Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-07 / 159. szám

1992. július 7., kedd EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 11 Hurrá, utazunk... Hasznos jó tanácsok állatbarátoknak Nyíregyháza (KM) — Még meg sem jelent a Kutyák, Macskák és Társaik neveze­tű információs szolgálat megalakulását beharangozó írás, amikor megkaptuk az első levelüket — ebben a nyári szabadság idejére szolgálnak hasznos infor­mációkkal az állatbarátok­nak. A legfontosabb kérdés nyaralás előtt: -E 0 Vigyük-e a macskát ma­gunkkal? A válasz: lehetőleg ne. Ugyanis nem szeret utazni. Legjobb tehát, ha otthonma­rad, barátra, rokonra bízzuk. Kérjük meg: naponta legalább egyszer etesse meg, s egy ki­csit foglalkozzon is vele. Aján­latos ilyenkor konzerv macska­tápot beszerezni (sajnos, elég drága), akkor az alkalmi gon­dozónak is kevesebb a dolga. Utazás előtt készítsünk elő a szokásosnál nagyobb itató­edényt, s két macskatoalettet is, biztos, ami biztos. Beadhat­juk a cicát panzióba vagy át­költöztethetjük a gondozóhoz is — egyik megoldást sem igen díjazza —, de akkor vi­gyük vele a játékait, kosarát, az idegen környezetben leg­alább emlékezteti valami ott­honára. Végső esetben magunkkal is vihetjük, de ehhez zárható szállítókosárra, ládára is szük­ség van, külföldre pedig vigyük az oltási könyvét, illetve pe­csétes útiokmányokat a körzeti állatorvostól. Autóban sose engedjük szabadon a macs­kát, zavarhatja a vezetőt, más­felől meg is sérülhet egy hirte­len fékezésnél. Alig akad kutya, amelyik ne díjazna egy kis autóskirándu­lást. Éppen ezért az a legjobb, ha a nyaralásra magunkkal visszük — ő ugyanis a legjob­ban gazdája mellett érzi ma­gát. Célszerű azonban már kicsi korától úgy szoktatni, hogy a hátsó ülésen a helye, s csak a járda felőli oldalon szállhat ki. Az ablakot csak annyira nyissuk le, hogy ne ugorhasson ki rajta. Repülőn a kis testű kutyusok az utastér­ben is utazhatnak, a nagyob­bak viszont a csomagtérben, speciális szállítóládában, de csak korlátozott számban. Vonatra kiskutyával csak úgy szálljunk fel, ha zárható sza­tyorba, kosárba tesszük. A na­gyobbaknak jegyet kell váltani, s kötelező a póráz és a száj­kosár. Mielőtt külföldre utazunk, érdeklődjünk az illetékes kö­vetségeken, milyen okmányo­kat kell beszerezni az érvé­nyes oltási igazolásokon kívül. Nyaraláskor inkább készéte­leket vigyünk a kutyával, kon- zerveket, száraz tápot. Ha utóbbit korábban nem nagyon evett, legalább egy héttel az utazás előtt szoktassuk hozzá. S még valami: ha szállodába megyünk, érdeklődjünk, le- het-e oda kutyát bevinni. Ked­venc játékait, a szájkosarat és a pórázt otthon ne felejtsük! AFRIKAI PITON. A különleges hüllőket bemu­tató alma-atai kiállítást a sós­tói vadaspark­ban tekinthetik meg a látogatók Balázs Attila FELVÉTELE ICártyaiskola V. A tarokk Jánoska Antal Sorozatunk méltó befe­jezéseként egy tarokkjátékot il­lene megismertetnünk a ked­ves Olvasóval, de terjedelmi okok miatt kísérletet sem te­hetünk erre. A tarokk — Jó­kaitól kölcsönözve a kifejezést — „magasabb művészet”. Olyan intellektuális játék, mely gyors gondolkodást, kombiná­cióskészséget igényel. Nem véletlenül vált a polgári-értel­miségi körök népszerű idő­töltésévé a múlt század har­mincas éveitől. Az ismert játé­kosok között találkozhatunk Kossuth Lajos, Mikszáth Kál­mán, Jókai Mór és Tisza Kál­mán nevével is. Dr. Kovács Endre nyugalmazott árvaházi ülnök több könyvében foglal­kozik a játékkal, legutóbb Tarokk-kódex című munkájá­ban tárgyalta annak szabá­lyait. A mesterfokú tudást csak a kártyaasztalnál eltöltött esték tapasztalatai adhatják. Sza­bályismertetés helyett is­merkedjünk meg a kártya és a játék történetével. A tarokk-kártya máig nem tisztázott körülmények között jelent meg Európában a 14. század második felében. Erről korabeli tiltások tudósítanak. Észak-ltália után megismerték a játékot és eszközét Európa más országaiban is. A 18. század első felében német- alföldi kártyafestő mesterek alapvetően megváltoztatták a hagyományos, eredetileg olasz sorozatjelű kártyatípust. A tarokklapok motívumait ál­latképekkel, majd város- és tájképekkel váltották fel. Ausztriában (talán Bécsben) jelentek meg 1800 körül a Kö- zép-Európában ma is használt kártyatípus elődei. Ezek ta­rokklapjain a korabeli soknem­zetiségű birodalom népeinek életéből merített képeket lá­tunk. Jellegzetes motívum a ll­es lapon ábrázolt sas karddal, jogarral és koronával. Nyugat-Európában (Belgi­um, Franciaország) ma is 78 lapos kártyával játszanak. Ausztriában és Csehszlováki­ában 54 lapból áll egy játszma, Magyarországon pedig 42 kártyát használnak. Nem maradtak feljegy­zések arról, miként „veszítettünk el” 36 kártyalapot. Talán a játék jellege, vagy kényelmi okok vezették a korabeli játékoso­kat. Századunk hat­vanas éveiben úgy tűnhetett, hogy a tarokk-kártya kul­túrtörténeti emlé­keink múzeumi polcaira kerül, ám az értelmiségi ifjú­ság újra felfedezte a játék szépségeit, és a tarokk ismét elfoglalta helyét a kártyajátékok szí­nes palettáján. Kártyaiskolánk ezzel a résszel befejeződött. Január óta folyamatosan jelen­tek meg a leírások mellett különböző kártyalapok fotói is. Akkor azt kértük olvasóinktól, gyűjtsék össze mind a tízet, majd küldjék be címünkre, mert értékes kártyapaklikat sorsolunk ki a játék végén. Itt a vége, most már csak a beküldés határideje hiányzik. Az pedig: 1992. augusztus 15-e. A borítékra igák rá: Kártyaiskola. A cím: Kelet- Magyarország szerkesztősé­ge, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3-5. A szerencsés nyer­tesek névsorát a szeptemberi Hobbi oldalban adjuk közre. Gazdikereső Ebben a hónapban csak kiscicákat tudunk felaján­lani ajándékba. Kétéves vörös perzsa szukát ajándékoznának, de csak olyan családnak, amelyik igazán szereti az állatokat. Cím a szerkesz­tőségben. Továbbra is várjuk azok­nak a jelentkezését levél­ben vagy telefonon, akik „félrelépett” kedvenceik kicsinyeit baráti, ismeret­ségi körükben már nem tudják elhelyezni. Külö­nösen megnövekedett ugyanis az utóbbi időkben az érdeklődés a keverék kutyusok iránt (nem cso­da, hisz valamennyien egyedi példányok), úgy látszik, múlófélben az a régi, rossz szemlélet, hogy csak a fajkutya az igazi eb. Szeretlek! Szekeres Tibor felvétele Őrző-védő szakosztály alakult Az Ebtenyésztők Egyesületének terveiről Nyíregyháza (KM — Dan- kó) — A Magyar Ebtenyész­tők Országos Egyesülete körül komoly viták dúltak az elmúlt években. Végül is — a dolgok tisztázása után -*-■ egyetlen nemzetközileg elfo­gadott szervezet, a MEOE maradt nyeregben. A 300 ta­got számláló megyei egye­sület titkárával, Szabó Sán­dorral beszélgettünk az el­következő időszak feladatai­ról. — Februárban megújult a vezetőség, mely célul tűzte ki a szakosodást. Már egy éve működik az őrző-védő szak­osztály. Újra szervezkednek a kotorékosok is. Ez azért fon­tos, mert nemzetközi szintű kotorékpályával rendelkezik az egyesületünk, aminek pillanat­nyilag nincs gazdája. Gondol­kodunk egy spanielszakosz- tály létrehozásán, de mozgo­lódnak az agarasok is, sajnos ők pályagondokkal küszköd­nek. * Ez a megosztottság jó a tulajdonosoknak, de nem terheli-e le nagyon anya­gilag az egyesületet? — A tervezett szakosztályok működtetéséhez rendelkezé­sünkre áll a megfelelő agyagi Tárca jt « em vagyok egy i cipőpucoló típus. # \ f Általában kivárom, i V hogy az utca pora szürkére érlelje lábbelimet. Persze, erre itt, a Nyírség homokkal borított vidékén nem kell sokáig vámom. De azért két-három napig mindig kihú­zom. És most — tessék —, beleléptem. Azt hiszem, nem kell mondanom, mibe. Oda a régi munkamorál, közbeik­tathatok egy soron kívüli tisztítást. Ráadásul a cipőm talpa erősen barázdált, ami az illatosnak nem éppen mond­ható „anyag” eltávolítását igencsak megnehezíti. Ter­mészetesen ez is a kutyák mi­att van — állapítom meg mor­cosán, miközben a rabul ejtett lelet felületes elemzését vég­zem. háttér. Év elejétől Nyíregyhá­zán a KEMÉV-székházban (Vörösmarty tér 7. szám alatt) külön irodát tartunk fenn, ahol kedden, szerdán és csütörtö­kön-délután kettőtől hatig vár­juk a kutyásokat. Itt minden al­kalommal az ügyeletes sza­kemberek adnak tanácsot a felvetett problémákra, gondok­ra. Azt hiszem, a kutyatartók­nak is van mit tanulni. — Szeretnénk mindenkit rá­venni a kulturált kutyatartásra. Tudomásul kell venni, nem minden ember szereti az álla- to-kat, s egy-egy nagy testű jó­szág félelmet kelt, ha azon nincs póráz vagy szájkosár. Fontos, hogy az állat egészsé­ges, sportos és jól nevelt le­gyen. Akkor biztos kivívjuk azok szimpátiáját is, akik még húzódoznak és félnek a ku­tyától. *■ Mindenfajta eb tulaj­donosa felvételt nyer az egyesületbe? — Várunk mindenkit, akár van származási lapja a ku­tyájának, akár nincs. Az sem baj, ha keresztezett és nem fa­jtatiszta az állat. Az érdeklődők számára a Kótaji úti pályánkon vasárnaponként pedig fe­A járókelők hasonló kelle­metlenségektől való megóvá­sa érdekében talán egy új táb­lát lehetne a város több pont­ján — parkokban, tereken, fü­ves részeken — elhelyezni, a veszélyforrást nem megnevez­ve, a nyelvi ízlésnek megfele­lően például így: „Vigyázz, ak­názott terület!" így mindenki kellő óvatos­sággal lépkedne, és a kü­lönböző színekben pompázó „aknákat” elkerülnék. Vagy követhetnénk a ...-val kap­csolatban (jaj, majdnem leír­tam) is a Nyugatot, ahol gyelmező és őrző-védő kikép­zést tartunk. A szakmai munka színvonalának emelése érdekében a BM Dunakeszi Kutyavezető Képző Iskolától előadókat hívtunk meg. Ezt a kapcsolatot tovább szeretnénk ápolni, s ha a szakosztályaink igénylik, megkapnak tőlük min­den szakmai segítséget. Ismereteim szerint gaz­dag programot szervezett az egyesület az elkövet­kező időszakra is. — A munka mellett látvá­nyosak azok a rendezvények, ahol számot adhatnak a te­nyésztők az eredményeikről. Terveink között szerepel — az elmúlt év gyakorlatához ha­sonlóan — a Nyírségi Ősz keretében egy tájjellegű kutya­kiállítás rendezése. Itt adnánk át a Nyírség Szépe és Bajnoka címet. 1993-ban Budapesten országos (CAC) seregszemle lesz, majd még ebben az év­ben Európa-kiállítás. 1996-ban pedig Bécs-Budapest rende­zésben a nagy Világkiállításra kerül sor. Emellett sok bemu­tatón szerepelnek tagjaink, például közösen a megyei BM kutyás csoportjával, hogy nép­szerűsítsük ezeket a kedves, jó barátainkat. a gazdik kis lapátkával és papírzacskóval járnak sétál­tatni. Amíg a legcélravezetőbb megoldást el nem fogadják fel­sőbb szinteken (kíváncsi len­nék, hogy neveznék a témával kapcsolatos napirendi pon­tot a parla­mentben), ad­dig csakis ösz- tö ne i nkr e, látásunkra és jó szaglásunkra hagyatkozha­tunk. S ha mégis megtörtént a baj, bizakodhatunk, hogy a kö­vetkező héten miénk lesz vala­melyik szerencsejáték horribi­lis főnyereménye. Nekem pedig ideje elindul­nom kedvesen csaholó, fark­csóváló „aknavetőmmel” a szokásos esti sétára... Baüigh Frigyes Beleléptem Az oldalt összeállította: Cservenyák Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents