Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-12 / 190. szám
H ajnal a Tisza mentén. Valahol Visk és Bustya- háza között, odaát, már túl a határon, Kárpátalján. A nap még csak most próbál átmászni a viski várhegyen, így aztán itt még szakadozott félhomály, s egy-egy, mind halványabban hunyorgó csillag az égen. A hídon állok, nézem a vizet, változott-e valamit az éjjel. Semmit. Ugyanolyan sötét, zavaros, mint három napja, amikor először megláttam. Valahol bent, a Hoverla alatt, Rahó, meg Körösmező környékén lehetett valami tisztes eső, az zavarhatta ennyire össze a vizét. Semmi más magyarázat nem lehetséges, hiszen a Nagyág, a Talabor, a Tarac oiy tiszta, hogy inni lehet belőle. Tegnap, meg tegnapelőtt bejártam mindhárom folyónak a völgyét, fel egészen Ökörmezőig, Felsőkalocsáig, Királymezőig, a kavicsot is látni lehetett bennük. Ám a Tisza zavaros. Ami azért is furcsa, mert szemernyit sem áradt. A meder ugyanolyan szabdalt mint eddig, a folyó ezer ágra bomolva igyekszik Becs, meg Ugornya A hegyek lábánál fekvő falu lassan ébredezik. Elbődül egy-egy tehén, valahol traktor zúg, messze halovány gyermeksírás, de itt, a hídon csend, nyugalom. A víz fölött néhány varjú vitorlázik át, de azok is oly némán, mintha sosem mondanák, hogy kárrr... A hídtól vagy ötszáz méterre hirtelen összeszűkül a Tisza, nagy kanyart vet, s egy hosszú, köves nyelv furakodik a túlsó partnak. A helyiek kedves fürdőhelye az a nyelv, hétvégeken majd olyan zsúhegy túlsó oldalán legel, de hirtelen kibukkan, a víz felragyog, s megvilágosodom ón is. Halászni készülnek...! Már a hálókat is látom, ahogy beteszik a két csónakba. Mert persze nem vízhozta fák azok, hanem vékony, keskeny „sajkák". De nem ám a nálunk megszokott széles, lomha, deszkából összeállított ladikok. Hanem egyetlen törzsből kivájt, kecses „torpedók"! A két férfi vízre tolja őket, majd evezni kezdenek. De hogyan...!? Alföldi ember ilyet még aligha látott. Csak egy kézzel, evezővel hajtják magukat, a belső kezűkkel szorosan fogják a másik hajóját. Még így is pillanatokon belül beérnek a folyó közepébe, be a sodrásba. Ott pedig már nyílként száguldanak. Nem, nem is nyílként. Inkább mint valami kötelékben menő repülők. Melyek egy adott jelre hirtelen szétválnak, s mire észbekapok, már azt is látom, hogyan feszül fent, a Tisza tetején a háló kötele. Most még csak egy szabályos félkör, majd néhány másodperc alatt bezárul a kör. A két hajó már újból egymás mellett, a két halász kezdi felfejteni a hálót. Közben száguld velük a folyó, mind apróbb ponttá zsugorodnak össze. Kisvártatva el is tűnnek, csak én vagyok újból egyedül a hídon. A nap már javában ragyog, a sok madár is csicsereg, s nem győzök hálálkodni a sorsnak, hogy tanúja lehettem ennek a párját ritkító, ősi halászmódszer gyakorlásának. Ki tudja, mikor látok legközelebb ilyet...!? folt, mint az ugornyai, vagy a tivadari porond. Most azonban kihalt. Egyetlen lelket sem látni, csak két furcsa, vízhozta fatörzs pihen a köveken. Hát azokat meg mikor sodorta ki a folyó? — tűnődöm. Hiszen az este még nem voltak ott, pokrócot mosó asz- szonyok foglalták el a helyüket. A parti füzes azonban ekkor megelevenedik. Két alak tart a vízhozta fák felé, s elkezdenek matatni körülöttük. Mi az ördögöt csinálhatnak? A nap még mindig a Tapolcai Zoltán Nyíregyháza (KM) — A hajótörött elkínzott testének utolsó akaratával gyolcscsíkot szakít Ingéből, mentőangyala, a szál égett deszka kormából rávósl az esdeklő három betűt — S. 0. S. Vet egy búcsúpillantást a csontszáraz glnesüvegre, becsúsztatja a gyolcsot, ledugaszolja. S a viharzó tenger gondjaira bízza. A kép szívfacsaró, s ha mindenhol, minden időben igaz, akkor a Tiszán az elmúlt héten legalább negyven Titanicnak kellett elsüllyednie. Mert palackoktól hemzseg a víz. Ahogy a csónakot Tiszabercel magasságában a vízre toljuk Szép Tiborral, a madártani egyesület kutatójával az egykoron szőke Tisza, nyúlósan, olajos ragaszkodással, koszcsíkot hagyva enged bennünket utunkra. Mit keres itt a papírnyár? a tákolt valóságot látja. A kukoricaföldeket. Vagy az erdőutánzatokat papírnyárból. Amit a mellettem álló madárkutató a pázsitfüvekkel rokonit. Úgy is nő. Egyenes szállal (ezért szeretik), egyforma magasságra, aljnövényzet nélkül, ahogy a sivatagos éghajlaton szokás. A madarak csak kínjukban fészkelnek bele. De ezzel ki lehet pipálni a kivágott A SZERZŐ FELVÉTELEI ártéri, s mederszéli erdők pótlását. De mit keres a papímyár a Tisza-parton? Miért nem hagyják, hogy a Tisza visszahódítsa magának a kiirtott te- területeket? Az őshonos részek már csak foltokban, nagyon apró foltokban maradtak meg. Ha már a honosságnál tartunk. Mellettünk egy halász varsáját bontva arról panaszkodik, hogy a márna és a ke- csege helyett angolnákat szed ki napszámra. Sorra tűnnek fel a homokos padok, a strandhelyek. Hajók szép rendben a partra húzva, a késő reggeli órában ébrednek a túrázók. Akik jó, hogy vannak, meg nem is. Jó, mert egyre többen érzik meg a természetes világ szépségét, nyugalmát, egészségét. Rossz, mert eközben nem mindig úgy bánnak vele, hogy másnak is megmaradjon. A Tiszabercel és Tiszatelek közötti partszakaszon van olyan föveny, amelynél jobb, ha az ember nem megy a bokrok tájékára, ha nem akar egy-s-másba belelépni. Szép Tiborral megegyezünk abban, hogy limitálni kellene a parton tanyázók számát amellett, hogy a helybelieknek is megérje, hogy jó néhányan ott töltsék szabad napjaikat. A Kis motorosunk meg-meglo- vagolja a hullámokat. A hőhullámot, a szennyhullámot, s a túrázók hullámát. Amitől már köhög, prüszköl, fulladozik a Tisza. Szürkegém libben el előtVédett terület de sok az őre tünk, majd kevélyen egy vízbe hajló bokron pihen meg. Idilli látvány. Lenne, ha a parti fák mögött nem a kék ég bukkanna elő. Mint egy előadás díszletei S ha az ember mögé néz, a romantikus ábrándjai helyett part menti területek fenntartása munkát adhat, s a letelepülők hozzájárulásából finanszírozható. S sokan szívesen fizetnének azért, ha nem tömegszállásokon verhetnék fel sátraikat. Csak annyian telepedhessenek le annak a fövenynek a környékén, ameny- nyi a part és a kempingezők szempontjából is egészséges. Csak annyian kapjanak túraengedélyt a Tiszára, akik után a szemetet is el tudják szállítani, akiknek helyet tudnak adni a megszállásra. Hogy ezzel nincs gond? Végcélunk Tiszatelek, a védett partszakasz. Az utána lévő homokos parton alig van hajó. A természetvédelmi területen hemzseg. Amikor felrovom egy csokibama kajakosnak, rámförmed: — Azt akarja, hogy jövőre ne jöjjünk? ------------------------Miután tisztázzuk, hogy le- és felmenőivel semmi gondom, köpködi a Tiszát, hogy milyen koszos, már fogat mosni sem tud benne. Háta mögött épp ekkor mászik be egy kedves hölgy takaratlan bájaira mázgált szappanét leöblíteni. De nem ettől tetves a folyó. A beleengedett szennyvíztől. Amelynek egy kedves foltjával volt szerencsénk találkozni. Akkora a víz szervesanyag- tartalma, hogy műtrágya helyett nyugodtan lehetne használni. Nyíregyháza (KM - B. G.) — Lassan már a Tisza is ful- doklik. Tudom persze, hogy nem igazán helyes e kifejezés, mindenesetre jól jellemzi a szabolcsi folyók, tavak állapotát A Tiszán például Tiszabecsnél közepes áradáskor is három-négyezer köbméter másodpercenként a vízhozam, ma alig huszonhét köbméter. A Szamoson ugyanez huszonöt a Krasz- nán másfél, a Túron pedig mindössze fél köbméter. így aztán nem csoda, ha a Tisza már-már kiszáradni látszik. Ettől azonban, szerencsére, aligha kell tartani, ám ami tény, a rendkívül alacsony vízállás, s a talajvízszint rohamos csökkenése mind több fejfájást s a legtöbb helyen megindult az algásodás. Ennek következtében nem csak mi, emberek szenvedünk e nyáron, de a halak is, „akiknek” rendkívül nagy megpróbáltatást jelent a kevés oxigén. Azt hihetnénk, hogy a vízügyi szakembereknek csak az árvíz jelent gondot. Ám az alacsony vízállás sem ad nekik okot derűre, hiszen vesztegelni kényszerülnek a vontatóhajóik, az uszályaik. Eddig Tisza- adonynál pakolták meg őket kővel, hogy aztán lecsorogjanak Szabolcsveresmart alá, ahol partvédelmi munkák folynak, ám most ez lehetetlen. A tározóknál még kritikusabb a helyzet, mint a folyóink- nál. Az úgynevezett halászati vízszint — mely a biztonságos Testidegen játékszerek De hogy jót is mondjak. Több helyen már eligazítótáblák segítik útba a tiszai hajósokat. Strand erre és erre. Ugyanezt megérdemelné a természetvédelmi terület is. Az egyik szakaszon bodegából mérik a buborékot, máshol 80 forint a gombástojás, 20 a zsíros kenyér paprikával, paradicsommal, megint máshol ízléses terasz alatt pihenhet a strandoló, van hely a szemétnek, van hivatalos félre eső hely. De nem illik a tájképbe a világoskék csúzda, a vízibicikli. De a másfél literes műanyag palack sem. Amely gerezd- szerűen cakkolt alsó felét az égre meresztve komótosan vándorol a tenger felé. Önmaga az üzenet. S. O. S. A milotai Vész már nem is olyan veszedelmes, ha csak ennyi víz érkezik okoz a szakembereknek. Becs alatt a Tiszán az eddig mért legalacsonyabb vízállás mínusz 246 centi volt, e sorok írásakor, a hét elején már csak tizenkét centi hiányzott ahhoz, hogy megdőljön a negatív rekord. S miután a meteorológia semmi jóval nem biztat bennünket, mire e kis írás megjelenik, minden bizonnyal új csúcsot mérnek majd a gátőrök. Szerencse a gondban, hogy legfontosabb folyónknak, a Tiszának a vízminősége nem ad okot aggodalomra, legalábbis a felső szakaszon, bár oxigéntartalma igen alacsony, Balogh Géza felvétele halgazdálkodás feltétele — is mindössze két helyütt, Harangodon és Leveleken biztosított, a többinél, például Vaján, Rohodon, vagy az Oláhréten, mélyen az alatt van. A párolgás, a szivárgás nap mint nap csökkenti a víztömeget, pedig az átvezető csatornákat már rég lezárták, hogy így mérsékeljék a veszteséget. Csak most értékelhetjük igazán azt, hogy ma már szinte minden szabolcsi településen vezetékes ivóvíz áll az emberek rendelkezésére, hiszen legalább attól nem kell félnünk, hogy a kutak kiapadnak. EGYRŐL TÖBBET 6 Kelet-Magyarország Palackpostán üzeni: S. O. S. Vesztegelnek a hajók Már-már kiszárad a szőke folyó 1992. augusztus 12., szerda Színe barna, lassan úszik, mi az?
