Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-05 / 184. szám

1992. augusztus 5., szerda Kelet-Magyarország 3 Tájkép meggy csata után A felvásárlók gazdagodtak meg Nyíregyháza (KM — Ko­vács Éva) — Meggyháború­ról adtunk számot lapunk­ban nemrég, s igyekeztünk választ keresni arra a kér­désre, ki csapja be a terme­lőket, s becsapják-e őket egyáltalán? A kérdés Szűcs M. Sándor MDF-es parlamenti képviselő aggodalmát is tartalmazta, aki nemcsak a múltra, a jövőre is figyelni szándékozott. Mint mondta, a meggy után jön az uborka, majd az alma, s a fel- vásárlási árak alacsonyak, a termelő igencsak ráfizet. — Legyüfik kemények és reálisak — mondja Szűcs M. Sándor. — S ha azok va­gyunk, kimondhatjuk, közel egy milliárd esett ki a termelők zsebéből azért, mert a sze­zon közepén a meggyet igencsak olcsón vásárolták fel. — A képviselő szerint akadt felvásárló, aki kijelentet­te: akkor is a pénzénél marad, ha nem húsz, hanem negyven forintot fog fizetni a meggy ki­lójáért. A képviselő szerint ez is bi­zonyítja, a meggyen nem a termelők, hanem az átvevők, a felvásárlók gazdagodtak meg. Ezért is tartja fontosnak felhívni a figyelmet arra, hogy a meggy után most az ubor­katermelőket fenyegeti hason­ló veszély. A felvásárlók kivár­tak, nem vették át a termést, alig fizettek érte, miközben a szárazság megtette a ma­gáét: ma már szinte nincs uborka, pedig ha lenne, sokat érne. Ez pedig nemcsak a ter­melők, hanem az egész or­szág kára. A képviselő mindezek miatt a Földművelésügyi Miniszté­riumban is reklamált, s kérte, hogy a meggy alacsony árá­nak kialakulásáról ne csak az emiatt a legnagyobb exportőr­nek számító, reklamáló néme­teket, hanem őt is tájékoztas­sák. A napokban megérkezett Gergátz Elemér levele, mely másolata annak, amelyet Ig­naz Kiechle német földműve­lésügyi miniszternek címzett a tárca első embere: Tiszteit ‘Kpítéga Úri íKöszönöm bizalmát, hogy a német meggyterme(ók_ erdeijében 1992. július 21-i levelével megkeresett. Az ügy fontosságára való tekintettel munkatársaimmal haladéktalanul vizsgálatot végeztettem a Magyar gyümölcs Szövetség és az Agrárpiaci ‘Jiendtartást Xpordináló ‘Bizott­ság bevonásával. Megállapítást nyert, hogy az- 1992. évi magyarországi meggytermés — a május hónapban uralkodó szárazságot is figyelembe véve — lémjegében az előző évefátlaga körül alakult. A Xgzös Eiat, ezen belül Németország a friss meggy hagyományosan legfontosabb piaca. Az előző évektapasztalatait is figyelembe véve törekedtünkaz évi szezon­ra gondosan felkészülni. A termelők és az exportőrök áraikat az ‘El C előírásait alapul véve alakították ki- Ennek is köszönhetően — más országokkal ellentétben — magyar származású árura pótlefölözést nem vetettek ki- & meggypiac alakulásának hatásai alól a magyar exportő- röksem vonhatták ki magukat, aminek, következtében a szezon másp- dikfelében a magyar exportárakis csökkentek A rendelkezésemre álló adatok szerint a német piacra kiszállított friss meggy mennyisége Őz elázó három év átlagos mennyiséget nem haladta meg. Magyarországon a meggy betakarítása 1992. július végé­vel gyakorlatilag befejeződött, így a német termelőkkesőbbi betakarítá­sát és értékesítését a magyar szállításokmár nem befolyásolhatják Még egyszer megköszönve bizalmát remélem, hogy tájékoztatásom­mal segíteni tudtam felelősségteljes munkáját. (jergátz Elemér Eddig a levél — amelynek tartalmához bizonyára nemcsak a termelőknek, az újságolvasóknak is lenne mondanivaló­ja —, sőt szerkesztőségünk munkatársa megkérdezte a másik fél, egy felvásárló cég képviselőjét is. DÖMPINGÁR NYUGATON Máthé Csaba Nyírtass (KM) — Elkótya­vetyélték a megye meggy­termelését a felvásárlók és a késztermék készítők; annyira olcsón adták a kül­földieknek, írtuk le nemrég olvasónk véleményét. A szezon zárásakor kérdeztük Hart Józsefet, az ország egyik legnagyobb meggyex­portálóját, a nyírtassi Papp- Ker Kft. kereskedelmi igaz­gatóját a meggymizériáról. — Tavaly szinte a teljes meggytermés lefagyott Nyu- gat-Európában, emiatt voltak hihetetlen magasak a felvá­sárlási árak — nyilatkozta Hart József. — Idén meggy- dömping volt a nyugati orszá­gokban, csúcstermést köny­FERTER JÁNOS KARIKATURAJA vélhettek el, ami az árakat keményen lenyomta. A német gyártó helyben 60—65 pfenningért vette át a gyümöl­csöt, ami 30—32,5 forintnak felel meg. Ahhoz hogy ugyanezen az áron tudjuk exportálni, be kellett kalkulálni a szállítási költsé­get és a húsz százalékos vámot, ezért lett a felvásár­lási ár kb. 25 forint. A reális árnak még ennél is alacso­nyabbnak kellett volna lenni. Tavaly minket kerestek a nyugati kereskedők és előre fizettek, most nekünk kellett felkutatni a piacokat és nemcsak az ár, a fizetési feltétel is sokkal rosszabb volt. Ezért nem ér­zem, hogy a megyei kereske­dők elkótyavetyélték volna a szabolcsi meggyet. A kereskedelmi igazgató elmondta, több mint 2000 ton­na meggyet vásároltak fel a megyéből, ebből 3 millió meggybefőttet szállítottak el­sősorban Németországba, ezenkívül Kanadába és Ausztráliába. A kenguruk föld­jén ugyanis egy szem meggy sem terem. A kft. ezenkívül jelentős mennyiségben expor­tált dobozos meggyet is. Csak annyit gyártottak, amennyire szerződést kötöttek. Straté­giájuk szerint nem friss gyü­mölcsként, hanem készter­mékként exportálták a megy- gyet. m llonganak a fák az ab­jfl lakok alatt, őrzik a m ■ csendet. Könnyen hi­hetnénk, hogy tétlenkednek. Egy kisfiú, akinek korához ké­pest sok tennivalót adott öz­vegy édesanyja, arra a kér­désre, hogy mi szeretne lenni, azt felelte: Fa, mert annak semmi dolga, csak áll egész nap. Azon fe- ____ __________ lül, hogy a fák portól, gázoktól szűrik a le­vegőt, a szél erős­sége sze­rint cserél­getik a csend minőségeit is. A figyelmes ember azt is észre­veszi, hogy minden fafajta a maga természetének megfe­lelően alakítja is a csendet. Az akácfa levelei például könnyen mozdulnak, és suso­gó hangot adnak a páhogó szélben. A csend susogó tesz a fa körül. A kapuk előtti aká­cok alatt szoktak a szerelme­sek búcsút venni egymástól. E fák árnyékába szoktak kiülni a ráérők, hogy összehajolva elsuttogják mások kilesett tit­kait. Ezért ez a csend nemcsak susogó, azaz ,, beszédés", de titkokat sejtető is. A nyár és a jegenyefa leve­lei a legkisebb légáramlásra is billegnek, és olyan hangot hal­Tóth M. Ildikó Beszédes csendek latnak, mintha könyvlapokat pergetnénk az ujjunkkal. Ta­lán ez a rezgéskeltette ,, lapo­zó" hang késztette a népet arra a társításra, hogy a nyár­falevelek üzenetközvetítők. A fehér fűz levelei mélyen le­csüngő vesszőkön ülnek. E fák olyanok, mint a hosszú hajú búslakodók. Enyhe szél­ben a leve­lek alig-alig mozdulnak, inkább csak a zsi­negszerű vesszők lengenek némán. A fűzfák alatt az emlékek feletti fájdalmas merengés, a szomorú emlé­kezés csendje borong. E fát úgy is nevezik: szomorúfűz. Itt-ott az ablakok alatt a ker- tecskékben fenyők állnak. Zöldjüket észrevétlenül cseré­lik, ezért ,,örökzöld”-nek ne­veztetnek. Gyönge szélben a tűlevelek nem keltenek han­got, hallgatagok. A mozdulat­lanságot, örökkévalóságot idézik fel a szemlélődő embe­rekben. A fenyők a megbéké­lés, az áhított öröklét nem evi­lági csendjét őrzik maguk kö­rül. Az ő csendjükhöz nincs fülünk... Ahány féle fa van a kertekben, annyiféle jelentésű körülöttük a csend, illetve az alattuk ránk váró hangulat. ... a városi parkba NAGY ISTVÁN ATTILA FELVETELE Angyal Sándor P énzszűke világunk­ban nagyfokú érzé­ketlenség kell ahhoz, hogy elismerő szó nélkül hagyjuk azt a kormányzati szándékot: segíteni kell az elmaradott térségeken. Ez nem csupán abban a félmil- liárd pluszban vehető észre, amit az emlékezetes kihe­lyezett kormányülés után szavaztak meg a legkeletibb megyének, hanem abban is: különböző céltámogatások­kal több milliárdnyi is jut szűkebb hazánknak. Mint parlamenti képviselőismerő­söm mondja, az ország ne­héz helyzetében bizony na­gyon meg kell verekedni, érvelni azért, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg is megkezdje a lassú, de foko­zatos felzárkózást. Ennek egyik igen lényeges feltétele az infrastruktúra létrehozá­sa. Hiszen közművek, tele­fon- és egyéb szükséges ,,kellékek” nélkül mindenféle fejlesztési elképzelés csu­pán ábránd marad, mert a tőkével rendelkezők aligha nyitják ránk az ajtót, ha itt mindent a nulláról kell kez­deni. Mondom, az ilyen jutta­tásnak feltétel nélkül örül­nünk kellene, csakhogy üröm is vegyül a kivitele­zésbe. Mert — miként to­vább kesereg a parlamenti képviselőnk — az utóbbi időben elszomorító jelensé­get lehet tapasztalni me­gyénkben. Annak rendje és módja szerint pályázatot ír­nak ki az ilyen célzott fej­lesztések kivitelezésére: az kapja meg a munkát, aki a legkedvezőbb ajánlatot te­szi, nyilván a legalacso­nyabb árért. Ez is rendjén van, mert a megtakarított fo­rintoknak ezer és egy helye van. Igen ám, csakhogy több példát lehet rá találni különösebb keresgélés nél­kül: ezeket a kivitelezői megbízásokat jelentős számban Szabolcs-Szat- már-Bereg megyén kívüli cégek happolják el a me­gyebeliek elől. Ennek aztán egyenes következménye, hogy más megyékből jönnek ide dolgozni, munkát találni különböző közművek építé­sénél, miközben az egész országot tekintve kimagas­lóan itt a legnagyobb a mun­kanélküliség, a népesség arányához viszonyítva is a legtöbben kényszerülnek munkanélküli segélyre. Ma­gyarán szólva: ha helybeli cégek nyernék el a kivitele­zést, akkor dupla lenne a haszon, hiszen nemcsak a beruházás Összegével gaz­dagodna ez a táj, hanem munkaalkalmat is találhatná­nak a helybeli kivitelezők. Igaz persze, hogy itt a piac farkastörvényei ural­kodnak: aki kedvezőbbet ígér, az nyer. Ám nem árta­na annak sem utána nézni, hogy vajon miként alakul a kivitelezés végső számlája, mert — állítólag — ez az összeg akkor felülmúlja a versenytárgyaláskori legma­gasabb, legköltségesebb ajánlatot is. Ha már így van, akkor valahol sántít a piaci törvény, s jó lenne, ha ilyen ,, feltételek” mellett több me­gyebeli kivitelező jutna meg­bízáshoz. Azt sem ártana megvizs­gálni az arra jogosultaknak, vajon hány kivitelezési meg­bízás mögött húzódik szoro­san vett egyéni érdek... Kommentár Tisza, tisztább Baraksó Erzsébet f f a nyár, akkor Tisza rt — mondjuk egyre * többen, s felkereke­dünk újabb partszakaszok felfedezésére. Ezen a nyá­ron feltűnő: sokan vagyunk rajongói, szerelmesei, má­niákusai a Tiszának. Amíg mások távoli országok eg­zotikus tájaira vágynak, vannak, akik számára nem is nyár a nyár, nem is igazi a kikapcsolódás a Tisza nél­kül. A Tisza ajándék, Tisza- becstől Tokajig sok helyen csábít fürdőzésre — ingyen. És itt kezdődik a gond, ami újabban nagyobb figyel­met érdemelne azokon a te­lepüléseken, ahol felkapott Tisza-strandok vannak. Nem a gergelyiugornyai, a tivadari, vagy a dombrádi partokról lenne itt szó, hi­szen ezeken a helyeken gondoskodnak a nyaralók fogadásáról, kiépített kör­nyezet van mellékhelyisé­gekkel. Azokra a nomád szakaszokra kellene jobban ügyelni, ahol fürdőzésre al­kalmas, jó homokpart van barátságos környezettel, de azon kívül nincs semmi más. Mert az isten őrizzen meg attól, hogy az emberek nagy tömege csak úgy rászaba­duljon egy-egy olyan érintet­len területre, ahol még gya­nútlan lépdel a gólya. Értünk van persze a természet, csak hát nem tudunk vele rendesen együtt élni, meg kell nézni este, mit hagy hátra naponta több száz ember egy-egy ilyen stran­dolóhelyen. A napokban a tímári lapálynál szerezhet­tünk erről bőséges tapaszta­latot, de tetszés szerint máshonnan is említhetnék példákat. Gusztus dolga másnap odatelepedni a teg­napi szemét közelébe, nem is beszélve arról, micsoda kártétel a környezetben a természet szennyezése. Most, amikor a vállalkozá­sok korát éljük, élelmes ma­gánszemélyek. leleményes önkormányzatok számára kínálkozik a lehetőség: tes­sék tudomásul venni, hogy megjelennek a kirándulók, tessék begyűjteni a szeme­tet, tessék illemhelyeket készíteni. Persze, az kiadás, akkor már belépődíjat kelle­ne szedni, de miért ne gon­dolhatnánk: többen lesznek, akik a tisztább környezetért szívesen fizetnének. Igaz, ezáltal éppen az érintetlen természet varázsát ve­szíthetjük el, mégis megfon­tolandó, hogyan jár jobban a Tisza, ha rondítjuk a partját, vagy próbáljuk megóvni. Nézó'jpon Elhappolják HÁTTÉR Belépő Fehétgyarniaton Tárca '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents