Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22 / 198. szám
1992. augusztus 22., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 FRANCIAPÉKSÉG Három testvér közös vállalkozásaként franciapékség nyílik a közeljövőben Csen- geren. A 15 millió forintos kisüzemben a próbasütést augusztus 20-ára tervezik. SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Konfliktusok a reform kapujában A népjóléti államtitkár Naményban Vásárosnamény (KM — Kovács Éva) — Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára, Virágh Rudolf, a Belügyminisztérium főosztályvezetője és Kincses Gyula, az MDF parlamenti képviselője volt a hét végén Vásárosnamény vendége. Jövetelük célja volt, hogy az egészségügyi reform és az önkormányzatok kapcsolatáról, a felmerülő problémákról és azok megoldásának lehetőségeiről tájékoztassák a résztvevőket. Szerencsés megoldásnak mutatkozott, hogy nem előadást, hanem beszélgetést, vitát szorgalmaztak a vendégek, így segítve azt, hogy ne az elméletről, sokkal inkább a gyakorlatról, a napi gondokról essék szó. Az önkormányzat és az orvosok A munkaértekezletté előlépett találkozó egyik legfontosabb témája az önkormányzat és az orvosok kapcsolatának elemzése, volt. Nem véletlenül. Bizonyára a reform meghirdetői sem számítottak arra, hogy a lehetőségek kapujának szélesre nyitása ennyi konfliktus forrása lehet. Bár a hosszú távú célt, az egészségügy teljesítmény szerinti finanszírozását mindenki elfogadja, az odavezető út igencsak göröngyösnek mutatkozik. Az önkormányzatok sok esetben szívesebben ragaszkodnak a régihez, s nehezen fogadják el az orvosok korábbinál jóval szabadabb és tá: gabb mozgásterét. Szóba került és hosszas, szenvedélyes vitát eredményezett a kártyapénz elosztásának módja. Mint a jelenlévők megfogalmazták, ez ügyben konkrét szabály létezik: a kártyapénz arra a praxisra fordítható, amely azt megtermelte, semmilyen más egészségügyi célra nem használható. Azt, hogy ezen belül hogyan oszlik meg a pénz. a tulajdonos a rendelőt működtető intézmény mondja meg. de mint az államtitkár asszony nyomatékosan hangoztatta, az egészségügyi szolgálatnak az orvos és nővér véleményét messzemenően vigyelembe kell vennie. Nincs konkrét szabály Pusztai Erzsébet felhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy bár a törvény nem határoz meg konkrét szabályokat, ezáltal tág lehetőséget biztosít. A cél azonban az, hogy a reform résztvevői úgy munkálkodjanak együtt, ahogy az míndannyiuknak a legjobb, legeredményesebb lehet. Az önkormányzat feladata az egészségügyi ellátás biztosítása — mondotta Pusztai Erzsébet —, de a település orvosai nélkül erről semmiben nem dönthet. Az önkormányzatok és az orvosok között az utóbbi időben megszaporodó ellentmondásokról, vitákról az államtitkár is hallott, s mint hangoztatta, megoldás ez esetben is van: egy-egy település orvosainak összefogása, érdekkapcsolata még a legnagyobb ellenállást tanúsító önkormányzatot is meggyőzheti, segíthet a legjobb megoldást kicsikarni. Egységben az erő — hangoztatta a vendég —, aki nem hallgatta el azt sem, orvos és önkormányzat feladata csakis azonos, a beteg érdeke lehet. Miért nincsenek konkrét szabályok, melyek meggátolhatnák a reformmal érkező, szaporodó vitákat? — hangzott el a kérdés, melyre rövidesen hangzott is a válasz: szabad országban a törvények főképp azt szedik lajstromba, mi az, amit nem szabad. Ami tehát nincs tiltva, azt lehet. Az egészségügy reformjának sikere tehát azon is múlik, egyetértenek-e, együtt- működnek-e a benne résztvevők. Nem könnyű az önkormányzatok, az önkormányzati képviselők helyzete sem — ismerte el a Népjóléti Minisztérium államtitkára —, döntésüknek azonban nem a hivatal érdekeit, hanem a település lakóit kell szolgálnia. Megnő az orvosok rangja Az egészségügyi reformmal kapcsolatos törvények szinte menet közben születnek, módosításuk a tapasztalatok alapján történik. Amint azt a résztvevqk egyöntetűen megállapították, a reformra szükség volt, eredményessége ön- kormányzatoktól és orvosoktól egyaránt függ. Utóbbiak számára bizonyára öröm, hogy megnő a körzeti orvosok — ma már háziorvosok — rangja és szerepe, s a korábbi tendenciával ellentétben ezentúl ők lesznek azok, akiken valójában a betegellátás sikere vagy kudarca múlik, s akiknek-e cél eléréséhez az önkormányzatoktól minden feltételt és támogatást meg kell kapniuk. Tárca .> ,-v ., .-v-_ _ özönséges hétközit nap. Ülök a villáméin son, ahol az általában megszokott kép tárul elém. Dolguk után igyekvő emberek ülnek, álldogálnak. Amott egy magában motyogó idősebb úr, arrébb egy négy főből álló viháncoló leánycsoport, szatyraikat ölükben tartó asszonyok, és az sem ritka látvány, amit egy fiatal pár nyújt. Nem is vet rájuk senki sem megbotránkozott, sem kandin érdeklődő pillantást, holott a Laokoon-csoporthoz hasonlatos egybefonódásuk méltán szolgálhatna a figyelem központjául. Megy a pozsonyi villamos teli hallgatag emberekkel. A csitrik is elcsendesenek, a magában beszélő úrnak is csak a szája mozog, hangja nem hallatszik. Csak a síneken futó kerekek kattogása kelt zajt. De egyszerre történik valami. A mellettem ülő apuka ölében fészkelődő kisfiú megszó- ' lal. Csengő, tiszta hangon, magyarul. — Apu, te tudod, hány hattyú úszik ezen a tavon? A csönd hirtelen megnő, az egész fülkét betölti a gyermekhang. Néhány szempár váratlanul felcsillan, elevenné téve az imént még maszkaszerű arcokat. Most már célzatosan nézek körül, nem villámlik-e valamelyik tekintet. Nem. Az emberek ülnek maguk elé nézve, újságot olvasnak, kapaszkodnak a fogódzóba, nem változott semmi, kivéve azt a néhány Ordódy Katalin: Epizód a villamoson megszínesedett, megelevenedett arcot. Aztán megszólal az apuka, felel kisfiának. — Megszámlálnám őket, de túl gyorsan futunk el a tó mellett, kevés idő marad rá. — De jó lenne, ha megállna itt a villamos, úgy-e? Megnézhetnénk a hattyúkat. — Csakhogy a villamos csupán a kijelölt megállókon áll meg. — Kár — mondja a gyermek, s szinte látom, hogy buksijában további kérdések, további mondatok vannak születőben. A vezető lassít, fölállok, leszálláshoz készülődöm. Aztán állok a járdán, a villamos pedig indul tovább. Ott maradok, a szívemben egy batyu örömmel. De mitől ez az öröm? Gyermekszájról elhangzó magyar szó — öröm. S öröm az az elfogulatlan természetesség is, amivel beszélt. Nem mint akinek előzőleg odahaza a lelkére kötötték, hogy inkább csöndben maradjon, s ha már okvetlenül szólnia kell, csak halkan, suttogva, mert... — s jön a különféle magyarázat, hogy miért. Találkoztam én már ilyen suttogó gyermekekkel, s felnőttekkel is, akik egymás közt magyarul beszéltek, s aztán hogy közelebb léptem, szlovákra fordították a szót. A kisfiú nyilván olyan családban él, ahol nem viszik szolgai túlzásba az alkalmazkodást, ahol magától értetődőnek, nem pedig provokációnak tartják azt. ha az ember a saját anyanyelvén beszél, bármily táján is él a világnak. E lindultam úticélom felé, s még mindig éreztem a mellkasomat feszítő örömöt. De milyen is az ember. Tovább okoskodik, s mindjárt kutatja a dolgok másik oldalát is. Tulajdonképpen mi okom az örömre? Miért nem tartom említésre sem méltónak az egész kis jelenetet? Miért vagyok tőle annyira oda? Nem kellene efölött inkább szomorúnak lennem? Könyv a komputerről Nyíregyháza (KM) — Ma már a számítógép az ember alkotta mesterséges környezet egyik legmarkánsabb és egyre nélkülözhetetlenebb eleme. Együtt kell élnünk vele, meg kell tanulni a számítógépet. Az általános és középiskolások közül néhányan már bizonyára találkoztak az ÉGSZI—Scola Alapítvány számítástechnikai oktatási füzetsorozatával. Ezek a vékony, de annál tartalmasabb kis könyvecskék a számítástechnika legújabb eredményeit dolgozzák fel, elsősorban diákok számára. A sorozat eddigi húsz kötetéből a 19.-nek helyi vonatkozása is van, ugyanis szerzője a nyíregyházi Csajbók Zoltán. — „Számítástechnikai alapismeretek” című könyvem, amely ez év áprilisában jelent meg, négy fő fejezetre oszlik — mondja könyvéről a szerző. — A számítástechnika történeti áttekintésével indul, amelyet végigolvasva nekünk, magyaroknak egy csöppet sem kell szégyenkeznünk. Elég, ha csak Neumann Jánost említem, akit a számítógépek atyjaként tisztel a világ. Ezt a részt követik az alapismeretek klasszikus fejezetei, a hardver és szoftver alapfogalmakról. Az előbbinél elsősorban az IBM-szá- mítógépekre koncentráltam. Nagy hangsúlyt kapott a floppylemezek részletesebb ismertetése is. Bojté Gizella jm külföldi befektei1 tőknek igyekez• * nek kedvező feltételeket teremteni valameny- nyi keiet-europai országban azzal hogy a gazdasági te- \ vek.enysegükhöz szükséges ' mértékben ingatlant vásároi- hatnak, bérelhetnek, azon- j bar a föld tulajdonjogának a I megszerzése Magyar- országon. Romániában és Ukrajnában sem lehetséges. Ez visszatarthatja a vállalkozó kedvű külföldieket egy-egy nagyobb beruházás előtt. Igaz, az épület tulajdonjogát megszerezhetik, a földet viszont, amire építenek, nem. Azért nem kell félteni a befektetőket, elég leleményesek ahhoZj hogy — a magyar jogászok segítségével — megtalálják a kiskaput. amit egyébként a jog- \ szabályok lehetővé is tesznek. Ugyanis például ha alakul egy osztrák—magyar vegyes vállalat, ahol csak százezer forinttal tulajdonostárs a magyar partner a tíz milliós alaptőkében, már ez is elegendő ahhoz, hogy mint vegyes vállalat, földet vegyenek. Számtalan ilyen látszatvállalat jött létre, melyek csak hónapokig funkcionáltak — ezalatt azonban a külföldiek megszerezték a hazai ingatlant. így tehát a valóságban nem állja meg a helyét az, hogy külföldi Magyarországon nem vásárolhat földet, ami nyilván egyértelmű a jogalkotóink előtt is. Ezért taíán helyesebb lenne tiszta viszonyokat teremteni és ; nem színlelni a jogbiztonsá- I got A föld nem eladó — hirdetjük. Miközben bárki megsze- ; rezheti, ha akarja. Lengyel- \ országban ezt ma már úgy \ mondják: vigye, akinek kell. \ Az állami gazdaságok egy- í kori birtokai után ugyanis rendkívül alacsony az érdeklődés. A versenytárgyalásokon a hazai gazdák nem nagyon licitálnak, mert egyszerűen nincs pénzük. A gazdálkodók a csökkenő jövedelem miatt nem tudnak földet vásárolni. Az ingatlan értékesítésével foglalkozó hivatal vezetője ezért amellett van, hogy a külföldiek részére minden engedélyeztetés nélkül tegyék szabaddá a piacot. A földművelési miniszter ezt viszont nem tartja helyesnek, véleménye szerint a kicsi és túl szegény magangazdaságokat kellene támogatni. Azt. hogy Magyarországon mi lesz a földdel, még nem lehet megmondani, de hasonlóan Lengyelországhoz, vásárlóerőre itt se nagyon számíthatnak. Az viszont nagy gazdasági bukfenc lenne, ha a külföldi befektető felvásárolná a termőföldet, ahol majd a szegény magyar paraszt dolgozhatna új gazdájának. Vetetlen szántóterületek Nyíregyháza (KM—Bojté) — Ebben az évben tovább nőtt a vetetlen területek száma, a Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint az 1991. évi 101 ezerről 329 hektárra. Magyarországon a szántóterület nagysága egyébként több mint 4500 hektár körül van. A gabonafélék közül is 110 ezer hektárral kevesebbet vetettek az idén. A cukorrépa ebben az évben 23 százalékkal csökkent, a napraforgó azonban 17 százalékkal emelkedett. A magyar gazdák a tavaszon 8 százalékkal több krumplit ültettek, mint tavaly. A szántóföldi zöldségtermelés viszont jelentősen visszaesett, amit mindössze 88 ezer hektáron folytatnak. Kommentár DILEMMA Réti János jm z olvasó elmon- dása szerint au- gusztus 13-án, csütörtökön 16,50 órakor lépett a strandfürdő pénztárához, ahol négy felnőtt- és egy diákbelépő fejében 235 forintot fizetett. Pénzéért jegyeket nem kapott, viszont bebocsáttatott volna családostul. Reklamálására — mivel igazoljuk magunkat az öltözőben — megnyugtatták: ott sem lesz semmi probléma. Panaszosunk tovább erősködött. végül valahonnan előkerítettek neki négy jegyet a legkülönbözőbb sorszámokkal. Ezt mesélte el a szerkesztőségben. Az eset hallatán nyomban eszembe jut, hogy hányán, hányszor tapasztalunk hasonlót és legtöbben legfeljebb zavarodottan mosoly- gunk a dologhoz, miközben a pénz sokadjára saját zsebbe vándorol. Igen. Meg kell írni. Pontosabban kiírni várost, strandot, pénztárost, öltözőst, vendéget, hogy a magunk módján felvegyük a harcot az ilyen és ehhez hasonló jelenségekkel. Ugyanakkor eszembe ötlik: lehet, hogy a pénztárost és a ruhatárost nagy család várja otthon, a fizetésük meg nem elég semmire. Előfordulhat, hogy az állásukba kerül az a kis adómentes jövedelem, amit így naplemente felé összeszednek, ha én azonosíthatóvá teszem a fürdőt és az akkor szolgálatban levő dolgozóit. Ki veszi ezt a lelkére? Én nemi Maradjunk csak az általánosság szintjén. Ebben az esetben viszont telefonál az összes strandfürdő valamennyi pénztárosa és megannyi öltözőse a megyéből, hogy kikéri magának a rágalmazást. Egy kivételével joggal. Akkor igenis nevezzük meg, mutassunk rá, hogy elvegyük azok kedvét, akikét nem árt még idejében elvenni! De mi lesz a bizonyítási eljárás során? Ki tud itt hiteltérdemlően bizonyítani bármit is? Hagyjuk hát a konkrétumokat és írjunk egy jegyzetet erről az egész dilemmáról. Legfeljebb az a strand jövőre már ki se nyit, mivel ráfizetett az üzemeltető. És jön egy vevő, aki majd nem fizet rá. Igaz, attól kezdve már más szelek fognak fújdogálni a fürdő fái között. Néző(pónt) j Szabad a vásár
