Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-07 / 186. szám

1992. augusztus 7., péntek Kelet-Magyarország 3 Hasogatnak a múlt fájdalmai Főnök, miért kell ezt csinálni? A discóépület mögött a felhasgatott ülőpadok. Nyírlugos (KM — Máthé Csaba ) — A Moldvay össze- hasgatta volna a faülőké­ket?! Az nem lehet, nem hiszem, hogy ilyet csinálna. Meg kellene nézni a hely­színt, bár utólag már szerin­tem nehéz rekonstruálni a körülményeket. A tanácsot elfogadtam, bár útközben is azon morfondíroztam, a Nyírlugosi Állami Gazdaság volt igazgatója hogy keve­redhetett ilyen malőrbe. A tikkasztó melegben szinte elolvad a rekortánpálya, a for- róságot kizárólag a medencé­ben nyakig vízben lehet vala­mennyire elviselni. Ketten is tüsténkednek az állami gaz­daság szabadidőparkjában, fürdőnadrágban a füves rész­re engedik le a medencéből a zöldes színű vizet. A kerítés mögött a szolgálati lakások sorában az első a Moldvay családé. Vajon az affér emiatt történt? — Főnök, miért kell ezt csi­nálni? El lehet ezt a dolgot másként is intézni, muszáj szétvágni a faülőkéket és le­nyesni a villanyvezetéket? — idézi fel a történteket az egyik fürdőnadrágos fiatalember, aki romániai magyar és hat évre kapott hazánkban letele­pedési engedélyt. Nevét kéri ne írjuk le. Eléggé összefüg­géstelenül taglalja a történte­ket, nehéz kihámozni a lénye­get. Egykoron a nyírlugosi péküzemben dolgozott, se­gédkezett a Főnök (Moldvay Istvánt még mindig így emle­geti) házánál, majd egyik napról a másikra kézhez kap­ta a munkakönyvét. Korábbi kenyéradó gazdája segítségé­vel bérleti szerződést kötött az állami gazdaság által alapí­tott Műszaki Kft.-vel a sza­badidőpark hasznosítására. Anyagi segítséget is Moldvay úrtól kapott. — Beszereztem az enge­délyeket a polgármesteri hiva­taltól zenés mulatságok ren­dezésére, kitakarítottam a medencét, kiszedtem a gazt, egy encsencsi barátom, Béri Gyula egy mozgóbüfét telepí­tett ide, hogy legyen fagylalt, hűtött ital. A környező lakosok közül 19-en hozzájárultak, hogy szombatonként discó legyen, négyen nem, közöttük a Főnök, de hozzájuk el sem mentem — hadarja villám­gyorsan a fiatalember. — Alig ment le néhány discó, amikor a Főnök megjelent és közölte, szüntessem be a hangos ze­nét, majd elment, de a zene szólt tovább. Egyik reggel haj­nalán baltával jött vissza és felaprította a fából készült ülő­kéket, levágta a villanyvezeté­ket. Még az égőt is ki akarta verni, de az már nem sikerült. A hűtőben megolvadt minden, ötven kiló fagyi romlott meg. Nem értem az egészet, nem így kell elrendezni valamit. A rongálás miatt kénytelenek voltunk feljelenteni. A polgármesteri hivatalhoz fordultak legelőször, de ott mondták, ez a rendőrség dol­ga. A hivatalhoz a múlt héten egy levél érkezett húsz kör­nyékbeli aláírásával, melyben kérik a discó beszüntetését és A vállalkozó, amely nem érti, a Főnök miért tette? A SZERZŐ FELVÉTELEI. azt, hogy vizsgálják meg, vál­lalkozói engedéllyel rendelke­zik-e Papp Gyula (ő kért en­gedélyt a discóra), vagy csak saját szakállára rendez mulat­ságokat. A rendőrőrsön megerősítették a hírt, mely szerint beérkezett a feljelen­tés Moldvay István ellen, a nyomozást még nem kezdték — így nem igaz a történet, ahogy ő előadta — cáfolja Moldvay István, akivel telefo­non beszélgettem, de végül csak elhallgatja a saját verzió­ját. Mind az én pénzemből vásárolta a berendezést. Azt persze nem mondta magá­nak, honnan vette a felszere­lést, igaz? Egy ilyen sza­badidőparknak úgy kellene működni, hogy meghatározott nyitvatartási rendje lenne, fel lenne tüntetve az árlista, a különböző szolgáltatások. Ahogy Papp Gyula csinálja, az elfogadhatatlan. Egyéb­ként én nem bíztam meg semmivel, korábban valóban a péküzemben dolgozott, különböző gondok miatt ad­tam ki a munkakönyvét azzal, hogy támogatom továbbra is. Mint az állami gazdaság volt vezetője, jelentős részem volt abban, hogy felépült a rekor­tánpálya, a medence és a gyönyörű kert. Veszni hagy­ták, és ezt már nem bírtam tétlenül nézni. De hasznosítá­sát nem úcJV gondoltam el, ahogy Papp Gyula csinálta. A környező lakók mind hozzám jönnek panaszkodni a park működtetése miatt. A discóra van akit beengednek jegy nél­kül, másokat nem, a medence vizét leengedik a fűre és még sorolhatnám. Értékeink meg­őrzésének nem ez a módja. Hosszú ideig senki nem fi­gyelt az elhagyagolt sza­badidőparkra, amely most is­mét reflektorfénybe került. Felkavarodott az állóvíz, de nem lehet tudni, mennyi belő­le a posvány és mennyi a tisz­ta víz. Színházbuszok Szegedre Jövő szombaton Bizet: Carmen Úgynevezett színházbu­szokat indít a Szegedi Sza­badtéri Játékokra a Nyíregy­házi Városi Művelődési Köz­pont. Például augusztus 15­én szombaton G. Bizet: Car­men című zenés játékának megtekintésére is szervez­nek túrát. Az érdeklődők a művelődési központban je­lentkezhetnek. Tárca Baltig Frigyes: A csönd születése m templomtorony csúcsa JA kilyukasztotta az eget, a ■ ezt a nagy tükörtojást, és szétkenődött, véres köze­pe sétára indult a város felett. A lábujjhegyen álló jegenyé­ken átszűrődik az elöregedő világosság. A vacsora mor­zsáit rég felcsipegették leg­szorgosabb guberálóink, a mindig éhes pici verebek. Esteledik. Ablakom alatt áju­lásba zuhan a vidék. A párkányon napozó macs­ka keserves jajszóval búcsú­zik a mától. A Holddal sürgö- nyöz az éj, jelzi érkezését. A rozsdás szélkakas sem kuko­rékol, nem akar megszólalni többé, tartogatja hangját reg­gelre. A szökőkút is megunta a zokogást, könnyei a málla­dozó kőcsipke-szegélyen nyugszanak. Egy aprócska szellő még útrakél, lebeg, megáll, visszabólint neki meg­annyi hűvös fűszál. Nyugovó­ra térő fények lebbentik meg a függönyöket. A kiüresedett ut­cákon reményvesztett szob rok fuldokolnak. Lepke táncol szakadatlan a kiszűrődő szűz­fehér fényben, kóválygó ár­nyéka hatalmas madarat sej­tet, de szégyenkezve hernyó származása miatt elbújik egy poros repedésben. Megszelídült testét hűti a város, lepereg róla minden meleg szín. Csak egy vörös téglafal dacol kicsit, de pa­rancsszóra az is elhalványul, hagyja megvénülni a pillana­tot. Lenyűgöző ez a fegyelem, ahogy az elmúlás szervezke­dik. Az utolsó busz tántorog a huzatos utcán, mint újkori lámpaoltogató, álomba riaszt­ja a környéket. Elnézem idegenként, hosz- szan a hangtalan eltávolo­dást, de most az egyszer jó idegennek lenni. Átengedem magam neked, pedig már megint köszönés nélkül távoz­tál, te fránya mai nap. Feketé­be öltözött a táj, minden zaj halott. Gyászból megszületett a csend. Üdítőital Kisvárdáról Most három műszak­ban dolgoznak és napi 300 ezer palack üdítőitalt töltenek Kisvárdán a Várda- Drink Rt. üzemében Szekeres Tibor felvételei Nézőpont) Rögtönítélök az országutakon Kovács Éva S ajnos, szinte nincs nap, hogy súlyos, vagy még súlyosabb balesetekről hírt ne halla­nánk. Bár megszokni ne­héz, lassan megedződünk olyan beszámolók olvastán, melyek arról értesítenek, hogy országúti, utcai karam­bol során házaspárok, oly­kor egész családok veszítik életüket. A tragédia ször­nyű, magyarázatot csak a legritkább esetben találni. Az is visszatérő híre a la­poknak, a rendőri jelenté­seknek, hogy a gondatlan­ság, felelőtlenség mellett mind gyakoribb az önbírás­kodás. Lapunk is beszámolt arról az esetről, amely nem­rég Vásárosnaményban tör­tént: a szerencsére könnyű sérüléssel járó baleset vélt okozóját, az eset tanúját, majd a helyszínre siető rendőröket is megtámadták azok, akiknek famíliájából az áldozat kikerült. Az önbí- ráskodókat, a maguknak rögvest ítéletet követelőket cseppet sem zavarta, hogy a balesetért maga a sérült volt a felelős. Az országúti rögtönítélő- ket csak a levegőbe leadott rendőri lövés állította meg, késztette józanabb gondol­kodásra. Hallunk persze olyan híreket is, melyek nem végződnek ilyen sze­rencsésen, s ahol a harag, a bosszúvágy csak tetőzi a bajt. Még jó, ha ilyenkor a helyszínre sietők határozott­sága, a rendőrök megjele­nése megálljt parancsol az indulatoknak, s nem történik az, ami már megtörtént. Az egyenruhások magatehetet- lenül nézik, ahogy a sértett elégtételt vesz magának. Sok gáncs, sok vád és támadás éri manapság a rendőröket. Nem is könnyű a helyzetük. A lakosság egy része szigorúbb, határozot­tabb fellépést követel, így remélve tőlük, hogy csökken vagy legalább megáll a bűn­esetek rohamos növekedé­se. A másik tábor — kell-e mondani, melyik — azonnal alkotmánysértést, Helsinki szellemét, emberi jogokat emleget, miközben legna­gyobb mértékben azokat éppen ő támadja meg. Az újságokat olvasva, a tv-híradót látva az ember­nek joggal támad olyan ér­zése, mintha kezdene elsza­badulni a pokol. Nincs ez így jól sehogy sem, s az erő­szak gátját ideje lenne mind- hamarabb felépíteni. Hogy öregjeink nyugodtan dolgoz­hassanak a kertekben, él­hessenek a tanyákon, hogy gyermekeink felnőtt felügye­let nélkül is elmehessenek moziba, s hogy élhessünk, hogy félelem nélkül létez­hessünk. Nem baj, ha van­nak, akiknek a nagyobb szi­gor esetleg nem tetszik. A többség igenis igényli, oly­kor már-már követeli azt... Emlékalbum a kuruckorról Nyíregyháza (KM — Bojté) — Néhány hónappal ezelőtt a nyíregyházi Jókai Mór Általá­nos Iskola Bethlen Gábor Köre rajzpályázatot hirdetett „Rajta kuruc, rajta!" címmel. Több mint 600 fiatal küldte be alkotását, még Kárpátaljáról is. A legszebb munkákból al­bumot készítettek, amit 170 példányban nyomtattak ki. A fiatalok képeiből kiállítást is rendeznek a Jókai Mór Ál­talános Iskolában, melyet az érdeklődők szeptembertől te­kinthetnek meg. A rajzokon történelmi múltunk felbecsül­hetetlen értékei elevenednek fel: Rákóczi, Bercsényi, Esze Tamás, Zrínyi Ilona alakjai, portréi, címerei, a szabadság- harc csatái... Kommentár Szélhámos a kádban Nábrádi Lajos E lterjedt a hír, mi több, rendőrségi be­jelentést is foganato­sítottak: Nyíregyháza és Kisvárba után Mátészalkán is megjelentek a,, kádasok”. Becsengetnek a tömblakás­ba és némi mézesmázos, megnyerő bemutatkozás után ezt mondják: „A fürdő­kádjukat amerikai zománc­cal tíz perc alatt bevonjuk és mindössze ezer forintot ké­rünk. De három napig nem szabad használni a kádat. ” A hangsúly a három na­pon van. Addig a tulaj vár, reméli, hogy olyan lesz a kádja, mint az amerikai fil­mekben látható kádak. Há­rom napig nem tesz feljelen­tést, addig a szélhámosok rég messze járnak. A leg­több tulaj a negyedik, vagy ötödik napon sem megy a rendőrségre, mert szégyelli, hogy ilyen olcsó trükkel és olcsó magyar festékkel pali­ra vették. A kádra kent fes­ték ugyanis magyar (né­melyik román, vagy ukrán) és ha a negyedik napon be­leülsz a kádba, odaragadsz. Úgy kell neked, fránya hi­székeny! Emlékszünk még, hogy pár éve nyáridőben az álre­dőnyösök csengettek be a betonlakásokba, colostokkal méricskélték az ablakot, ál­nyugtát adtak háromezer fo­rint előlegről, aztán soha többé nem jöttek vissza. A szélhámosok ötletgazdagok, s egyébként is meggazda­godnak, amíg le nem buk­nak. A minap például be­csengetett hozzám egy szi­kár, kreol bőrű, mandula szemű kis ember. Állította, hogy most jött Kínából és a táskájában lévő gyökér fo­gyasztása után fickósabb leszek. Megvizsgáltam a gyökeret, ami közönséges zeller. Ilyen az én telkemen is terem. A ,, kínait" úgy ki­penderítettem, hogy a lába sem érte a földet. A követ­kező, aki hozzám becsenge­tett, drogistának és feltaláló­nak adta ki magát. Elővett egy üveget, s ezt mondta: „Ha e folyadékkal naponta kenegeti a fejbőrét, egy cseppet sem lesz magas a homloka, egy hónap múlva olyan hajzata lesz, mint egy gitárosnak.” Megnéztem a folyadékot, olyan volt, mint a ló vizelete és az orosz kölni összekeverve. A drogistát iponnal dobtam a bejárat előtti járdára. Tanuljunk meg néhány önvédelmi fogást a szélhá­mosok ellen! HÁTTÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents