Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám

1992. szeptember 2., szerda Kelet-Magyarország 3 Nyíregyháza amúgy is feldúlt utcáin, te­rein nehéz a közleke­dés, ez most tovább fokozódott a Bethlen utca aszfaltozása ál­tal a Vasgyár—Mező út kereszteződésé­ben. ELEK EMIL FELVÉTELE Tizenhárom ezren várnak a földre Kedvező tapasztalatok az első árverésről Nyíregyháza (KM — Ba­logh József) — Néhány nap­ja Nyírkércsen megtörtént az első földárverés me­gyénkben. Dr. Sveda Béla, a megyei kárrendezési hivatal vezetője úgy értékelte, hogy jól sikerült, megfelelő ta­pasztalatokat szereztek mind az árverezők, mind az árverésen részt vevők. Nyír­kércsen egyébként egy 57 hektáros 627 aranykorona értékű táblát árvereztek, ebből 9,2 hektár talált gaz­dára 76 aranykorona érték­ben. A legközelebbi termőföld- árverés Dögén lesz szeptem­ber 3-án délelőtt 10 órától, majd — a meghirdetett prog­ramnak megfelelően — októ­ber 19-ig tizenöt án’erést tar­tanak. Az árverésre kijelölt termőföldek jellemzőit az ér­deklődők a települések ön- kormányzatánál kifüggesztett hirdetményeken ismerhetik meg. Még mindig sokan érdek­lődnek arról, hogy kik jogo­sultak kárpótlásra. Az első kárpótlási törvény alapján azok, akik 1992. augusztus 15-ig bejelentették igényüket, de csak akkor, ha vagy a megkapott kárpótlási jegy tel­jes összegéért vagy legalább százezer forintért termőföldet kívánnak vásárolni. Hatvanezer igénylő Arra a kérdésre, hogy mi­lyen az érdeklődés a termő­földvásárlás iránt, a kárpótlá­si hivatal elnöke elmondta: a megyében 60 ezren jelentet­ték be igényüket az első kár­pótlási törvény alapján. Ebből augusztus 15-ig közel 13 ez­ren jelentették be a föld fek­vése szerint illetékes helyi önkormányzatok polgármes­teri hivatalában, hogy földet kívánnak vásárolni. Az önkormányzatok meg­küldték a bejelentéseket a kárrendezési hivatalnak, ahol a kárpótlás iránti kérelmeket soron kívül, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számí­tott hatvan napon belül elbí­rálják. Ehhez persze az is kell, hogy a szükséges adatok a hivatal rendelkezésére állja­nak. Sveda Béla arról tájé­koztatott bennünket, hogy a beadott kárpótlásiigény-beje- lentések jelentős része hibás, hiányos, sok okiratot kell ah­hoz beszerezni, hogy a ren­delkezéseknek megfelelje­nek. Ezért a hivatal azt a gya­korlatot folytatja, hogy köz­vetlenül keresi meg a körzeti földhivatalokat, a megyei le­véltárat és az igénylők zakla­tása nélkül tőlük szerzi be a kérelem elbírálásához szüksé­ges okiratokat. Elköltözött a hivatal A Kelet-Magyarorszgából tudomást szerezhettek már a kárpótlásra várók arról, hogy a kárrendezési hivatal elköl­tözött a megyeháza épületé­ből a Kéményseprő Vállalat Nyíregyháza, Kereszt utcai székházába. Az ügyfélfoga­dás rendje nem változott, ott is hétfőn és szerdán 8 és 12 óra között fogadják az ügyfe­leket. Arról is tájékoztatást kap­tunk, hogy 1992. október 9- én délelőtt 10 órától a szako- lyi művelődési házban lesz árverés, ahol 16 hektár rét, 42 hektár szántó, 2146 négyzet- méter erdő és másfél hektár mocsár kerül kalapács alá. Az Ordasban, a Hosszúföldön, a Gencsi-, a Bodnár-, a Fekete- és a Madar-féle tagban lévő területek jelenleg a termelő- szövetkezet tulajdonában vannak. Folytatás másutt 1992. október 13-án 10 órá­tól Szabolcsveresmarton is árverést tartanak. Itt 50 hektár szántó, 25 hektár legelő és 23 hektár erdő vár új gazdára a Nagycsanda, a Nagydávid, a Füzesalja, a Nagyúti legelő, és a Temetődűlő tagban. Nyírtéten 1992. október 16-án lesz az árverés a közsé­gi művelődési házban, ahol több mint 50 hektár szántót és 5 hektár gyümölcsöst árve­reznek. Valamennyi terület a helyi Rákóczi Tsz tulajdoná­ban van. Cipőjavítás, fénymásolás Nyíregyháza (KM — D. M.) — Szeptember 1-jén be­indult az oktatás a START Rehabilitációs Vállalat és in­tézményei nyíregyházi okta­tási központjában. Az ország­ban egyedülálló létesítmény­ben több mint ötven csökkent munkaképességű fiatal kezd­hette meg tanulmányait bőr­díszmű- és ruhakészítő szak­mákban. Emellett tanfolyami keretekben műanyag-feldol­gozó, betanított munkásokat is képeznek. Az intézménynek nagy a szerepe, mert egyre több üzemben, vállalatnál szűnik meg a tanulók gyakorlati ok­tatása. S emellett a beiskolá­zottak számára a három év elvégzése után munkalehető­séget is biztosítanak. Az okta­tási intézmény mellett helyet kap még az épületben egy üz­letház élelmiszerüzlettel. Egy másik helyiségben pedig műanyagipari, valamint a START vállalat termékeit ér­tékesítik. Hiánypótló szolgál­tatóegység is működik majd a földszinten, ahol ortopédcipő- javítástól fénymásolásig min­dennel foglalkoznak. Az épít­kezésnél figyelembe vették, hogy kiknek készül az épület, pl. liftet szereltek be, aka­dálymentes közlekedést ala­kítottak ki. Az intézmény avatása szep­tember 11-én délelőtt 10.30- kor lesz, ahol vendégül látják a vállalat dolgozóit, s ötszáz forintos ajándékutalvánnyal kedveskednek nekik. Az avatóbeszédet dr. Surján László népjóléti miniszter tartja. (Egyben jelképesen átadja az ököritófülpösi reha­bilitációs centrumot is, ahol a teljesen mozgásképtelen em­berek a munkalehetőség mel­lett ellátást és szállást kap­nak.) F áradtan huppant le otthon a székre. A nagy hőségben meg­tett kis séta teljesen kifárasz­totta, bár az jó érzéssel töltöt­te el, hogy most többet ment, mint tegnap. Hiába no, mást nem tehet, mint menni, menni, ez jelenti most az életet. Le­hunyta szemét, úgy hallgatta a kintről beszűrődő zajokat. A játszótéren srácok fociztak, gondtalan nevetésük egy pil­lanatra fájdal­mat varázsolt sápadt arcára: közöttük lehet­ne, ha nincs ta­valy az a bale­set... Nagyon várta két barátjával azt a nyarat. Régóta tervezték már az uta­zást, vonzotta őket a tenger, az idegen tájak titokzatos vi­lága, csodás kalandokról, gyönyörű lányokról álmodoz­tak. S nem is csalódtak. A mediterrán vidék valóban olyan volt egzotikus fáival, gyümölcseivel, mint ahogy az útikönyvekben szerepelt. Élményekkel gazdagon már hazafelé tartottak, amikor az egyik éjjel az autópályán be­következett a tragédia... Mint ahogy később elmesél­ték neki, a hátul ülő barátján már nem lehetett segíteni, míg a kocsit vezető haver szinte néhány karcolással megúszta az ütközést. Öt sú­lyos sérülésekkel szállították a közeli városka kórházába. Az orvosok alig láttak re­ményt az életben maradására. hiszen a belső zúzódások mel­lett több helyen eltört a csont­ja is. Heteken keresztül öntu­datlanul, kómás állapotban feküdt, miközben egymást kö­vették a műtétek. Mikor elő­ször nyitotta ki a szemét, csak elmosódott arcokat látott. Az egyik homályos folt azonban mind élesebbé vált, s felis­merte benne édesanyját, aki — ki tudja, milyen régóta már — éjt nappallá téve ült az ágya mellett, s várta több ezer kilométerre a szülői háztól, hogy megmoz­duljon, felpil­lantson gyerme­ke. A nővére szerint Istennek köszönhető, hogy visszatérhe­tett a csatádhoz. Ö azonban úgy gondolja, ha létezne föl­döntúli hatalom, az nem en­gedte volna meg a balesetet. Hogy életben maradt, sokkal inkább köszönhető az orvos- tudománynak, de leginkább édesanyja önfeláldozó gon­doskodásának, ápolásának, a gyógyulásba vetett hitének. S lám, most ismét itthon van. Újra meg kellett tanulnia járni, beszél­ni, a karját mozgatni, a fejét tartani. S bár eleinte mindez nehezen ment, minden erőlkö­désnél fájdalmat érzett, nem adta fel. S ahogy kint a bitu­menen a bőrlabda pattogott, a tompa puffanás üzenetként hasított a légen keresztül: Menni! Menni! Élni! Élni! Utolsó simítások használat előtt HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Nézőjponí) Pál úr üzenete M. Magyar László ß ärcsak most élne közöttünk Pató Pál úr! Ülne meg­kopott, ámbár kényelmes foteljében, eregetné pipájá­ból■ az illatos füstfellegeket, s a Nyíregyházát átalakító tervek hallatán néhányszor közbeszólna: „Ej, ráérünk arra még!” Közbevághatott volna ak­kor, amikor kimondták a nyíregyházi Holló utcai kis élelmiszerboltra a halálos ítéletet. Az indok az volt, hogy a főépület nem illik bele a városképbe. Aki is­meri a környéket, jól tudja, milyen sok időnek kell még eltelnie, hogy ez a kijelentés valóban helytálló legyen. Egy ideig működhetett vol­na még az üzlet, segítve a környék ellátását, munka­helyet adva néhány édes­anyának. ' Az egykori evangélikus lelkészi hivatalt már csak fényképen tudom megtekin­teni. Az Iskola és a Luther utca sarkán álló épületet az egyik napról a másikra le­bontották, arra hivatkozva, hogy ott egy bank épít majd székházat. A székház nem készült el, a telek most is üresen árválkodik, a me­gyeszékhely pedig szegé­nyebb létt egy gyönyörű épülettel. Nagy vita folyt arról is, mi legyen a Pál Gyula kiál­lítóteremmel, végül a kul­túra rovására döntöttek. Megérte! Hónapok óta ott áll üresen, belülről szétver­ve, senki nem törődik vele. A végső átalakításáig még jó néhány tárlatnak adha­tott volna otthont!!! Ezért szeretném én, ha akár a maradiság látszatát is keltve, de figyelmeztetne az elhamarkodott döntések­re Pató Pál úr. Kommentár Beszélnek az üres székek Kovács Éva L ehet, hogy vannak, akik az egészségü­gy reformjának el­veit, elképzeléseit már un­ják hallgatni. Valószínűleg ők azok, akik tudják, mit kéne tenniük, legfeljebb az­zal nincsenek teljességgel tisztában, hogy hogyan. ,,A mindentudók” sajnos nem lehetnek túl sokan, s ez bi­zony igen szomorú. Főképp ha arra gondolunk, hogy az egészségügy nem részpro­bléma, nem egy réteg gond­ja, előbb-utóbh minden em­bert érint. Nem mindegy hát, milyen információkkal rendelkeznek, mit tudnak azok, akiknek a gyógyítás, vagy annak megszervezése, működtetése a dolga. Nemrég Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára járt Vásáros- naményban azért, hogy a reformról, az egészségügy és az önkormányzatok kap­csolatáról előadást tartson, információkat adjon. A ren­dezvényre sz'ámbs meghívót küldött ki Hégédüs Antal, a város polgármestere. Har­minc polgármesternek, ti­zenkilenc körorvosnak, a megye valamennyi tisztior­vosának és kórházigazgató­jának címzett meghívót azért, hogy első kézből érte­süljenek mindazokról a tud­nivalókról, melyekről — hi­hetnénk naivan — feltétle­nül tudniuk érdemes. Nemcsak a szei~vezők, az előadók is szomorúan álla­píthatták meg, hogy a meg­hívottaknak alig töredéke élt a felkínált lehetőséggel. Ok voltak azok, akik aktí­van kérdeztek, akik konkrét példák kapcsán igyekeztek feltérképezni a reform buk­tatóit, próbálták megtudni azokat a megoldásokat, me­lyek az elképzeléseket siker­re vihetik. Ok voltak azok is, akik utóbb igencsak örülhettek, hogy eljöttek, mert első kézből, a legma­gasabb szinten kaptak ta­nácsot, igyekeztek orvosotni bajaikat. Igen szomorú, hogy szá­muk csekélyke volt. Jó lenne tudni, mit hoznak fel ment­ségükre a távolmaradók. Különösképpen érdekes le­het a válasz akkor, ha tud­juk, számos önkormányzat áll hadban orvosával, orvo­saival, sok helyütt tisztázat­lanok, jó ideje megoldatla­nok a viszonyok. Tanulságos dolog, hogy közülük alig volt jelen valaki. Hihetnénk, azért, mert ők már. mindent tudnak. Ez lenne a jobbik eset. Félő azonban, hogy ezúttal is a másik változat tanúi vagyunk, s a távol ma­radók nem elfoglaltságuk, sokkal inkább érdektelensé­gük miatt tartották távol a rendezvénytől magukat. Beszédes hallgatás ez. Mint ahogy „beszédes” volt az államtitkár, a Belügymi­nisztérium főosztályvezető­je, valamint a reform egyik megalkotója, a parlament képviselőjének mondandója is. Mint valamennyien hangsúlyozták, az oly sokat emlegetett, s majd annyiszor szidott törvények azért nem egyértelműek, s használják gyakorta a ható igét, hogy általuk az egészségügyben munkálkodók — legyenek azok orvosok vagy önkor­mányzatok — tág lehetősé­get kapjanak. Cselekedhes­senek, gondolkodhassanak, segíthessenek, adhassanak vagy vehessenek a helyi igé­nyek szerint, de minden esetben a közös cselekedet, együttműködés eredménye­ként. Szabad ország az — mon­dotta a Népjóléti Miniszté­rium államtitkára —, ahol a törvények csak azt tiltják, ami megengedhetetlen, ami valójában tilos, s megen­gednek mindent, ami lehet­séges. Nagy kár, és igencsak szomorú, hogy Pusztai Er­zsébet szavai a naményi kez­deményezés ellenére is csak kevesek füléhez, gondolatai­hoz jutottak el... HÁTTÉR Tárca

Next

/
Thumbnails
Contents