Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
Ó Á tKeíet-9Ácuiuarorszm fiétvéai mettétjett Támadnak hamis próféták... Jehova tanúi, Krisna-hívők, buddhisták Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Gyakorta tapasztaljuk, hogy idegenek meg-megál- lítjak a járókelőket az utcán, kezükben könyvek, füzetek. Megbámuljuk az elegáns fiatalembereket, akik oltárfélét teregetnek szét a járdán, de látunk meghívókat transzcendentális meditációra. Az utca embere gyakran szóba is elegyedik a „leszólonga- tókkal”, meghallgatja győzködő szavaikat, esetleg megveszi a kínált szellemi portékát. Vagy fejét csóválva elhárítja a beszélgetést. Sok minden befolyásolja az ezzel kapcsolatos magatartást. Tapasztalatok, szóbeszédek, bizalmatlanság, előítélet. Egy viszont biztos: nemigen ismerjük őket, kevesen tudják, kit, mit képviselnek. A téma kényes, de fontos, ezért kértük beszélgetésre dr. Cselényi István Gábor főtisztelendő tanár urat — aki vallásbölcseletet oktat a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskolán — a hamis vallásokról, krisnásokról, buddhistákról, hinduistákról. * Mihez viszonyítunk akkor, amikor kijelentjük valamely hittel kapcsolatos megnyilvánulásról, tanításról, szertartások rendszeréről, hogy az márpedig hamis vallás? * — Senki érzékenységét nem szeretném sérteni, ezért hangsúlyozom: különbséget kell tenni az objektív és a szubjektív szempont között. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az egyéni meggyőződés a végső fórum. A Szentírás is azt mondja, ami nem meggyőződésből fakad, az bűn. Ez más szóval a lelkiismereti és vallásszabadság vonala. Az objektív szempontnak két szintje lehet. Az egyik, ha az egyes vallásokat a kereszténység szemszögéből ítéljük meg, a keresztény hithez képest hamisak illetve tévesek. A második szint, ha még tágabban, még objektívebben értékeljük őket, egyszerűen a józan emberi ész alapján. Például jóné- hány most divatossá váló vallás olyan tényekre hivatkozik, amelyek történelmileg, tudományosan nem igazolhatók. (A mormonok könyve például 17. századi nyelvezetet használ, de azt állítják, hogy Krisztus előtti korból való.) Objektív mérce az is, ha az erkölcsitársadalmi hatást vizsgáljuk, hiszen gyümölcseire?! ismerszik meg a fa”, az Úr Jézus Szerint. * Miben rejlik a hamis vallások egyre szembetűnőbb térnyerésének oka? Nyilván a gyökerek mélyen bújnak meg, a divat csak színez, főleg ami a keleti kultúrákat illeti. ,v ; — Világméretekben tekintve BALÁZS ATTILA FELVÉTELE először: tapasztalható bizonyos csalódás a nagy rendszerekkel, meg magának a kereszténységnek egyes formáival szemben is. Világszerte létbizonytalanság, világvége hangulat uralkodik. Nálunk ehhez még hozzájárul, hogy a keresztény hit ,,víz alá volt szorítva” eddig, beépült az emberek tudatába az antikleri- kális magatartás, s nyomot hagyott ilyen szempontból a nemzeti identitásvesztés is. Most hiába a felszabadultság, sokakban megmaradt az ellenérzés, mely abban is megnyilvánul, hogy idegen kultúrákat keresnek, az importált vallások felé fordulnak az emberek. Mindamellett furcsa, hogy ilyen erővel jelennek meg ezek a vallások, itt, Európában, mely keresztény, s Magyarországon, melynek történelme szintén a kereszténységgel fonódott össze. Ez maga is az azonossági válság jele. * Ha már a lélektani összefüggéseknél vagyunk, nincs ebben a reakcióban közösségkeresés is, ma a civilizált ember elidegenedésének korában? — De igen. Megjelenik a személyesebb közösség igénye. Meg kell mondani ószinten, a nagy egyházak a tömegekkel foglalkoznak, az egy sajátos gepezet, míg el vannak foglalva az intézményekkel, nem jutnak el az egyes emberig. A fiatalokat ez vezeti az intimebb, zártabb közösségek felé, vonz a fészekmeleg. Ezt az érzelmi igényt a szektákban, a kultuszcsoportokban elégítik ki egyesek. * Mik a legfőbb kifogások keresztény oldalról a hamisnak ítélt vallások ellen? — Hogy csak a leglényegesebbet említsem: a szóba jöhető vallások több tekintetben visszazuhannak a vallások kialakulásának legalsó fokaira. Ez olyan, mintha a legfejlettebb technika mellett a marokkőhöz, vagy a faekéhez térnénk vissza. A parapszichológia több ága, az okkultizmus, a mágizmus — melyekben valamilyen személytelen erőnek bűvös szerepet tulajdonítanak — a babona és varázslás újra- megjelenését mutatja, bár kétségkívül vannak a pszichének rejtett energiái. Az ezekkel való foglalkozás akkor válik hamissá, tévessé, ha önállósodik, vallássá válik. A szellemekbe, démonokba, sátánba vetett hitben különösen sok a nem logikus elem. Hogy lehet az, hogy az ördögben hisz valaki, a Jóistenben meg nem? A sátánisták az emberkép szempontjából is csődöt jelentenek, az efféle felfogás szélsőséges formájában személyiségtorzuláshoz vezethet. A buddhizmusban megjelennek olyan részek, melyek a kereszténységhez képest alsóbb rendű tudatforma jellemzői. Mint a bálványimádás, a sok- istenhit, a személytelen ősvalóság feltételezése. Sok minden kavarog a hamis vallásokban, amely a kétezeréves kereszténységgel és a 20. század emberképévé,! nem egyeztethető össze. Új meg új messiások bukkannak fel, akikről már Krisztus is szól. „támadnak majd hamis próféták és hamis krisztusok”. — Arról is szólnunk kell, hogy a hamis vallások a hitet rigolyákkal, faksznikkal cserélik fel. „Ennyi és ennyi cselekedettel üdvözülhetsz”, egyszóval túl könnyű, egyben csábító megoldást ajánlanak, amihez nem szükséges belső erőfeszítés, sem küzdelem. Mi többet követelünk, a keresztet, a másokért élést. Ez nehezebb, de emberhez méltóbb út. * Ha csak annyi lenne a fenntartás velük szemben, hogy tanaik ütköznek az evangéliummal, hogy Jézus helyett Krisnához vagy Buddhához imádkoznak!..., de a hamis vallások némelyike családjuk megtagadására erőszakolja a fiatalokat, a társadalomból próbálja őket kiszakítani. Közösségeikből kifelé nehéz az egyén útja. — E tekintetben főleg a Krisna-hívőket említhetjük. Ezek azok a „gyümölcsök", melyekre a bevezetőben utaltam. És ebben rejtőzik a legnagyobb veszély, itt mar nemcsak vallási problémáról van szó, hanem aszociális, antiszociális, társadalomellenes magatartásról. A hamis vallások ebből a szempontból nem pozitív erők az emberiség számára, nem adnak távlatot a személyiségnek. Az erőszakos térítés sem fér öszsze az emberi jogokkal. Az igaz hit elveti a módszereiket, mint ahogy el a hamis emberképet, el a meghamisított Bibliát, mint amilyet például a Jehova tanúi tartanak kezükben. A társadalomellenességen kívül bírálhatjuk a szeretetlen- ségüket, türelmetlenségüket. Nem lehet igaz vallás az, mely a másik vallásának gyűlöletére épül. * Vannak-e tanulságai a hamis vallások terjedésének a történelmi egyházakra nézve? — Ezek a jelenségek jelzésértékek. Igazolják a lagymatagságot, hogy az evangéliumot rosszul képviseltük, rosz- szul hirdettük, rosszul tanúskodtunk. Hogy úgy mondjam, versenyhelyzet van e téren is. A kereszténységnek reneszánszra van szüksége, új helyzetben új módszerre. Nem az a hitvédelem, hogy ledorongolom a másikat, vagy hatalmi helyzetből ítélkezem. Fel kellene fedezni újra a kereszténység erkölcsi és szociális tanításait. De az igét nemcsak a templomokban kell hirdetnünk, hanem meg kell élnünk, életre kell váltanunk. Mintha módszereinkben megcsontosodtunk, megrekedtünk volna a középkornál. Az idők jeleit kell keresnünk. Ez nem jelenti azt, hogy fel kell rúgnunk a hagyományokat, hanem szervesen tovább kell azokat vinnünk. Ez nagyon nehéz és nem megy máról holnapra. Míg Jehova tanúi és a mormonok kimennek az utcára, mi bezárkózunk a templomokba. Nálunk sok a tiltás, az elől is menekülnek az emberek. Pozitív, életszerű igehirdetésre van szükség. * Mégis ki, vagy mi az, ami határt szabhatna az antiszociális magatartásoknak? Hiszen előfordulhat, hogy a vélemény- és lelkiismereti szabadság összeütközésbe kerül a személyi szabadsággal, azt akár meg is sértheti. Hol ér véget a magánügy és hol kezdődik a közügy? — A családot, mint elsődleges közösséget kellene erősíteni, hogy ne legyen izoláló- dás, de legyen kontroll. Fontos a közvélemény, a környezet védő-óvó szerepe. A világi hatóságok beavatkozási lehetősége jogilag hézagos, tehetetlenek. Már-már a hitközömbösség felé terelődik a dolog. Pedig a veszélyek akár valósak is lehetnek. Az álvallások elvetik a kereszténység kétezer éve járt igaz útját, de jobbat nem tudnak kitalálni. Viszont „nyájas szavakkal és hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét.” Jobb sorsra érdemes kicsiny ország magyar nemzetiségű férfi és női rendszerváltókat keres. Sürgős. Olyanok jelentkezését várják, akik rendelkeznek legalább egy hazai, egy a Sor- bonne-on, egy, a Lomono- szovon szerzett diplomával. Folyamatosan beszélnek szerbül és románul, katonai szakszókincs szükséges. Ne legyen sem gyáva, sem bátor. Ne legyen ígérgetős fajta, de minimum a tekintete sugalljon reményt. Ne legyen mániája a bűnbakkeresés, de ha baklövést követ el, azt némi győz- ködés után lássa be. Legyen a nép fia. Aki egyik kezével, öklével beszéd közben az asztalt csapkodja, másik kezével hátrafelé mutogat, ne is próbálkozzon. Vallására — tekintettel a lelkiismereti szabadságra — egyetlen kikötésünk: felekezete ökumenikus. Gyanúsnak fogjuk tartani, aki túl nyugodt, ezzel szemben előnyt élvez a fiatalos elán. Ha nincs is családja, legalább legyen érzelemgazdag. , Pártállásra kikötés nincs. Ámbár nem baj, ha szociálli- berális — kereszténydemokrata — szoedem. Pályázatokat a megjelenést követő másfél évben fogadunk el, folyamatosan. Jelige: „Lángpallosú igehir- detok kíméljenek”. szj. 1992.augusztus 1. Köpködök Dankó Mihály délutáni napsütés perzselő sugarai bágyadttá, álmossá tesznek mindenkit. Az utca betonja perzsel. A buszmegállóba sodródott porszemeket fel-fel- libbentik a száguldó autók. Gyér a forgalom, mindössze néhány utas várakozik már jóideje. Mindenki szenved. Egy férfi támaszkodik a letépett menetrendeket tartó oszlopnak. Arrébb két tizenéves fiú beszélget. Hangjuk betölti az egész megállót. Az elharapott szavakat kötőszóként tartja össze a ba... meg, a ku... anyád. Még az is rájuk figyel, aki nem akar. Mindez nem zavarja őket. Az idő múlik, a busz csak nem jön. A két fiú újabb szórakozást eszel ki. Először csak az egyik, majd felváltva, köpködnek. Versenyt tartanak. Ki tud messzebbre sercinteni. Hangos röhögés kísér minden jól sikerült, az előbbit túlszárnyaló eredményt. A jelenlévő öt-hat ember feszeng. Zavarodottság és harag érződik megjegyzéseikben. Egymás között beszélgetnek. „Felháborító..., neveletlenek!” — hangzik innen is, onnan is. Fiúkat nem érdeklik a már egyre hangosabb, nekik szóló észrevételek. Rövid idő múlva mégis történik valami. Az egyik jól sikerült köpést, úgymond nem „hitelesíti” a társ, s ez hangos, az eddiginél még hangosabb vitához vezet. Megváltozik a cél is, most már egymást kezdik köpködni. Hol közelebb, hol távolabb szökdécselnek egymástól, mint tollát borzoló két kiskakas. A szidalmak és a köpések egyre záporoznak. A nézőkön úrrá lett döbbenet után, a támaszkodó férfi elhatározza, hogy közbeszól. Elindul a torzsal- kodókfelé. Ebben a pillanatban feltűnik a busz. A tüzes aszfalt délibábos tükrében kúszik a megálló felé. Mögötte füstcsík jelzi erőlködését. A fiúk egymásra vigyorognak, s mintha semmi sem történt volna, futnak a szuszogva nyíló utolsó ajtóhoz. Mi történik, álmodom, vagy káprázik a szemem? Hisz az előbb még..., be sem fejezem magamnak ^gondolatot. Valószínűleg a „gyerekek csak szórakoztak egy kicsit”. Lelkemben félelmetes örvény kavarog, vajon ki és hol hibázott? Kettesben SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Virradat Szőke Judit m mikor felhúzod a vek- kert és rásimítod utol- jára a takarót a gyerekre, amikor eloltod a lámpát, egy ideig elszórakoztat, akár kacagtató az éjszaka zaja. De aztán egyszercsak először a félhomály dől rád, majd melledre nehezedik az áthatolhatatlan sötétségpaplan, a jövő, miközben pattanásig feszül a csönd, az álmatlan percek órákká dagadnak, rémlátomások lepnek meg, elvarázsolt kastéllyá torzítják szabályos szobád, idegeidben titkos erők kezdenek dalba, ki tudja, honnan jönnek, csak mennének már, rád tör a kitapintha- tatlan félelem, homlokodra iz- zadságcseppek tapadnak, érvénytelenekké válnak az apró szabályok, az előítéletek elolvadnak, a fontosnak hitt dolgok helyet cserélnek a margókkal, értékrendek veszneI el, felborul a biztonság a kis világban, az elért eredményei súlytalanná válnak, a kiharcol előnyök hátramenetbe kap csolnak, ütni kezd a belső óra minden kongatására beszivá rog porcikáid közé egy-egy adag az éjszakából, mígnen szemedre teljes vakság költő zik, de akkor már fáj fülednél minden apró nesz. Mint ki ha láltusáját vívja, hanyatt doboc magad, vacogva feladod í küzdelmet, de azért várod, hé bénán is, a felmentő álmot Remény és hit szertegurulnal a csöndben. Befelé mormolsz még egy imát, tartogatsz eg) sóhajt: hozhatná végre valak legalább a megváltó reggelt. Legyen meg végre a te aka ratod. Most az egyszer méc jöjjön el, lopakodjon lassan í szabadulást szülő, szinte csal sejthetően derengő, várvé várt virradat. Pályázati felhívás (Ne legyen illúziója, ilyen ember nincs)
