Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
1992. augusztus 6., csütörtök Kelet-Magyarország 3 Kazángyártás teljes gőzzel Német meleg a Nyírségből A Künzel-Aerotherm kazán a nyíregyházi expón. Tiszavasvári (KM — Réti János) — Egyes vélemények szerint a nyugati iparosok, kereskedők, üzletemberek érdeklődése csak Budapestig terjed, odáig hajlandók az együttműködésre, mások állítják, hogy Debrecenig is elmerészkednek, de tovább már tényleg egy tapodtat se kelet felé. Ha ez így van, akkor minek köszönhető például, hogy itt a megyében német kazánt gyártanak — fogalmazhatjuk a kérdést miközben Tiszavasvári felé tartunk a napégette országúton. — A kapcsolatok azért jórészt a Földön köttetnek — válaszol a volán mögül Gir- hiny László, az Aerotherm kft. ügyvezetője, aki, mint kiderül, nemcsak közvetítője, de szervezője is a tüzelés- technika területén létrejött német—magyar együttműködésnek. — Még 1990-ben Budapesten, az Agfatherm kiállításon láttuk meg a német Künzel cél faelgázosító kazánját, illetve ott jutott tudomásunkra, hogy négy-öt gyártóval is tárgyalásban vannak partnert keresve az együttműködéshez. így léptünk kapcsolatba képviselőikkel. A többi már nagyrészt a vasváriakon múlt. Maximális minőség A Vas- és Építőipari Kisszövetkezet 1988-ban alakult át a jogelőd Építő és Szolgáltató Szövetkezetből és feltételeit tekintve is optimális adottságokkal rendelkezik gazdaságosan működtethető vállalkozáshoz. — Szakembereink 1983-tól már német piacra, igaz, a volt NDK piacra dolgoztak, ahol azért akkor is minőségi munkát vártak el, illetve követeltek meg — mondja Balogh László, a kisszövetkezet elnöke, akivel már a Nánási úti kisüzem irodaépületének tárgyalójában beszélgetünk a hosszú távúnak és eredményesnek ígérkező kapcsolatról. — Nálunk minősített hegesztők dolgoznak. Munkájuk mindeddig megfelelt a legmagasabb szintű követelményeknek és ugyancsak ezt szem előtt tartva gondoskodunk szakembereink esetleges pótlásáról is. A teljesítmény, a meglévő tapasztalat, vagyis a mozgósítható szellemi tőke nyilván döntő szerepet játszhatott abban, hogy Künzelék végül bennünket választottak kazánjuk gyártásához. — Mennyi idő kellett a kapcsolat kialakításához? — Fél év alatt jött létre a szerződés, februárban kezdtük a betanulást, majd legyártottuk a két próbaszériát. Májustól folyamatosan szállítunk. Amit végzünk, lényegében bérmunka: Németországból érkezik az alapanyag és mi készítjük el, szereljük össze a kazánt, amit aztán kilenc országban forgalmaznak. Se füst, se korom — Magyarországon is? — Kisebb tételben természetesen, hiszen a kiszállítandó mennyiség teljesítése az „szent”. Az értékesítéssel a kooperációt létrehozó nyíregyházi Aerotherm Kft. foglalkozik. Innen Magyarországról történik a szomszédok, volt KGST tagországokból érkező igények kielégítése is. — Hisznek a termék hosszú távú sikerében? — A már érvényben lévő és a jövőben várhatóan bevezetésre kerülő nemzetközi környezetvédelmi előírások, illetve a kazán teljesítményének ismeretében feltétlenül! Úgy égeti el ugyanis a tűzifát, hogy a folyamat közben sem korom, sem füst nem keletkezik említésre méltó mennyiségben. Kezelése egyszerű és számításaink szerint családi házak fűtésénél jelentős megtakarítást lehet elérni általa más tüzelési módokkal szemben. A kis üzemcsarnokban felszerelt gyártósor mellett jól begyakorolt mozdulatok egyengetik a szinte műszerként értékelhető berendezések összeszerelését. A gép mellett foglalatoskodók a kívülről beözönlő nyári meleget nyilván csak úgy tudják elviselni, hogy közben nem gondolnak a készülő kazánokban majdan születő hőségre. Inkább a hidegre, amit télen majd otthonossá szelídít a tűz a lemezek és alkatrészek színes szekrényébe zárva. SZEKERES TIBOR FELVÉTELE — Ha á nyugati partner ilyen elégedett a magyar munkával, akkor miben kereshetjük a különbség okát, ami az ipar ottani és itthoni színvonala között mutatkozik? Összpontosítás a feladatra — Talán elsősorban a termelés hátterét jelentő gazdasági környezetben rejlik a titok nyitja. A szakmunkások náluk olyan színvonalú és olyan mértékben előkészített alapanyagot, alkatrészeket kapnak kézhez óraműpontossággal — együttműködésünk folytán most már mi is —, hogy nekik valóban csak a saját feladatukra kell összpontosítani. Ez hatalmas előny az itthon eddig uralkodott viszonyokhoz, illetve beidegződésekhez képest. Ha ilyen vonatkozásban át tudnánk venni a nyugati gyakorlatot, akkor egyéb területeken is egyre érezhetőbben csökkenne általános lemaradásunk. Vagyis: a körülményeket jó lenne minél ütemesebben a képességek szintjére emelni ebben az országban. Játékról korunk emberének Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban fejeződött be Nyíregyháza-Sóstón az I. Nemzetközi Sport- és Játékfesztivál, amelynek vendége lehettem. Ekkor rendezték meg a Homo Ludens népijátékok nemzeti bizottságának országos tanácskozását, amelyen beszámoltak a már Debrecenben és Győrben szervezett hasonló programokról, valamint arról, hogy fél éven belül Abádszalókon, Pécsett, Tatabányán, Szombathelyen, Kecskeméten kerül sor különféle játékos közösségi megmozdulásokra. A nyíregyházi szakmai értekezleten szó volt a homo ludens klubhálózat kialakításáról és országos működtetéséről, a helyi önkormányzatok és azok sport- és kulturális bizottságainak, valamint a szaktárcák együttműködéséről és az 1996-os Expóhoz társítható programtervezetekről. A hazai és a külföldi szakemberek ellátogattak Porcsal- mára, ahol az öt éve megala- ■ kult Magyar Játék Társaság névadójának, Kiss Áron lelkésznek az emléktáblája előtt tisztelegtek. Kitekintő MÉRCE. „ Klasszikusnak az a mű tekinthető, melyet az emberek dicsérnek, de sohasem olvasnak el." Ernest Hemingway HASONLÍTANAK. „A fordítások az asszonyokhoz hasonlíthatók. Ha szépek, nem hűek, és ha hűek, nem szépek. ” Tahar Ben Jelloum HOGY VOLT... „Az a könyv, amelyik nem méltó arra, hogy másodszor is kézbe vegyük, nem méltó arra sem, hogy akár egyszer is elolvassuk. ” Carlo Dossi BIZALOM. ,,Némely mai írónak annyi mondanivalója sincs, mint a hajdani regélőknek. Ezeknek minden történetében találtam valamennyi igazságot. De egyáltalán nem bízok azokban, akik az írógépük mellől üzennek az emberiségnek. ” Kari Kraus kiadásához akár egyetlen fát is ki kellett vágni. ” Anthony Blond ÖRÖMHÍR. „Egy rossz író átadta nekem a könyvét: — Kedves barátom, íme az utolsó regényem. — Az utolsó? Hát ez remek!” Alfred Capus MŰSORVÁLTOZÁS. „Az ifjúságomat és a szépségemet a férfiaknak adtam. A bölcsességemet, a jobbik énemet most már az állatoknak tartogatom. ” Brigitte Bardot PENETRÁNS SIKER. „Azóta nem adok autogramot, amióta New Yorkban, a legjobbnak mondott étterem mosdójában, dolgom végzése közben egy pasas vécépapírra kérte az aláírásomat." Paul Newman ISMERI A SZAKMÁT. „Mindent el fogok követni, hogy a gyerekeim ne rajongjanak olyan emberekért, akik lopnak, csalnak, hazudnak. A showbizniszre gondolok. ” Arnold Schwarzenegger MEMÓRIAZAVAR. „Fogalmam sincs, hány nővel volt már dolgom. Pedig tudnom kellene, mert mi lesz akkor, ha ráhajtok egy nőre, akiről kiderül, hogy már megvolt." Rod Stewart SZÍNHÁZ AZ ÉLET. „Azt kérdik, mi a színészet? Nos, valami olyasmi, amiről az emberek azt hiszik, hogy képtelenek lennének csinálni, pedig mindenki gyakorolja. Gondoljanak csak arra, hogy miképpen viselkednek az ellenségük temetésén, vagy mondjuk az adóellenőrrel szemben. ” Marlon Brando KORTÜNET. „Húszévesen a nők azt szeretnék bizonyítani, hogy agyuk is van. Negyvenévesen viszont mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák: testük is van." Valérje Kaprisky RECENZIÓ. „A természet elleni merényletnek is tekinthető, hogy némely könyv Egy megyejárás ürügyén Kovács Éva M ilyen jó, hogy nem is olyan rég még élt a_ nyírbátori Szalontaí Barnabás, a vajai Molnár Mátyás, s mekkora szerencse, hogy ma is van közöttünk egy Asztalos János, egy Farkas József és egy Kozma János, s rajtuk kívül még számosán olyanok, akik nevét a többség alig ismeri. Miért mondom mindezt? Megyejáráson voltam nemrég, a Kelet-Magyarország előfizetői számára szervezett utazás részeseként. Szatmár-beregi körútat terveztünk, úgy gondoltuk, kitűnő lehetőség lesz ez a forró nyári szombat arra, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg műemlékeit, történelmi nevezetességeit meglátogassuk. Mindez megtörtént, nem is volt benne semmi hiba. A műemlékek, tárgyak és temetők megismerése mellett azonban olyan élményeket is gyűjthettünk, amelyeket a bevezetőben felsoroltak léte, munkája nélkül bizony egyáltalán nem ismerhettünk volna. Nélkülük ma szegényebbek lennénk, ha lenne is, nem ilyen lenne a bátori múzeum, ki tudja, létezne-e a vajai vár, s az sem biztos, sorjáznának-e a szálkái múzeum színjében a magyar múltat oly szemléletesen szimbolizáló szekerek... S még ha csak a tárgyak, a házak, az emlékek példája lenne! A tárgyak mellett a személyek szerepe is rendkívüli, hiszen szerencsére ma is számosán vannak olyanok, akik a régiek által megkezdett munkát folytatják tovább. A kirándulás résztvevői élvezettel hallgatták a jó ízű, vidám történetekkel fűszerezett szekérismertetőt, az apróbbak nemcsak a szó jelképes értelmében, a valóságban is szájtátva hallgatták a kuruc kor történeteit, példamutató hőstetteit, s a bátori református templomról, az ősi Bátori-fészekről azok is tudhattak meg újat, akik már számtalanszor voltak részesei a templomlátogatás nem mindennapi élményének. Nem véletlen hát az utókor, a maiak öröme. Mert bár az előttünk járók már nemigen láthatják munkájuk hasznát, nemigen seperhetik be a sikereket, ha látnak minket, biztosak lehetnek benne: nem volt hiába, amit tettek, s talán nincs hiába az sem, amit a maiak tesznek. Annyit beszélnek, annyit írnak és nyilatkoznak manapság magyarságról és hazaszeretetről, hogy elcsépeltnek, pusztába kiáltott szónak is tarthatnánk a mondatokat. A kételkedőknek talán elég egy jó tanács: ha tehetik, járják végig a megyét, sétáljanak a cse- kei csónakos fejfák között, olvassák el egyik-másik temetői feliratot, próbáljanak meg egy percig legalább csendben nézelődni a vajai vár falai között. S ha mindezt megteszik, nem lesz felesleges a szó, s értelmet nyer a tett... Itthon a Cantemus Nyíregyháza (KM — Bl) — Távol-Kelet exotikus országaiban, Japánban és Dél-Koreában vendégeskedő Cantemus kórus kedd este szerencsésen hazaérkezett. Az ifjú nyíregyházi énekesek három hetes útjuk során tizenötször koncerteztek nagy sikerrel. Módjukban állt a japán szokásokkal és életmóddal is megismerkedni, mert többnyire családoknál voltak elszállásolva. Rendkívül jól szervezett, nem mindennapi útjukról hétfői számunkban számolunk be. Kommentár Bungee-ugrás Dankó Mihály ■ m alószínűleg kevesen IX tudják, mi az a ,,bún" gee-ugrás”, mely egyes országokban igen népszerű a veszélyt kereső fiatalok között. Lényege, egy daruról, vagy magas építményről ugrik le a bátor vállalkozó, úgy, hogy a lábát és az elugrás helyét egy rugalmas gumikötéllel köti össze. S ez a kötél az utolsó pillanatban, mielőtt földet érve halálosan összezúzná magát a páciens, visszarántja a magasba. Nos, ha nem is ebben a formában, de nap mint nap mi is találkozunk ilyen „bun- gee-ugrókkal". Először is a közlekedés a legjobb pálya erre a célra. Sokan fittyet hányva a fizikai törvényekre olyan sebességgel száguldoznak, előznek, bravúrosabbnál bravúrosabb mutatvánnyal kápráztatják el a többieket az utakon, hogy igencsak hajszálvékony az a kötél, ami életük fonalát tartja. A másik a nyári fürdőzés, hiába minden figyelmeztetés — falra hányt borsó. Alkoholtól mámoros, felhevült testű vízbe ugró, úszni nem tudó, aki ak Tiszán, a Balaton közepén gumimatracon pancsikol, talán nem is sejti, neki már feszül a „bungee" kötél. Vannak speciális „bungee "-sok, akik az italba, a drogba kapaszkodnak. Bár ők úgy érzik, hogy a végtelenségig nyújthatják, feszíthetik a húrt, félő, egyszer elszakad, s könnyen a padlón találják magukat az illetők. Vagy a saját maga esz- kábálta, s az elemi biztonsági berendezéseket is mellőző, gépen dolgozó sem tudhatja, mikor oldódik el a csomó. Emellett ott a lehetősége Magyarországon is, hogy a veszélyt kereső megtalálja a módját a saját ,,bungee- ugrásának”. Le- vagy fellép hét a robogó vonatra, kimászhat a templomtoronyra, felkapaszkodhat a magasfeszültségű villanyoszlopra és még sorolhatnám... Csakhogy jó tudni, ezek az „ugrások” nagyon veszélyesek, sokan ott maradnak a képzeletbeli porondon. Vajon miért nem szűri le a tanulságot legalább a nézőközönség? HÁTTÉR Nézőjpontj SZÖVEGELÉS |
