Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-07 / 159. szám
1992. július 7., kedd Kelet-Magyarország 3 Szerepkör nélkül? Édesek és mostohák Fehérgyarmat, Penyige, Mánd, Kömörő (KM — Balogh József) Volt egyszer egy tanács- törvény, amelyet többször is módosítottak, s mire felváltotta az önkormányzati törvény, akkorára olyan közigazgatási rendszer alakult ki Magyarországon, amely egyik pillanatról a másikra összeomlott, illetve megváltozott. Elemi erővel tört fel a települések lakóiban az önállósodási vágy. Ekkor derült ki igazán, hogy azok az „önkéntes” egyesülések, társulások, amelyek az elmúlt években kialakultak, nem is voltak annyira önkéntesek. A közös tanácsok, a társközségi, székhelyközségi rendszer, a városkörnyéki települések, az elöljáróságok szinte egyszerre szűntek meg, amikor arra lehetőség nyílt, pedig — és ez most minden bizonnyal kiderül — nem biztos, hogy célszerű eldobni a babaruhát, felszámolni a kapcsolatokat. Egymásra utalva Dr. Nemes István, Fehér- gyarmat polgármestere épp az alpolgármesterrel tárgyal, amikor megzavarjuk. Szívesen vállalkozik a válaszra, és még csak kutatni sem kell emlékezetében, milyen ügyek, témák kötik szorosra a kapcsolatokat a korábban a városhoz tartozó községekkel. — Mi most is felvállaltuk a városkörzeti szerepkört, hiszen a környékünkön lévő 48 kis lélekszámú falu akkor is egymásra utalt, ha önálló lett, sőt még nagyobb szükség van egymás segítésére, hiszen, ahol új a polgármester, a jegyző, az önkormányzatnál dolgozó csapat, ott hiányzik a tapasztalat is. De hogy konkrétabb legyek, elmondom, milyen kapcsolatokra gondolok. Vissza nem térő Másfél hónapja voltak itt Gyarmaton a Belügyminisztériumtól, s elmondták, hogyan kell pályázni a címzett támogatásokat, s milyen hibák fordultak elő az eddig beérkezett pályázatokban. Meghívtunk minden települést, sajnos csak huszonhármán jöttek el, nem hiszem, hogy a többiek ne tudtak volna hasznos következtetéseket levonni az itt hallottakból. Azt már a tények között említi a város polgármestere, hogy negyvenkilencen, tehát a környék minden települése együtt vállalta a kórház működtetését, a fejkvóta alapján adnak pénzt, így sikerült például 1991 -ben 17 millió értékű műszert venni, most pedig a rekonstrukció költségeit viselik közösen, s pályázatot nyújtottak be ismét újabb műszerek vásárlására. A mentőrepülőgéphez is hozzájárultak valamennyien. — Megpróbálunk a világ- kiállításhoz is csatlakozni — mondja Nemes István. Egy idegenforgalmi projektet készítünk és az idén egy térségi idegenforgalmi kiadványt jelentetünk meg. Szorosabb kapcsolatot Penyigével sikerült kiépíteni, különösen a gáz miatt, közvetlenül tőlünk rácsatlakozhatnak a vezetékre. Penyige, Kömörő és Mánd közösen pályázhatnának a víztoronyra és Penyige a szennyvízpályázatát is készíti. Sajnáljuk, hogy Kömörő és Mánd nem használta ki ezeket a lehetőségeket, pedig soha vissza nem térő alkalom volt. Szabó Ferenc Mánd társadalmi megbízatású polgár- mestere mondja: pályáztak volna ők, de nem bírja el a falu lakossága. Idős emberek, munka sincs a környéken, miből fizetnénk évekig az adósságot? Az elöregedésre csak egy adat: Mándon az első három osztályban 7 gyermek jár. A 628 lelkes Kön\örő is közös tanácsban volt Penyigével, ezért emlegeti fel Juhász Ferencné polgármester is, hogy korábban nem sok mindent kaptak, s ha egyszer önálló lett az önkormányzat, akkor legyen mindenben önálló. Információ és pénz Kőrössy Miklósáé Penyige polgármestere mondja: ma is közös az iskola, az egészségügy, az óvoda csak Mánddal, s körjegyzőségben is velük vagyunk. Ezek a kapcsolatok megmaradtak és természetesen a segítségadási szándék is. Ma az információ is pénz. Ebben kapunk közösen sok segítséget a várostól. Felajánlotta Fehérgyarmat a gázhoz, a szennyvízhálózathoz is a segítséget, együtt készülhetett volna tanulmányterv, de Mánd kivált a szennyvízprogramból. A testület döntött így. Kőrössyné még azt is elmondta: térségben kellene gondolkodni a környék falvainak ezután is, hiszen koordináló szerepre most is szükség van. És nem igaz, hogy az önállóságukat visszanyert települések felnőttek már oda, hogy egyedül is életképesek legyenek. LÓSIRATÓ Ember adhat embernek A megyei kórház vérellátó osztályán noha kevés pénzből gazdálkodhatnak, 1992-ben a társadalombiztosítástól kapott segítséggel mégis jelentős fejlesztéseket sikerült megvalósítani. A megszokott üvegpalackokat az idén speciális műanyag zsákokra cserélték. Az új eszköz bevezetésével jobb minőségi vérkészítmények nyerhetők. A zsákos vérfeldolgozás szükségessé tette egy új centrifuga beszerzését is. A hárommillió forint értékű berendezések különféle vér- készítmények előállítására programozható. Harmadik újdonság a kompjuterrel összekapcsolt automata mikroSZEKERES TIBOR FELVÉTELEI módszeres vércsoportmeghatározó készülék. A betegek és a donorok adatait ugyancsak számítógépen tárolják, és szeptembertől a vérkészítmények nyilvántartása is gépre kerül. Simonies Borbála B andi ló, mikor 27 éves elmúlt (ennyinek mondta apám, s nekem mi okom lenne benne kételkedni) mind egyre csak betegeskedett. Étvágytálan- sága éhezésbe fordult, fogai tövig koptak, kihullottak. Pedig milyen vígan ropogtatta a szénát azelőtt! Hosszú élete során hány patkót elkoptatott! S mivé lett? Hasa felpuffadt, izmai megereszkedtek. Ott fetrengett szegény görcsökben az istálló előtt és csak meresztgette ránk esdeklő szemeit. Kényszervágást javasolt az orvos, az elaggott jószágot menthetetlennek nyilvánítva. Nincs mit tenni — sopánkodott —, nem tudja rendesen megrágni az abrakot. Hiába, nem múlt el nyomtalanul az a majd 30 esztendő! így is matuzsálemi kort ért meg — tette hozzá vigasztalólag. Mi, gyerekek nyeldekeltük könnyeinket, sehogy se fért a fejünkbe, hogy nem húz haza több lucernát Bandi ló. Azt sóm értettük egészen, miféle betegség az a ,,matuzsálem”. Csak a tehetetlenség fájdalmát éreztük elviselhetetlennek meg a lótekintetből áradó jajgatást. Olyan régen szolgált bennünket, hogy ha kellett, egyedül is hazatalált. Hányszor kergetőzött pajkos gyerekkel, kutyával! Jámbor és engedelmes állat volt. Ránkbízta magát: szelíd beletörődéssel tette a dolgát, tűrte, hogy a szekér oldaláról a hátára kapaszkodjunk és „ vágtázzunk” vele. Kölykök voltunk, vigyázott ránk. Még apánk is megcsendesedett. Legyen — mondta megadóan, de csak az orvosnak, minket elzavart dóig un kr- a. Egy nap — iskolában voltunk akkor — elvezették. Soha többé nem láttuk. Virsli lett-e vagy lókolbász, nem tudni. Bandi ló óta üres az istálló. Istrángja ma is ott csüng elhagyatva egy falba vert reszelőn. Nézőjpon^ VEREBEK DICSÉRETE Szepesi Attila M megszokás mindent elhomályosít. Az m ■ ember fásultan szé- deleg az elunt díszletek között. A tekintetében minden mintha éppen alkonyulna: a házfalak és arcok, a fák és az untig ismert utcák, a terek és a tornyok. Pesz- szimista ismerőseimnek azt szoktam tanácsolni: próbáljanak úgy élni, mintha épp most csöppentek volna ide valahonnan, ebbe az egzotikus világba, Budapestre, Közép-Európába. Nem kell hozzá semmi, csak a képzelet játékára való némi képesség. Egy kis gyermeki kandiság, ami mindnyájunkra ráfér, s ami tán még senkiből sem veszett ki egészen. Ha tud róla, ha nem. Példaképpen az argentin mérnök esetét szoktam elmesélni. Ez a jámbor férfiú építész volt, részben magyar származású, így aztán a nyelvünkön is gagyogott valamicskét. Eljött, életében először Budapestre, valami szakmai összejövetelre. Ám városunk építészetére nemigen jutott ideje. Elkerülte a nagyképu műszaki szeánszokat. Csavargóit Pesten és Budán. Ámuló szemmel rótta az utcákat, és mindent megcsodált, de főképp — a pesti verebeket. Csodálatos madarak, mondta, sosem látott még ennyi kecses elevenséget, ennyi talpraesett, bohó játékosságot. Ha másért nem, már ezekért az egzotikus csodamadarakért érdemes volt átrepülnie az Atlanti-óceánt. Odaát, az óriási víz túlpartján látott már kondorkeselyűt és óriás nandut, skarlát Íbiszt és ezernyi ezer papagájt, de az mind semmi. A veréb az igazi. Ezek a porlepetten is tarka, elkosz- lottan is életrevaló madarak Budapest jelképévé váltak számára. Róluk beszélt, értük lelkendezett úton-útfé- len. Nem hiszem, hogy a bölcsesség etalonjai épp a mérnökök volnának. De ez az argentin építész tudott valamit, amit érdemes megjegyezni. Férfikorára is megmaradt benne a gyermeki kíváncsiság. Nem béklyózta semmi protokoll, semmi megszokás. Tudott látni, és kimondta, amit érzett. Es én makacsul belekapaszkodom ebbe a kis történetbe, ha szomorú szemű, fásult arcú embereket látok, és azt mondogatom: komor tekintetű, pesszimista felebarátaim, legyünk mindnyájan verebek. Legyünk egzotikus csodamadarak, akik itt élünk a Duna-Tisza partján. Ne higgyük azt, hogy minden csoda másutt történik. Ne higgyük azt, hogy itt csak romlás van, csak keserűség van. Legyünk azok, akik vagyunk. Ha kissé kopottasak is, ha kissé unottak is. Máshonnan nézve ez a csoda, ez a különös. Keressük meg magunkban azt a nézőpontot, azt a látószöget, ahonnan ez a számunkra ismerős és kissé elszürkült világ is izgalmas és eleven. Jeles Adtaíné tanárnő irányításával nyáron nem pihennek a csengeri dalosok. Különböző felekezetek egyházi rendezvényein is rendszeresen szerepelnek. MOLNÁR KÁROLY FELVÉTELE Kommentár Hűtött pénz Máthé Csaba ekordidő alatt ké- szült el, modern ■ ■ technológiai sort építettek be, a környékbelieknek munkát adnak, megvalósíthatják a beruházással korábbi tervüket, mely szerint a környéken megtermelt zöldség-gyümölcsöt helyben dolgozzák fel, ne bérmunkában valamelyik megyén kívüli céggel. Ezek a jelzők a megyeszékhelyhez közeli nemrég átadott hűtőházra illenek. A beruházás befejeződött, az ünnepélyes átadás is megtörtént, jöhetnek a dolgos hétköznapok. Ez mind rendben is van, ha lenne a beinduláshoz megfelelő forgóeszköz, vagyis egy akkora készpénzállomány, amellyel mindenfajta zökkenő nélkül lehetne lebonyolítani a felvásárlásokat. Enélkűl a kistermelő azt mondhatja, hiteibe ő már senkinek nem ad árut, átvételkor fizessen a cég. Ha nincs miből akkor áru nélkül marad. Mintha erről a momentumról elfeledkezett volna a legfőbb tulajdonos. Azzal, hogy felépült a hűtőház, a termelés egyik eleme valósult meg. A másikat, a működéshez szükséges pénzt még hozzá kell társítani. Egy bútorgyár és egy hű- tőhaz között nehéz azonosságot találni, viszont a mátészalkai 3S Euromobili esetéből lehet tanulni. Óriási pénzeket fektettek bele, csodás gépsorokat telepítettek az üzemcsarnokba, a keresletben sem volt hiány. Sajnos, amikor a több száz milliós beruházáshoz még legalább 100 millió forgótőkét kellett volna előteremteni, hogy a termelés folyamatos legyen, akkor a tulajdonosok megmakacsolták magukat és nemet mondtak. Hiteleket kényszerült felvenni a cég, a kamatok pedig csak a veszteséget termelték. A bútorgyár ugyan teljes kapacitással termel, de a felgyülemlett tartozást nehezen fogja kinyögni és a felszámolás elkerüléséhez a hitelezők beleegyezése is szükséges. HÁTTÉR
