Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-14 / 217. szám
1992; szeptember 14., hétfő Világba tekintő szálkái lencse Nem laboratórium, gyár a javából Nábrádi Lajos Mátészalka (KM) — Látványos, űrbélinek tűnő új gépsor előtt állunk a mátészalkai Carl Zeiss Hungária Optikai Rn. (volt MOM) üzemcsarnokában. A szakemberek az utolsó állítgatásokat végzik. A csúcs- technikának számító gépsoron német szakemberek jelenlétében szeptember 14- én kezdik a próbaüzemelést. A szatmári emberek világ- színvonalon álló, világszerte keresett optikai lencsét gyártanak majd itt. A változások korát éli a szálkái üzem. Sipos Endre termelésvezető mutatja be az utóbbi hónapokban alaposan megváltozott üzemet. Magyarázza, hogy a kft. német tulajdonosa az új gépsorok mellett régit is ide telepített. Ezek is megbízhatóak, termelékenyek, megfelelnek a magas minőségi követelményeknek. Piacokra lelnek Egy laboratóriumra emlékeztető kis épületbe is bemegyünk, ahol a MOM nem régi gépei mellett megtalálhatók a németek különleges nyomású gépei is. Itt egy német optikus a jövő szemüveglencséjének Világszínvonalú német gépsor kezelését tanulták meg a szatmári lányok és asszonyok A SZERZŐ FELVÉTELE próbagyártásán dolgozik. A fényhatásokat mutatva magyarázza, hogy ezek a lencsék nyugtatják a szemet. A készáruraktárban szembetűnő, hogy valamennyi dobozon a régi MOM-felirat szerepel. A termelésvezető magyarázkodása szinte fölösleges: „Ezt a nevet mindenütt ismerik és tisztelik. E márkanév alatt most éppen Isztambulba, Tajvanra és Németországba csomagoltunk.” Hogy milyen egy német üzem, arról van fogalma Szabó Gyula előmunkásnak, akit az egyik gépsor mellett találunk munka közben. — Több mint húsz évig dolgoztam a MOM-ban. Ahogy ez év elején átvett minket a német cég, én is elmentem a németországi optikai üzembe két hónapos tanfolyamra. Az első két héten német munkások keze alatt dolgoztunk, aztán önállóan. Gépismeretet, technológiát, új mentalitást kellett tanulnunk. A gyakorlatban is tapasztaltuk, hogy ott a fegyelem és a munkaszervezés milyen jó. Az utóbbi években a MOM is lépést váltott, de hazajövet azt mondtuk, hogy további szemléletváltozásra van szükségünk. Új mentalitással A különböző változásokról Bíró Miklós ügyvezető igazgató ad átfogó tájékoztatást. Mint mondja, a Magyar Optikai Művek mátészalkai üzeme január 1-jével három részre oszlott. Egy részvénytársaságra és két kft.-re. A másik kft. ötven százalékban belga tulajdon. Tisztes nyereség — A Zeiss korlátolt felelősségű társaság, vagyis írásunk színhelye száz százalékban német tulajdon — hangsúlyozza az ügyvezető igazgató. Magyarázatul még hozzá teszi: fejleszteni, egyáltalán megélni csak úgy tudunk, ha profilt tisztítunk, szakoso- dunk, kisebb részekre ősziünk. Csak így jön hozzánk a külföldi tőke. Ezt tudtuk a múlt év végén is, ezért kezdtük el így a három részre szakadást. Az első fél évet tisztes nyereséggel zárták. Próbálják a volt KGST-országok piacát meghódítani. Termelésfelfutásra számítanak, ezért kell a tanműhely, a tanulóképzés. Sőt létszámfelvétel is lehetséges. Az újfajta lencséről ezt mondja az igazgató: „Ez a termékünk modernebb, esz- tétikusabb külsővel jelenik meg, jobb a fényáteresztő képessége, biológiailag kedvezőbb. Megalapozhatja a jövőnket.” Lesz föld Penyigén Elutasították a tsz fellebbezését Nyíregyháza (KM — B. J.) — További fellebbezésnek helye nincs. Ez a kulcsmondata annak a határozatnak, amelyet az Országos Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatal hozott arra a fellebbezésre, amelyet a Penyigei Zöld Mező Tsz nyújtott be a megyei kárpótlási hivatal határozata ellen. Az eset, amelyről beszámoltunk már, valószínű egyedülálló volt az országban, ám egy félreértés miatt izgalomban tartotta azokat a penyigei lakosokat, akik földjüket szeretnék visszakapni. Emlékeztetőül felidézzük a történteket. Ez év február 19én értesítette a penyigei tsz-t a megyei kárrendezési hivatal, hogy a tulajdonában és használatában lévő termőföldből 172 aranykoronára érkezett igénybejelentés. A helyi érdekegyeztető fórum elnöke keveselte ezt az aranykoronaértéket, mivel olyan információi is voltak: van olyan család, amelyik egyedül több földet igényelt vissza, mint amennyit az egész falura jelzett a hivatal. Kiderült, hogy egy számítógépes adat téves leolvasása miatt szerepelt a tsz-nek küldött értesítésben a 172 aranykorona, a valóságban 3681 aranykorona-értékű szántó és 41 aranykorona-értékű erdő szükséges az igények kielégítéséhez. Az új helyzetről a kárpótlási hivatal elnöke tájékoztatta a termelőszövetkezet elnökét. Elismerte a tévedésL és kérte, hogy a földet ennek megfelelően jelöljék ki. Az elnök a módosított jelölés iránti megkeresésnek nem tett eleget, a termelőszövetkezet közgyűlésével megszavaztatta, hogy csak a 172 aranykorona-értékű földet jelölik ki a kárpótlásra igényt tartóknak.Az indokolásban az szerepelt, hogy a kárrendezési hivatal túllépte a határidőt, elkésett a földigény bejelentésével. A fellebbezést'az országos hivatal nem tartotta megalapozottnak, mert a kárpótlási törvény szerint a néhány napos késésnek nincs jogvesztő hatálya. Az pedig magától értetődő, hogy egy adminisztrációs hiba folytán előfordult téves adatközlés nem befolyásolhatja hátrányosan a kárpótlás iránti igényt előterjesztők jogos érdekeit. Most az a kérdés: tudomásul veszik-e ezt a penyigei tsz- ben, vagy bírósághoz fordulnak. A másik lehetőség: tudomásul veszik, hogy a föld visszaadása jogos tulajdonosainak nem lehet mérlegelés kérdése. Mert a döntés nem a tsz tulajdonát csonkítja, csak megpróbál elégtételt szolgáltatni. Adatlap a határon Nyíregyháza (KM - MML) — Pénteken 6 óráig kellett kitöltögetniük a határátkelő- helyeken az orszából ki- és beutazóknak azt az adatlapot, amelyet a Közlekedéstudományi Intézet felkérésére a határőrök tegnap reggeltől osztogattak szerte az országban, megyénkben Záhonyban és Csengersimán. Mivel hasonló utasszámlálás már augusztus 26-án is volt, az akkori „főpróbát” most sokkal rugalmasabb „bemutató” követte: a nyolc nyelven kinyomtatott kérdőívekből jutott bőven mindenkinek, az utazók pedig nem akadékoskodtak, az első felkérésre beírták a válaszokat az utazási szokásokra vonatkozó kérdésekre. Mindez nem okozott torlódást egyik határállomásunkon sem, hiszen hamar ki lehetett tölteni az adatlapokat. Tárca A fotelben ült, s a ruháját felhajtva a hasát figyelte. „Mint aki görögdinnyét nyelt" — nevetett magában, s elgondolkodott az élet csodálatosságán. Itt lüktet egy élet benne, egy apró lény,, amely hamarosan megunja majd a jelenleg táplálékot és védelmet jelentő végeláthatatlan örök sötétséget, s követelődzik majd a fény után. Most azonban egyelőre még nem követelődzik, jelenlétének egyetlen jele a domborodó hason kívül a gyakori rosszullét. Minden újabb hét a remény éledését jelentette számára, hogy jobban lesz, de lassan kezdte elveszíteni a hitét. Volt, aki azt mondta, a tizenharmadik hét után jobban lesz, míg mások a baba megmozdulására esküdtek. Aztán olyan barátnővel is találkozott, aki mind a kilenc hónapot végigszenvedte. Most kinek higgyen ? Hirtelen valami furcsa bizsergés futott át rajta. Először nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hisz M. Magyar László A babis máskor is a sok folyadéktól furcsa táncot járt a gyomra, de ez egészen más volt. Mint amikor a földrengés epicentrumától távolodva mind gyengébbek a rezgések, ő is egy ilyen, alig észrevehető, finom remegésre figyelt fel. Eddig még ilyet nem érzett. Egy. pillanatra megdöbbent, de amint nemsokára egy újabb, sokkal határozottabb temegésl jelzett szeizmográfként szervezete, eszébe jutottak a nagynmma, az édesanya történetei, a szakkönyvek tudományos pontossággal megírt magyarázatai, s akkor már nemcsak remélte, hanem biztosan tudta: megmozdult a babis. Rúgásnak még soha nem örült meg ennyire. Ezek a belülről fakadó támadások, a pici ártatlanság első mozdulatai elfeledtették vele az előző hetek nehéz napjait, szenvedéseit. Feszülten figyelte az újabb rúgásokat, a külvilág felé irányuló finom jelzéseket. P arra a csodálatos gon- i3 dolatra, hogy gyermeke mozog, játszik, éled, néhány könnycsepp jelent meg csillogó szemében, és ő hagyta, hogy kiszabadulva a fogságból apró csermelyként keressék útjukat a boldogságtól sugárzó arcon... Kelet-Magyafország 3 Nézőpont) Mj||járdok hatása Balogh József r/ evés ember akadhat e J\, megyében, aki néhány nappal ezelőtt meg tudta volna mondani: mekkora összegű beruházás kezdődött, s kezdődik a következő években. Annyit szinte kockázat nélkül megjósolhatunk, hogy a végösszeg több milliárdot tesz ki, hiszen ha csak abból indulunk ki, hogy egy közepes nagyságú faluban 500 millióba kerül a gáz, s legalább száz település feni a fogát, illetve az ásót, hogy kezdődhessen a vezetékek helyének ásása, már biztonsággal lehet a végeredményt 11 jegyű számnak tekinteni. És akkor még nem beszéltünk az útról, a járdáról, a szennyvízről, a csapadékvízről, a telefonról, mind-mind százmilliókban mérhető nagyságrendű helyi erőt és támogatásból származó összegeket jelent. Ma már könnyebb helyzetben vagyunk, s nem kell találgatni. A kormány múlt heti ülésén elhangzottak a számok, s ha csak a nagyját összeadjuk, 14 milliárd az eredmény, ekkora összeget szánnak a tárcák a megye társadalmi-gazdasági elmaradottságának felszámolására, a másokkal szembeni hátrány csökkentésére. Azt sem kockázatos dolog leírni: kevés ember akadhat, aki ilyen nehéz körülmények között ekkora összegre, támogatásra, lehetőségre gondolni mert volna. Lehet, hogy még a kormány sem feltételezte: ekkora lesz az igény a támogatásokra, ekkora erőfeszítéseket tesznek falvak és városok lakói, hogy vízhez, szennyvízvezetékhez. gázhoz, telefonhoz jussanak, s ekkora összeget kell előteremteni a saját erő támogatásához. Közműveket, infrasturk- túrát, egy másfajta életmód kialakításának kezdetét teremthetjük meg a most kapott nagy lehetőségekkel, hisz ezután idáig is elmerészkedhet az út, a telefon híján eddig maximum a Dunántúlon megálló nyugati vállalkozó, s azt is leírhatjuk majd: megállt, sőt csökkenni kezd a munkanélkülivé vált szabolcsi, szatmári, beregi emberek száma. Erre persze hamarabb is sor kerülhetne. Most, amikor az önkormányzatok a munka elnyerésére pályázatokat írnak ki, azok értékelésekor gyakrabban gondolhatnának az őket is nyomasztó gondok csökkentésére, a munkanélküliekre. Nem elvtelen elbírálásokra, tehetségtelen, felkészületlen szerveződések munkához juttatására gondolunk, hanem arra, hogy amikor nagy múltú megyei vállalatok, garantáltan hozzáértő szakemberek is szeretnék a munkát elnyerni, akkor ne ismeretlen fővárosi kft. -k, más megyebeli cégek élvezzenek előnyt, hanem az itteniek, még akkor is, ha néhány ezer forinttal netán többet is írnak pályázatukba. Mert azt is tudni kell, hogy ezekben az árajánlatokban legalább tíz százalék nettó bértartalom, legalább tíz százalék nyereség van, így a személyi jövedelem- adóból visszajuttatott pénz is ebben a megyében marad, így is tovább emelhetnénk a kormánytól támogatásként elnyert összeget. KOMMENTÁR Márkafrigy Réti János A világért sem akasztanék tengelyt a történelem kerekével, még kevésbé azon a nyomvonalon, ahol a privatizáció, a külföldi tőkebeáramlás eseményei gördülnek, de a minap értesültem róla, hogy a világhírű mosópornál fémjelzett osztrák cég megvette a Tiszai Vegyikombinát üzemét szőröstül-bőröstül, gyártmányostul, úgy ahogy van. Tulajdonképpen örülni kellene büszke magyar szívemnek, hogy a mi kis TOMI mosóporunk, a Tomikánk ilyen fényes partit csinál. Legalábbis úgy fest a dolog. Azért meg különösen, hogy a tulajdonos ígérete szerint minden marad a régiben, legfeljebb jobb lesz, mint volt, sót még annál is jobb. Örömöm azonban mégsem maradéktalan, mert sajnos, van már példa ebben a követhetetlen, nagy nemzeti szezonvégi kiárusításban arra is, hogy külföldön is tekintélyt szerzett vállalatokat piacukért, piaci részesedésükért vásároltak meg, ezzel is ritkítva a konkurencia sorait. A jelek legalábbis arra mutatnak, hogy az ilyen vállalatokkal kapcsolatban egyszer csak elkezdődik a panaszkodás. Először alig hallhatóan, majd egyre jobban felerősödve. Ráfizetésről, gazdaságtalanságról szól a kesergő, aztán lassan visszjafejlesztik a gyártást, később megszűnik maga a termék, eltűnik a márkavédjegy, a név, viszont a tulajdonos akadálytalanul hatolhat be a piac megüresedett szeletébe. Amúgy is zsenge iparocskánk így veszítheti el hamarosan az utolsó önálló pozícióit. Már épp örülhettünk néhány magyar termék újabban felbukkant szolid, ám mégis figyelemfelkeltő reklámjának — lám, mégsem hagyjuk magunkat — , amikor most hírül vettük a TOMI nősülését. Kívánom, hogy ne bánja meg! HÁTTÉR
