Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
Aktuális kérdések Az egészségügyi pénzügyek Nyíregyháza (KM) — A betegbiztosítási kártyával kezdődött, a szabad orvosválasztással folytatódott, s a tervek szerint a finanszírozás új alapokra helyezésével fejeződik be az a reform, amely szándéka szerint a magyar egészségügy teljes változását hozza. A változtatás szükségességéről, lényegéről, s a remélt eredményekről dr. Újvári Sándorné- tol, a megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság osztályvezetőjétől kértünk tájékoztatást. — Első lépcsőfok annak a betegbiztosítási kártyának a megjelenése volt, mely eszköz arra, hogy a társadalombiztosítás új alapokra helyeződjön. Osztályunk kifejezetten ezeknek a kártyáknak a kezelésére alakult. Ez év április 15-én a TB-igazgatóság tizenegy embere költözött a nyíregyházi Bethlen Gábor utcára azért, hogy a kártyákkal kapcsolatos ügyintézést egy helyen végezhessük. Forgalmunk rendkívüli volt. Megalakulásunktól a csúcsidőig, július 1-ig, naponta háromnégyszáz ember fordult meg irodánkban, olykor az utcáig ért a sor vége. A megye területéről a mai napig összesen 190 ezer ellenőrző lapot küldtek be hozzánk a munkáltatók, a háziorvosi szolgálatból pedig ez év július 1-jéig összesen 112 ezer orvosszelvényt kaptunk meg, ezeknek száma azóta megduplázódott. • Ez még akkor is alig több mint kétszázezer kártya, kétszázezer ember. Hol lehet a többi? — Mi is ezt kérdezzük, ezt szeretnénk tudni. Már csak azért is, mert a beérkezett orvosszelvény lényegesen több, mint a hozzánk beküldött ellenőrzőlap. Igaz, ez adódik abból az időeltolódásból is, hogy július 1 -je előtt még a nem érvényesített kártyákból is elfogadható volt az orvosszelvény, hiszen a beteg érvé- nyesítetlen kártyájával is választhatott orvost. • A betegnek volt, az orvosoknak azonban nincs választási lehetősége. Miközben a népjóléti miniszter, és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság egyaránt a vállalkozó orvosi modell kialakítását szorgalmazza, az önkormányzatok egy része nem szívesen enged a negyvennyolcból, szeretné konzerválni a mostanra kialakult helyzetet, s olykor rossz szemmel nézi, ha településén az orvos vállalkozni akar. — Gyakorta tapasztaljuk mindezeket magunk is. A háziorvosi szolgálatot működtető szervezetekkel megkötöttük a szerződéseket, melyeknek határideje június i -je lett volna. A feltételes módot pedig azért vagyok kénytelen használni, mert az előre megadott határidő rajtunk kívülálló okok miatt a hónap végéig elhúzódott. Szerencsére mostanra majd mindenütt aláírtuk a szerződéseket. • A szerződő felek több variációból választhattak. Megtudhatjuk, melyik változat volt a leggyakoribb? — Legnagyobb számban olyan szerződések születtek, melyek szerint a társadalombiztosítás közvetlenül az egészségügyi intézményt működtető önkormányzatokkal kötött megállapodást. Ez esetben mindössze arról van szó, hogy a leadott kártyák alapján fizetünk az orvosnak, az előre megadott szempontok —■ a beteg kora, az orvos képzettsége, munkában eltöltött ideje — alapján. Az elszámolás utólagos, minden hónap 5-éig kapják a praxisok, azaz körzetek a pénzt, melyet első alkalommal július 5-én utaltuk át, az egész megyére kiterjedően, összesen 6 millió forint összegben. A második variáSZEKERES TIBOR FELVETELE «pió, amikor nem az önkormányzattal, hanem az egészségügyi intézménnyel szerződünk, az előzőekkel megegyező feltételek mellett. Harmadik lehetőség, hogy az orvos mindenféle szervezet és intézmény kiiktatásával közvetlenül velünk köt üzletet, azaz vállalkozik. Ilyen esetre a megyében sajnos mindössze egy példa akad. • Annyit mondták, any- nyiszor nyilatkozták az illetékesek, mennyire megváltozik az orvosok szerepe, nő az erkölcsi megbecsülésük, hogy lassacskán kezdték ezt valóban elhinni. Ugyanakkor számtalan példát találunk arra, hogy a szerződések megkötésekor az önkormányzatok, illetve munkáltatók nemhogy aktívan bevonni, még megkérdezni is elfelejtették szerződéskötés előtt az orvosokat... Hol van itt akkor változás? — Sajnos, nemcsak jó példák, rosszak is bőven akadnak. Voltak települések, ahol orvos és munkáltatója között ideális a viszony, többször egyeztettek, konzultáltak egymással, sőt a nálunk aláírt szerződéskötésre is meghívták az orvosokat. A másik véglet az volt, amikor még csak nem is informálták az orvosokat. • Egyesek tudni vélik, hogy a kártyapénzek miatt alaposan megnő a doktorok jövedelme. Akadnak, akik busás pénzekről, súlyos tízezrekről beszélnek. — Erről sajnos szó sincs, a praxisnak kiutalt pénzből ugyanis nem csak az orvos, valamennyi munkatársa részesül. Felhasználásáról pedig megadott szabályok döntenek, s mire minden adót és járulékot befizetnek majd belőle a szakemberek, bizony nem sok marad nekik. Mondok egy példát. Százezer forintot számítva egy praxisra, a következőket kell tudni: a TB-járulékot azonnal le kell vonni, ehhez jöp még szintén levonásként a munkavállalói járulék. Ez az a pénz, amit az orvos, az ápolónő, az írnok egymás közt eloszthat, s amiből ezután még személyre szólóan újabb járulékokat kell fizetniük: a személyi jövedelemadót, a nyugdíjjárulékot, az egy százalék munkavállalói járulékot. Ebből fizetik a villanyt, a fűtést, veszik a szükséges műszereket, vegyszereket. • Bizonytalanságból nemcsak az orvosoknak, a betegeknek is jócskán kijut. Sokan tartanak attól, önhibájukon kívül maradnak ki az ingyenes orvosi ellátásból... — Szeretném megnyugtatni az aggódókat, hogy ez csak a legritkább esetben fordulhat elő. A jelenlegi szabályozás ugyanis olyan, hogy szinte mindenki biztosított. Ez persze nem erény, hanem állapot, amelyet a ma még szép számban meglévő joghézagok idéznek elő. Azok, akiknek semmilyen címen nem jár az egészség- ügyi biztosítás, még mindig köthetnek a TB-vel járulékfizetési szerződést. A havi biztosítás összege 1200 forinttól a jövedelem 54 százalékáig terjed. A minimumdíjért az alapellátásra és a kedvezményes árú gyógyszerre, a maximumért a teljes egészségügyi ellátásra szerez jogosultságot az illető. • A jelenlegi rendszer ez év december 31-éig érvényes, a mostani szabályok kizárólag eddig az időpontig élnek. Megtudhatjuk, mi lesz azután? — Azt mi '3 nagyon szeretnénk tudni. E pillanatban csak annyi biztos, hogy a betegkártyarendszer, s vele együtt a teljes finanszírozás megmarad. Annyit tudunk ezenkívül, hogy az illetékes tárcáknál folynak a műhelymunkák, de azt, hogy ez számunkra majd valójában mit jelent, egyelőre sűrű homály fedi. • Köszönöm a beszélgetést. Nábrádi Lajos gbekiáltó bűnnek tartom ezt a tisztességtelen jövedelem felmarkolását”. így kezdte panaszát az az olvasónk, aki a Schwarz-meló (fekete munka) című jegyzetünkre reagálva fáradt be szerkesztőségünkbe. Olvasónk konkrét nevek, vállalatok, intézmények felsorolásával mondta: nem ért egyet a magas nyugdíjasok tovább foglalkoztatásával. Ellenőriztük, olvasónk minden esetben igazat mondott: a közvéleményt irritálja, hogy számos munkahelyen nagy nyugdíjé emberek, nagy összegű nyugdíjkiegészítést vesznek fel. Valóban égbekiáltó, hogy az 57 éves korában „ leszázalékolt”, de jó egészségnek örvendő tsz-elnök a magas nyugdíja mellett két vállalatnál is tanácsadó. (Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, hogy csupa rossz tanácsokat ad, mert mindkét vállalat csődbe jutott.) Nos, mindkét vállalatnál havonta felmarkol 15-15 ezer forintot a több mint 20 ezer forintos nyugdíja mellé. Elnök korában minden földi jót megteremtett magának, ezt nyilván megérdemli, hiszen akkor megdolgozott érte, felelősséggel és jó közepesen vezette a téeszt. Ám most „elorzott” két állást két munkanélküli diplomás fiataltól. Ha viszont egyik helyen sincs szükség tanácsadóstátusra, akkor mindkét vállalati kollektívát megrövidíti 15-15 ezer, azaz évi 180 ezer forinttal. Egy volt vezető beosztású férfi szintén tanácsadó egy vállalatnál, napi 4 órában, havi tízért. A négy órából kettőt a vállalat számlájára telefonál. Telefonon vadászokkal közöl információkat, vadászatokat szervez, s egyéb magán- és családi ügyeit intézi. Egy nyugdíjas pedagógust tavaly meghívtak óraadó tanárnak, pedig Nyíregyházán is vannak már munkanélküli pedagógusok és a most diplomát kapott tanárok egy része nem kap katedrát. Mellesleg a nyugdíjas tanárnő egyedül él, soha nem volt családja, anyagilag sincs rászorulva a nyugdíjkiegészítésre. Más téma, de szintén égbekiáltó. Az egyik szabolcsi vállalat vezető közgazdásza három ,,idegen” kft.-ben érdekelt, szakértő egy negyedik helyen, plusz még adásvételi szerződéseket is bonyolít. Néha napokig nem jelenik meg a munkahelyén, ahol a rendes fizetését kapja, nem áll helyt. Tagadhatatlan — és ez mellette szól —, hogy ügyes közgazdász, néha a saját vállalata hasznára is köt jó üzletet. Ha viszont minden erejét és tudását erre a vállalatra koncentrálná, ez a vállalat jobban állna anyagilag, s akkor talán kevesebb embert kellene innen elbocsátani. BiA TARTALOMBÓL: • A finn példa • Magyarok Nagyasszonya • „Tündér Tihany" • A kitartó kertész j-egyénfc. kulturális kapcsolatainak. sok: CA/] oldalúsagat jelzi, hogy egyre gyakrabban O y L- kerül sor külföldi művészek, bemutatkozására kiállítótermeinkben, koncertpódiumainks ban. A közelmúltban ‘Barkóczi Vera, ífagybányán élő művész különleges, fából készült szobrait látfiatták.az érdeklődők.megyénk.több városában. A szobrász előszeretettel formáz emberalakpkat. Lényegretörő, tömbszerű ábrázolása sajátos stílusjegyeket képvisel. zony, a harácsolásnak néha a kisemberek isszák meg a levét. Felháborító, égbekiáltó! Nem anyagi, inkább erkölcsi, vagy politikai okok miatt érdekes, sőt égbekiáltó a következő konkrét eset. Egy szabolcsi. nagyvállalatnál bő harminc évig dolgozott egy mérnök különböző beosztásokban. Az első húsz évben egyéni és kollektív sikereket ért el, haladt a ranglétrán, igazgatónak választották nem sokkal a rendszerváltás előtt. Nem volt tagja a pártnak, soha nem bántott senkit, köz- tiszteletben állt. Tavaly viszont az egyik kormánypárt megyei szervezete felkérte, hogy legyen a gazdasági tanácsadója, többnyire társadalmi munkában. Szívesen vállalta. Szabadidejében néha eljárt a párt székházába. Igen ám, de vállalata csődbe jutott, s a vállalati tanács visszavonta igazgatói megbízatását. Úgy tűnik, most 58 évesen nyugdíjas lesz. A leváltott igazgató egyik híve ezt mondta: „A mi igazgatónk nem volt híve a régi rendszernek, • sőt néha templomba is eljárt. Jó szakember, mégis leváltották. kevésbé sikeres, de alkalmazkodni jól tudó volt kommunista vezetők most is a helyükön vannak, vagy jó kis káeftét fogtak ki. A mi vállalati tanácsunk igazta- lanul, elhamarkodottan döntött.” E véleményen lehet vitatkozni. Szívem mélyén én is sajnálom ezt az igazgatót. Leváltása talán mégsem égbekiáltó. Napjainkban sok az ellentmondás, az anomália. Ne hallgassunk róluk. Kiáltsuk őket világgál Nővérek Barkóczi Vera szobrászművész
