Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-10 / 214. szám
1992. szeptember 10., csütörtök Kelet-Magyarország 3 Lakás van, pénz nincs Zsákutcába jut a fészekrakás, ha nem változik a helyzet Nyíregyháza (KM Balogh Géza) — Az ember folyton többre vágyik. Ha megszerzett egy kis szoba- konyhás házikót, néhány év múlva másfél, kétszobásat szeretne. Ha mondjuk Nyíregyházán él, az Örökös- földön vagy Mátészalkán, a kocsordi út blokkházaiban, hamarosan kertes lakásra gondol. Aztán vagy cserél, vagy épít..., hogy aztán sokan sovány kenyeret egyenek, mert nem bírják a banki terheket. latként mondhatják, hogy a magánforgalom meglehetősen lanyha. A kisebb alapterületű lakásokat keresik a leginkább, a hatvan-hetven négyzetméternél nagyobb alapterületűek nehezen találnak gazdára. — Mondok egy konkrét példát is — folytatja az üzletágvezető. — Egy harminchat négyzetméteres, egyszobás lakás durván egymillió forintba kerül. Egy ötvenöt négyzetméterest viszont gondokkal lehet eladni 1 millió 200 ezerért. zony, az esetek többségében hiú ábránd. — Kétmillió forint alatt ma Nyíregyházán szinte lehetetlen tisztességes kinézetű, komfortú családi házhoz jutni — állítja Sebők János, a Bróker Bt. nyíregyházi irodavezetője. A szemléltetés kedvéért bekapcsolja az iroda számítógépét. ahol több mint nyolcszáz ingatlan huszonhét-huszonhét paraméterét őrzik, kezdve azzal, hogy mennyi az irányár, s befejezve azzal, merre néznek az ablakok. Az igényeket, illetve a kínált portéka jellegzetességeit tucatnyinál is több kategóriába osztották, így, ha a kettő a gépben találkozik, megszólal a síp. Végigpörgettünk vagy háromszáz nevet... Három, vagy négy esetben harsant fel a sípszó. — Van-e esélye egyáltalán manapság a lakáscseréknek? — Ezzel a rendszerrel sokkal több, mint gondolnánk — mondja Sebők János. — A számítógép persze még nem minden. Mellette még mi is foglalkoztatunk majdnem ötven brókert, mely a mi esetünkben ingatlanközvetítéshez értő szakembert jelent, akik személyes kapcsolatban állnak az ügyfelekkel. Persze, az objektív akadályokat ők sem tudják elhárítani. — Melyek ezek az objektív akadályok? — Hát, például, amit mi a legigazságtalanabbnak tartunk: a szociálpolitikai kedvezmények nem illetik meg azokat, akik a mi — s a hozzánk hasonló cégek — közreműködésünkkel vásárolnak lakást. Az úgynevezett magánforgalom minősítés miatt. Máshol megkapja ugyan, de ebben az esetben kénytelen megfizetni a profitot is. De erre csak akkor képes, ha három-négyszázezer forintos adósságot vesz a nyakába. Sokra tartják Panaszkodnak tehát a vevők, de morgolódnak az eladók is. Arról már szóltunk, hogy milyen nehéz eladni egy házgyári lakást, de semmivel sem nehezebb, mint egy kertes házat. — A piacon az előbbieket irreálisan kevésre, az utóbbiakat irreálisan sokra tartják. Míg az egyik helyen a forgalmi érték a háromnegyedét sem éri el a valós műszaki értéknek, addig ez a kisebb, kertes házaknál pontosan fordított. így aztán, persze, hogy nehezen lehet megszabadulni tőlük. Van kivétel természetesen a kertes lakásoknál is. Ha valakinek sok pénz lapul a zsebében, most érdemes nagy, hat-, hétszobás házat vennie. Szinte olcsóbban juthat hotzá, mint a gazdája, aki két-három éve felépítette. No, de mit kezdjünk egy hétszobás lakással!? Még ha azt nyolcmillió helyett hatmillióért is adják? Nem véletlen hát, hogy az újságok tele vannak apróhirdetéssel. Százak és százak próbálkoznak naponta a lakáscserével. Hogy milyen eredménnyel...? — Rendkívül nehéz helyzetben vannak ma azok, akik ilyen vagy olyan módon lakáshoz szeretnének jutni — foglalja össze véleményét a megye egyik legnagyobb ingatlanközvetítő cégének, a Nyírinköz Kft.-nek az üzletágvezetője, dr. Baracsi Ferenc. Eladó lakás van rengeteg, csak éppen a fizetőképes kereslet hiányzik. A kicsiket keresik A Nyírinköz tevékenységéről annyit, hogy a nyíregyházi bérlakások, illetve az OTP által építtetett lakások eladása mellett foglalkoznak használt épületek vételével, értékesítésével is, s általános tapaszta— Mi lehet e látszólag logikátlan tendenciának az oka ? — A pénzhiány, Egy három-, négyszobás lakás rezsijét sokan képtelenek fedezni. Eladják hát, s vállalva a kényelmetlenséget, a zsúfoltságot, jóval kisebbet keresnek. Mi lesz a cserékkel? Van persze egy réteg, mely pontosan az ellenkező irányba igyekszik. Mégpedig ki, a szabadba. Pontosabban családi házba. Mindegy, hogy mekkora annak az épületnek a kertje, az udvara, az a lényeg, hogy kertes legyen. Közülük a legtöbben a cserében bíznak. Úgy gondolják, eladják a három-, négyszobás házgyári lakásukat 1,7, 1,8 millió forintért, összespórolnak két-háromszázezer forintot, s egy-két hónap múltán már vígan ejtőzhetnek is a diófájuk árnyékában. Ez biÚj gázátadó állomás Az utóbbi időben megnövekedett Nyíregyháza és körzetének — Oros, Nyírpazony — gázigénye. Szükségessé vált egy új gázátadó állomás építése, amely óránként 20 ezer köbméter teljesítményű, a régivel együtt óránként 67 ezer köbméter. Képünkön a régi 4-es út mellett épülő állomás a MÓL RT. beruházása Harasztosi Pál felvétele Hagyományőrzők Wächter Péter írja Tarpáról A Magyarok ül. világ- találkozójának kedves színfoltja volt a Sárospatakon megrendezett Hagyomány- őrzők Testvértalálkozója. A Délvidékről, Kárpátaljáról és Erdélyből is eljöttek, hogy az őshazában élő testvéreikkel közösen keressék a múltat, s elevenítsenek fel történelmi játékokat. Életre kelt a Hármashatár — Honfoglalás, Kuruckor, Szülőföld — határon inneni és túli fiatalok egy-egy marék földet hoztak e halmokra. Lényegében, kik is ezek a gyermekek, ifjak, felnőttek? Tiszta szívű magyarok. Annak a Pro Patria Szövetségnek a tagjai, amely 1989-ben alakult és 35 ezer tagot számlál. Mi köti őket össze? Hit, bizalom és tett. A hazaszeretetüket, a szülőföld szeretetét kapcsolják össze cselekedeteikkel. Tisztelet Nektek, Pro Patriá- sok! Tárca // O értett a legkevesebbet az egészből. Kicsit kényelmetlenül feszengett a babakocsiban, kitörési kísérletekkel próbálkozott jobbra és balra. Hja, kérem, ha egy nő már majdnem egyéves, azt nem lehet leláncolni holmi biztonsági övékkel. Visszatartva ezzel a társasági élettől, három kutyától, s attól, hogy egy jót turkáljon a földre döntött csikktartóban! A mami olyan szédületes ütemben tolja a kocsit, s pakolja a pakolni valót, hogy nincs idő egy hirtelen kinyúlással legalább kettő, ha nem három nagy zacskós ropogóst zsákmányolni. Lassan már azt fontolgatta, hogy a „verem a fenekem a földhöz" hiszti babakocsis változatával örvendezteti meg a gyér vásárlóközönséget, amikor feltűnt valami érdekes. Egy néni. Csak így, egyszerűen. Semmi különös. De jól jött a nagy uncsiban. „Pá, pá, pá, pá, pá!" Miért nem figyel? Na, még egyszer! „Ha- jajajajaj ejtejtejte! Pá, pá, pá, pá!" Sikerült! Idenéz. Csodaszép mosolyt, csillogó szemeket, s egy felé nyúló, hívogató kezeket kapott a nénike figyelméért. A vastag Tapolcai Zoltán Találkozás szemüveg mögött hirtelen csillogó köd hullott a bágyadt szemekre, s a ráncok baljós táncba kezdtek. A nénike odakapott, mintha csak a szemüvegét igazítaná meg, aztán félve visszaintett. Rögtön veszélybe került a biztonsági öv. A kicsi lány minden erejével ment volna új barátnőjéhez. A mama — akinek nem véletlen, s örök büszkeség ez a mindenkivel barátság — a nénike felé vette az útját. A meglepetés percei következtek. A nénike félszeg kérése: — Hadd vegyek neki valamit! Ó, de hát nem kell, hogy tetszik gondolni. Zavart szavak, a mama elpirul. — Engedje meg kedvesem, örömet szerezne! Nekem nincs kinek venni! A beleegyezésnek a kicsi lány örült a legjobban. Mint aki sose evett kukoricafelfúj- tat, szaggatta a zacskót, s két kézre markolta ki a sárga gilinyókat. Ragyogó arccal, s tátott szájjal recsegtette gyöngyfogai alatt. Oda se figyelt arra, hogy a háta mögött egy boldogan remegő kéz úgy döntött, hogy a sok malátakávé után meglepi magát egy igazival. Kállai János 17 gy tudományos tanácsiig kozás szónokának a szájából hangzott el a közelmúltban: mi, magyarok, olyannyira leromlott egészségi állapotban vagyunk, hogy a rekreáció (a feljavulás) lehetősége sem adatik meg a számunkra. Elszomorító statisztikai adatokkal utalt az elöregedő nemzetre, a szülőképes generációhoz tartozó nők gyermek-nemvállalására, a munkaképes korúak idő előtti leszázalékolására. Taglalta még a szaporodó alkohol- és narkóbetegek számarányát, a terjedő idio- tizjnust, és még sok-sok népbetegséggé avanzsált kórságot. Még hallgatni is szörnyű volt! Egy-két évtized, és volt-nincs magyar. Mert megújulni képtelen... Konkrét számadatokkal vitatkozni badarság. Viszont, ha kinézek az ablakon, seregestül látom a gyerekkocsit tologató, további utódok „előteremtésére" alkalmas kismamákat, és nyüzsögnek a játszóterek is a kis és nagy kamaszok „jelenlététől". Ok, akárhogyan is közelítem, a jövőt jelentik. Reggelente a buszokon sem aggastyánok, hanem munkába igyekvők utaznak, akiknek ránézésre sincs szükségük orvosi beavatkozásra. Nincs bennem semmiféle hurráoptimizmus, de a rekreációs képességünkben hiszek. Lehet, hogy azért, mert gimnazista korom óta elfogadtam és most is magaménak érzem Hemingway egyik novellahősének az életfilozófiáját, ami kb. ilyesmit tartalmaz: a K. O. (a boxban a kiütést jelenti) után felállni és „onnan” győzni, ez az igazán nagy és emberhez méltó dolog. Arról nem beszélve, hogy „kiütést" emlegetni azért — remélem — még sokáig nem kell! Új lakások épülnek Nyíregyháza kertvárosi lakónegyedében Elek Emil felvétele KOMMENTAR Barátokat gyűjteni Kovács Éva D arátokat gyűjtök, nem D ellenségeket... — mondotta egy kérdésre válaszolva Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, egykori olimpikon, élsportoló. A kérdés nem kevesebbre, mint arra próbált választ kapni, hogyan is van az, hogy Schmitt Pál sikereinek mindenki örül, s az öt nyelven beszélő volt sportoló — ma már diplomata — egyre magasabbra jut, egyre feljebb halad. A válasz a fenti mondat volt, s a hozzá ßzött magyarázat még érthetőbbé tette azt. Schmitt Pál arról próbálta meggyőzni a kérdezőt, a legnehezebb helyzetben, a legsúlyosabbnak tűnő probléma megoldásában is mindig a konszenzust, az optimálisát keresi. Ha teheti, inkább kér, sem mint parancsol, s tapasztalatai szerint ez a módszer mindig célhoz vezet... Szimpatikust sokaknak tetsző filozófia, kár, hogy manapság oly kevesen vannak követői. Durvul a világ, szaporodnak a bajok, s a legkisebb hatalom birtokosai is gyakorta azt hiszik, ha ők másoknál feljebb jutottak, joguk van dirigálni, parancsolni, s megengedhetik maguknak, hogy ne kelljen a munkatársaknak előre köszönni. Akadnak olyan „szórakozott profesz- szorok" is, akik furcsa módon csak akkor nem veszik észre a mellettük haladót, ha az rangban, beosztásban náluknál kisebb, s előre köszönnek, képzeletbeli kalapokat lelkesen lengetnek akkor, ha a szembejövő akár csak egy polccal is feljebb foglal helyet. Barátokat gyűjtsünk, vagy ellenségeket? Ez itt a kérdés, s a válasz már sokaknál bizonyára kész. Magam a barátokra szavazok, s azt remélem, mások sem tesznek egyebet. Ha táborunk, a Schmitt Pálok tábora nő, elérjük talán, amit mindnyájunknak elérni kellene: békésebb, mosoly- gósabb lesz majd a világ, s megoldódnak problémáink akkor is, amikor a megoldás közben inkább szerzünk ellenségeket... Nézőpont) Kilabalasra képes HÁTTÉR
