Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-07 / 186. szám
Sokat írtunk, de kevesebb képet közöltünk a Szomszédok című ausztrál sorozatról. Most bemutatjuk Rowena Mohrt Sally Wells szerepében. Adás csütörtökön 14.30-kor a SAT-1-en A sci-fi-kedvelők biztosan szívesen nézik meg a Capricorn-vál- lalkozást amerikai feldolgozásban. Főszerepben James Brolin, aki képünkön is látható. SAT-1., kedd, 20.15 Klasszikus kerül a képernyőre a SAT-1-en vasárnap 22.10-kor. Az Édentől keletre című alkotásban a legendás James Deant és Julie Harrist láthatjuk Az Apacsok című amerikai mozi az indiánfilmek kedvelőinek nyújt jó szórakozást. Képünkön a postakocsis és ismerőse igyekszik megmenteni egy súlyos sebesültet. Vasárnap, SAT-1., 17.05 Mi a kedvenc műsora? / / Csősz Imre, a HAEV Rt. dolgozója ... és amúgy az olimpiai bajnok cselgáncsozó édesapja így foglalta össze tévénézési szokásait: Azt hiszem, nem lehet kérdéses, hogy az olimpia ideje alatt mit láttam szívesen. Megnéztem szinte az egész olimpiát, amennyit csak adtak belőle a magyar csatornák, mert az én házamban nem lehet fogni az égieket. Még szabadsagot is vettem ki ennek érdekeben. Természetesen elsősorban a cselgácsmérkőzéseket kísértem figyelemmel, s nagyon örültem fiam győzelmének, aki most már végleg bebizonyította, hogy minden világversenyen számolni kell vele. Nagyon odafigyeltem a súlyemelésre is, mert ezt a sportot §okáig űztem a Debreceni Építőkben. Ha nincs olimpia, akkor is elég sokat szoktam nézni a televíziót. Elsősorban a sportot, de szeretem a jó filmeket, ismeret- terjesztő műsorokat, s minden érdekes adást. Zenét is hallgatok a rádióban, s nézem is a zenekarokat tévéfelvételekről. Nem tudok kiemelni semmilyen műfajt, ha jó zenéről van szó, szeretem g könnyűt és a komolyat is. Érdekel az is, mi történt a nagyvilágban, ezért mindig meghallgatom, megnézem az információs és hírműsorokat is. gőz Falutévé a tévében Közhely, de ettől vagy ezért igaz: a televízió általában a „város” ihletét hordozza. Hogy mást ne mondjunk, technikailag alapvetően ahhoz kötődik, s léte anyagi értelemben különösen is tőle függ. Hát még egy olyan kis területű országban, mint a mienk, ahol a szellemes kínai fordulat azzal irigykedett annak idején a vendéglátói figyelmességet viszonozva: jó nekünk, itt mindenki ismeri egymást. Hát persze, tódí- tottuk, Záhonyból át lehet kiabálni Hegyeshalomra. Szóval a városközpontúság valójában nemcsak önkény, hanem szükségszerűség. Más kérdés, hogy szemléle- tileg nem szül-e ez torz arányokat, s teszi kizárólagossá a működés egyeduralmát? A gyakorlat elmondhatná a maga érveit, ám nem feladatunk most, hogy ennek a kérdéskörnek a részleteibe is belebonyolódjunk. Mindenesetre a Magyar Televízió saját szerepéről és feladatáról gondolkozva nem véletlenül nyitott műfaji értelemben is a „vidék” felé. (Az idézőjelnek ezúttal fordított a szérepe, a pejoratívet szeretné eltolni magától.) A néző számára —'legalábbis az érintett nézők számára - most már megszokott a „Falutévé”. Rendszeressé vált, s jelképe - a kakas - minden este közli, hogy a másnapi adásban mi várható. A főként Práger György nevével jegyzett csapat szívósan és állhatatosan végzi a munkáját, s vélhetően ez az elkötelezettség egyszer talán adásidőben is kamatozik majd. Vagyis módosul egy vonalnyit az egyensúlyeltolódás, s nemcsak kuriozitás lesz az, ami több millió ember háza táján történik. Jelen esetben ugyanis még inkább az életforma függvénye a Falutévé, mintsem a műsorszerkezeté. Alkalmazkodván a gyakorlathoz a kora reggeli órákban jelentkezik, s hogy milyen tematikával és hangossággal, arra álljon itt egy idézet, s épp Práger Györgytől, aki nemcsak format, hanem karaktert is ad ennek a kísérletnek. „Mi, a műsor készítői megpróbálunk igazodni nézőink igényéhez. Ezt tesszük a Falutévé magazinban. Helyet kap a programban az egyik sorozatunk, az Agrárutak Európába. Ezzel közelíteni próbálunk azokhoz a tennivalókhoz, amelyek nélkül nem lehet vállalkozni. Az égető nyári forróságban forró gond a zöldségpiac. Emiatt aztán tudósítónk körbejárta azt a témát, amely a paradicsombotránnyal kapcsolatos. Ugyancsak sorozat a Búcsúhelyek Magyarországon, s megint nyomoz a Faluzsaru, ezúttal a Balaton partján...” Felmerül a kérdés, s akár javaslatként is: mi lenne, ha a Falutévé olykor délután, uram bocsá' netán a késő esti órában is ajánlhatná magát a reggeli blokk ismétléseként? A Falurádió már rég ezt az utat járja... Boda István A HÉT TÉVÉHŐSE Az olimpiai bajnok Akármilyen szívesen néznénk kedvenc sportunkat még sokáig a képernyőn, vasárnap befejeződik a barcelonai olimpia. Nem láthatjuk tovább a hét hőseit, az olimpiai bajnokokat. Volt belőlük, hála istennek bőven magyar is, háromszoros is: bizonyos Egerszegi Kriszti. Az atlétika ezúttal is bővelkedett nagy csatákban,- váratlan eredményekben, drámai fordulatokban. Esélytelen dán hölgy győzött női nyolcszázon, kiváló sprinterek sérültek meg táv közben, sportszerűtlenségbe hajló módon segítette Kalis Khat honfitársa, a lekörözött Boutayeb a férfi tízezer méteren, az eleddig olimpiai .nyeretlen angol Linford Christie (képünkön) győzött százon. Számomra ő volt az egyik legrokonszenvesebb bajnok, kivéve természetesen a magyar aranyos lányokat és fiúkat. Többek között azért is, mert nem volt esélyes. Meg azért is, mert különös közjáték előzte meg futását a döntőben, amit a kevésbé témaérzékeny kommentátorok közül kevesen vettek észre. A Vigyázz! vezényszó spanyol megfelelője után, a rajtpisztoly eldördülése előtt a toronymagasan esélyes amerikai versenyző fejével bemozdult. Az így „kiugratott” Christienek másodjára biztonsági rajtot kellett csinálnia. S így is első lett! Gőz József 1992. AUGUSZTUS 8-14.
