Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-08 / 187. szám
1992. augusztus 8. Túl sokan, túl korán, túl keveset Nyugdíj és létminimum Hajnal Béla A Nemzetközi Valutaalap vizsgálatai szerint Magyar- országon túl sokan, túl korán, túl kevés nyugdíjat kapnak. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a nyugdíjak kifizetése már ma is nehézségekbe ütközik, könnyen előfordulhat, hogy a népesség öregedése következtében — belátható időn belül —, a jelenlegi nyugdíjrendszer fizetésképtelenné válik. A munkanélküliségnek, a vártnál gyorsabb emelkedése is súlyos gondokat jelent a költségvetés számára és a társadalom teherbíró képességére. Közismert, hogy a reálbérek 1978 óta csökkennek. A csökkenő reálbérre a magyar lakosság a második gazdaságban való növekvő részvételével válaszolt. Az 1980-as években (valószínűleg nincs ez másként ma sem) a lakosság 70—80 százaléka vett részt a második gazdaság valamely formájában, akik az összes jövedelemszerző munkára fordított időnek egyhar- madát a második gazdaságra fordították. Szíriái színvonal A megnövekedett munkaidő kimutatható az egészségügyi állapot és a felnőttkori halandósági viszonyok megdöbbentő romlásában. A társadalom egyes rétegeit ez természetesen eltérően érintette. A Rózsadombon és a Pasaréten élők halandósági viszonyai például megközelítik a skandi- návokét, míg Pest peremkerületeiben élőké a szíriaiakéhoz hasonlók. Szabolcs-SzatmárBereg megyében, ahol a munkában töltött idő az egész országban a leghosszabb, még a szíriaiakénál is rosszabb. A piacgazdaságra való áttérés mind jövedelmi, mind vagyoni szempontból differenciálja a társadalmat. A KSH ez évi jövedelemi felvételének feldolgozása még folyamatban van, ezért a jövedelmi helyzet alakulásához egy tavalyi reprezentatív összeírást hívunk segítségül. Eszerint 1989 és 1991 tavasza között a háztartások 7 százalékánál a nomináljövedelem is csökkent, a reáljövedelem csökkenése a háztartások 42 százalékát érintette. A reáljövedelem stagnált 13 százaléknál, kissé javult 18 százaléknál, erősen javult 15 százaléknál, a háztartások 5 százaléka pedig legalább megkétszerezte reáljövedelmét. Harmadunk szegény Az elmúlt évek osztályozták a (munkaerő)piaci szereplőket. A legfelső kategóriában lévők egyértelműen a rendszerváltozás nyertesei, akik közül azonban nem kevesen a feketegazdaságban, jobb esetben a szürke gazdaságban (ahol a legális és illegális elemek keverednek) tevékenykednek. A gazdagodással szemben kimutathó az elszegényedés is, aminek két fontos oka van: az infláció és a munkanélküliség. Ma még nem lehet pontosan tudni a szegények számát, de a becslések országosan mintegy 1,5 millióra teszik őket. (1962-ben kb. 3 millióan lehettek). Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében nem túlzás az országos 15 százalékos aránnyal szemben 25—30 százalékos szegénységi arányról beszélni. A KSH legújabb létminimumszámításai szerint 1992. júniusában egy egyedülálló községi nyugdíjasnak 8229,— Ft a létminimuma, a városban lakó társáé pedig 9035,— Ft. Ugyanez 2 személyes nyugdíjas háztartásra vonatkoztatva 7004 és 7819,— Ft. A leggyakoribb háztartástípusnál (2 aktív korú felnőtt + 2 gyerek), az egy főre eső létminimum községekben 8203, városokban 8744,— Ft. A létminimumok a személyes szükségleteken kívül tartalmazzák a háztartás lakásköltségeit is és természetesen nettó összegeket jelentenek. Az 1992 júliusára vonatkozó adatok szerint a megyében élő 128 458 nyugdíjas és járadékos átlagnyugdíja 8377,— Ft, ami létminimumközeli állapotokat tükröz. A szóródás azonban igen nagy, még 20 ezren sincsenek azok, akiknek a nyugdíja meghaladná a 10 ezer forintot, a 20 ezer forintnál nagyobb összegű nyugdíjasok száma pedig nem éri el a 2 ezer főt, és mindössze 15-en élveznek 30 ezer forintnál nagyobb nyugdíjat. Nemcsak a nyugdíjasok A közvélemény általában a nyugdíjasok helyzetét találja a legsúlyosabbnak, különösen ha arra gondolunk, hogy az idős emberek nagy többségének nyugdíja élete alkonyán a létminimumra vagy annak közelébe süllyed. Gondos vizsgálatok viszont arra mutatnak rá, hogy az idősek mellett a gyermekes, elsősorban több- gyermekes családok alkotják ma a szegénység által leginkább veszélyeztetett demográfiai csoportot. Nyíregyháza (KM — Bl.) — Még a színházi évadban egy Nyíregyházán vendégeskedő küldöttség a Móricz Zsigmond Színházba is ellátogatott. Nagyon tetszett nekik az előadás, nem különben az intézmény ékszerdobozra emlékeztető épülete, s csupán a színpadot szemlélve jegyezte meg valaki, hogy náluk a szakszervezet nemigen engedné, hogy ilyen balesetveszélyes deszkákon játsszanak a színészek. Nos, 11 év után Nyíregyházán is kicserélik Thália csarnokában is a régi deszkákat. De nem is ez a színház nyári nagy eseménye, hanem az, hogy forgószínpad is épül. Ma már valamire való színház el sem képzelhető nélküle. A pergő, gyors események, a legtöbb darab ritmusa megkívánja a gyors színhelyváltozást, színpadváltoztatást. Forgószínpad hiányában ezt pedig jobbára csak kisebb-na- gyobb szünetekkel lehet megoldani. Vagy pedig úgy, ahogy tették ezt már a görögök is úgy kétezer éve, kézi erővel valamit betoltak a színre. Régi vágya teljesül tehát minden itteni színházi alkalmazottnak, forgószínpadot kap a nyíregyházi pódium is. Igaz, nem a legmodernebbet — az épület alappillérei nem engedik meg a radikálisabb változtatásokat —, de így is bizonyára a rendezők és a társulat örömére szolgál majd. A színészeknek egyébként meglepetés lesz az új konstrukció, a szeptember 1-jei évadnyitón találkoznak majd vele először. (A premier előadás, amelyen a közönség is megismerkedhet a forgószínpaddal, valószínűleg szeptember 22-én lesz, amikor a kassai Thália Színház A vágy villamosát mutatja be.) Természetesen az új technika a műszaki dolgozókat állítja majd egészen új feladatok elé. Sokszor kell majd előadás közben pisszenés nélküli csendben dolgozni hátul, az új színt elkészíteni. De majd bizonyára hamar belejönnek ebbe is. Csak úgy ne járjanak, mint a pécsi színház egyik idősebb színpadrendezője. Ő ugyanis szépen bekészítette hátul az új jelenethez a székeket és a kanapét, majd elfáradva kicsit lepihent azon. El is nyomta a buzgóság. „Be- forgatták", s a színpadon ébredt fel a közönség harsány nevetése közepette. Iparkodott is kifelé menten szegény nénike. Nagy tapsot kapott. Ha ünnep, akkor letartóztatás Egy pócspetri mártír a 301-es parcellában Kw 'A 442 [tap. Fazekas Árpád A kis eldugott települést, Pócspetri községet az 1956- os forradalom szele éppen- csak megérintette. Jelentősebb események akkor itt nem történtek. Mégis van egy vértanújuk: Komár József 45 éves kerékgyártó személyében, aki néhány napig nemzetőr volt, s előzetesen a Horthy rendszerben csendőrként szolgált 5 évig. Utolsó levelében, 1959. november 23-án így írt a börtönből: „Kedves Feleségem és Gyermekeim! Kérlek Benneteket, legyetek erősek és viseljétek el az élet nehézségeit úgy, ahogyan jön. Tanuljatok továbbra is jól. Legyetek példásak minden gyermek és felnőtt állampolgár előtt. Ezt a bajt nem én kerestem, a sorsom belekevert, ne tagadjatok meg miatta. ” Nemhogy nem tagadták meg a szerencsétlen hozzátartozók, hanem még azt sem tudták, hogy a családfőt 1959. december 18-án Budapesten h'árom társával együtt kivégezték. Ezt a „karácsonyi” hírt sem az 1959. december 16-i beszélőn és sem 1960. május 5-én a Kozma utcai Kisfogházban történt ruhakiadáskor sem közölték az odarendelt feleséggel. A család a valóságot csak 1989-ben tudhatta meg! Lássuk ezek után, hogy ki is volt Komár József és miért végeztette ki 1956 ürügyén a Kádár-rendszer? Komár József 1914. március 30-án Pócspetriben született Komár János és Lugosi Borbála házasságából. Nyírbátorban tanulta ki a kerékgyártó szakmát. A csendőrségnél 1939—1944 között szolgált. A Budapesten 1947. augusztus 1—5. között foganatosított csendőrségi felülvizsgálaton nem kínozták meg és nem minősítették háborús bűnösnek. Már 1946-tól kezdve kerékgyártóként dolgozott szülőfalujában. Házasságot 1947 februárjában kötött Mohácsi Anna 22 éves pócspetri hajadonnal, s 3 leányuk született, akik a legutolsó letartóztatásakor 11, 10 és 7 évesek voltak. Később 1952-től segédmunkás volt a Diósgyőri Vasgyárban. Az 1956 utáni megtorláskor a rendőrség minden állami ünnep előtt néhány napra letartóztatta. Végérvényesen az 1959. április 10-én éjjel tartott házkutatás és személyi motozás után vitte el két rendőrszázados. Ma már komolytalannak hat a házkutatási jegyzőkönyvben felsorolt lefoglalt tárgyak jegyzéke: 1. üres csendőrségi űrlapok 2. kitüntetés viselésére jogosító igazolvány (Felvidéki Emlékérem 1939; rengetegen megkapták) 3. régi vasúti igazolvány 4. csendőrségi igazolványa 5. fényképe 6. katonai igazolványa 7. érvényes személyazonossági igazolványa és 8. egy db. ellen- forradalmi röpcédula (a nyírbátori Független Kisgazda, Földműves és Polgári Párt jogszerű kiadványa). Ezek voltak az „1956-os ellenforradalom” idején elkövetett politikai bűncselekményeknek a bizonyítékai. Úgy látszik a Kádár-féle Budapesti Katonai Bíróság is csekélynek találta e „bizonyítékokat”, s ezért egyúttal megtoldották néhány „háborús bűntettel” is a vádat. Legalábbis ez derült ki Komár József legfiatalabb leányának, Majer Mi- hálynénak 1989-ben a Legfelsőbb Bírósághoz intézett semmisségi kérelmére 1990. január 10-én a Katonai Kollégiumtól kapott elutasító határozatából, ekként: „A katonai bíróság Komár József volt csendőr nyomozó őrmestert, mint II. r. vádlottat — 1941-ben, 1942-ben és 1943- ban megvalósított — emberek törvénytelen kivégzése, illetve megkínzása által elkövetett háborús bűntett, valamint az 1956 októberében elkövetett, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt halálbüntetésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte!” Cáfolja a háborús bűnösséget az 1946. augusztus 28-i keltezésű és a nyírbátori rendőrkapitányság által kiállított erkölcsi bizonyítvány. Sírkeresztje a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájának 22. sorában a 36. sírhelyen áll (fényképfelvételen látható az 1992. június 3-i emlékülésre kiadott Pócspetri c. füzet 28. oldalán). Komár József sorsát középső leánya, Linzenbold Jánosné Komár Anna így jellemezte: „Édesapánknak is minden bizonnyal a helyi kommunisták ásták meg a sírját.” Béres János: Tisza Teljesül a régi vágy __%?(et-Magyarország hétvégi mettékCetiT] 9 SZEKERES TIBOR FELVÉTELE llítlllí] Böröndi Lajos: Metszet , igspmert úgy lehet csak hogy nem lehet ömlik 'ránk fehéren a Nap megérintelek elküldöm testeden felfedező útra ujjaimat ragyoghat feneked gömbje fölöttem titok maradsz örökre szomjúság beteljesületlen álom fekszünk egymás mellett mint két csoda két vágyakozás ,,Észak-fok, titok, idegenség," egy nyárvégi délutánban