Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-18 / 195. szám

1992. augusztus 18., kedd Kelet-Magyarország 3 Új tulajdonos a Hunniacoopnál Nem az igazgató a csőd oka Kisvárda (KM) — Augusz­tus elsejétől új tulajdonost jegyeznek a kisvárdai Hun­niacoopnál. A vevő a hajdú- vidi székhelyű Hajdúsági Baromfitermelő és Értékesí­tő Részvénytársaság. Az üzletről Szűcs Sándor igaz­gató a következőket mond­ta: A Hunniacoop eladását és a versenytárgyalást többször is meghirdették, eredmény nél­kül, az egyedüli vevők mi vol­tunk. Ha a Hajdú-BÉT Rt. nem veszi meg az üzemet, akkor a csődeljárás után a felszámolás kezdődött volna meg. A július 24-i csődegyez­ség a következő kötelezettsé­geket írt elő számunkra: a kö­veteléseknél a bankokat 70, a szállítókat 65, míg az 1990 előtt kilépő volt tulajdonosokat 50 százalékban kell kiegyenlí­tenünk. Az adósságállományt gyakorlatilag a részvénytársa­ság átvállalta. — Cégünk március 16-án alakult. Alaptőkéje 207 millió forint készpénz, apportként a hajdúvidi baromfifeldolgozó üzemet jegyzik* A részvény- társaság vegyes vállalat, amelyben a külföldi rész meg­haladja a 30 százalékot. Eddi­gi termelésünk a hajdúvidi üzemre épült, amelynek árbe­vétele 1991-ben 2,5 milliárd forint volt, és 380 főt foglal­koztatott. Tehát a Hunniacoop tevékenységével azonos munkát végez az rt., csak a víziszárnyas-feldolgozás részaránya lényegesen na­gyobb a csirke feldolgozásá­tól. A kisvárdai gyáregysé­günkben évente 12 millió csir­két, 300 ezer libát és 1 millió nyulat vágunk le. A rekonst­rukcióval egybekötött vízi- számyas-feldolgozási kapaci­tást növeljük, ami kb. 100 mil­lió forintos beruházást jelent. — Termékeinket az ország minden részébe szállítjuk. Emellett a termelés jelentős részét exportáljuk évente 70 millió márka összegben. Kele­ti szomszédainkhoz is expor­tálunk, de ennek értéke lénye­gesen kevesebb, mint a nyu­gati export. Konyhakész ké­szítményeket az üzemben je­lenleg is gyártunk, a vámsza­bad területen működő Frei­land társaságunk termékeiből a belföldi piacra is jut. Kisvár­dán a dolgozói létszámot au­gusztus 1-től 30 fővel növeltük és további létszámemelést tervezünk. Jelenleg a minősé­gi munka megteremtésén dol­gozunk, 30 százalékkal növel­jük a dolgozóink fizetését, amiért nem többet, csak job­ban kell dolgozni. A vezetői ál­lományban nincs változás, úgy ítéljük meg, hogy a cső­döt nem az igazgató okozta, hanem a helytelen agrárpoliti­ka. Elviszik a szemetet Nyíregyháza (KM) — A csütörtöki ünnep, s az azt kö­vető munkaszüneti napok nem változtatják meg a Köz­terület-fenntartó Vállalat Sze­métszállítási osztályának szo­kásos életét. Úgy tekintik ezt a hétvégét, mintha átlagos csütörtök és péntek lenne. Ezért kérik azokat, akiktől ezeken a napokon szokták elvinni a szemetet, az ünnep ellenére most is tegyék ki az edényeket! így elkerülhető, hogy a hosszú pihenő alatt felhalmozódjon a hulladék, és a következő héten okozzon ismét bosszúságot. Botos Ist­ván csoportvezető reméli, hogy a felhívás segít abban, hogy ne csak itt-ott találkoz­zanak kukákkal a cirkáló na­rancssárga autók. MŰVÉSZEIT STÚDIÓ A Mátészalkai Művelődési Központ képzőművészettel, iparművészettel és népművészettel foglalkozó Művészeti Stúdiója négy éve működik, és a százhúsz állandó tagján kívül évi három-négyszáz alkalmi érdeklődővel is büszkél­kedhet. A stúdió tagjai tűzzománccal, gyermekrajzzal, mű­vészeti pályára felkészítő rajzzal, fafaragással, fazekas­munkákkal foglalkozhatnak. Ottjártunkkor a Sipos Györgyi vezette tűzzománc szakkör munkájába tekinthettünk be. SZEKERES TIBOR FELVÉTELEI Tárca _ _ indhiába kongatom l\/l a szekrényke bá­IVI doglemezét: nincs levél. Beszáradtak az infor­mációk nyári nedvetlenség- ben szenvedő csatornái. Visz- szakattan a zár kripta-felejtő csörrenéssel, majd felzúgnak a liftkötelek motorjai: vakrepü­lés fölfelé. így feszülnek egy­másnak a forró napok sem­mittevő pillanatai, az igazság­talanul lealázott várakozás örömének fegyelme. Hittem sokáig a félretárcsá­zott telefonokban, a megkoppantott ajtó­testben, hittem az új- raeljövetelben, mint a názáreti tanítványai egykoron. Hogy ismét meg fog érkezni hoz­zám. Ki is? Talán tudnom kel­lene... Nem emlékszem, akkor mi­lyen évszak volt. A bejelentke­zés szokatlansága visszafo­gott minden memória-próbál­kozást. A csodálatos mellek hatalmas húsossága és a gyönyörű tompor vaskosan szép féltekéi látomásszerűen uralták a bejáratot. A gyere­kek — mindkettő idegensége tette egyszerűvé a jelenlétü­ket — betüremkedő gyorsasá­ga pihentette a vágyakozást. Pedig: a ráébredés önfeledten fogalmazta meg magát. Azt sejtette, amit mindigtől fogva akartunk. A beteljesedést. Szétszóródtak a játékfigu­rák a szőnyegen egymásba kapaszkodó mozdulataink iránytalanná váló dulakodásá­ban. Miért? Hol voltak még akkor a Bahamák? Csak egy kert, egy zsarát-perzselte pázsit, néhány kiszikkadt facsoport, és a kimondhatat­lan ámulat, ami hiányzik az útkereső éjszakákon. Nem is­mertelek, és mégis volt sok­sok perc, óra, nap, amikor szinte testvalóságban mellet­tem álltái. De a Bahamák...? Nagyon messze, nagyon se- holse derengtek. Szétfröcs- csentek a játékkatonák és a puzzle-siker hieroglifái. Az Kállai János Távol a Bahamáktól egymásnak kedves jelenlét kapkodó zavarodottsága vett körül bennünket. Az idő — suttogtad —, az telepszik ránk kíméletlenül, nem tudunk mit kezdeni vele. Átgyúr és alakít, megölj a té­továzók boldogságát. Üressé tesz minden kihasználatlan pillanat. Pedig hajnalonként, amikor szürkítő egyszerűség­gel mutál az ébredező fény, miránk várnak a balkáni ger­lék. A szerelemteli vadga- lamb-burukkolás úgy hallat­szik a moccanatlan csöndben, mint réges-régen, gyermek-if­júkorom Hortobágy-széli há­zában a rám színesülő regge­leken. Azon az estén főztem is neked, hogy közös táplálkozá­sunk rituáléjával jelezzem az ágy és az asztal ősi kötődé­seit. Engem ne akarj etetni, itass inkább — kacagtad — végre ledobva a kényszer-fe­gyelem béklyóit, és körte­kebleid megremegtek bár­sonyossá szelídített tenye­reim alatt. Metszett pohárból hörpintettük fenékig a. rubinszínű bort, miközben zagyva gyerekzsivaly szürem- lett a félig zárt ajtó nyílásán. És akkor egyszerre odase- reglett a világ! Görögföld, Új- Zéland, és a varázsszigetek, a Bahamák...! A térképnézés alibijének együttesen kutató _____izgalmai, a kiszaka­dás forrósítón párás irányai, a megálmo­dott távlatok bejárá­sának lehetősége. Az a szétszakadt gyöngyfűző, az a já­tékszerből nyakad ékességévé nemesülő lánc, a szétpattanás cikkanó hangja juttatott eszembe mindent. A feszítés gyötretését nem álló fonal ledobta a picinyke göm­böket. Hulltak ezerfelé, mint a zuhanyrózsa vízcseppjei tes­ted nyugalmas lankáiról. A go­lyócskák százai. Mindenhová, megtalálhatatlanul. Riadtan igyekeztünk eltüntetni a nyo­mokat, összeszedni minden kis,, áru lót”.- * incs másképp azóta l\l sem. És továbbra » * sincs közelebb elvá­gyódásunk szigetcsoportja. Csak az egymást követő, múló nyarak (mert most már tudom, hogy akkor nyár volt, igazi), csak a szőnyeg alá sö­pört gyöngyszemét, a meg­másíthatatlan várakozás. Ez marad nekünk, immár az idők - végzetéig. Növekvő munka­nélküliség Nyíregyháza (KM) — A munkaerőpiacról és a foglal­koztatási gondok enyhítésére tett intézkedésekről tárgyalt pénteken Nyíregyházán a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Munkaügyi Tanács. Júniusban 50 ezer 825-re emelkedett megyénkben a munkanélküliek száma. (A munkanélküli nők aránya má­jushoz képest 3 százalékkal nőtt.) A megyei munkanélküli­ségi ráta immár elérte a 18,3 százalékot, ami azt jelenti, hogy megyénk az országos negatív statisztika élvonalá­ban található. Szociális támo­gatásban júniusban 1193 munkanélküli részesült. A leg­több támogatott Mátészalka térségében található. A foglalkoztatási gondokat illetően megyén belül is nagy a szóródás. Különösen na­gyok a foglalkoztatási gondok Baktalórántháza, Vásárosna- mény, Nagyecsed és Ibrány térségében. A statisztika to­vábbi romlására lehet számí­tani: júniusban 14 gazdálkodó szervezet újabb 453 dolgozó elbocsátását jelentette be. Valamelyest biztató hír, hogy a nyár elején 625-en vettek részt különböző átképző tan­folyamon, s 98 gazdálkodó szervezet anyagi támogatást kapott munkahelyteremtésre. Néző(ppní) Erő és szellem Cserbakői Levente _ míg egy nemzet történelmének #1 van olyan eszmei vezére, akinek gondolati erejébe — amely már meg­állta az idők próbáját — mint erős kötélzetbe bele tud ka­paszkodni, az a nemzet a legmélyebb szakadékból is kimenti önmagát. Az elmúlt évezredben sokan és sokszor sanda szándékkal, sanda nemzet- és vallásel­lenes ideológiákkal akarták, s még ma is akarják ezt a gondolati erőt, Szent István örökségét lekicsinyelni, a napi politika zsibvásárpiacá­ra kivinni, hátha ott besáro- zódik. Kétségessé akarják tenni ebben a forrongó eu­rópai zugban Szent István országának erejét, amely­nek záloga a békességre tö­rekvés. Sok mindent elárul az a mód, ahogyan uralko­dásra nevelte fiát, Imre her­ceget. Ő maga, parancso­lásra termett barbár ősei ke­mény akaratával, s keresz­tény szellemű nevelésének elhivatottságtudatával állt népe kereszténnyé-európai- vá tétele szolgálatába. Jel­lemző, hogy Thietmar mer- seburgi püspök külön kie­melte levelében, hogy mi­képpen ékesítette Istvánt a keresztény erények egyik legszebbike, a megbocsátó szeretet. Ez még akkor is igaz, ha Koppány lázadását keményen leverte, de utána nem engedte meg a vérgő­zös megtorlást. Az apja nyomába lépő István az új társadalmi és gazdasági be­rendezkedéssel biztosította a magyarság fennmaradá­sát, Magyarországot Euró­pának valóban integráns részévé tette, s az ország az is maradt Mátyás király haláláig. Mohácsnál ez az ország bukott el, Szent Ist­ván Magyarországa, egy európai ország. Es azóta hányszor állt talpra és hány­szor letiporva, és pénzéhes Júdások álltak, még 30 ezüstnél is olcsóbban kiáru­sítva ez az ország, amelyet első királya, Szent István Szűz Mária oltalmának aján­lottlel. Önmaga iránti kötelessé­ge a magyar nemzetnek, hogy erejét minden téren ki­fejtse, mert erő és szellem az, ami egy nemzet életét fenntartja. Mert Magyaror­szág a népétől új meghódí­tásra vár, a szellem, az ész, a munka teremtő eszközei­vel. Határain túl egy elfoglal­ni való hant sem vár Ma­gyarországra, de a felemel­kedés igen, mert határain belül nagy munka áll előtte. Versenyre kell kelnie a ma­gyarnak az egész világgal a földművelés, állattenyész­tés, ipar, technika, kereske­delem, közlekedés, találmá­nyok, tudományok, művé­szetek és a sport minden te­rületén. Mert itt, és csakis itt nyílik mód a hódításra. Többek között ezeket tar­talmazza a Szent István-i gondolat, és ennek igazá­ban való hitünk ereje kell ahhoz, hogy a Rossz az őt megillető helyre legyen szá­műzve. Vásárosnamény képviselő­testülete újraélesztette a haj­dan már létezett helyi újságot. A Beregi Élet című városi lap azonban nem csupán vásá- rosnaményi információkat tar­talmaz majd. Mint a címe is jelzi, valóban a Beregben élők életét kívánja nyomon követ­ni, az ott lakókhoz akar szólni. Az új köntösben megjelenő lap első száma augusztus 20- ra jelenik meg. Kommentár ÉBRESZTŐ Cselényi György yíregyházán, a A / Damjanich utca, I V illetve a Huszár­sor környékén élők jó része évek óta bosszankodással kezdi a napot. Miért? Azért, mert amióta odaköltöztek, a MÁ V gondoskodik arról, hogy akaratuk ellenére Igencsak korán ébredjenek fel, továbbá este, illetve éjjel nehogy nyugodtan aludja­nak. Ugyanis a vasútállomás kerítése mentén naponta többször elhúzó úgyneve­zett kisvonat hosszan, kitar­tóan és idegtépőén dudál, holott azt ritkán indokolja valami. Egyébként a kívánt terület jól belátható. Megkértem egy mozdony- vezetőt: ugyan mondja már el, nem volna-e mód arra, hogy ha éppen nincs bale­setveszély, a lakók nyugal­mát rendkívüli módon zava­ró hangjelzést mellőzzék? Válaszában a masiniszta elmondta, hogy az ott lévő útátjárók előtt nekik elő­írásszerűén dudálniuk kell. Akkor is, ha a közlekedési helyzet megkívánja és akkor is, ha nem. Ha nem ezt ten­nék, jaj lenne nekik... Tudjuk, a tébolyító állapo­tért nem a mozdonyvezetők hibásak, az is tény: a vasút a lakótelepnél hamarabb költözött oda. Azt sem vitat­juk, a MÁV jelenleg is kicsit állam az államban. És az sem kétséges, a dudálás helybenhagyása, sőt helyes­lése érdekében felhozható valami. Az sem beláthatat­lan, hogy egy országos ér­vényű MÁ V-előírás nem vé­letlenül született, követke­zésképpen csak úgy ,,uk- mukfukk" nem változtatható meg. Az emberek mindössze azt igénylik: a vasút is le­gyen kissé rugalmasabb. Hunyjanak szemet afölött, ha az említett helyen a ma­siniszta a fölösleges dudá­lással emberek százainak alvását, pihenését nem teszi tönkre. Ha fülsüketítő hang­jelzést tényleg csak indokolt esetben fognak adni, min­denki hálás lesz nekik. HÁTTÉR Bcr&ffi Élet

Next

/
Thumbnails
Contents