ellen” folyik
