Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám

1992. augusztus 26., szerda EGYRŐL TÖBBET Kclet-Magyarország ] 1 Foghíjas sövény Lassan megszokjuk Nyír­egyháza városképét, a feltúrt utcákat. A Kígyó utcai csator­názási munkák során felhábo­rító eset történt. Július 27-ig rendes, szorgalmas munkát tapasztaltunk, ekkor azonban valóságos vandalizmusnak let­tünk tanúi. Lakásunk előtt ugyanis örökzöld élősövényt nevelgettünk hosszú évek óta, nyírattuk, hogy széppé, han­gulatossá, esztétikusabbá te­gye az utcánkat. Ebből a sö­vényből markolt ki a gép vagy másfél méter hosszan bokro­kat, mert ott nagy gödröt ástak. Azért volt ez annyira fel­háborító számunkra, mert a gödröt úgy is kiáshatták volna, hogy a bokrok sértetlenül meg­maradnak. Csak egy kis figye­lem kellett volna (ez volt a vé­leménye a művezetőnek is). Még nagyobb lett a megdöb­benésem, amikor megtudtam, hogy hová lettek a sokat ápolt, kedves növényeim: a markoló­gép vezetője közölte, hogy be­lefordították egy kb. három méter mély gödörbe. Közbelé­pésemre a bokrokat kiásták, de nagyon megtépázva, a föld terhétől összenyomorgatva kerültek elő a mélyből. Később a művezetőnek elmondtuk, ho­gyan képzeljük el a „kártalaní­tást”, úgy, hogy állítsák helyre. Ő megjegyezte, hogy bontási engedélyük van, de én tudom, hogy helyreállítási kötelezett­ségük is! Mivel semmi garancia arra, hogy az agyongyötört bokrok átültetés után megfoganjanak, ezt csak úgy tudtuk volna elfo­gadni, ha közbe-közbe kis cserjéket ültetnek. Ezt viszont a munkálatokat végző kft. megtagadta. így a rongálás mementójaként ki tudja med­dig éktelenkedik majd foghíja­sán az eddig szemet gyömyör- ködtető élősövényünk. Én munkagépeket csak olyanokra bíznék, akiknek nemcsak tu­szempontok is léteznek a fent említetteken kívül. Július 24- én költöztünk le a kempingbe Gergelyibe. Minden szép és jó volt, amíg estére be nem indult az elviselhetetlenség határát súroló zenés hangáradat. Azt hittük, eseti alkalomról van szó, így megpróbáltuk kérni, hogy a hangerőn halkítsanak egy keveset. A válasz nyegle, elutasító volt, várjuk meg a 22 órát, akkor befejezik. Ez azon­ban nem jött össze, lehet, hogy a mi kedvünkért, de Egy kis mesélés Harasztosi Pál felvétele dásuk van hozzá, hanem szí­vük és lelkűk is a természet megóvásához. Kiss Lajosné Nyíregyháza, Kígyó u. 4. Levél Naményba Tisztelt Polgármester Úr! Szeretnék bocsánatot kérni, hogy a sajtó útján juttatom el levelem Önhöz, de meg­győződésem, hogy vélemé­nyemmel nem vagyok egye­dül, és a téma, amiről észre­vételeimet közölni szeretném, másokra is tartozik. Mint több éve már, idén is a gergelyiugornyai kempingben töltöttem volna szabadságom egy részét. Hiszem és vallom ugyanis, hogy a Felső-Tiszától szebb, nyugodtabb, egyszóval üdülésre alkalmasabb hely nem nagyon van az ország­ban. A környék szépségét hadd ne fejtsem ki ezúttal, hiszen az ott élők mindenkinél jobban tisztában vannak ezzel. Bátran ajánlottam hát külföldi ismerőseimnek is, meggyőz­vén őket arról, hogy nem csak a Balaton, illetve Budapest és környéke létezik, ahol jó pi­henési, üdülési lehetőség van az országban. Keserű száj­ízzel kellett azonban tapasztal­nom, hogy ezen a valóban nagyon szép területen más „ráhúztak” még kb. 20 percet. A másnapi szombati nap, ha lehet, még ezen is alaposan túltett. Mind családom tagjai, mind pedig ismerőseim újra meghallván a dübörgést, úgy döntöttek, hogy másnap reg­gel távozunk. Tisztelt Polgármester Úr! Hogyan lehet megengedni, hogy egy ilyen — minden vonatkozásban szép és fel­üdülést nyújtó helyen — a nya­ralók nyugalma ellen ilyen me­rényletet kövessenek el esté­ről estére? Ami ott 25-én éj­szaka történt, beleértve a dis­co utáni majdnem reggelig tar­tó részeg kurjongatásokat is, nem civilizált környezetbe illő. Mondanom sem kell, nem mi voltunk az egyedüliek, akik va­sárnap sürgősen távoztunk. Félreértés ne essék, nem va­gyok discoellenes, hiszen jó­magam is a fiatalabb generá­cióhoz tartozom. Sokkal sze­rencsésebb lett volna azonban Jogászszemmel A vagyonrészről Dr. Kovács Mihály Egy beregi levélírónk a ko­rábbi ipari szövetkezeti tagsági /iszonya alapján nagyobb isszegű szövetkezeti vagyon­részt kapott. Az átalakulást el­döntő közgyűlésen többen a dválás mellett döntöttek, és ol­csónkat úgy tájékoztatták, Togy miután ő kívülálló tag, slvész a vagyonjegye, azt semmire nem tudja használni, ssak eladni azoknak, akik a (iválás mellett döntöttek. így /an-e? — fordult hozzánk slvasónk. Bizony tévesen tájékoztat­ók, mert az ipari (és mezőgaz­dasági) szövetkezetekből egyénileg is ki lehet válni, nem zsák csoportosan. Erről a le- letőségről a tagokat köteles értesíteni a szövetkezet veze- ősége, hiszen a vagyonmeg­osztásról, a szétválásról, a ki­válásról döntő közgyűlést a va­gyonnevesítésről hozott köz­gyűlési határozat után két hó- rapon belül kell összehívni. Ezen a közgyűlésen kell el­dönteni a vagyonmegosztás nódját (közgyűlési határozat, írverés). Az árverésre kijelölt vagyon- árgyakat a tagok és a szövet- :ezeti üzletrésszel rendelke- :ők, kívülállók — olvasónk is ebbe a csoportba tartozik — részvételével kell licitálásra bocsátani. A résztvevők egyé­nenként, de csoportosan is li­citálhatnak a szövetkezeti üz­letrészük névértékéig. Levélírónknak tehát a szö­vetkezetnél kell érdeklődnie, hogy mikor és milyen formá­ban zajlik majd le a szövet­kezeti vagyon felosztása, de ezt igen hamar meg kell ten­nie, mert árverési kifogást csak az árverés lezárását kö­vető harmadik napon belül lehet tenni az árverésből kizárt személynek. Szintén beregi az a levél­írónk, akinek a férje — bár je­lenleg már nem tsz-tag — a vagyonnevesítés során csak­nem négyszázezer forint va­gyonrészt kapott. Ő viszont je­lenleg is tagja a termelőszö­vetkezetnek, rendelkezik va­gyonjeggyel is. Azt szeretné tudni, hogy a férje vagyonje­gyét átírathatja-e a saját ne­vére, mert a tsz-ben úgy tájékoztatták, hogy nem veheti ki. Arra is kíváncsi, hogy ebben az esetben kell-e átírási illetéket fizetni, illetve adóköte­les-e a vagyonjegy értékesí­tése. A mezőgazdasági szövetke­zeteknél az 1992. évi II. tör­vény 31. paragrafusa érteimé­ben 1992. december 31-éig egyénileg és csoportosan is ki lehet válni: a kiváláshoz nincs szükség a közgyűlés hoz­zájárulására. A vagyonrész ki­adására — ha a közgyűlés másképp nem dönt — a gaz­dasági év végén kerül sor. Olvasónk férje tehát a szö­vetkezet közgyűlésének a va­gyonnevesítésről hozott hatá­rozatától számított 15 nap utáni 60 napon belül nyilat­kozhat a kiválási szándékáról. A kiválással összefüggő va­gyonátruházás adó- és illeték- mentes. A szövetkezet vagyo­nából a kiváló tagra jutó ará­nyos részt (jogokat és kötele­zettségeket) ki kell adni, és er­ről a közgyűlés határoz. A vagyonrész (szövetkeze­ti üzletrész) elidegeníthető, vagyis olvasónk, mint a szö­vetkezet tagja, elővásárlási joggal is rendelkezik, átveheti a férje vagyonrészét. Azonban ebben az esetben a férje az átruházásból eredő bevétele után személyi jövedelemadót köteles fizetni. Olvasónknak azt tanácsolom, hogy alapo­san tanulmányozza át a va­gyonnevesítésről, illetve a va­gyonmegosztásról döntő köz­gyűlési határozatot, mert csak ennek ismeretében tehetnek további érdemi lépéseket, esetleg fordulhatnak bíróság­hoz. az erre alkalmas helyet más­hol megválasztani, és az üdülő környezettől az 5-6 különböző helyen működő, egymást túl­licitálni igyekvő hangzavart távol tartani. Tisztelt Polgármester Úr! Úgy értesültem a helybéliek­től, hogy Ön lelkes lokálpatrió­ta. Kérem, próbáljon az ott uralkodó állapotokon változtat­ni, ne engedje, hogy a vendé­geknek a dübörgő hangzavar, a közállapotok romlása, a ré­szegek molesztálása miatt kelljen a part közeléből mene­külniük. Megértését és figyel­mét megköszönve tisztelettel: Fekete Gábor Budapest Zavaros a víz Körülbelül egy éve gyakran sárga, zavaros a vizünk, szemmel láthatóan (állítólag vas) szemcsék úszkálnak ben­ne, de van, amikor a kád alján áll a finom homok, ha leenged­jük a fürdővizet. Szóltunk a Szavicsavnak, először ki is jöt­tek, egy óra múlva az egész utcai rendszert átmosták. Kö­rülbelül két hónapja rá a víz ugyanolyan lett, ugyanilyen ma is, ha mosunk benne, erős, szúrós szaga lesz a ruháink­nak, bárhogy öblítjük. Egész­ségügyileg állítólag nincsen a vízben semmi káros anyag, csak éppen egyszerűen gusz­tustalan, tiszta leveseket nemi­gen lehet benne főzni. Az ut­cában csak nekünk ez a prob­lémánk, a szomszédainknál tiszta a víz. Kertész Mihályné Nyíregyháza, Selyem u. 35. sz. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó Szerkesztői üzenetek OLVASÓINKNAK: Ezen a helyen a személyre szóló üze­neteket közöljük, kérjük, hogy ne vegyék az itt olvasottakat általános érvényű, mindenkire vonatkozó tájékoztatásnak, így például két hete a Császár Gézának Nyíregyházára szóló üzenetünk a segédmotor-ke­rékpár éves felelősségbiztosí­tási díjáról az 1992. július else­je előtti időszakra vonatkozott. Azóta — mint az érintettek ta­pasztalták — sajnos, jócskán felemelték a biztosítási díjat. CSOMBÁNÉ, Nyíregyháza: A munkáltató nevének vál­tozása miatt nem kell a dolgo­zót áthelyezni, vagy a munka- viszonyát felmondással meg­szüntetni, csupán a munkál­tató nevének változását kell rávezetni az iratokra. Tehát a vállalat átalakulása a dolgozók munkaviszonyát nem érinti. FEHÉR DÉNES, Kisvárda: Rokkantsági járadékra az jo­gosult, aki a huszonötödik életévének betöltése előtt (az Országos Orvosszakértői In­tézet Orvosi Bizottságának a véleménye szerint) teljesen munkaképtelenné vált, és nyugellátásban, baleseti nyug­ellátásban nem részesül. A rokkantsági járadék megállapí­tását a 83/1987. (XII. 27.) MT sz. rendelet alapján kérheti. Tragédia komorlik felettük A végrehajtás kibúvói Nyírlugos (KM - TMI) — La Rochefoucauld francia afo­rizmaszerző szerint „A sze­rencse vagy balszerencse rendesen azokat keresi föl, akiknek a legtöbbjük van egyikből vagy másikból.” Oláh Ferencéknek Nyírlugo- son négy éve csak balsze­rencséjük van. Egy kontár kőműves képé­ben Köszöntött rájuk, aki úgy építette meg két és fél szobás házukat, hogy a család éjsza­kánként azzal fekszik, lehet, hogy reggelre a holttestüket emelik ki a romok alól... Recseg-ropog a ház Az Erkel Ferenc utcai ház előtt nincs kerítés, körben ha­talmas szálfák támogatják a kőporozatlan falakat. A sarkok kifelé dőlnek, az embernek az érzése, hogy elég egy tomboló vihar (volt már ilyen errefelé), és összeomlik a hattagú csa­lád hajléka. — Éjjel halljuk, hogy recseg- ropog, de már nem ijedezünk. Ha halni kell, haljunk együtt... — sírja el magát a rokkant asz- szony. Munkanélkülivé lett ura sötéten mered maga elé, kap­kodva szívja a cigarettákat. A legnagyobb fiuk katona, három van velük, kettő még iskolás. A tragédia ott komorlik felettük, de hiába járták végig naiv be­csületességgel a hivatalos utat, fizettek ki annyi pénzt ügyvédnek, végrehajtásra, a felelősök — ki így, ki úgy — ki­bújnak a kötelezettségek alól. Csak a családnak kell vállalnia a rettegést, a havi alig 22 ezer forintos összjövedelmükből fi­zetni az 5270 forintos OTP- kölcsönt. Az asszony betegen is dolgozik, hogy nyögni tudják az adósságaikat... Pedig milyen boldogok vol­tak 1988-ban, amikor a ta­nácstól vett építési telken már­ciusban megkezdődött az építkezés. M. G. debreceni ter­vező készítette el az engedé­lyeztetési tervet, vállalta a mű­szaki ellenőri feladatokat is. Csak hát sose találkozott itt Gyenes Sándor nyírvasvári la­kossal (a Nyírcsászáriban ka­pott kisiparosi engedélyét azó­ta bevonták), akit a család megbízott az építéssel. Neki a 130 ezer forintos vállalkozási díjból 100 ezret az alapozás megkezdésekor rögtön kifizet­tek. Az ő emberei dolgoztak a házon, ami márciustól szep­temberig hipp-hopp felépült. Augusztus végén a nyírlu- gosi tanács — miután Gyenes úr büntetőjogi felelőssége tu­datában alaírta, hogy „az építési munkát, a kivitelezést az építési engedéllyel, az ah­hoz tartozó műszaki tervek­nek, a helyszínrajznak, továb­bá a vonatkozó műszaki elő­írásoknak megfelelően végez­te el” — megadta, sőt ugyan­ezt meg is állapította. Megdöbbentő hiányosságok Alighogy beköltözött a csa­lád, az utcai homlokzati és az udvari tűzfal kezdett elválni egymástól. Az egyik, lakatlanul maradt szobában olyan a re­pedés a sarokban, hogy a kéz belefér... a többit tapaszgatja az asszony, de hát mit ér az? 1989-ben bíróságra vitték az ügyet, az június végén köte­lezte a kőművest és a műszaki ellenőrt, hogy fele-fele arány­ban vállalják a helyreállítás (a hiányzó vasbetonkoszorú és egyeb megdöbbentő hiányos­ságok) költségeit szeptember végéig. Novemberben M. G. levélben figyelmeztette a kis­iparost, hogy haladéktalanul kezdje meg a munkát. Nem kezdte. Ebben a hó­napban a II. fokú bíróság el­rendelte, hogy 30 napon belül köteles helyreállítani a házat, megelőlegezni a költségeket, aminek a felét a műszaki vezetői feladatokat ellátó M. G. kifizeti neki, ha Oláhék átve­szik tőle a kellően megjavított házat. Mintha kéménybe ko­rommal írták volna az ítélete­ket a bíróságok, a kőműves csak annyit tett, hogy 1990 áprilisában rossz egészségi ál­lapotára hivatkozva elnézést kért Oláhéktól, mert nem ment ki hozzájuk. De ha nem javul az állapota, egy hónapon belül kifizeti a kb. 184 ezer forintban megállapított költséget — ígérte. Minden eredménytelen Még leírni is nehéz, nem­hogy átélni azt a kálváriát, amit Olahék jártak és járnak végig. Mert a kőműves ígérete üres szó maradt. Végrehajtást kér­tek ellene, 1990 áprilisában a bíróság végrehajtási lapot bo­csátott ki, csakhogy továbbra sem végezte el a munkát. Oláhék ekkor azt mondták, inkább helyreállíttatják ők a házat, adja vissza a pénzt. A tavaly decemberi tárgyaláson Gyenes úr meg sem jelent, de kötelezték, hogy fizesse meg a szakértő által még tavaly ok­tóberben, az akkor érvényes Tüzép-árakkal és rezsiórabér­rel megállapított helyreállítási költséget. Mindhiába. A foglalás is eredménytelen maradt, holott a szóbeszéd szerint össze lehetett volna szedni tőle olyan, nem létszük­ségletű tárgyakat, amiből kitelt volna a pénz. Most júliusban a végrehajtó azt jegyezte be a jegyzőkönyvbe, hogy nincs lefoglalható ingósága. A fele­ségével beszélt, aki közölte, férje nem dolgozik, de rövide­sen Németországban munká­ba áll, és természetesen kifize­ti az adósságát. Mások viszont úgy tudják, hogy már hónapok óta ott vagy Kárpátalján dolgo­zik... A foglalás szünetel —s ha öt év alatt nem lehet végrehaj­tani, Oláhék követelése elévül 1997-ben. A végrehajtási tör­vény rég elavult, az adósnak kedvez (ám próbálna meg va­lamelyik bankkal így ujjat húzni valaki, előle aligha menekül­hetne.) Más furcsaság is van a dologban, ugyanis Oláhéknak 1989 decemberétől a törvé­nyes kamat is járna, de ezt el­felejtették (!) rávezetni a vég­rehajtási lapra... A felelőtlenség áldozatai A család háza régóta életve­szélyes, nem lakhatnának benne. A nyíriugosi önkor­mányzatnak azonban nincs üres lakása, a költségvetésük is olyan alacsony, hogy pén­zük sincs fizetni nekik az albér­leti díjat. Oláhéknak sincs, mindenük ráment az építke­zésre, perekre, végrehajtások­ra. Kiszolgáltatva, négy éve felelőtlenek ártatlan áldozatai­ként úgy élnek a repedező házban, hogy bármikor rájuk omolhat. Történetük annak a példája, hogy büntetlenül mi­ket lehet megtenni a „kisem­berekkel". Ha a törvény ósdi- sága miatt nem segíthet, a tár­sadalom lelkiismeretének kell megszólalnia — mielőtt még megtörténik a tragédia.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents