Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-17 / 194. szám

1992. augusztus 17., hétíő Kelet-Magyarország 3 Forrongás a Tejiparnál Elbocsátás titkosított indoklással? Nyíregyháza (KJM — Ko­vács Éva) — A cselekmény két szálon fut, megfejtése közel sem egyszerű. Különö­sen nem akkor, ha a valós indokokról, a perpatvar iga­zi okáról egyesek nem tud­nak, mások pedig nem akar­nak beszélni. S hogy mi is végképp odahagyjuk a ré­ti úszókat, lássuk a tényeket. A Nyíregyházi Tejipari Vállalat két részlegből áll. Egyik fele Mátészalkán, má­sik pedig a megyeszékhelyen található. Termelési értéke, felszereltsége, műszaki szín­vonala nagyjából mindket­tőnek azonos, e szempontok alapján közöttük nehéz kü­lönbséget tenni. Könnyebb csak akikor lesz, ha tudjuk, hogy a vállalat egyetlen igazán nyereséges termékét, a Túró Rudit Mátészalkán gyártják. Az ügy megérté­se érdekében nem árt tudni azt sem, hogy mint a ma­gyar vállalatok mindegyike, a tejipari vállalat is privati­záció előtt áll, s e iszempont- ból nem mindegy, hogy a két egység együtt vagy kü- lön-külön keresi a jövőbe vezető utat. átadás suttyomban A perpatvar, amely a tej­ipari vállalatnál az elmúlt napokban kirobbant, valójá­ban ide vezethető vissza. Történt, hogy Fási József, a szálkái üzemegység egyik vezetője nemrég levelet ka­pott, melyben kérték, hétfőn délután 3 órára jelenjen meg az igazgató irodájában. Nem hivatalosan, csak fél­hivatalosan tudta meg, mi­féle randevúra várják: fel­mondását, munkakönyvét kívánják a kezébe nyomni, pedig pár hónappal ezelőtt még elismerést, pénzjutal­mat kapott. Fási József kü- lönöiSképpen nehezményezi, hogy a sorsát jelentős mó­don befolyásoló hírről csak titkosítva, ismerősöktől ér­tesült, s különösen fájlalja, hogy kollégái azóta szinte Tárca Baltigh Frigyes nem mernek találkozni ve­le, mondván: félnek Gilányi Józseftől, a vállalat jelenlegi igazgatójától. Vádak és érvek Fási József levelet fogal­mazott, melyben nem is annyira támadni, inkább vé­dekezni próbált, bár mint fentebb hangoztattuk, nem ismerte a felmondását in­dokló kifogásokat. A levél Gilányi Józsefhez szól, s egyebek között azt írja: — „ön kijelentette, hogy a kereskedelmet átszervezi, és az új felállásban alkalmat­lannak tart a további mun­kára. Azt is közölte, hogy egyelőre erről senkinek ne szóljanak ... Azt a kijelen­tést is tette, hogy aki nem az én szekeremet tolja, azt a vállalattól elbocsátom”. Ezt az eljárást tisztázni szeret­ném, s megkérdezem: ki ön itt? Diktátor? Hogyan győ­ződött meg arról, hogy al­kalmatlan vagyok. Miért is­merte el akkor eddigi mun­kámat jutalommal és pré­miummal? ön valójában azért nem kíván tovább együtt dolgozni velem, mert fél attól: a mátészalkai dol­gozókat felvilágosítom arról, hogy a privatizáció során önálló vállalatként is mű­ködhetnek tovább. Az ön privatizációs tervezetével ugyanis nem biztos, hogy egyetértenek, és nincsenek tisztában azzal, milyen jo­gaik és lehetőségeik vannak, ön olyan stábbal vette ma­gát körül, akikkel megfélem­lítve sakkban tarthatja a népet.” Eddig a levél, amely a to­vábbiakban a védekezés után Gilányi József igazga­tó alkalmatlanságát igyek­szik bebizonyítani. Konkrét tényeket sorol, melyek sze­rint Gilányi József kárt okozott a vállalatnak, ön- kényeskedett, diktatóriku­sán teljhatalmúLag irányí­tott .. . A munkákönyv átadásá­nak első időpontjára nem csak Fási József, hanem az MDF három parlamenti képviselője, Móré László, A fáradt párduc mmangosan kopogott a pi­JTf ros magassarkú cipő minden lépésnél. A koszos házak szolgaként visszhangozták a szépség üzenetét. Élvezte ezt a játé­kot, melyben a hang és a látvány összefonódva eljut az emberekig, és feléfordítja te­kintetüket. Leginkább azt szerette, amikor felismerik, hiszen sok magazin címolda­láról mosolygott már. vissza. A ’népszerűség éltette — már gyerekként filmszí­nésznői karrierre áhítozott. De ehhez a külső kevésnek bizonyult. Eladó lett egy helyi kis boltban. Jtt figyelt fel rá egy jó szemű vásárló, aki szépségére is vevő volt. Bemutatta fotós ismerősé­nek. Méreteit tekintve (90 — 62—91) mem rossz ajánlóle­vél. Néhány próbafelvétel után közepes szerződést írt alá a lány, és elindult a mo­dellek sablonos, kötelezően bejárandó útján. Rafinálton reklámozott szépsége hamar ismertté tette. A maga olda­lára kívánta sok \sóvárgó fér­fi és valamennyi divatlap. A fiatal fruskák irigyelték, az idősebbek lekicsinylőén be­széltek bájairól, ,de rajtuk kívül mindenki kedvelte, mindenki vidámnak látta, még a lmacskakő is, melyen a fekete párduc — így ne­vezték sokam — tűsarkú ci­Szűcs M. Sándor és Takács Péter is megjelent. Ott volt még a vállalat három veze­tője, Gilányi József azonban hiányzott. Állítólag sürgő­sen Budapestre kellett utaz­nia. Így aztán nem tudhatta meg, hogy Fási József még­sem vette át munkakönyvét, s nem értesülhetett arról sem, hogyan keverednek az ügybe a képviselők. Másnap aztán minden kérdésre fény derült. Megtudhattuk az igazgató érveit: Fási József­nek nem felmondott, hanem „csak” átszervezte a vállala­tot, s az új konstrukcióban nincs szüksége Fásira. Hosz- szas kerülgetés, a tejipar gondjairól, örömeiről foly­tatott igen részletes előadás után az is kiderült. Fási szerinte rosszul kereskedik, nemhogy nem tartja meg az igazgató utasításait, egyene­sen keresztbe tesz neki. Ki­fecsegi a vállalat dolgait, rémhíreket terjeszt. „Ilyen embert a vállalatnál nem tűrhetek meg” — mondja. Pontrél pantra cáfolta A beszélgetés során aztán árnyaltabb lesz a kép. ki­derül, milyen is az az „ilyen”. Fási József bűne, hogy' kollégáit felvilágosítja az élet, pontosabban a vál­lalat dolgairól, önálló gon­dolatai vannak, megbeszéli velük a lehetséges jövőt, s úgy tűnik, a tejipari válla­latnál ez súlyos jellembeli hiba. Gilányi József a fel­jelentő levél vádjait végig­olvasva pontról pontra cá­folta azokat, pontosabban csak azok egy részét, mert akadt közöttük, melyeknek jogosságát elismerte,, de mentségéül felhozta, ő a vállalat egyes számú vezető­je, ehhez az önálló döntés­hez neki joga van. A képviselők türelmesen végighallgatták az igazgató előadását és valamennyi ér­veit, majd szinte mindhár­man ugyanazokat a gondo­kat fogalmazták meg: miért van az, hogy amíg a válla­lat nyereségé közel 40 mil­lió forint, addig állítólag majd húszmillióval tartoz­nak a tejtermelőknek; mi az oka annak, hogy Szabolcs- Szatmár-Beregben emelték legmagasabbra a tej és tej­termékek árait, ,s mi ma­gyarázza, hogy amíg a tej- szállításra alkalmas kamiont osak éppen hogy megrendel­ték, az első' számú vezetők­nek már összesen nyolc Re­nault gépkocsit, s egy közel ötmilliót érő lakást vettek? Utoljára, de nem utolsósor­ban mit gondolhatunk arról a vezetőről, aki egyilk nap­ról a másikra mond fel ko­rábban anyagi jutalmakkal is elismert dolgozójának, s aki megtiltja, hogy az in­doklást bárkinek is elmond­ja valaki. Elgondolkodtató, milyen légkör uralkodhat azon a munkahelyen, ahol a dolgozók csak titokban mernek egymással találkoz­ni, s ahol jáOítólag a sötét­ség leple alatt mertek el­menni egymáshoz az embe­rek? Hogy lehet az, hogy Gilányi és Fási másfél éve sem is találkoztak egymás­sal? Az ügyben illetékes Föld­művelésügyi Minisztérium­hoz elküldött levélben Fási vizsgálatot kér a tejipari vállalat igazgatója, Gilányi József ellen. Ezzel azonban nincs egyedül, mert a felje­lentőlevél elolvasása után Gilányi József ezt maga is megtette, s ígéretet tett ar­ra is, hogy a vállalatnál ha­marosan fnunkásgyűlést tar­tanak, ahol megbeszélik a cég minden gondját, s baját. ElkerHIhetö lett volna? Bár ennek még előtte va­gyunk, annyit talán máris megkérdezhetünk: nem le­het, hogy felcserélődtek a folyamatok? Nem lehet, hogy elkerülhető lett volna a botrány, ha az igazgató nem magának tartja meg, hanem munkatársaival is megosztja a vállalat sorsa felőli döntés jogát? Drágább liszt idő előtt? Megkérdeztük az Illetékeseket pőkölteményében most vé­gigvonult. Aztán belépett egy üveg­ajtós épületbe, ahol a fotó­zás zajlott. Átöltözött, smin­kelt, majd a kamerák elé állt. Elkezdődött a munka. Először egy fehér ruhában oldalról, majd rózsaszínben élőről, apró ugrás közben, és pihenésképpen ülve, egy sár­ga kétrészesben. Nyakaitekert pózok tömkelegé órákon át. A műteremben hősége a sminket húszpercenként, re­noválják. A lány arcán a mosoly még mindig a legcsá­bosabb, de belül már olva- dozik az öröm, foszlófélben a büszkeség. Tagjai zsibbad­nak, minden egyes átöltözés hatalmas erőfeszítésbe kerül. f stefelé végre elalsza­nak a reflektorok, vállfára kerülnek a divatos ruhák, és csak a ki­gyulladó utcai lámpák lát­ják, amint a fáradt „párduc” hazafelé ballag. Még a kis piros cipők isem hangoskod­nak. Otthon hétvégi maradé­kot vesz elő, felmelegíti, megeszi. Rövid tisztálkodás után olvas még néhány sort az előfizetett napilapból és alszik. Másnap az emberek megint őt látták a legboldo­gabb, leg gondtalanabb nő­nek az újságok oldalain. Nyíregyháza (KM — Cse- lényi György) — Jelzés érke­zett szerkesztőségünkbe: a Sütőipari Vállalat egyik vi­déki szakboltjába az Alföld Élelmiszer- és Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat a lisztet a korábbinál immár maga­sabb, 28 forintos kilónkénti egységáron vitte, holott a be­jelentők tudomása szerint az áremelés még nem lépett életbe. — önkényeskedés tör­tént-e? Egyáltalán mit szól ehhez? — kérdeztük Kovács Istvántól, a Nyíregyházi Sü­tőipari Vállalat kereskedelmi osztályánaik vezetőjétől. . — Érdeklődésemre a köz­ismert nevén Fűszért Válla­lat debreceni központja úgy tájékoztatott, hogy áz árat augusztus 13-tól emelték fel — hangzott a válasz. — De sajnos erről bennünket elő­zetesen nem informáltak. Ügy intézkedtem, hogy a szakboltjainkban pénteken még a régi, kilónkénti 24 fo­rintos áron értékesítsék a lisztet. Az ebből eredő vesz­teséget pedig lenyeljük. A Sütőipari Vállalat igaz­gatója és több más cég ille­tékese arról informált ben­nünket, hogy nem történt szabálytalanság. Ugyanis a lisz szabadáras termék. A Gabonaipari Tröszt fel­bomlása óta a vállalatok az árat maguk határozzák meg. A debreceni gabonaipari vál­lalat az áremelést időben be­Kováts Dénes ^tavaly novemberben • történt taxisgyilkos­ság ügye ismét felka­varta a kedélyeket me­gyénkben, de talán szerte az országban. Rádióműso­rok, s a nyíregyházi Városi Televízió egyik adása is felelevenítette a témát a pénteki ítélethirdetés előtt. A nagy visszhangot, s fel­háborodást kiváltó bűncse­lekmény után megmozdult a lakosság is, ennek kö­szönhető a rend őreinek munkája mellett, hogy rö­vid időn belül elfogták a tetteseket. Ez az összefogás és felháborodás lehetett az oka, hogy a zárt tárgyalá­sok után zsúfolásig megtelt a tárgyalóterem, amikor az ítélet kihirdetésére került sor. Még a nyitott ajtók előtt, a bírósági épület fo­lyosóján is szorongtak az érdeklődők, kíváncsian várva az ítéletet. Közel egy óra hosszat tartott az ítélet indoklása, a mozaikszefüen egymás mellé sorakoztatott vallo­mások, megállapítások is­mertetése. Mutatva, e ször­nyű és tragikus bűncselek­mény minden mozzanatát gondosan mérlegelték a bí­rák. Persze a fellebbezések után a végső szót majd a Legfelsőbb Bíróság mondja ki. Ennek ellenére a folyosói visszhangokat, megjegyzé­seket hallgatva az derült ki: az érzelmek és a tör­vény éles ellentétben áll­nak. Mert bár elsőfokon 14 évet kapott a fiatalkorú gyilkos (maximum 15 le­het), 11-et a tettestárs, úgy vélte a jelenlévők többsé­ge: a bűn nem áll egyen­súlyban a büntetéssel. A szemet szemért elv — me­lyet sokan vallanak — nem valósítható meg, de leg­alább életfogytig börtönben lenne a helye a tetteseknek — hangzott el egy férfi szájából. A törvény viszont tör­vény. Igaz, megváltoztatha­tó — vélik sokan. Persze csak jól megfontolt érvek, józan meggondolások alap­ján. Mert borzasztó az egyén, vagy egy család tra­gédiája, s az is, ha félelem­ben kell élnünk. Hisz bár­ki lehet áldozat. .. A Kereszténydemokrata N éppárt megyei szervezete is adománygyűjtési akciót indított a hazánkba érkezett dél­szláv menekültek megsegítésére. A helyi szervezetek révén a megye egész területére sikerült az akciót kiterjeszteni. Az eddig eltelt három hét alatt közel harmincezer forint­nyi készpénz, négy teherautónyi ruhanemű, élelmiszer, tisz­títószer gyűlt össze, melyek nagy részét már a befogadó­állomásokra szállították. Az akciónak nincsen vége, bárki­től, pártállástól függetlenül várják az adományokat. Ké­pünkön: csomagolják az újabb segélyszállítmányt. SZEKERES TIBOR FELVÉTELE jelentette és a nyíregyházi sütőipari vállalat szakboltjai­ba a Fűszérten keresztül a Hajdúság fővárosából is ér­kezik liszt. Így a magasabb ár augusztus 13-i alkalmazá­sának törvényes akadálya nem volt. Telefonon felhívtuk Kacsó Mihályt, az Alföld Élelmi­szer- és Vegyiáru Kereske­delmi Vállalat vezérigazgató, helyettesét is. — Vállalatunk két megye áruellátásában működik közre, de a termékeket — a gazdaságossági és egyéb szempontokat mérlegelve — az ország szinte minden te­rületéről igyekszik beszerez­ni— mondta a vezető. — A különböző megyék gabona­forgalmi vállalatai a liszt- és egyéb áraik emelését au­gusztus 3-tól folyamatosan léptették életbe. A szabolcsi cég volt az egyetlen, amely augusztus 17-ével élt e lehe­tőséggel. De nekünk (a Fű- szértnek) csak egységes (pél­dául) lisztár alkalmazására van módunk. A kereskedőket és a vásárlókat valószínűleg ez tévesztette meg, vagyis a háttérben szabálytalanságot sejthettek, amiről természe­tesen szó sincs. Mindehhez még azt szeretném hozzáten­ni, hogy a termékek árát csak annyival emeltük, amennyivel az ipartól drá­gábban kapjuk, következés­képpen az árrést nem bőví­tettük. KOMMENTÁR Come-back Györke László A zt már megszokhat­tuk, bár elfogad­ni — úgy vé­lem — azért sokunk tudja, hogy tele vagyunk idegen (hangzású) ' nevek­kel. Pláne, amióta nyakló nélkül alakulnak a káefték, béték. Az már nem is iga­zi káefté, amelyiknek ma­gyar neve van. (Habár azért akad közöttük is olyan, amelyik jobban tet­te volna, ha inkább idegen nevet választ). Nem vagyok nyelvműve­lő. Nem hivatalból véde­ném édes anyanyelvűnket. Csak éppen bosszant, mint egyszerű magyar embert. Az sem nyugtat meg, hogy ezt még ki is bírná anya­nyelvűnk, mert ugye káef­ték jönnek, káefték men­nek. Végül is nem a neve menti meg a csődtől, vagy sodorja csődbe, hanem tényleges gazdálkodása. Ami már nemcsak bosz- szant, hanem bőszit is, hogy tapasztalni olyan törekvé­seket is, amelyeket nem­igen díjaz sem a nyelvmű­velő, sem az egyszerű tévé­néző, újságolvasó. Nézem az olimpiát. Hogy a teniszben return a labda visszaütése (főként az adogatásé) — már fel sem tűnik. Körülményes lenne a break-point magyarítása. Tehát már ezt is megszok­hattuk. Ám amikor Vitray Tamás valamelyik sporto­lóról azt mondja, hogy jól (vagy nem jól, ez most tel­jesen mindegy) sikerül a come-backje, nem tudom, hogy sanda kacajra fakad- jak-é vagy yonyítsak. Va­jon cizellált angol nyelv­tudásáról akarja meg­győzni országot-világot, — vagy egyszerűen nem érdekli, megértik-e azok, akiknek beszél? Mert nyakam rá, hogy volt, aki eltűnődött: most ez a come­back fonák-e vagy tenye­res, esetleg valamilyen kü­lönleges technikával végre­hajtott gyakorlat.. . Eset­leg búké ... Oké? Emlékszem, egyébként ál­talam is igen tisztelt tévé- riporterünk, milyen fanya­logva fogadta, hogy egyko­ri műsorának ajándéka nem talkshaw-tartó (tóksótartó) lett, hanem telefere-kehely. Come-backeljünk hát végre vissza édes anyanyel­vűnkhöz, amely lehet, hogy nem oly dallamas Vitray fü­lének, mint az angol, de mégiscsak a miénk ... Nézőjpon^ ítélet HÁTTÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents