Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

EGYRŐL TÖBBET Muszáj annyi öngyilkosnak lenni? Interjú dr. Bánki M. Csabával A lelki egészség megőrzése Nyíregyháza (KM -*■ Szőke Judit) — Nincs értelme so­pánkodni azon, hogy Ma­gyarországon milyen törté­nelmi és kulturális okok mi­att miféle előítéletek, gátlá­sok kapcsolódnak az ideg- és elmegyógyászathoz, sok­kal fontosabb inkább le­győzni azt a közbutaságot, mely a mássággal, vagy akár a lelki egyensúly megbomlá­sával kapcsolatban kiala­kult. Gondoljunk csak a hétköznapokra, hányszor mondjuk: bolondok háza, dilibogyó, diliflepni... A misztikum és a félelem még érthető is, hiszen az agy a legbonyolultabb szerkezet, működése sokáig titokzatos volt. Működésének zavarai azonban annál inkább látvá­nyosak, drámai erejűek lehet­nek. Megtébolyodott, meg­bomlott az agya — gyanak­szunk arra, aki viharos jele­neteket rendez, holott nincse­nek olyan sokan, akik a klasz- szikus elmebeteg kategóriába tartoznak. Ellenben rengete­gen szenvednek olyan lelkinek titulált betegségekben, me­lyeknek „csendes” idegrend­szeri alapja van. Létrejött egy alapítvány, amely a szemlélet- váltást — szakmán belül és kí­vül —, a felvilágosítást, a kép­zés reformját és a’ gyógyítást vállalta fel. A Depresszió és Öngyil­kosság Elleni Alapítvány ku­ratóriumának tagja dr. Bánki M. Csaba kandidátus, a Nagy- kállóban működő megyei pszi­chiátriai szakkórház osztályve­zető főorvosa. Mint az Akadé­mia pszichiátriai szakbizottsá­gának titkára, országos kite­kintéssel rendelkezik, s mivel tanulmányutakon, kongresz- szusokon külföldön gyakran megfordul, jól ismeri a nemzet­közi tendenciákat. Arról kér­deztük, mi hívta életre az ala­pítványt, s mit várnak tőle. S ami még fontos, mit várnak tőlünk, betegektől vagy majd­nem betegektől. — A mienk nem néhány el­mebeteg bezárásával foglalko­zó mesterség, hanem szak­mánk minden harmadik ma­gyar családot legalább egy tagja által közvetlenül érint. Sokak szerint még ez is alá­becslés. Az AIDS nagyon fontos kutatási terület, de sze­rencsére eddig csak párszáz beteget érint. Lelki zavarokban viszont ma nálunk milliók szenvednek. Valódi idegrend­szeri problémákról van szó, amelyek igenis szűrhetők, vizsgálhatók, felismerhetők, megszüntethetők. Olyan ezzel kapcsolatban a hagyományos felfogásunk, mint amikor be­lenyugodtak, hogy 60 év felett az emberek elbutultak lesz­nek, ami nem igaz. A kortól legalábbis nem. Leépülünk persze bizonyos betegségek­től, mérgektől, gyógyszerektől. Ha ezeket távoltartjuk, keze­lést adunk, egyszeriben „meg­okosodik” az idős ember, mivel csak látszólag volt elbutult. • Ha jól értem, akkor nem a sokat hivatkozott stressz, a konfliktusmegoldó képesség hiánya, a civilizációs ártalmak okozzák lelki bajainkat? — A depresszió az esetek több mint felében igazi ideg- rendszeri betegség, mely gyó­gyítható. Lehet ezt nem felis­merni, vagy tagadni, ám annak az eredménye az, hogy Ma­gyarország világelső az ön­gyilkossági arány tekinteté­ben. Ezt százezer lakosra szokták számolni. Nálunk ez 46. A második helyen álló finneknél ez a szám 32. Ezek­nek a haláloknak több mint feie tek működése kimutathatóan rendellenes. 0 A depresszió igen tág foga­lom, ott szerepel az alapítvány elnevezésében, szoros kap­csolatban az öngyilkossággal. Tekinthető úgy, hogy a dep­resszió az öngyilkosság elő­szobája? — A depresszió meghatáro­zás olyan, mint egy hatalmas esernyő, sok különböző dolog fölé terjeszthető ki. Van a nagy, „igazi”, amit elmebeteg­ségnek tartanak. Ha valaki valótlan dolgokat beszél, úgy érzi, bűnös, s rémületében ő maga öli meg magát. De a depressziók háromnegyede nem ilyen. Megmarad a reali- táskontroll ugyan, de megkap­ják a címkét azok is, akik lami heroikus színezete. Mióta statisztika van, vezetjük a világranglistát. Van valamiféle hajlamunk az öngyilkosságra? — Ehhez rengeteg kutatás kellene. Biztos, hogy sok szól amellett, miszerint van bioló­giai hajlamosság is bennünk, ami nem feltétlenül örökletes. Ez egy agyi működési adott­ságra vezethető vissza, mely az élet során arra tesz fogé­konnyá, hogy a stresszesre hirtelen, nagy indulattal, gon­dolkodás, mérlegelés nélkül érzelmi típusú választ adunk. Ez a hajlam egy-egy lakossági csoportban akár halmozódhat. Erre bizonyíték, hogy emig­ráns magyarok körében ugyanolyan magas az arány. Más országokban viszont, ahol alacsonyabb az öngyil­kossági ráta, magasabbak a gyilkossági mutatók. Ott az agresszivitás inkább kifelé irányul. • Azért a pszichés zavarok hátterében társadalmi-szoci­ális okok is állnak. Mi a szak­ember prognózisa, terjed-e tovább majd a hazai lavinasze­rű változások következtében e népbetegség? Hiszen elfárad­tunk érzelmileg is, egyre töb­ben kerülnek krízishelyzetbe, élnek át traumát. — Amikor a focistát lerúgják meccs közben, fagyasztják a lábát, játszik tovább, de estére üvölt a fájdalomtól, s lehet, hogy másnap meg kell operál­ni. A nagy tiszai árvíz, de akár a vietnami háborút követő idő­szak adatai is azt bizonyítják, hogy ezek a jelenségek késlel­tetve jelentkeznek. A tűrőké­pességet minden változás, fő­leg ami az alapbiztonságra hat, nagyon igénybe veszi. Az idén és még jövőre is arra lehet számítani, hogy stagnál­ni fog a depressziók, az öngyil­kosságok száma, utána azon­ban akár eddig nem látott mé­retekben várható. Remélhető­leg nő majd a pszichiátria által felvállalt kör, azért mondok hálaistent, mert most minden tizedik ember jön el azok kö­zül, akiknek el kellene jönnie. Amerikában, ha valami problé­ma adódik, elmegy az ember a pszichiáteréhez. Nálunk ennek sem hagyománya, sem meg­felelő hálózata nincs, ami van, az elégtelen, és részben el­avult. Ha legyőzik az emberek az előítéleteket, belátják, hogy segíteni akarunk és tudunk, akkor elmennek szakorvos­hoz, s talán több lesz az esély, hogy csökken a drogosok, az alkoholisták, a munkaképtele­nek száma, s családok egy­ben, magyarok ezrei pedig életben maradnak. Közreadjuk azt a számla­számot, melyre az alapítvány javára pénzt lehet befizetni. Az APEH engedélye alapján „Az élet él és élni akar” számlájára be­fizetett összeg az adóalapból leírható: 510-072054-8 (1910 Bu­dapest) A Magyar Tudományos Akadémia Pszichiátriai Bi­zottsága állásfoglalást adott közre, melyet minden szak­mai fórum képviselője aláírt. Néhány közérdekű részletet közlünk e nyilatkozatból, mely megjelent az Orvosi Hetilap ez évi április 19-i számában. „— A népesség lelki egész­ségi állapotát jelző mutatoszá- mók tartósan kedvezőtlen ten­denciákat tükröznek. Ebben spontán javulás azért sem vár­ható, mert éppen egy széles körű mentálhigiénés infra­struktúra hiányában a változá­sokkal járó többletterhelések feldolgozására a. lakosság túl­nyomó többsége felkészület­len... Óvatos becslés szerint a pszichés zavarok valamilyen formája a családok legalább egyharmadát közvetlenül érin­ti. Ezek a zavarok jelentik ma a munkaképtelenség, a rokkant­tá válás, a kóros méretű alko­hol- és drogfogyasztás, az ön- gyilkosság, az önpusztító es/vagy az antiszociális élet- és magatartásformák egyik leggyakoribb kiváltó okát, sőt közvetve (pszichoszomatikus folyamatokon át) a fizikai egészségkárosodás és a rövi­dülő élettartam egyik fontos tényezőjét. Ugyanakkor a pszi­chiátria, mint szakma, ma már rendelkezik a megelőzés és a korai sikeres kezelés tudomá­nyosan megalapozott módsze­reivel és eszközeivel. ... — A lelki egészség zava­rai népbetegség méretűek. Ennek egyik oka a pszichiátria kedvezőtlen pozíciója és gyak­ran diszfunkcionális működése az egészségügy szervezetén belül is... ... az orvoshoz forduló em­berek mintegy negyede első­sorban és további negyede- ötöde más testi betegsége mellett, szakszerű pszichiátnai segítségre, ellátásra szorul- (na), a pszichiátria még elvi és erkölcsi támogatásban sem ré­szesül — ehelyett újabb disz­kriminációkkal kénytelen szembenézni még meglévő bázisain is. ... — Az átalakítás hangsú­lya a szakszerűségen, a pszi­chiátriai szolgáltatások elérhe­tőségén, és „stigma-mentes­ségén” van: a hatékonysághoz pedig szükséges az egészség­ügy összes többi ágaval való kétirányú, egyenrangú és se­gítő kapcsolatok kialakítása minden szinten és minden földrajzi területen...” Mindezekhez önként kínál­kozó keret az Agy évtizede nemzetközi program, melyhez a kormányunk is csatlakozott. nem következett volna be, ha felismerik és kezelik a dep­ressziót, az úgynevezett szo­rongásos betegségeket, a pánikbetegségeket, melyekről ma sok szó esik. Ezek felis­merésére egy szakembert rö­vid idő alatt meg lehet tanítani, s tulajdonképpen rendelkezés­re állnak a kezeléshez szük­séges felszerelések is. Köny- nyen repül a diagnózis: „neu­rózis”, ami azt jelenti, nem igazi betegség. „Menjen az idegre, beszélgessenek vele, uralkodjon magán”... 0 Ha az agyban van az ok, akkor lehet-e lokalizálni, mert ha igen, akkor nyilván abból következik a gyógyítás. — Most kezdjük tudni, hogy az alap egy szervi agyi műkö­dészavar. Van az agyban mintegy 300 anyag (az egyiket például konkrétan szerotonin- nak hívják), az a dolguk, hogy átvigyék az ingert egyik sejtről a másikra, ennek az anyag­csere-rendellenességéről van szó. Ahogy cukorbetegség esetén rá tudunk mutatni az in­zulintermelés zavarára, az agyban is rá lehet mutatni a pontokra, ahonnan a hibás kör elindul. Még a lappangás is kimutatható. Lehet adni meg­felelő gyógyszert, s hamaro­san enyhülnek a panaszok. Néhány hét leforgása alatt a beteg maga is megbirkózik vele. Mert helyreáll a szemé­lyiség egyensúlya. 8-10 éve szerencsére nem igaz, hogy az agy biológiailag élő ember­ben nem vizsgálható, mert csontgolyóban van, hártyák mögött. Létezik komputerto­mográf, sőt az agyban a kémi­ai anyagok mozgása is követ­hető. Tavasszal itt lesz az or­szágban a pozitrontomográf, Kőzép-Európában először, a kuratórium közreműködésé­vel. Az elmebetegségekben dehogyis nincs szervi elvál­tozás! Meghatározott terüle­ugyan nem látszanak elme­betegnek, de elveszítik aktivi­tásukat, kreativitásukat, mun­kájukat nem tudják elvégezni, állandóan fáradtak, rosszul al­szanak, nincs étvágyuk. A tü­netek nem lépnek túl bizonyos határokat, ellenben fennállhat­nak évekig. Előbb-utóbb leszá- zalékoltatják magukat... Az ön­gyilkossági halálok másik har­madának hátterében kény­szer-, pánik- és szorongásos betegség húzódik meg. Az öngyilkosságra készülők 98 százaléka a tett elkövetése előtt valójában segítséget kér, rendszerint aznap orvosnál járt, szándékát közvetve jelzi, de nem kap segítséget. Az ok­tatásból hiányoznak a mé­lyebb pszichiátriai ismeretek. Ezt a segélykérést a szak­mában cry for helpnek hívjuk, ebből alakult ki az alapítvány szlogenje, cry for life. Kiáltás az életért. — 1989-ben készült egy felmérés arról megyénként, hogy az ideggondozók hány felismert depressziós beteget kezeltek. Összefüggéseket ke­restek az öngyilkossággal. Ott volt sok az öngyilkosság, mint a mi megyénkben is, ahol ke­vés volt a nyilvántartott^ tehát felismert depresszió. Óvatos becslések szerint az öngyil­kosságot elkövetők legalább fele depressziós. Több dep­ressziós beteg öli meg magát, mint rákos, aki már tudja, hogy az. A kísérletezők legalább ti­zenötször annyian vannak, ta­valy például 60 ezernél többen voltak. Az egyszeri öngyil­kossági kísérlet megismétlési valószínűsége 60 százalék fö­lött van. Pedig ezek az em­berek nem igazán meghalni akarnak, hanem csak úgy nem akarnak tovább élni, ahogy él­niük muszáj. • Az öngyilkosság-felfogás kultúráktól, valláserkölcstől függő jelenség. Nálunk van va­Kiáltás az életért Elavult és korszerű nyugtatok Az egész világon szinte minden második-harmadik ember legalább időnként, sokan pedig rendszeresen különféle „nyugtatókat” szednek. Ezt egyes orvosok elítélik és kárhoztatják, má­sok megadással írják fel betegeik igényeit, gyógysze­rt A gyógyszerkutatás és gyógyszergyártás az elmúlt évtizedekben hatalmasat fejlő­dött; kevesen ismerik részlete­iben, milyen hihetetlenül ma­gas követelményeknek kell megfelelnie egy új gyógyszer­nek ahhoz, hogy forgalomba kerülhessen — miközben még mindig „divatosak" azok is, amelyeket efféle ellenőrzés­nek soha nem vetettek alá (vagy csak sokkal lazábbnak, évtizedekkel ezelőtt). Magyar- országon az igazán korszerű gyógyszerek importját sok té­nyező akadályozta a legutóbbi 2-3 évig: ezért többnyire 20-30 éves, jó esetben kor­szerűtlen, de sokszor kife­jezetten elavult és mai szem­mel aggályos gyógyszerek tet­ték ki a hazai választék tekin­télyes részét. Még ma is írnak fel barbituráttartalmú nyugtató­kat és altatókat (Sevenaletta, Doriotyn, Tardyl stb.), holott ezek hozzászokás-veszélye­sek és túladagolás (öngyilkos­sági kísérlet!) esetén halálos veszedelmet hordoznak. Ma is igen népszerű a közel negy- venéves(!) Andaxin, pedig megszokást okoz, alkoholha­tást utánzó hatása pedig rend­kívül kockázatos (bár bizonyá­ra épp ezért közkedvelt). Talál­kozunk a hírhedt Contergan kémiai rokonának, a Noxyron- nak néhol egészen kiterjedt használatával is: ez a szer is elavult és ártalmas: gyors hoz­zászokásra vezet. Itthon leg­nagyobb mennyiségben a késő ötvenes években erőállí­tott első szorongásoldókat: a Seduxent, Rudotelt, Eunoctint stb. használják. Ezek ma is jó gyógyszerek, bár sok esetben nem a legjobbak: hatástarta- muk igen hosszú (ez Eunoctin pl. 60-70 óra alatt ürül csak ki a szervezetből!), a szorongás oldása mellett álmosítanak, el­lazítják az izomzatot, néha gyengíthetik a légzést (ami éj­szakai problémákat okozhat főleg idősebb, túlsúlyos em­bereknél), nappali bágyadtsá- got okoznak. Magyar viszo­nyok között fő veszélyük az, hogy nagy mértékben felerő­sítik az alkohol hatásait. Hiába tiltja az orvos, bizony sokan rá­isznak („csak egy keveset”), azután rosszullétükért, bale­seteikért, néha életveszélyes állapotukért a gyógyszert hi­báztatják. Ezek a szerek igazi hozzászokást csak kivétele­sen okoznak (akkor is szinte mindig csak alkohollal együtt!); a látszólagos hozzászokás on­nan ered, hogy abbahagyni nehéz őket, mert visszatér az eredeti szorongás. Ma már vannak itthon kapható, való­ban korszerű szorongásoldók: 6-8 órás hatástartammal, ve­szélyes mellékhatások nélkül, sokszor még kedvező hangu­latjavító hatásokkal is kiegé­szülve: a Xanax pl. csak egyik ezek közül. Miközben ma már sorra kerülnek Magyarország­ra a valóban jó, megbízható, hatékony „nyugtatok”, fontos tudni, hogy a szorongás és az alvászavar, tehát az „ideges­ség” gyakran más testi vagy éppen pszichiátriai betegség tünete! Ilyenkor magát az alap­betegséget (a pszichiátriai za­varok közül például a dep­ressziót, a pánikbetegséget, a kényszeres szorongást) kell gyógyítani egészen más gyógyszerekkel, és akkor a szorongás magától elmarad. Az oldalt összeállította: Szőke Judit, aki köszönetét mond dr. Bánki M. Csabának szakértői segítségéért. jgyvország 1992. augusztus 10., hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents