Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-25 / 200. szám

1992. augusztus 25. HATTER Kelet-Magyarország 3 Szegények vagyunk, de élünk Mozzarella sajtból van a Hold Beregdaróc (KM—M.Cs) — Karácsony óta a színét sem látták az olaszoknak Beregdarócon. Pedig akko­ra üzletet, amit ígértek, nemigen hiszem, hogy vala­ki is túllicitálná. Már napok alatt hozták volna a Merce­deseket személyi és üzemi használatra, a helikopter leszállópályát is megtervez­ték, a fizetésben is meg­egyeztek. Azóta eltelt nyolc hónap, és csak a bolti moz­zarella maradt, a beregdaró- ciból még nemigen evett senki. Egyszer azért Hoffmann Já­nos termelési igazgató meg­kóstolta, mert egy próbagyár­tást végeztek, és elvitték a sajtot Svájcba. ízlett, nem íz­lett, nem lehet tudni, visszajel­zés nem volt. Ahogy szép las­san a lyukas mozzarellás zacskóból elfolyik a lé, úgy csendesedett el a kezdeti nagy felhajtás. Sajtótájékozta­tó, eszem-iszom, röpködtek a nagy nevek, kötegnyi névjegy- kártya cserélt gardát, nem számított a pénz, mindent megveszünk jelszóval érkez­tek az olasz vendégek. Egy bonyhádi születésű svájci üzletember, Moldoványi úr egyengette az utat, és az ő ajánlatára érkezett Nyíregyhá­zára az olasz Feruzzi-csoport képviselője. — Bevallom jó üzletet re­méltünk — nyilatkozta Simon József, a nyíregyházi Kelet— Nyugat Delta Marketing Kft. ügyvezető igazgatója, aki ösz- szehozta az olaszokat a be- regdaróci tejüzem tulajdono­Ami biztos: a beregi trappista sajt A SZERZŐ FELVETELE. saival. Egy ideig a Beregtej Kft. ügyvezető igazgatója is volt, hiszen az egész üzlet raj­tuk keresztül bonyolódott vol­na, majd mikor látta a sikerte­lenséget, lemondott, és a tisztet Földes Lajos, a bereg- daróci téesz elnöke vette át. — Rengeteg pénzt beleöltünk, hogy létrehozzuk az üzletet, volt olyan hét, hogy kétszer kellett kocsival kimennem Olaszországba különböző ok­iratokkal. Etettük, itattuk őket, hiába. Pedig biztos alap- anyagháttért nyújtottunk volna nekik, a gyártás Beregdaró­con indult volna be, ők a tech­nikát és az olasz piacot hoz­ták volna. Már alig reményke­dem, hogy valaha is összejön az üzlet. Az első fizetési dátum meg­határozott mindent. A pénz nem futott be. Pedig az egész Bereg állattartóitól átvették volna a tejet, ráadásul szar­Tárca _ arsány nevetéstől K—l visszhangzott a sós- tói uszoda. A kifeszí­tett ponyva és a medence víztükre között körülbelül öt percig hullámzott a kacagást jelentő hang. Valamely sza­bolcsi faluból autóbusz hozta be a tsz-ta- gokat, hogy a hétvégi kániku­lai na­pon a sóstói fák alatt meg a medencékben felüdüljenek. Szóval paraszt bácsik és nyíregyházi csibészek kórus­ban nevettek vagy öt percig. A mutogatós emberen. Egyesek azzal vádolják a sajtót, hogy túl pesszimista, a nagy magyar életnek csak az árnyoldalait mutatja be. Szerintünk az emberek ezért is sírnak folyton. Hiányolják az optimizmust, a humort, a kacagtatást. Nos, ezért is adom közte a kacagtató tör­ténetet. Nem veszek el belő­le semmit, Sőt, még teszek is hozzá. Egy kicsit színe­zem, cifrázom. Történt pedig, hogy egy széles vállú fiatalember a medence szélén 3—4 gyere­ket úszni tanított. Hangos utasításokat adott a nebu­lóknak, de azok többnyire nehezen vették a tempót és a légzéstechnikájuk is kíván­nivalót hagyott maga után. A meleg ellenére szellős fürdőköpenyben állt a me­dence szélén egy magas, vékony, kissé kapatos úr. Délelőtt tízkor a feleségével használt nyugati kocsin ér­kezett. (Záróra körül az asz- szony vezeti haza a kocsit.) Napközben emberünk evett három pár virslit, ivott 4—5 üveg német sört. Egy üveg ára ötven forint. (A rend­szerváltás óta korlátlanul le­het nyugati kocsit vásárolni, a bérből és fizetésből élő polgár akár öt üveg sört is ihat hét­végén. Söröz- g e t ő embe­rünk ar- c á r ó I optimiz­mus su­gárzott, csak­úgy, mint eme írásunkból.) Szó­val a jó hangulatban lévő férfi délután lehúzta a fürdő­nadrágját — zuhanyozott —, kicsavarta és kitette szá­radni a felesége pokrócára. Csupán fürdőköpenyben állt a medence szélén, amikor a széles vállú dorgálta a rosz- szul úszó gyerekeket. Lekiáltott a medencébe, így: — Fiatalember, maga roszszul oktat. Majd én megmutatom a gyere­keknek! És megmutatta a gyere­keknek meg a felnőtteknek is, hogy mije van. Hátrafelé levetette magáról a fürdőkö­penyt, fejest ugrott a vízbe, és tanácsokat adott a gyere­keknek. Amikor a medence másik végén feljött a létra­szerű kapaszkodón, akkor jutott eszébe, hogy a nad­rágja szárad. Szerencséjé­nek mondhatta, hogy a sör­től, meg a hideg víztől a mu­togatni valója ösz- szezsugorodott. Elég volt, hogy fügefalevél nagyságú tenyerét maga elé tette — úgy sietett vissza a fürdőkö­penyéhez. vasmarhákat állítottak volna be, fejőgépeket ígértek, hi­szen a jelenlegi napi 18 ezer literes tejhozamot a tízszere­sére kívánták bővíteni. — Annyira lelkesek voltak a többiek, hogy ez mindenkire átragadt — értékelte az ese­ményeket Hoffmann János, a Beregtej Kft. termelési igazga­tója. — Bár szerintem a napi 200 ezer literes tejtermelést nehéz lett volna elképzelni. Nem is a mennyiségi, hanem a minőségi tej kritériumai a döntőek. Már nem igazán a zsírtartalom, hanem az ala­csony csíratartalom a fontos. A másik lényeges momentum, hogy a svájciak és az olaszok legelőinek más a klímája, ke­vesebb a baktériumforrás. Nehéz lenne hasonlót produ­kálni. A mozzarellához telje­sen más technológia szüksé­ges, mint a trappista sajthoz, ráadásul ezt az újfajta lágy sajtot nem is ismerik hazánk­ban. A trappista sajt gyártását a keleti piacra gondolva meg­hagyták volna. Összegezve sok pénz kellene az olasz mozzarellaexport beindításá­hoz. Maradt a trappista sajt gyár­tása és a napi 10—12 ezer liter feldolgozása. A térségben kevesen vásárolnak tejtermé­keket, a legtöbben odahaza saját maguk készítik el, ezért nem gondolnak a Beregtejnél arra, hogy tejföllel, túróval, vajjal egészítsék ki a kínála­tot. Horvátországba szállítot­tak nemrég nagy mennyiségű sajtot, az ebből befolyt pénzt tartozásaikra fordították. — Szegények vagyunk, de élünk — summázza tevékeny­ségüket az országszerte elis­mert tejszakember. — Az ala­pító téeszeinknek tartozunk, és nem a háztáji gazdáknak. Havonta 4—5 vagon sajtot készítünk, amiből belföldre, Budapestre és Debrecenbe is jut. A Balatonnál már 310 fo­rintért is láttam a trappista sajt kilóját, mi 218—225-ért adjuk, kiszállítva 245-ért, az extra­profit nem a miénk. Az ukrá­nok minden héten jönnek vá­sárlási szándékkal, a múltkor is 50 mázsát csomagoltattam be nekik, de azóta felénk se néztek, mert nem tudnak fi­zetni. Érdeklődő vásárló azért akad, ígérni senki nem akart, az ár 180—200 millió forint. Moldoványi úrral szoktam te­lefonon beszélgetni, ő most is azt állítja, megveszi az üze­met... Úgy látszik a Hold sajtból van, de nem mozzarellából, hanem trappistából. Csökken az állomány Nyíregyháza (KM—Bojté) — Az ország állatállomá­nyának apadása és az állat­tenyésztési termékek ter­melésének és felvásárlásá­nak csökkenése a tovább folytatódik. A statisztikai hírek közül azt is megtud­hatjuk, hogy a csökkenés elsősorban az átalakulóban lévő szövetkezeteknél ta­pasztalható, de a kisterme­lők is jóval kevesebb állatot tartanak, mint korábban. A közeljövőben nem is lehet számítani arra, hogy nőve­Halpipálás Nyíregyháza (KM—Bojté) — Az év folyamán a havi át­laghőmérséklet a májust kivé­ve, minden hónapban megha­ladta a sokéves átlagot. Július 19-től pedig a megyében eső alig esett, átlag 210 mm, ami a sokéves átlagnak csak a 64%-a. Az ez évi s az elmúlt évek csapadékhiánya miatt a talajvíz szintje jelentősen ala­csony maradt, több kútban elérte a minimumot. A talaj a legtöbb helyen már a mélyebb rétegben is kiszáradt. Horváth Gábor a Felső-Ti- sza Vidéki Vízügyi Igazgató­Cservenyák Katalin E * n eddig azt hittem, a „ rongyossá olvas­ták" kifejezés azt je­lenti: annyian vették kezük­be s forgatták élvezettel a könyvet, hogy vékonyka lapjai végül kénytelenek vol­tak megadni magukat. Rá kellett jönnöm azonban, hogy egymagám produkál­hatom mindezt rövid idő alatt egy vadonatúj kötettel is. Lehet, hogy ennek is a hőség az oka, s nem bírja a „gyűrődést” a ragasztás, mindenesetre mostanában egyre gyakrabban hullanak ki a lapok a kezemből, s nem a fáradtság miatt. Em­lékszem, az iskolában tanul­tunk arról, hogy a régi szép időkben miként fűzték gon­dosan egybe klasszikusaink ólomba öntött gondolatait a könyvkötőmesterek, s mennyire adtak arra, hogy egy-egy alkotás küllemében is kiemelkedő legyen. Úgy látszik, a modern technika előretörésével ezek a túl aprólékosnak tűnő módsze­rek elavultak, ma már elég egy kis technokol-jellegű nyúlós mázga, aztán jöhet a borítás. Az is papírból. Úgy olcsóbb. Mert drága a könyv. Valamikor az ilyen kinéze­tű könyveket ponyvának hív­ták, ma viszont már ugyan­ebben a köntösben jelenik meg József Attila, Shakes­peare, Ady és Mikszáth (ha egyáltalán kiadják őket). Nagy kár. Én úgy gondo­lom, egy könyvnek nemcsak jónak, szépnek is kell lennie. Nem azért, mert dísznek tartjuk a polcon. Hanem ugyanazért, amiért a szín­házba nem melegítőben, hanem ünneplőben me­gyünk. Ezzel adjuk meg a tiszteletet az alkalomnak, a darabnak, alkotóinak és bemutatóinak. S ha már klassziku­saink vették a fárad­ságot és maradandó értéket hagytak az utókorra, vegye a könyvkiadás is, te­gyen meg minden tőle telhe­tőt, hogy ezeket az alkotá­sokat megőrizhessük déd­unokáink számára is — könyv formájában. Tűző napon SZEKERES TIBOR FELVETELE kedni fog az állattartói kedv, hiszen a gazdák pénz- és tő­kehiánnyal küszködnek a gaz­dasági társaságoknál az át­alakulások sem fejeződtek be. Néhány számadat az állatállo­mányról: a szarvasmarha 14,7 százalékkal, a sertés 21,8-al csökkent a tavalyi év­hez képest. A felvásárlás is hasonlóan alakult. 1991-hez képest a vágómarhából 34,9 a vágósertésből 44,9 százalék­kal, a tehéntejből 12,7 száza­lékkal kevesebbet vásároltak fel a termelőktől. ság osztályvezetője lapunkat arról is tájékoztatta, hogy a tározók víz utánpótlása gya­korlatilag megszűnt. A Tisza teljes hosszon, de főleg a Vásárosnamény alatti szaka­szon az erős felmelegedés hatására algatúlprodukció jelentkezik. Rendkívüli szennyezés volt július 15-én a timári holtágon, ahol halpusz­tulásról adtak hírt, július 20-án Rakamazon az erősen eutróf holtágban halpipálást, hal- pusztulást észleltek. Mindkét helyen vízpótlásra lenne szük­ség. Kommentár Földárverések Galambos Béla N éhány felmérés jelle­gű próbaárverés után a héten szinte az egész országban meg­kezdődtek a földárverések. Az előzetes tapasztalatok, melyeket az Országos Kár- rendezési Hivatalban von­tak le, azt valószínűsítik, hogy a licitálók fele saját maga kíván gazdálkodni a megszerzett földön, míg a másik ötven százaléka bér­be kívánja adni megszerzett tulajdonát a helyi szövetke­zetnek. Megyénkben az első ütemben nyolc településen tart árverést a Kárrendezési Hivatal, amelyeknek listáját, a ,,kalapács alá kerülő” táb­lák adatainak részletes fel­sorolásával, már hetekkel ezelőtt közzétettük lapunk­ban mi is. A tegnapi nyír- kércsi ,.bemutató” után, pénteken Tisztaberekén, rá hat napra Dögén, majd Biri- ben, Komoróban, Ombo­lyon, Eperjesként és Milotán készülhetnek a hajdani tulaj­donosok, hogy végre visz- szakaphatják földjüket, pon­tosabban a régivel azonos értékű földtulajdonhoz jut­nak. Az árveréseken a saját jogon szerzett kárpótlási jeggyel részt vehetnek egy­részt azok, akik az árverező termelőszövetkezetnek ta­valyjanuár elsején és jelen­leg Is tagjai, akiknek az el­vett termőföldje a szövetke­zet tulajdonában van, vala­mint azok, akinek az elmúlt év június elsején azon a te­lepülésen volt az állandó lakóhelye, ahol az árverező termelőszövetkezet földje található. Amikor a kárpótlási hivata­lok az árverésekre kijelölik a területeket, mint szakembe­reik mondják, két dologra nagyon figyelnek. Egyrészt ne haladja meg a kárpótlási földalap egyharmadát, más­részt a megmaradó földek minősége és művelési ágak szerinti megoszlása is ha­sonló legyen az árverésre kijelölt földekével. Minderre azért kell gondolni, hogy ne kerüljenek hátrányba azok, akik eddig még nem jutottak hozzá kárpótlási jegyeikhez, s így résztvenni sem tudnak ezeken az első árverése­ken. A másik sokak által és sokszor emlegetett kérdés maga a licitá­lás, ami nagy ellenérzéseket váltott ki korábban. Az elő­zetesen szerzett tapasztala­tok szerint azonban a látszik bebizonyosodni, hogy az emberek gyorsan rájönnek arra, mi számukra a legked­vezőbb megoldás és hogyan juthatnak hozzá reális áron — ezer forint körüli, vagy annál is alacsonyabb arany­koronánként értéken — a termőföldhöz. HÁTTÉR Nézó'jpőnj) Könyvkötés,oh!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents