Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

HÄHER Nem a puska teszi a vadászt Kerítés közé zárt állatok Nyíregyháza (KM — Máthé Csaba) — Milliárdos vadkár- .ól cikkeznek a környezet­védők, akik felszólalnak a vadásztársaságok szilárd kasztjának tagzárlata miatt. Ugyanakkor az erdőgazda­ságok a pusztuló tölgy- és bükkfákat siratják. A rabló- gazdálkodás miatt a zöldek szerint a nagyvadlétszám az optimálisnak a háromszoro­sára emelkedett. Ennyire si­ralmas a helyzet? — kérdeztük Plavecz János megyei fővadászt. P. J.: — Nem. Ha valakinek érdeke, hogy maradjon vad a területen, az egyedül a sport­vadászé. Nem a profit meg­szerzése, hanem a vadászat szeretete miatt. Öl a profitéhség Én is azt szeretném, ha a dédunokám is vadászna és lenne mit vadásznia. Nyuga­ton a földtulajdonhoz kötik a vadászati jogot. Nincs is vad. Olaszországban például ma­dárfüttyöt nem hallani, mert minden szárnyast lelőttek. Éppen emiatt jár hozzánk va­dászni az olasz, a francia, a holland, a német és a török, de sorolhatnám még a nem­zetiségeket. Ha hazánkban is a földtulajdonhoz kötnék a vadászati jogot és így magán­kézbe jutna a vadásztatás az iszonyatos profitéhség miatt 2 éven belül kiirtanák a vadat. A földtulajdonosnak ugyanis az lenne az elsődleges érdeke, hogy rövid időn belül a legna­gyobb nyereséget érje el. Miu­tán a saját területe kiürülne, ott állna napokat a mezsgyé­jén, várva, mikor téved arra egy vad. K. M.: — Filléreket emleget­nek hektáronkénti bérleti díj­ként, ami azért a vadásznak is szépen hoz a konyhára. P. J.: — Aki ezt emlegeti fáziskésésben van, ugyanis most minimum 10-, maximum 40-szeresére, emelték az FM-hivatalok apróvadas terü­leten a bérleti díjat. A nagyva­dasoknál 300—450 forint a bérleti díj hektáronként. Az az igazság, a vadászat jogát oda akarták adni előbb a termelő- szövetkezeteknek, az önkor­mányzatoknak, majd az erdé­szeteknek. Egyik anyagi gondját sem oldotta volna meg. Arról nem is beszélve, hogy egyikük sem tudja, az adott területen mennyi a vad. Jelenleg a vadásztársaságok befizetik a területbért, és ezt területarányosan kapják meg az önkormányzatok. 10 ezer hektárnál 40 forintjával szá­molva 400 ezer forint, ha azon a vadászterületen 7 önkor­Naponta 15 mázsa cérnametéltet készítenek a nyírbátori Tésztaipari Kft. üzemében. Időszakosan olasz töltelékes tésztákat is gyártanak, ha nagyobb lenne a kereslet, ebből jóval többet is tudnának szállítani. SZEKERES TIBOR FELVÉTELEI Tárca A szomszéd kislány, a nyolcéves Zsuzsi talált a téren egy karikát. Nem aranyat, nem ezüstöt, még csak nem is fé­met, hanem fából valót. Cér­navékonyra hásított bam­busznádból fonták, talán füg­gő virágkosár láncszeme volt. Ráillett az ujjara és elnevezte gyűrűnek. Úgy viseli, mint nagy értékű díszt, ritka ék­szert. És a gyűrű megváltoz­tatta: felhagyott vonakodásá­val, magabiztos lett és felvont orrú büszkeséggel jár-kél ját­szótársai között. — Mi történt ezzel a lány­nyal? — csodálkoztak a szü­lei, mert nem tudták minek tu­lajdonítani a változást. Abban maradtak, hogy ezután job­ban figyelnek Zsuzsira. — Rájöttél már valamire? — kérdezte néhány nap múl­va az apa. — Talán — felelte a mama, és leült, mint aki megdöbben­tő hírt készül közölni. — Kép­mányzat van, akkor közéi 60 ezer forintot kapnak évente, ami negyedévre alig elég egy takarítói fizetésre. Nincs tagfelvételi zárlat ■■■■■■■■■■I Azt azért hozzáteszem, az erdészek az erdős terepen és a hegyekben saját maguk szabják meg a területbért, csak azt a pénzt nem osztják le az önkormányzatoknak. És egy abszurdum: megszűnő ál­lami gazdaságok vadászterü­letét másik elszegényedett ál­lami vállalat akarja átvenni. K. M.: — A pártállamból visszamaradt vadászati lobbyt okolják azért, hogy alig enged maguk közé újabb tagokat. Valóban így van? P. J.: — A lobby túlzás, azonban úgy érzem többnyire igaz az, hogy mindenkinek annyi joga van, amennyit ki tud harcolni magának. Senki nem zárkózik el egyébként a tagfelvételtől. A társasági tör­vény alapján ha tízen ösz- szeállnak megalakíthatnak és bejegyeztethetnek egy va­dásztársaságot. Ehhez még leteszik a magyar állami va­dász-, és a fegyverszakisme­reti vizsgát. — Manapság a vadászok fele bérkilövő, akik úgymond megveszik a vadá­szatot, a másik fele a terüle­tes vadász. Ezek is fizetnek tagdíjat, gazdálkodási hozzá­járulást, legfeljebb nekik a va­dászathoz területük is van. Ugyanakkor nekik kell felmér­ni, egy területnek mennyi a vadeltartó képessége. Ha több a vad, akkor etetni kell, különben kárt okoz az erdő­ben, és a mezőgazdasági te­rületen. Sajnos azzal, hogy ennyire felemelték a bérleti dí­jakat, a vadásztársaságokkal irtatják ki a vadat, ugyanis csak így tudnak fizetni. Ha ez kevés, akkor zsebből pótolják. Sznobok kivagyisága K. M.: — Elszaporodott va­dakról is szólnak, amelyeket már képtelenség levadászni. Ennyire bőviben lennénk a vadnak? P. J.: — Az egykori kor­mányterületeken volt ilyen, például Gyulajon. Az eltartha­tó állomány többszörösét zár­ták kerítés közé. Ilyen terüle­ten például becsültek 6 ezer dámszarvast, kilőttek 7 ezret és végül maradt 9 ezer... A szidalmak sokkal inkább az úgynevezett puskás embe­reknek szólnak, akik sznob­ságból, kivagyiságból állnak be vadásznak, de ők kizáróla­gosan a vadászat kellemes részét akarják élvezni. Autó zálogba Ha öt évesnél nem idősebb Nyíregyháza (KM — D. M.) — „Zaciba vágtam az autó­mat!” — ez a meghökkentő kijelentés nemsokára Nyír­egyházán is elhangozhat, ugyanis a Nagyhalászi Ta­karékszövetkezet a Pazonyi tér 11. szám alatt (Hlavnya Autókereskedés telephe­lyén) a megszorult tulajdo­nosoktól zálogba átveszi kocsijukat. Palkovics János, a szövet­kezet elnöke elmondta; töb­ben megkeresték őket, akiknek azonnal nagyobb ösz- szegű kölcsönra lenne szük­sége, de a hitelfelvétel felté­teleit nem tudják előteremteni, van viszont egy autójuk... A szövetkezet vállalta, hogy megteremti a zálogba foga­dás lehetőségeit. A behozott gépkocsik felér­tékelése, tárolása, őrzése, esetleg kényszerértékesítése az említett telephelyen törté­nik, ahol szakember állapítja meg az autó forgalmi értékét. Ezt jegyzőkönyben rögzítik, természetesen a zálogba adó egyetértésével. A dokumentu­mokat: a személyi igazol­ványt, a forgalmi engedélyt szigorúan ellenőrzik, ezzel szeretnék kiküszöbölni, hogy ne kerüljön gyanús jármű a te­— Talált egy fonott fagyű­rűt, és azt adogatja ki viselés­re a házban lakó kislányok­nak. Egy órára tíz forint a használati díj. — El vagyok halva... — zeld — mondta, — a mi kislá­nyunk vállalkozó lett. — Mi lett, vállalkozó? Ugyan, mama, ne viccelj! — De igen, Zsuzsika vállal­kozó. — És miből, honnan vett volna tőkét? ámuldozott az atya. — És hogy jöttél rá? — Piskótiné, a felső szom­szédasszony állított meg, és azt kérte, mondjam már meg, hol vettem Zsuzsikának azt a fonott fagyűrűt, mert majd megöli Viki a lánya, hogy neki lepre. Maximum a forgalmi ér­ték 50 százalékát adja a taka­rékszövetkezet készpénzben zálogként, 30—60—90 napos határidőkre. Lehetőség van a határidőt meghosszabítani. A szövetkezett a kapott összeg­re zálogdíjat számol fel, mely­nek mértéke közel azonos az általános lakossági hitelek kamatával. A zálogba fogadás lejártá­val a tulajdonos vagy kiváltja a gépkocsiját, vagy értékesíti azt, s a költségek levonása után a különbözeiét kifizetik neki. (Természetesen lehető­ség van határidő előtt is kivál­tani az autót). A szövetkezet a zálogba fogadás feltételeit a követke­zőkben szabta meg: a tulaj­donjog tisztázása, kötelező biztosítás megléte, tehermen­tes legyen a jármű és rendel­kezzen egy év műszakival. Az elnök azt is kifejtette, bármi­lyen árú és márkájú autót át­vesznek, de szeretnék magu­kat tartani ahhoz az elvhez, hogy öt évnél idősebb ne ke­rüljön zálogba. Nyíregyházán a Jósaváros mellett, — a Dar­vas utca 15. szám alatt — ki­helyezett pénztárt nyitnak 21-én, így az adminisztráció helyben intézhető, és esetleg még aznap felvehető a pénz. is kell, vegyenek. Venne, a boltokban már kereste is, de sehol nem talált — magyaráz­ta a mama. — És, mit feleltél? — Azt, hogy Zsuzsika kapta valakitől, rokontól, nem árul­hattam el, hogy az utcán talál­ta — nevette az asszony —, mert ha elárulom, üzletrontást csinálok. Bérgyűrű...! Nagyon jó! Te is kitalálhatnál valami hasonlót! A papát elfutotta a méreg. — Kitalálhatnék...1 Könnyen beszélsz, de honnan vegyem hozzá a tőkét, megmonda­nád? — Tőke? Látod, hogy nem fontos, végy példát a saját lá­nyodról, anélkül is lehet, csak leleményesebbnek kéne len­ned...! Nézó'(pont^ Várakozók Réti János V alóságos kis csődü­let topogott a teher­kapu előtt. Azt is hi­hették az arra járók, hogy valami baj, baleset, vagy „balhé” történt az udvarban, mígnem rájöhettek: az áll­dogálók a postásokat vár­ják. Pontosabban a pénzes­postások kirajzását körze­teikbe. A várakozók többsé­ge nyilván nem utazás, nya­ralás miatt jött a dolgok elé­be, hanem, mert anyagi helyezete a napi legcseké­lyebb kiadással számolva is a huszonnegyedik, sőt talán huszonötödik órába ért. Már annyi sincs, hogy otthon tü­relemmel kivárják a postást, hogy szorult helyzetüket dél felé, vagy koradélután végre feloldja az illetmény, járadék vagy nyugdíj érkezése. Az már késő! Addig már be kel­lene fizetni a számlát, vásá­rolni valamit a hétvégére, zsebpénzt adni a gyerek­nek. unokának a kirándulás­ra. El kell kérni hát a postás­tól. Indulásnál, amikor még nem nyeli el a lakások ren­getege, ahol hozzájuk ha­sonló várakozók élnek, bi­zony szép számmal. A szegények vagy elsze- gényedők nőttön növő szá­ma azt mondja, a bérből és fizetésből élők havonta egy­re keservesebben várják a bért, a fizetést, a járandósá­got. A várakozók láttán aka­ratlanul is eszembe jut a zöldséges stand előtt a kis­lány, aki július közepén azért sírt, mert még nem evett gyümölcsöt _ az idén. De az is, hogy ismertem embert, aki fizetésnapon li­bamájat evett, kenyér nél­kül, aztán majdnem éhen- halt, meg olyat is, aki olyan­kor százast adott a ruhatá­rosnak, később pedig ciga­rettára is kölcsönért kun- csorgott a cimboráinál. És a sokat emlegetett fagyasztott csirkeláb! Nincs szándé­komban senkit megbántani , de a bevásárlókosarakban gyakran látni a két deci pá­linkát négy öt sör társaságá­ban, vagy a liter kocsisbort a csirkeláb mellett. Ugyanak­kor tudok nyugdíjasokról, akik szűkös jövedelmükből sok-sok lemondás árán még a gyermekeiket is segítik. Mert igaz, hogy a Teremtő, a Gondviselés nem mindent intéz igazságosan, de azért mi, emberek sem vagyunk egyformák. Átképzést másutt is! Sulku István írja Tiszamogyorósról r '1 Lapjukban X,/; gyakran jelen­tei __1 j nek meg hirde­tések, cikkek, amelyek munkanélküliek részére szóló képzésről, tanfolyamról adnak hírt. Ezeket a tanfolyamokat ál­talában Nyíregyházára szervezik, így pl. a Kisvár- da, Záhony környéki kis­községekben lakók eze­ken nem tudnak részt ven­ni, hiába tennék örömmel. Egy Benk, Tiszamogyo- rós, Eperjeske, Tisza- szentmárton (de sorolhat­nám tovább) községből ugyanis már hajnal négy óra körül kellene naponta indulni, hazaérkezés késő este, amit 10—12 hónapig csinálni, és közben tanul­ni, fizikai képtelenség. Az­tán ott van még a havi több ezer forintot jelentő utazási, étkezési költség, amit ugye 6—8 ezer forin­tos járadékból család mel­lett... Mindezt csak azért ve­tem fel, hogy miért nem szerveznek tanfolyamokat Kisvárdán, Záhonyban, hiszen ebben a térségben is jelentős a munkanélkü­liek száma, és biztos len­ne jelentkező egy-egy szá­mítógépes ügyviteltechni­ka, vagy hasonló képzés­re. Záhonyban folyt ugyan a közelmúltban egy kép­zés, amelyről az újság is hírt adott, de sajnos azt is csak pályakezdőknek szervezték. Kommentár Olvasótábor Györke László 'T/T őrünk, mint minden K átmeneti korszak, tengernyi ellentmon­dással terhes. A hatalom körül ólálkodók többnyire arra törekszenek, hogy a lezárult korszakból mindent taccsra tegyenek. Még azt is, ami pedig politikamentes volt, ami nem szolgálta ki a letűnt rendszert. Véleményem szerint így bánnak az olvasótáborokkal is. Bár senki sem tiltotta be őket, nem is támogatják működésüket. így aztán nem is csoda, hogy jelenleg Magyarországon mindössze három olvasótábor létezik. Egyik közülük megyénkben. Ibrányban, a kempingben (is) töltöttek szép napokat a 13—14 éves gyerekek au­gusztus első hetében. Ösz- szesen tizennyolcán. Ami az olvasótábor jelentőségét növelte, hogy meghívottak voltak a szabolcsi kistelepü­lések tehetséges, ám nem túl jó anyagi helyzetben lévő kisdiákjai mellett erdélyi és kárpátaljai iskolások is. Nem is azon akarok itt most meditálni, hogy milyen nehéz volt összehozni tá­mogatás nélkül a tábort — a könyvtárosok (többek között Tóth László a Móricz Zsig- mond könyvtárból) saját bu- gyellárisukba is benyúltak az ügy érdekében —, hanem inkább az fogott meg, ahogy a gyerekek, mint a legillete- kesebbek, értékelték a ren­dezvényt. Kosa Tímea nagykárolyi kislány, aki életében először járt hazánkban, igen szépen fogalmazta meg gondolatait: ,,Magyarország egy álom számomra. Szép itt, de ezt nem azért mondom, hogy most már mindenki ide me­neküljön”. Arra a kérdésre, hogy mivel gazdagodtak, ezt válaszolta: „Itt tanultam meg, hogy fogékonyak le­gyünk a szépre, jóra; tanul­junk meg emberek módjára élni." Ha nem a saját fülem­mel hallottam volna, azt hin­ném, meglett, bölcs ember szájából hangzott el mihdez. Ha csak ennyit visz haza a tarsolyában Kosa Tímea és tizenhét pajtása (az ismeret­gazdagodásról most itt nem is beszélek), már nem volt hiábavaló Tóth Lászlóék fá­radozása. Ezek után kérdem tiszte­lettel: El kell-e sorvasztani mindent, ami a letűnt rend­szerből ránk maradt? 1992. augusztus 15., szombat Kelet-Magyar ország 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents