Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-14 / 217. szám

1992; szeptember 14., hétfő Világba tekintő szálkái lencse Nem laboratórium, gyár a javából Nábrádi Lajos Mátészalka (KM) — Látványos, űrbélinek tűnő új gépsor előtt állunk a mátészalkai Carl Zeiss Hun­gária Optikai Rn. (volt MOM) üzemcsarnokában. A szakemberek az utolsó állít­gatásokat végzik. A csúcs- technikának számító gép­soron német szakemberek jelenlétében szeptember 14- én kezdik a próbaüzemelést. A szatmári emberek világ- színvonalon álló, világszerte keresett optikai lencsét gyár­tanak majd itt. A változások korát éli a szálkái üzem. Sipos Endre termelésvezető mutatja be az utóbbi hónapok­ban alaposan megváltozott üzemet. Magyarázza, hogy a kft. német tulajdonosa az új gépsorok mellett régit is ide telepített. Ezek is megbíz­hatóak, termelékenyek, meg­felelnek a magas minőségi követelményeknek. Piacokra lelnek Egy laboratóriumra em­lékeztető kis épületbe is beme­gyünk, ahol a MOM nem régi gépei mellett megtalálhatók a németek különleges nyomású gépei is. Itt egy német optikus a jövő szemüveglencséjének Világszínvonalú német gépsor kezelését tanulták meg a szatmári lányok és asszonyok A SZERZŐ FELVÉTELE próbagyártásán dolgozik. A fényhatásokat mutatva magya­rázza, hogy ezek a lencsék nyugtatják a szemet. A készáruraktárban szem­betűnő, hogy valamennyi do­bozon a régi MOM-felirat sze­repel. A termelésvezető ma­gyarázkodása szinte fölös­leges: „Ezt a nevet mindenütt ismerik és tisztelik. E már­kanév alatt most éppen Isz­tambulba, Tajvanra és Német­országba csomagoltunk.” Hogy milyen egy német üzem, arról van fogalma Sza­bó Gyula előmunkásnak, akit az egyik gépsor mellett talá­lunk munka közben. — Több mint húsz évig dol­goztam a MOM-ban. Ahogy ez év elején átvett minket a német cég, én is elmentem a németországi optikai üzembe két hónapos tanfolyamra. Az első két héten német munká­sok keze alatt dolgoztunk, aztán önállóan. Gépismeretet, technológiát, új mentalitást kellett tanulnunk. A gyakorlat­ban is tapasztaltuk, hogy ott a fegyelem és a munkaszervezés milyen jó. Az utóbbi években a MOM is lépést váltott, de hazajövet azt mondtuk, hogy további szemléletváltozásra van szükségünk. Új mentalitással A különböző változásokról Bíró Miklós ügyvezető igaz­gató ad átfogó tájékoztatást. Mint mondja, a Magyar Op­tikai Művek mátészalkai üzeme január 1-jével három részre oszlott. Egy rész­vénytársaságra és két kft.-re. A másik kft. ötven százalék­ban belga tulajdon. Tisztes nyereség — A Zeiss korlátolt fele­lősségű társaság, vagyis írá­sunk színhelye száz százalék­ban német tulajdon — hangsú­lyozza az ügyvezető igazgató. Magyarázatul még hozzá te­szi: fejleszteni, egyáltalán megélni csak úgy tudunk, ha profilt tisztítunk, szakoso- dunk, kisebb részekre ősziünk. Csak így jön hozzánk a külföl­di tőke. Ezt tudtuk a múlt év végén is, ezért kezdtük el így a három részre szakadást. Az első fél évet tisztes nye­reséggel zárták. Próbálják a volt KGST-országok piacát meghódítani. Termelésfelfu­tásra számítanak, ezért kell a tanműhely, a tanulóképzés. Sőt létszámfelvétel is lehetsé­ges. Az újfajta lencséről ezt mondja az igazgató: „Ez a ter­mékünk modernebb, esz- tétikusabb külsővel jelenik meg, jobb a fényáteresztő képessége, biológiailag ked­vezőbb. Megalapozhatja a jövőnket.” Lesz föld Penyigén Elutasították a tsz fellebbezését Nyíregyháza (KM — B. J.) — További fellebbezésnek helye nincs. Ez a kulcsmon­data annak a határozatnak, amelyet az Országos Kár- rendezési és Kárpótlási Hi­vatal hozott arra a fel­lebbezésre, amelyet a Penyigei Zöld Mező Tsz nyújtott be a megyei kár­pótlási hivatal határozata ellen. Az eset, amelyről beszámoltunk már, való­színű egyedülálló volt az országban, ám egy félreértés miatt izgalomban tartotta azokat a penyigei lakosokat, akik földjüket szeretnék visszakapni. Emlékeztetőül felidézzük a történteket. Ez év február 19­én értesítette a penyigei tsz-t a megyei kárrendezési hivatal, hogy a tulajdonában és hasz­nálatában lévő termőföldből 172 aranykoronára érkezett igénybejelentés. A helyi érdekegyeztető fórum elnöke keveselte ezt az aranykorona­értéket, mivel olyan informá­ciói is voltak: van olyan család, amelyik egyedül több földet igényelt vissza, mint amennyit az egész falura jelzett a hivatal. Kiderült, hogy egy számítógépes adat téves leolvasása miatt szere­pelt a tsz-nek küldött értesítés­ben a 172 aranykorona, a valóságban 3681 aranykoro­na-értékű szántó és 41 aranykorona-értékű erdő szük­séges az igények kielégítésé­hez. Az új helyzetről a kárpótlási hivatal elnöke tájékoztatta a termelőszövetkezet elnökét. Elismerte a tévedésL és kérte, hogy a földet ennek meg­felelően jelöljék ki. Az elnök a módosított jelölés iránti meg­keresésnek nem tett eleget, a termelőszövetkezet közgyűlé­sével megszavaztatta, hogy csak a 172 aranykorona-értékű földet jelölik ki a kárpótlásra igényt tartóknak.Az indoko­lásban az szerepelt, hogy a kárrendezési hivatal túllépte a határidőt, elkésett a földigény bejelentésével. A fellebbezést'az országos hivatal nem tartotta megalapo­zottnak, mert a kárpótlási tör­vény szerint a néhány napos késésnek nincs jogvesztő ha­tálya. Az pedig magától ér­tetődő, hogy egy adminiszt­rációs hiba folytán előfordult téves adatközlés nem befolyá­solhatja hátrányosan a kárpót­lás iránti igényt előterjesztők jogos érdekeit. Most az a kérdés: tudomásul veszik-e ezt a penyigei tsz- ben, vagy bírósághoz fordul­nak. A másik lehetőség: tudo­másul veszik, hogy a föld visszaadása jogos tulajdono­sainak nem lehet mérlegelés kérdése. Mert a döntés nem a tsz tulajdonát csonkítja, csak megpróbál elégtételt szolgál­tatni. Adatlap a határon Nyíregyháza (KM - MML) — Pénteken 6 óráig kellett kitöltögetniük a határátkelő- helyeken az orszából ki- és be­utazóknak azt az adatlapot, amelyet a Közlekedéstudo­mányi Intézet felkérésére a határőrök tegnap reggeltől osztogattak szerte az ország­ban, megyénkben Záhonyban és Csengersimán. Mivel ha­sonló utasszámlálás már au­gusztus 26-án is volt, az akko­ri „főpróbát” most sokkal ru­galmasabb „bemutató” kö­vette: a nyolc nyelven ki­nyomtatott kérdőívekből jutott bőven mindenkinek, az utazók pedig nem akadékoskodtak, az első felkérésre beírták a vá­laszokat az utazási szokásokra vonatkozó kérdésekre. Min­dez nem okozott torlódást egyik határállomásunkon sem, hiszen hamar ki lehetett tölteni az adatlapokat. Tárca A fotelben ült, s a ruháját felhajtva a hasát fi­gyelte. „Mint aki görög­dinnyét nyelt" — nevetett magában, s elgondolkodott az élet csodálatosságán. Itt lüktet egy élet benne, egy ap­ró lény,, amely hamarosan megunja majd a jelenleg táp­lálékot és védelmet jelentő végeláthatatlan örök sötét­séget, s követelődzik majd a fény után. Most azonban egyelőre még nem követelődzik, jelen­létének egyetlen jele a dom­borodó hason kívül a gyako­ri rosszullét. Minden újabb hét a remény éledését jelen­tette számára, hogy jobban lesz, de lassan kezdte el­veszíteni a hitét. Volt, aki azt mondta, a tizenharmadik hét után jobban lesz, míg mások a baba megmozdulására es­küdtek. Aztán olyan barát­nővel is találkozott, aki mind a kilenc hónapot végigszen­vedte. Most kinek higgyen ? Hirtelen valami furcsa bizsergés futott át rajta. Először nem tulajdonított ne­ki nagy jelentőséget, hisz M. Magyar László A babis máskor is a sok folyadéktól furcsa táncot járt a gyomra, de ez egészen más volt. Mint amikor a földrengés epi­centrumától távolodva mind gyengébbek a rezgések, ő is egy ilyen, alig észrevehető, finom remegésre figyelt fel. Eddig még ilyet nem érzett. Egy. pillanatra meg­döbbent, de amint nem­sokára egy újabb, sokkal határozottabb temegésl jel­zett szeizmográfként szer­vezete, eszébe jutottak a nagynmma, az édesanya tör­ténetei, a szakkönyvek tudo­mányos pontossággal megírt magyarázatai, s akkor már nemcsak remélte, hanem biz­tosan tudta: megmozdult a babis. Rúgásnak még soha nem örült meg ennyire. Ezek a belülről fakadó támadások, a pici ártatlanság első moz­dulatai elfeledtették vele az előző hetek nehéz napjait, szenvedéseit. Feszülten fi­gyelte az újabb rúgásokat, a külvilág felé irányuló finom jelzéseket. P arra a csodálatos gon- i3 dolatra, hogy gyermeke mozog, játszik, éled, néhány könnycsepp jelent meg csil­logó szemében, és ő hagyta, hogy kiszabadulva a fogság­ból apró csermelyként ke­ressék útjukat a boldogság­tól sugárzó arcon... Kelet-Magyafország 3 Nézőpont) Mj||járdok hatása Balogh József r/ evés ember akadhat e J\, megyében, aki néhány nappal ezelőtt meg tudta volna mondani: mekkora összegű beruházás kezdő­dött, s kezdődik a következő években. Annyit szinte koc­kázat nélkül megjósolha­tunk, hogy a végösszeg több milliárdot tesz ki, hiszen ha csak abból indulunk ki, hogy egy közepes nagyságú falu­ban 500 millióba kerül a gáz, s legalább száz tele­pülés feni a fogát, illetve az ásót, hogy kezdődhessen a vezetékek helyének ásása, már biztonsággal lehet a végeredményt 11 jegyű számnak tekinteni. És akkor még nem beszéltünk az útról, a járdáról, a szenny­vízről, a csapadékvízről, a telefonról, mind-mind száz­milliókban mérhető nagy­ságrendű helyi erőt és támo­gatásból származó össze­geket jelent. Ma már könnyebb hely­zetben vagyunk, s nem kell találgatni. A kormány múlt heti ülésén elhangzottak a számok, s ha csak a nagyját összeadjuk, 14 milliárd az eredmény, ekkora összeget szánnak a tárcák a megye társadalmi-gazdasági elma­radottságának felszámo­lására, a másokkal szembe­ni hátrány csökkentésére. Azt sem kockázatos dolog leírni: kevés ember akadhat, aki ilyen nehéz körülmények között ekkora összegre, támogatásra, lehetőségre gondolni mert volna. Lehet, hogy még a kormány sem feltételezte: ekkora lesz az igény a támogatásokra, ek­kora erőfeszítéseket tesznek falvak és városok lakói, hogy vízhez, szennyvízve­zetékhez. gázhoz, telefonhoz jussanak, s ekkora összeget kell előteremteni a saját erő támogatásához. Közműveket, infrasturk- túrát, egy másfajta életmód kialakításának kezdetét te­remthetjük meg a most ka­pott nagy lehetőségekkel, hisz ezután idáig is elme­részkedhet az út, a telefon híján eddig maximum a Dunántúlon megálló nyuga­ti vállalkozó, s azt is le­írhatjuk majd: megállt, sőt csökkenni kezd a mun­kanélkülivé vált szabolcsi, szatmári, beregi emberek száma. Erre persze hamarabb is sor kerülhetne. Most, ami­kor az önkormányzatok a munka elnyerésére pályáza­tokat írnak ki, azok ér­tékelésekor gyakrabban gondolhatnának az őket is nyomasztó gondok csökken­tésére, a munkanélküliekre. Nem elvtelen elbírálásokra, tehetségtelen, felkészületlen szerveződések munkához juttatására gondolunk, ha­nem arra, hogy amikor nagy múltú megyei vállalatok, garantáltan hozzáértő sza­kemberek is szeretnék a munkát elnyerni, akkor ne ismeretlen fővárosi kft. -k, más megyebeli cégek él­vezzenek előnyt, hanem az itteniek, még akkor is, ha néhány ezer forinttal netán többet is írnak pályázatuk­ba. Mert azt is tudni kell, hogy ezekben az árajánla­tokban legalább tíz százalék nettó bértartalom, legalább tíz százalék nyereség van, így a személyi jövedelem- adóból visszajuttatott pénz is ebben a megyében marad, így is tovább emelhetnénk a kormánytól támogatásként elnyert összeget. KOMMENTÁR Márkafrigy Réti János A világért sem akasz­tanék tengelyt a tör­ténelem kerekével, még ke­vésbé azon a nyomvonalon, ahol a privatizáció, a külföl­di tőkebeáramlás eseményei gördülnek, de a minap ér­tesültem róla, hogy a vi­lághírű mosópornál fémjel­zett osztrák cég megvette a Tiszai Vegyikombinát üzemét szőröstül-bőröstül, gyártmányostul, úgy ahogy van. Tulajdonképpen örülni kellene büszke magyar szí­vemnek, hogy a mi kis TOMI mosóporunk, a Tomikánk ilyen fényes partit csinál. Legalábbis úgy fest a dolog. Azért meg különösen, hogy a tulajdonos ígérete szerint minden marad a régiben, legfeljebb jobb lesz, mint volt, sót még annál is jobb. Örömöm azonban mégsem maradéktalan, mert sajnos, van már példa ebben a követhetetlen, nagy nemzeti szezonvégi kiárusításban arra is, hogy külföldön is tekintélyt szerzett vállala­tokat piacukért, piaci ré­szesedésükért vásároltak meg, ezzel is ritkítva a kon­kurencia sorait. A jelek legalábbis arra mutatnak, hogy az ilyen vál­lalatokkal kapcsolatban egyszer csak elkezdődik a panaszkodás. Először alig hallhatóan, majd egyre job­ban felerősödve. Ráfizetés­ről, gazdaságtalanságról szól a kesergő, aztán lassan visszjafejlesztik a gyártást, később megszűnik maga a termék, eltűnik a márkavéd­jegy, a név, viszont a tulaj­donos akadálytalanul hatol­hat be a piac megüresedett szeletébe. Amúgy is zsenge iparocskánk így veszítheti el hamarosan az utolsó önálló pozícióit. Már épp örülhettünk né­hány magyar termék újab­ban felbukkant szolid, ám mégis figyelemfelkeltő rek­lámjának — lám, mégsem hagyjuk magunkat — , ami­kor most hírül vettük a TO­MI nősülését. Kívánom, hogy ne bánja meg! HÁTTÉR

Next

/
Thumbnails
Contents