Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-17 / 220. szám
1992. szeptember 17., csütörtök HÁTTÉR Közel tíz év után ismét lesz bíróság és ügyészség Vásárosna- ményban Szekeres Tibor FELVÉTELE Mérlegen a kormány munkája így látják a szabolcsi képviselők Budapest (KM — Kovács Éva) — Mit ígért, a választások idején, s ígéreteiből mennyit teljesített a kormány? Erre a kérdésre, s még számos egyébre nemcsak a parlamenti képviselők, hanem mások is igencsak keresik a választ. Az országgyűlés napirendjén szereplő kormányprogram, annak elemzése, erényei és hibái sokak érdeklődésére tarthatnak számot. Három képviselő véleményét kérdeztük: A jövő alapja Dr. Takács Péter, MDF: — A rendszerváltoztatás kormánya olyan országot, gazdaságot és társadalmat vett át, mely 40 éven keresztül csak erőszakkal és külső katonai hatalom jelenlétében volt „rendben tartható”. Az új szituációban társadalmilag felfokozott várakozás volt jellemző. Ezzel szemben a kormánynak állandó válságkezelésre kellett koncentrálni. Nemcsak a gazdaság, az intézményhálózat összeomlását is el kellett kerülnie. Mindezt olyan társadalmi igények mellett, amelyek csak központi cselekvéstől várták, várják ma is a megváltást. Kiéleződtek a parlamentben a politikai és társadalmi konfliktusok is. Érzésem szerint mindezeket egyfajta „ideológiai szósszal” is leöntötték az országos sajtó prominens képviselői. Ebben az országban minden állampolgár úgy viselkedik — s főleg a parlamenti pártok —, mintha egy évszázada gyakorolnánk már a demokráciát. Ilyen szituációban a működőképesség megőrzése is nagy teljesítmény, de ez a kormány nemcsak ezt tette. A kárpótlási és szövetkezeti törvénnyel, a beindított privatizációval megvetette az alapjait egy széles bázisú, nemzeti polgárságnak. A társadalom szereplőin múlik, hogy ennek a szándéknak mi lesz az eredménye. Mostanra a kormány kijelölte a prioritásokat is: a honvédség, a közbiztonság mellett az oktatás került e körbe. Ez is bizonyítja, hogy a folytonos válságkezelésnek, a jövőnek veti meg alapjait. Elismerem, többet tehetett volna a törvényesség betartásának terén, s nem lett volna szabad hagynia, hogy számos területen a bürokrácia gyűlje maga alá a politikai akaratot. Siker és kudarc Kállay Kristóf, független: — Vegyesnek ítélem a kormány működését, hiszen sikeres és sikertelen ágazatok egyaránt vannak. Egyértelműen sikeres a kormányzat külpolitikája. Úgy gondolom, hogy ez az a vonal, amely a kormányzat képviselőinek széles körében talált egyetértésre. Már csak azért is, mert sikerült megragadniok, kihasználniok azt a lehetőséget, hogy a rendszerváltás elsőként hazánkban kezdődött meg, s ennek megítélése pozitív. Sokak szerint sikeresnek mondhatók külgazdasági kapcsolataink is. Kétségtelen, vannak sikerek ezen a téren, ám korántsem biztos, hogy ennyire örömteli a kép akkor, ha a ráfordított költségeket is figyelembe vesszük. — A hibák közé sorolható, hogy a gazdasági életben nagyon komoly visszatartó erő az egyre növekvő költségvetési hiány, s ennek csak egyik oka a kiadási oldal nem megfelelő átgondolása. Rendkívül súlyos problémák vannak az agárárágazatban, s ennek oka az ezzel kapcsolatos törvények jelentős késlekedése, az emiatt kialakult bizonytalanság. A munkanélküliség kritikus, úgy érzem, nem a leghatékonyabban kezelt probléma. Szerintem ugyanis a segélyek csak a pillanatnyi gondot enyhítik, de a végleges megoldásra, az átképzésre, a vállalkozások fejlesztésére lenne szükség. Kényszerpályán Laborczi Géza, SZDSZ: — Frakciónk a tatai hétvégén készült fel az értékelésre. Megvitattuk a főbb szempontokat, megfogalmaztuk kifogásainkat. Szeretnénk a kormány elé tükröt tartani abban az értelemben, hogy az indulástól eltelt két év alatt, a választások idején tett ígéreteket mennyiben valósította meg. Két súlyos problémakörre helyezzük a hangsúlyt. Itt vannak a legnagyobb gondjaink: a privatizáció, az új vagyoni, vagyonosodási réteg kialakulása, az e körül tapasztalható hiányosságok a legnagyobb hibák, de ide tartozónak érezzük a szociális problémák kezelését, pontosabban kezeletlenségét is. Hibák, javaslatok — A privatizációval kapcsolatban nehézzé teszi a helyzetet az a kényszerpálya, amelyre a kormány került azzal, hogy a tulajdonviszonyok rendezését a kárpótlással akarta megoldani, s nem azt tekintette feladatnak, hogy az elmúlt 40 évben összerabolt vagyont hogyan tudja ahhoz a réteghez eljuttatni, amely a nemzetgazdaság részére a legjobban hasznosíthatta volna azt. A szociális problémák kezelésében a legnagyobb hibát, szerintünk, a kormány ott követte el, hogy lassú átalakulásra számolt: se a munkanélküliségre, se a fokozatos elszegényedésre nem volt képes felkészülni. — Nemcsak a hibákat soroljuk, javaslatokat is teszünk. Más kérdés, hogy a kormány figyelembe veszi-e ezeket. _____________Tárca _ L ojálek Zénót, a Nyiladozó című megyei napilap munkatársát megbízta főnöke egy feladattal: reggel hallotta a hírt — amikor vitte le a szemetet — a szomszéd pókhasú házmestertől, akinek a sógora a Magyar Maghajtató és Értékesítő Vállalatnál portás, hogy a sarki boltban ezután nem veszik vissza a leszakadt, de még újra fel- varrható fülesgombokat. Nos, ennek kellett utána nézni Zénónak. Akkurátusán látott munkához. A telefonkönyvben fellapozta a sarki gombboltot, mit tud az ügyről a kiskereskedő. A hír igaz. A Gomb Kiszállító Vállalat valóban nem viszi el tőlük a használt gombokat, így ők sem vásárolják vissza a vevőktől. (Itt kell megjegyezni, az ügy majdnem kisiklott, mert a Kukázó Gombgyűjtők Klubja komoly tiltakozást nyújtott be: ezzel a döntéssel tagjaik megélhetését látják veszélyben. )Vajon mit mond erre a vállalat illetékese? Semmit, ugyanis a diri jól megérdemelt szabadságát tölti. Más meg nem nyilatkozhat..., hátha hülyeséget mond. Talán a csalyáganekerecsi központban többet tudnak. A telefon- vonalra várni kell, s amikor végre bejön, akkor állandóan foglalt a hívott fél. Nem baj, egy ilyen dörzsölt újságírót, mint Zénó ,nem lehet egy könnyen eltántorítani. Hol ismerik a legjobban az ügyet, na hol?... — gondolja. Hát ahol gyártják a fülesgombot. A tárcsa már pörög is, a vonal túlsó végén az Országos Fülesgomb Rt. vezérének titkársága. Zénó udvariasan elrebegi kívánságát. A búgó női hang türelmet kér, de a vezér tárgyal, majd ha végez felhívják. Eltelik fél nap, a hívás csak várat magára. Zénó kezd kizökkenni nyugalmából, ez abból is látszik, dohány helyett a papírzsebkendőjével tömi meg pipáját. Újabb kísérlet. „Jaj, sietett nagyon..., nem tudta Önt keresni. Próbálja talán az osztályvezető urat. ’’ Siker. Az osztályvezető ismeri az ügyet, apropó, hülyeséget beszélek, épp az, hogy nem érti, milyen intézkedést hozott a Gomb Kiszállító Vállalat, ezt még tisztázni kell. Tehát most nem adhat felvilágosítást, még tárgyalni fognak. Két nap múlva minden világos lesz, az Audija pótkerekére esküszik, az eredményről beszámol, s Zénó megírhatja az ötsorosát. A szerkesztő kicsit morcos, ő kihagyta a helyet, különben is mit mondjon az érdeklődő telefonálóknak. Sebaj, az információ pontossága, megalapozottsága a fontos. Zénó reménykedve vár két napot, hiába. Az osztályvezetőnek el kellett menni a fiát beíratni, a vezér pedig afrikaikkal tárgyal fűszoknyakorc eladása ügyében. M ás nem nyilatkozhat a sajtónak, vagy aki igen, annak fogalma sincs, miről van szó. Zénó kiveszi füléből a vattát, hogy felforrósodott agya lehűljön. Tollára csap, lemegy a térre, elbeszélget az emberekkel, és megírja négy sorban, milyen gondot jelent, hogy nem veszik vissza a fülesgombokat. Dankó Mihály Információ Kelet-Magyarország 3 Nézcjpon^ Kárból haszon Szőke Jjpdit !/■ ár van sokféle, de A olyan, mely a közvetlen vagy tágabb környezetet valamilyen formában ne befolyásolná hátrányosan, nem létezik. Annyi mindenért síkra szállnak a politikai erők, és annyi mindenért nem...*Nem árulnak közös gyékényen például a természeti környezetben okozott károk minimumra csökkentéséért, illetve helyreállításáért. Pedig Magyarországon 1985-ben a környezetvédelmi károk a nemzeti össztermék hat-nyolc százalékát tették ki. 1990-re ez a százalékos arány már tíz-tizenháromra emelkedett, ami majdnem 240 milliárd forintnak felel meg. Szép kis summa. Mint ahogy szépek voltak a különböző akciók, szankcionálási formák, is az elmúlt években, csak az eredmények nem akartak mutatkozni. Épp ezért az lehetne egyetlen járható útja környezetünk fokozatos pusztulása megakadályozásának, ha csakúgy, mint más érdekszférákban, gazdaságilag érdekelt vállalkozókból lobbik alakulnának. S ezek tevékenységéhez még megfelelő alapítványok is társulhatnának, melyek környezetbarát technológiák finanszírozására szakosodná- nak. Akár úgy is, hogy ugyanakkor munkanélkülieket alkalmazva jótékony hatást fejthetnének ki a humán környezetre is. (Erre egyébként van már példa.) S bár a társasági törvény szerint a munkanélkülieket foglalkoztató alapítványok nem részesülhetnek adókedvezményben, ám a környezetvédelmi céllal létrejöttek igen. A paragrafusok ebben a ritka esetben egyfelé futnak. Csak a nyomukba kell szegődni. Amióta a határon viszonylag könnyebb az átjövetel, kerékpárral is csak egy ugrás Kárpátalja. Aki pedig eladni kíván, Szatmárcsekén, a tsz-iroda előtt reménykedhet,hogy akad vevő a portékára. Molnár Károly felvétele Kommentár Leértékelés Balogh József J J ogy lehetnék? Képzeld JTJL magad a helyembe —- mondja ismerősöm a szokványos hogy vagy kérdésre —, s folytatja is tovább. Megszűnt a munkahelyem, és nem csak az enyém, az egész gyáré. Három portás maradt, hogy illetéktelenek be ne menjenek, és nőhet a dudva az udvaron, szelheti a pók a hálót i a hatalmas műhelycsarnokokban. Felidézzük a gyár, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának legújabb kori történetét, ami, azt hiszem, meglehetősen tipikus esete a privatizációnak, méghozzá annak a rossz privatizációnak, amikor minden rosszul sül el, s nem képes az ember szabadulni a gondolattól: ez nem lehetett véletlen, ezt valaki vagy valakik szándékosan tervezték ilyenre. Nem egészen új a történet a nyíregyháziak előtt sem, bár a főbb döntések Pesten születtek meg. Amikor kiderült, hogy a piacvesztés miatt veszteségessé vált a gyár, jelentkezett egy délamerikai gazdag ember, hogy a nyíregyházi gyáregységet megvenné. Itt jó visszhangja volt a várható üzletnek, ám a vezér Pesten úgy döntött: nem köttetik meg ez a szerződés. Munka híján vegetált a gyár és mindegyik egysége, aztán felélték a tartalékokat, vidéken elengedték az embereket, a központ, ; a vezérigazgatóság pedig jó ; fizetésért kitartott az utötsó percig. '■ Most már nincs tovább, elkelt a gyár, s vevő a teljes ; vételár fejében kevesebbet ' fizetett, mint amennyit két éve azért adott volna, hogy a tulajdon értékének 51 százalékát megszerezze. Igaz. akkor kapott volna egy len- ■ dületben, termelésben lévő üzemet, most pedig kapott ! egy halott gyártelepet. Az utcára tett munkások pedig azt szeretnék tudni: mit kap az. aki ezt akár tudatlanságból, akár szándékosan így ; intézte? - - -
