Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-25 / 200. szám

CSUPA ERDEKES Kelet'Magyarország 7 Fordítva (MTI-Press - Lázár Ervin) — Fasisztoid támadásaik in­dokaként a skinheadek azt állítják, hogy a nálunk tanuló idegen diákok a magyar fia­talok tanulási lehetőségeit csorbítják. Ennek ma pon­tosan az ellenkezője az igaz. Az egyetemek, főiskolák már évtizedek óta, a rend­szerváltás előtt és után is, súlyos anyagi gondokkal küszködnek. Egyebek közt szűkös és elavult az esz­közkészletük, és alacsony az oktatók fizetése. Az a de­viza, amelyek ha nem is busásan, de tisztesen fizető külföldi — színes és nem színes — hallgatók téríte­nek, javítja a felsőoktatás technikai ellátását, és a személyzet honorálását. Mi­közben a „férőhely” itt nem annyira fix dolog, mint 'egy autóparkolóban. Gyakorlati­lag tehát a külföldiek nem szorítanak ki magyarokat. Sőt, inkább javítják a hazai fiatalok tanulási esélyeit. Gyöngyösoroszi lakossá­ga, illetve annak egy része, azt állítja, hogy a bezárt szí­nesércbánya helyén és he­lyett felépítendő ólomakku­mulátor-feldolgozó „gyilkos gyár”. Egy kirándulás alkal­mával bemutatták nekik a rokon ausztriai üzemet, amely nem is — mint Gyön- gyösoroszin — a településen kívül, hanem sűrűn lakott területen működik, hosszú évek óta. És semmi kárt nem okoz. A jó magyar ember azonban — „Ugocsa non coronat!” —, ha kell, akkor a saját szemének sem hisz. Holott az ólomakkumulátor nem akkor gyilkol, amikor egy korszerű üzemben vég­re bontásra és újrafeldolgo­zásra kerül. Hanem most. Minthogy ma, az oktalan tiltakozások miatt, képtelen­ség ebben az országban valahol végre azt az élet­mentőén szükséges feldol­gozót megépíteni, az el­használt akkumulátorok szerteszórva, az egész or­szágot szennyezik. Monda­ná az ember, hogy vesszen hát a Mátra aiján az a pár százmillió. Csinálják a feldol­gozót valahol máshol. Csak­hogy alig van ma Magyar- országon település, ahol ne akadna néhány demagóg, aki majd nagy hangon nekiáll tiltakozni. Mentségükre szóljon a sok, korábbi, meg újabb, meg még ezután is várható becsapattatás. Ahol Nagyté­tény valóban gyilkos fertő- zöttsége kialakulhatott, ahol elmérgeztók Apajpusztát és Monort, és még annyi más helyet; ahol majdnem el­készült nemcsak Bős, ha­nem Nagymaros is, és félő, hogy elkészül majd — az M7-es és az M3-as szük­séges kiépítése helyett — a déli autópálya, és így to­vább, ott, sajnos, nehéz leküzdeni az oktalan félel­meket. Holott egy mai, kor­szerű ólom fel dolgozó vagy egy legújabb típusú veszé­lyeshulladék-égető biztonsá­gosabb, kevésbé szeny- nyező, mint egy átlagos tár­sasházi kazán. Vehemens kisgazdák, még nem is olyan régen, azt állították, hogy a repríva- tizálás a magyar falvakban olyan prosperitást teremt, amely még a felszabaduló városi-ipari munkaerőt is visszaszívja és leköti. És er­re a hajmeresztő ostobaság­ra Magyarországon, az 1990-es evekben, pártpoliti­kát és választási kampányt lehetett építeni. Fordítva sorozatunk mai utolsó példája fokozatosan állt elő. A dollár (vagy más kemény valuta) vásárlóér­téke Bécsben vagy akár a budapesti valutásboltokban sokáig kifizetődővé tette a forintban fizetett, magas feketepiaci árat. Ennek nyo­mán azután sokan meg­takarításaikat is sietve igye­keztek konvertibilis pénzne­mekre átváltani. Közben a forint egyre „keményedetf, és az a paradox helyzet alakult ki, hogy a magas inf­láció ellenére azt jutalmazta jobban a különös hazai pénzpiac, aki hűséges ma­radt a forinthoz. Ennek ka­matszintje és az átváltásban fokozatosan növekvő ereje ugyanis a magyar pénzben tartott összegeket maga­sabb hozamban részesítet­te, mint a konvertibilis pénz­ben tartottakat. A külföld ezt hamarabb észrevette, mint mi. De most már — leesvén itthon is a húszfilléresek, avagy húszcentesek — a hirtelen felemelt utazási keret 350 dollárját jobbára csak azok sietnek kiváltani, akik valóban utaznak. Annyi mindenben va­gyunk, néha már betegesen, gyanakvók. Mégis, mennyiszer nem vesszük észre, s állítjuk fe­jéről a talpára azt, ami ép­penséggel fordítva van. Konyhai praktikák ♦♦♦ A megszáradt sajtot reszeljük le és keverjük a da-' rált húshoz, melyből igen ízletes fasirtot készíthetünk. ♦♦♦ Ha megszáradt a sajt, eszeljük le, keverjük össze ejfellel és porpaprikával. Fi­nom magyaros sajtkrémet ka­punk, mely különösen meleg- szendvicsek készítéséhez ki­váló. ♦♦♦ Rablóhús készítésénél a fapálcikát kenjük be olajjal és ezután szúrjuk rá a hús- 'arabokat. így a sütésnél a ús nem ég rá a fapálcikára, js fogyasztáskor könnyen lehúzható lesz. ♦♦♦ Az almahámozást a következőképpen könnyíthet­jük meg. Tegyük a gyümölcsöt csak nagyon rövid időre forrás­ban lévő vízbe. Ezután az alma héja könnyen lehúzható esz. ♦♦♦ A húsleves különösen ó ízű lesz, ha 'álalás előtt egy jpica konyakot öntünk hozzá, ♦♦♦ A rántotta érdekesen (MTI-Press) — A név nem véletlen. Lévén, hogy a Felső- Olaszországban, 1922. szep­tember 1-jén Genovában szü­letett Vittorio Gassman apja osztrák, édesanyja pedig firen­zei olasz nő volt, a fiú veze­tékneve német, keresztneve tősgyökeres tálján. Bár csak fenntartásokkal fo­gadom el, hogy minden náció­beli embernek nemzeti karak­tervonásai is vannak, mint­hogy a gyakorlatban ezek sok­szor fel sem fedezhetők, vagy éppen más jellegzetességek tűnnek szembe. Mégis, ha Gassman karakterét, habi­tusát, külső és belső jel­legzetességeit veszem ala­posabban szemügyre, német -osztrák karakterisztikusokra nem lelek. Vagyis, leegyszerűsítve és közönségesen, így mon­danám: mennyire keresztül- kasul olasz ez a német nevű színművészl Semmi kimért­ség, semmi precizitás, semmi rend a lelke mindennek, sem­mi „elvágólag" nem található benne, szóval semmi, amivel a németeket — megengedem: sematikusan és avittan talán — jellemezni szoktuk. Ézzel szemben csak úgy árad belőle az, amit olaszos temperamentumnak tartunk. Hangos és gyors beszédű, fel- alá járkálós és sűrűn szalad- gálós, nagy gesztusokkal be­szél, és látványos mimikával Gassman A nő hétszer című filmben hallgat. Csupa eleven élet, csupa dallam, csupa humor, csupa érzékenység. Egy pil­lanat alatt képes halálosan megsértődni vagy meghara­gudni, amikor elhisszük róla, hogy megölni is azonnal képes ellenfelét. S ugyanilyen gyor­san derül fel az arca, ömlik el rajta széles, baráti mosolya, már karon fogja a másikat, már átöleli, megcsókolja, már dalra fakad neki. A középiskolában csapata legjobb kosárlabda-játékosa volt, nem csoda, ilyen magas és mozgékony fiúknak kreálták ezt a sportot. Az érettségi után a jogra iratkozott be, ez nyilván Szövegelés KEMÉNY MUNKA. „Minden­ki azt hiszi, hogy hülye vagyok. Amikor egy ünnepségen in­diánszerelésben jelentem meg, kinevettek. Én viszont re­mekül éreztem magam. Meg kell mondanom, hogy nagyon keményen kell dolgozni azért, hogy az embert kinevessék. ” Cher, amerikai sztár NYELVÉSZ. „Én mindig horvátul káromkodok, mert ezt a teniszpályán egyetlen bíró sem érti. Ha angolul mon­danám, a büntetések töm­kelegét fizethettem volna már." Goran Ivanisevic, teniszező Tudományos kishírek néz ki, és finom ízt kap, ha a tojáshoz egy kevés paradi­csompürét és friss petrezsely­met keverünk. ♦♦♦ Ha finom, vékony sze­letekre akarjuk vágni a halat, fagyasszuk le a mélyhűtőben, ezután éles késsel könnyű a szeletelés. ♦♦♦ Ha gyümölcsléből megmarad egy kevés, fa­gyasszuk le a jégkockafa- gyasztóban. Ásványvízhez, vagy pezsgőhöz kínálhatjuk. Nemcsak szép, hanem jó ízű is az így elkészített színes jég­kocka, ♦♦♦ A másnapos fehér­kenyeret vagy zsömlét vágjuk apró kockákra, és kevés olaj­ban süssük ropogós barnára. Ezután adagonként fagyasz- szuk le. Levesbetétként igen ízletes. ♦♦♦ ízletesebbé tehetjük a majonézt, ha kevés cukor nélküli tejszínt keverünk hoz­zá. A készen vásárolt majo- nézes ételeket is finomíthatjuk tejszín hozzáadásával. ÜZEMANYAG - NÖVÉNY­BŐL. Amennyiben Német­országban a növényekből nyert etanolt és repcemetil- észtert tiszta hajtóanyagként, tehát nem csupán az ásvány­olajhoz keverve sikerülne fel­használni, akkor az új üzem­anyag teljesen mentesülne az ásványojaj használatát sújtó adótól. így kívánják a szén­dioxid-kibocsátás csökkenését elérni, Illetve a lakosságot közvetlenül érdekeltté tenni a környezetvédelmi problémák megoldásában. Ezenkívül a német mezőgazdasági mi­nisztérium szorgalmazza más növényi termékek technikai célokra és energiatermelésre való fokozott hasznosítását is. VESZÉLYES GOMBAMÉR­GEK. A kukoricát megtámadó Fusarium gomba olyan mérge­ző vegyületeket (mikotoxlno- • kát) termel, mely emberre, ál­latra egyaránt veszélyes, ezért rendkívül fontos a betakarított kukorica mikotoxinos fer- tőzöttségi szintjének meghatá­rozása. Amennyiben egy adott fertőzöttségi szintet meghalad a szennyezés, úgy a termény­nyel nem szabad takarmá- nyozni. Leggyakrabban a zearalenon és doxinivalenol toxinok előfordulása okoz gon­dot. Németországban a meg­vizsgált búza 12-23 százaléka volt olyan mértékben fertőzött, hogy azokat már tilos volt takarmányozásra felhasználni. DAN BIOGAZÜZEM. Ez év májusában helyezték üzembe Lemvigben a világ legnagyobb biogázlétesítményét. Benne naponta 450 tonna híg trágyát és más szerves anyagot dol­goznak fel. A létesítményt 78 sertés- és szarvasmarhatartó gazda üzemelteti. A létesít­mény évi energiatermelése 2,7 millió tonna tüzelőolaj hő­értékével egyenértékű. A ter­melt gázra az állami hőerő­műveknek van szüksége az elektromos energia termelé­séhez, a biogázüzemekben visszamaradt anyagokból pe­dig trágyát nyerpek, melyet az üzemeltető gazdaságok visz- szakapnak, vagy pedig más gazdaságoknak adnak el. A biogázüzemnek a gáz és a trá­gya eladásával kellene magát fenntartania, de a jelenlegi alacsony energiaárak mellett még kérdéses a gazdaságos üzemeltetés. A VILLÁMLÁS, MINT GLOBÁLIS HŐMÉRŐ. Mű­szerek és kutatóállomások világhálózata révén próbálják megtudni, emelkedik-e és mennyit bolygónk átlaghő­mérséklete. A kutatók szerint elég volna meghatározni a vil­lámlások globális intenzitását.- Kimutatták ugyanis, hogy bi­zonyos hőmérséklettartomá­nyokban milyen mértékben nö­vekszik a villámok száma. A vizsgált területek földrajzilag viszonylag jól behatárolhatók, hiszen a villámlások kéthar­mada a trópusokon következik be. a szülei kívánsága.volt, de Vit­torio nem sokáig bírta, érezte magában — s egész élete bi­zonyította: joggal — a színészi elhivatottságot, s egy vagy két szemeszternél tovább nem maradt jurátus, átj/atkozott a színiakadémiára. í, j / A világ filmszínészként is­meri, sőt: jól ismeri, sőt: rend­kívül szereti. Gassman esz­közei mindenütt egyformán hatnak, színészi személyisége bármelyik országban ellenáll­hatatlan. Csak érdekesség­ként tegyük hozzá: nem dilet­táns forgatója a tolinak sem, már 1947-ben irodalmi díjat nyert, miként színpadi szí­nészként és rendezőként is kapott néhány vitrint díszítő kitüntetést. Itáliában Gass- mant színházi emberként ép­pen olyan jelentősnek tartják, mint filmszínészként: a Peer Gynt-től a Hamletig eljátszotta a legnagyobb színpadi álom­szerepeket, és a klasszikusok mellett természetesen egy sereg modemet is. Nem tudnám megmondani, hány Gassman-filmet láttam (olyan sokat), csak azt tudom, hogy így is töredékét csupán teljes munkásságának. Még nehezebb lenne megmondani, miben tetszett a legjobban, hiszen az igazság az, hogy mindegyik filmjében imádtam. Ha mégis választani kell, hadd említsem két munkáját, mind­kettő még a hatvanas években készült. Az Előzés volt az egyik, amely, mellesleg, a már befu­tott Gassman mellett még egy színészi szenzációval szolgált: az akkor kiugró Jean-Louis Trintignant szereplésével. A nagy hangú, nagyképű, gát­lástalan, arrogáns, majd a katasztrófa után szinte törpévé süllyedő, lelkileg összeomló, nullává váló Gassman félelme­tesen jó volt. A másikban, a Szörnyetegben a nemrég el­hunyt másik nagy komédiás­sal, Ugo Tognazzival együtt tu­catnyi teljesen különböző ka­raktert formáltak egy-egy szkeccsben, felejthetetlenül. A telefax őse ERTELMEZES. „A holnap az a hely, ahová elhelyez­hetjük mindazt, amit meg kel­lett volna tennünk tegnap." Francia publicista PRAKTIKUS. „A kulcstartó az a kellék, ami lehetővé teszi, hogy egyetlen alkalommal egy egész kulcskollekciót elveszít­sünk. " Spanyol bölcselő STRATÉGIA. „Egy nukleáris háborúban, még ha házak dől­nek is össze, elég, ha meg­húzódunk egy gödörben, hogy aztán a kellő pillanatban előbújjunk. ” Kim Ir Szén elnök-marsall (MTI-Press) — Napjaink mo­dern irodáinak egyik fontos eszközét, a telefaxot sokan talán valamiféle új találmány­nak képzelik, pedig a fax őse már több mint egy évszázad­dal azelőtt működött, hogy a japán gyárak piacra dobták jól ismert berendezéseiket. A „pantélégraphe" egy olasz fizikus, Giovanni Caselli talál­mánya 1866-ban kezdett működni, s az első évben már 5000 vonalas ábrát, kézzel írott szöveget továbbított Pá­rizs és Lyon között. Az ősfax működési elvének lényege nagyjából ugyanaz, ami a ma­iaké: mind az adó-, mind a vevőkészülék sorról sorra ta­pogatja le a továbbítandó képet vagy írást, s ugyancsak elengedhetetlen feltétel, hogy a két készülék tökéletesen szinkronban működjön. Egy különleges tintával ónlemezre írott szöveget az adóállomá­son a berendezés tűje leta­pogatta, és a távíróhálózaton keresztül továbbította a vevő­állomásra. Ott egy, a másikkal szinkronban mozgó, tű felvette a jeleket, felvitte egy káliumfer- rocianiddal bevont papírlapra, s megfelelő kémiai reakció után a küldött jel, ábra megje­lent a papíron. Képünk a tele­faxnak egy jóval modernebb, 1908-as Franciaországban kifejlesztett változatát láthat­juk. A faxok telefonon történő továbbítását századunk hat­vanas éveiben az Egyesült Államokban kezdték meg. Az őstelefax Hetvenéves világkedvenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents