Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-02 / 207. szám
1992. szeptember 2., szerda Kelet-Magyarország 3 Nyíregyháza amúgy is feldúlt utcáin, terein nehéz a közlekedés, ez most tovább fokozódott a Bethlen utca aszfaltozása által a Vasgyár—Mező út kereszteződésében. ELEK EMIL FELVÉTELE Tizenhárom ezren várnak a földre Kedvező tapasztalatok az első árverésről Nyíregyháza (KM — Balogh József) — Néhány napja Nyírkércsen megtörtént az első földárverés megyénkben. Dr. Sveda Béla, a megyei kárrendezési hivatal vezetője úgy értékelte, hogy jól sikerült, megfelelő tapasztalatokat szereztek mind az árverezők, mind az árverésen részt vevők. Nyírkércsen egyébként egy 57 hektáros 627 aranykorona értékű táblát árvereztek, ebből 9,2 hektár talált gazdára 76 aranykorona értékben. A legközelebbi termőföld- árverés Dögén lesz szeptember 3-án délelőtt 10 órától, majd — a meghirdetett programnak megfelelően — október 19-ig tizenöt án’erést tartanak. Az árverésre kijelölt termőföldek jellemzőit az érdeklődők a települések ön- kormányzatánál kifüggesztett hirdetményeken ismerhetik meg. Még mindig sokan érdeklődnek arról, hogy kik jogosultak kárpótlásra. Az első kárpótlási törvény alapján azok, akik 1992. augusztus 15-ig bejelentették igényüket, de csak akkor, ha vagy a megkapott kárpótlási jegy teljes összegéért vagy legalább százezer forintért termőföldet kívánnak vásárolni. Hatvanezer igénylő Arra a kérdésre, hogy milyen az érdeklődés a termőföldvásárlás iránt, a kárpótlási hivatal elnöke elmondta: a megyében 60 ezren jelentették be igényüket az első kárpótlási törvény alapján. Ebből augusztus 15-ig közel 13 ezren jelentették be a föld fekvése szerint illetékes helyi önkormányzatok polgármesteri hivatalában, hogy földet kívánnak vásárolni. Az önkormányzatok megküldték a bejelentéseket a kárrendezési hivatalnak, ahol a kárpótlás iránti kérelmeket soron kívül, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított hatvan napon belül elbírálják. Ehhez persze az is kell, hogy a szükséges adatok a hivatal rendelkezésére álljanak. Sveda Béla arról tájékoztatott bennünket, hogy a beadott kárpótlásiigény-beje- lentések jelentős része hibás, hiányos, sok okiratot kell ahhoz beszerezni, hogy a rendelkezéseknek megfeleljenek. Ezért a hivatal azt a gyakorlatot folytatja, hogy közvetlenül keresi meg a körzeti földhivatalokat, a megyei levéltárat és az igénylők zaklatása nélkül tőlük szerzi be a kérelem elbírálásához szükséges okiratokat. Elköltözött a hivatal A Kelet-Magyarorszgából tudomást szerezhettek már a kárpótlásra várók arról, hogy a kárrendezési hivatal elköltözött a megyeháza épületéből a Kéményseprő Vállalat Nyíregyháza, Kereszt utcai székházába. Az ügyfélfogadás rendje nem változott, ott is hétfőn és szerdán 8 és 12 óra között fogadják az ügyfeleket. Arról is tájékoztatást kaptunk, hogy 1992. október 9- én délelőtt 10 órától a szako- lyi művelődési házban lesz árverés, ahol 16 hektár rét, 42 hektár szántó, 2146 négyzet- méter erdő és másfél hektár mocsár kerül kalapács alá. Az Ordasban, a Hosszúföldön, a Gencsi-, a Bodnár-, a Fekete- és a Madar-féle tagban lévő területek jelenleg a termelő- szövetkezet tulajdonában vannak. Folytatás másutt 1992. október 13-án 10 órától Szabolcsveresmarton is árverést tartanak. Itt 50 hektár szántó, 25 hektár legelő és 23 hektár erdő vár új gazdára a Nagycsanda, a Nagydávid, a Füzesalja, a Nagyúti legelő, és a Temetődűlő tagban. Nyírtéten 1992. október 16-án lesz az árverés a községi művelődési házban, ahol több mint 50 hektár szántót és 5 hektár gyümölcsöst árvereznek. Valamennyi terület a helyi Rákóczi Tsz tulajdonában van. Cipőjavítás, fénymásolás Nyíregyháza (KM — D. M.) — Szeptember 1-jén beindult az oktatás a START Rehabilitációs Vállalat és intézményei nyíregyházi oktatási központjában. Az országban egyedülálló létesítményben több mint ötven csökkent munkaképességű fiatal kezdhette meg tanulmányait bőrdíszmű- és ruhakészítő szakmákban. Emellett tanfolyami keretekben műanyag-feldolgozó, betanított munkásokat is képeznek. Az intézménynek nagy a szerepe, mert egyre több üzemben, vállalatnál szűnik meg a tanulók gyakorlati oktatása. S emellett a beiskolázottak számára a három év elvégzése után munkalehetőséget is biztosítanak. Az oktatási intézmény mellett helyet kap még az épületben egy üzletház élelmiszerüzlettel. Egy másik helyiségben pedig műanyagipari, valamint a START vállalat termékeit értékesítik. Hiánypótló szolgáltatóegység is működik majd a földszinten, ahol ortopédcipő- javítástól fénymásolásig mindennel foglalkoznak. Az építkezésnél figyelembe vették, hogy kiknek készül az épület, pl. liftet szereltek be, akadálymentes közlekedést alakítottak ki. Az intézmény avatása szeptember 11-én délelőtt 10.30- kor lesz, ahol vendégül látják a vállalat dolgozóit, s ötszáz forintos ajándékutalvánnyal kedveskednek nekik. Az avatóbeszédet dr. Surján László népjóléti miniszter tartja. (Egyben jelképesen átadja az ököritófülpösi rehabilitációs centrumot is, ahol a teljesen mozgásképtelen emberek a munkalehetőség mellett ellátást és szállást kapnak.) F áradtan huppant le otthon a székre. A nagy hőségben megtett kis séta teljesen kifárasztotta, bár az jó érzéssel töltötte el, hogy most többet ment, mint tegnap. Hiába no, mást nem tehet, mint menni, menni, ez jelenti most az életet. Lehunyta szemét, úgy hallgatta a kintről beszűrődő zajokat. A játszótéren srácok fociztak, gondtalan nevetésük egy pillanatra fájdalmat varázsolt sápadt arcára: közöttük lehetne, ha nincs tavaly az a baleset... Nagyon várta két barátjával azt a nyarat. Régóta tervezték már az utazást, vonzotta őket a tenger, az idegen tájak titokzatos világa, csodás kalandokról, gyönyörű lányokról álmodoztak. S nem is csalódtak. A mediterrán vidék valóban olyan volt egzotikus fáival, gyümölcseivel, mint ahogy az útikönyvekben szerepelt. Élményekkel gazdagon már hazafelé tartottak, amikor az egyik éjjel az autópályán bekövetkezett a tragédia... Mint ahogy később elmesélték neki, a hátul ülő barátján már nem lehetett segíteni, míg a kocsit vezető haver szinte néhány karcolással megúszta az ütközést. Öt súlyos sérülésekkel szállították a közeli városka kórházába. Az orvosok alig láttak reményt az életben maradására. hiszen a belső zúzódások mellett több helyen eltört a csontja is. Heteken keresztül öntudatlanul, kómás állapotban feküdt, miközben egymást követték a műtétek. Mikor először nyitotta ki a szemét, csak elmosódott arcokat látott. Az egyik homályos folt azonban mind élesebbé vált, s felismerte benne édesanyját, aki — ki tudja, milyen régóta már — éjt nappallá téve ült az ágya mellett, s várta több ezer kilométerre a szülői háztól, hogy megmozduljon, felpillantson gyermeke. A nővére szerint Istennek köszönhető, hogy visszatérhetett a csatádhoz. Ö azonban úgy gondolja, ha létezne földöntúli hatalom, az nem engedte volna meg a balesetet. Hogy életben maradt, sokkal inkább köszönhető az orvos- tudománynak, de leginkább édesanyja önfeláldozó gondoskodásának, ápolásának, a gyógyulásba vetett hitének. S lám, most ismét itthon van. Újra meg kellett tanulnia járni, beszélni, a karját mozgatni, a fejét tartani. S bár eleinte mindez nehezen ment, minden erőlködésnél fájdalmat érzett, nem adta fel. S ahogy kint a bitumenen a bőrlabda pattogott, a tompa puffanás üzenetként hasított a légen keresztül: Menni! Menni! Élni! Élni! Utolsó simítások használat előtt HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Nézőjponí) Pál úr üzenete M. Magyar László ß ärcsak most élne közöttünk Pató Pál úr! Ülne megkopott, ámbár kényelmes foteljében, eregetné pipájából■ az illatos füstfellegeket, s a Nyíregyházát átalakító tervek hallatán néhányszor közbeszólna: „Ej, ráérünk arra még!” Közbevághatott volna akkor, amikor kimondták a nyíregyházi Holló utcai kis élelmiszerboltra a halálos ítéletet. Az indok az volt, hogy a főépület nem illik bele a városképbe. Aki ismeri a környéket, jól tudja, milyen sok időnek kell még eltelnie, hogy ez a kijelentés valóban helytálló legyen. Egy ideig működhetett volna még az üzlet, segítve a környék ellátását, munkahelyet adva néhány édesanyának. ' Az egykori evangélikus lelkészi hivatalt már csak fényképen tudom megtekinteni. Az Iskola és a Luther utca sarkán álló épületet az egyik napról a másikra lebontották, arra hivatkozva, hogy ott egy bank épít majd székházat. A székház nem készült el, a telek most is üresen árválkodik, a megyeszékhely pedig szegényebb létt egy gyönyörű épülettel. Nagy vita folyt arról is, mi legyen a Pál Gyula kiállítóteremmel, végül a kultúra rovására döntöttek. Megérte! Hónapok óta ott áll üresen, belülről szétverve, senki nem törődik vele. A végső átalakításáig még jó néhány tárlatnak adhatott volna otthont!!! Ezért szeretném én, ha akár a maradiság látszatát is keltve, de figyelmeztetne az elhamarkodott döntésekre Pató Pál úr. Kommentár Beszélnek az üres székek Kovács Éva L ehet, hogy vannak, akik az egészségügy reformjának elveit, elképzeléseit már unják hallgatni. Valószínűleg ők azok, akik tudják, mit kéne tenniük, legfeljebb azzal nincsenek teljességgel tisztában, hogy hogyan. ,,A mindentudók” sajnos nem lehetnek túl sokan, s ez bizony igen szomorú. Főképp ha arra gondolunk, hogy az egészségügy nem részprobléma, nem egy réteg gondja, előbb-utóbh minden embert érint. Nem mindegy hát, milyen információkkal rendelkeznek, mit tudnak azok, akiknek a gyógyítás, vagy annak megszervezése, működtetése a dolga. Nemrég Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára járt Vásáros- naményban azért, hogy a reformról, az egészségügy és az önkormányzatok kapcsolatáról előadást tartson, információkat adjon. A rendezvényre sz'ámbs meghívót küldött ki Hégédüs Antal, a város polgármestere. Harminc polgármesternek, tizenkilenc körorvosnak, a megye valamennyi tisztiorvosának és kórházigazgatójának címzett meghívót azért, hogy első kézből értesüljenek mindazokról a tudnivalókról, melyekről — hihetnénk naivan — feltétlenül tudniuk érdemes. Nemcsak a szei~vezők, az előadók is szomorúan állapíthatták meg, hogy a meghívottaknak alig töredéke élt a felkínált lehetőséggel. Ok voltak azok, akik aktívan kérdeztek, akik konkrét példák kapcsán igyekeztek feltérképezni a reform buktatóit, próbálták megtudni azokat a megoldásokat, melyek az elképzeléseket sikerre vihetik. Ok voltak azok is, akik utóbb igencsak örülhettek, hogy eljöttek, mert első kézből, a legmagasabb szinten kaptak tanácsot, igyekeztek orvosotni bajaikat. Igen szomorú, hogy számuk csekélyke volt. Jó lenne tudni, mit hoznak fel mentségükre a távolmaradók. Különösképpen érdekes lehet a válasz akkor, ha tudjuk, számos önkormányzat áll hadban orvosával, orvosaival, sok helyütt tisztázatlanok, jó ideje megoldatlanok a viszonyok. Tanulságos dolog, hogy közülük alig volt jelen valaki. Hihetnénk, azért, mert ők már. mindent tudnak. Ez lenne a jobbik eset. Félő azonban, hogy ezúttal is a másik változat tanúi vagyunk, s a távol maradók nem elfoglaltságuk, sokkal inkább érdektelenségük miatt tartották távol a rendezvénytől magukat. Beszédes hallgatás ez. Mint ahogy „beszédes” volt az államtitkár, a Belügyminisztérium főosztályvezetője, valamint a reform egyik megalkotója, a parlament képviselőjének mondandója is. Mint valamennyien hangsúlyozták, az oly sokat emlegetett, s majd annyiszor szidott törvények azért nem egyértelműek, s használják gyakorta a ható igét, hogy általuk az egészségügyben munkálkodók — legyenek azok orvosok vagy önkormányzatok — tág lehetőséget kapjanak. Cselekedhessenek, gondolkodhassanak, segíthessenek, adhassanak vagy vehessenek a helyi igények szerint, de minden esetben a közös cselekedet, együttműködés eredményeként. Szabad ország az — mondotta a Népjóléti Minisztérium államtitkára —, ahol a törvények csak azt tiltják, ami megengedhetetlen, ami valójában tilos, s megengednek mindent, ami lehetséges. Nagy kár, és igencsak szomorú, hogy Pusztai Erzsébet szavai a naményi kezdeményezés ellenére is csak kevesek füléhez, gondolataihoz jutottak el... HÁTTÉR Tárca
