Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
Tmm kérdések Józanul a kábulatról Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Ha nyár, akkor idegenforgalom. Annak minden örömével és bosszúságával. Ilyenkor országok mozdulnak meg, sokan ezért is nevezik az idegenforgalmat újkori nép- vándorlásnak. Kellemes dolog új emberekkel és helyzetekkel találkozni, hiszen nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van a felfrissülésre. A könnyű ismeretség köny- nyen kellemetlen (olykor tragikus) helyzetbe is sodorhatja az embert. Ezért talán nem felesleges, ha egy olyan problémáról beszélünk, amelyik elsősorban az idegenforgalomnak köszönhetően került a figyelem középpontjába. Tóth Ibolya, az ÁNTSZ Megyei Tisztifőorvosi Hivatalának a munkatársa a közelmúltban a Népjóléti Minisztérium szervezésében megrendezett tanácskozáson vett részt, amelyen arról volt szó, milyen lépések szükségesek ahhoz, nogy Magyarországon ne kerüljön sor a kábítószerek tömeges elterjedésére és fogyasztására. • Miért éppen most rendezték ezt a tanácskozást? — Dr. Juan Callejas, drogprevencióval foglalkozó amerikai szakember fogalmazta meg ezt a legpontosabban. Arról beszélt, hogy Magyar- ország sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint az USA vagy a fejlett országok voltak évekkel ezelőtt, mert ott akkor kellett a kábítószerfogyasztással, és mindazzal a problémakörrel szembenézni, amikor már kiterjedt volt a különféle drogok fogyasztása. Ezzel szemben Magyarország jelenleg elsősorban a megelőzésre, a prevencióra koncentrálhat. Olcsóbb, hatékonyabb és eredményesebb is, mint amikor már a kialakult szokásokat kell megváltoztatni. • Kik vettek részt a tanácskozáson? — A Népjóléti Minisztérium szakemberei, a Kábítószer Tárcaközi, Bizottság titkára, pedagógusok, rendőrök, jogászok, szociális munkások, pszichológusok, pszichiáterek. Ott volt a Magyarországon működő hat drogambulancia vezetője is, és természetesen a tisztiorvosi hálózat megyei munkatársai. • Mi a helyzet a magyarországi kábítószerfogyasztással? Egyáltalán: vannak megbízható adataink arról, hány embert érint ez egészen közelről? — Hazánkban a Magyar Narkológiai Társaság adatai szerint 27—30 ezerre tehető a kábítószert élvezők száma. Egyes szakemberek ennek a kétszeresét sem tartják kizártnak. A leginkább érintett korosztály a 12—17 éves. Az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott a pubertáskor személyiségérési harmóniája. A serdülés folyamata időben elhúzódó lett, és krízisszerűvé vált. Ezt a depresszió, az agresszivitás, a pozitív példaképek hiánya, vagy az azonosulási képtelenség jellemzi. Mindezeken felül a legnagyobb probléma a sokszor áthidalhatatlannak látszó ellentmondás és távolság a serdülő és a felnőtt korosztály között, az élet értelmét, célját, értékrendjét illetően. Az értékelések szerint ez a negatív világjelenség a serdülők harmonikus személyiségfejlődéséhez szükséges négy alapvető feltétel válságából adódik: család, iskola, hit, egészség. Ezek a tényezők vezetnek a fiatalok alkohol-, kábítószer-, és gyógyszerfogyasztásához, és serkentik a bűnözést, az öngyilkosságot is. • A különféle szerek használatának válfajai közül mindig és mindenütt a legális, az úgynevezett élvezeti szerek használata volt a leggyakoribb. Ilyen az alkohol, a koffein, vagy a nikotin; e kémiai anyagok a szervezet és az agy működését is befolyásolva kellemes érzéseket váltanak ki a fogyasztókban, így sokmillió hazánkfiában is. Szintén legális szer az összes nyugtató és altató, melyeket riasztó méretekben használ felnőtt lakosságunk: az altató egy típusát beszedve például évente harminckét tonnányi hatóanyagot nyelünk el! Mi erről a véleménye? — Legtöbbünknek mégis az az érzése, mintha bőven eleget tudna a különféle szerekről. A fejünket sohasem az alkohol és a dohányzás okozta tömeges többlethalálozás számadatai hallatán veszítjük el. Ezek mellett szótlanul megy el sok ember, noha évente egy-egy kisebb város lélekszáma hal ki a legális szerek fogyasztása és a függőségek miatt. Drogfogyasztás alatt csupán az illegális szerek illegális használatát szokás érteni, megfeledkezvén a normális szerfogyasztók légióiról. 1 • Gyakran elhangzik a kérdés, hogyan lehet felismerni a kábítószerfogyasztást? — Nagyon egyszerűen, de csak akkor, ha tudjuk, hogy mit keressünk. És ami még lényegesebb: ha képesek va'l gyünk arra, hogy elég jóban legyünk az illetővel, hogy kérdéseket tehessünk fel neki, és azokra válaszokat is kapjunk. Az aggodalmat a serdülő szokásainak, életmódjának megváltozása keltheti fel a leginkább; .csupa olyasmi tehát, ami serdülőkorban drogfogyasztás nélkül is megesik. Vannak biztos jelek is. Ilyen jel, ha különféle szerek, porok, tabletták, ampullák tűnnek fel a gyermek környezetében, ha drogok előállítására vagy használatára szolgáló segédeszközök bukkannak fel. • Mit mondhatunk a megyei helyzetről? —- Pontos számadatok nincsenek, de a becsléssel is nagyon óvatosan kell bánni, hiszen megyénkben nem működik drogambulancia, ezért hiányzik az adatbázis is. Természetesen itt is felbukkannak kábítószerfogyasztók, de nagyon gyakran véletlenül szereznek tudomást róluk, A kórházi ápolás során derül ki, vagy a rendőrség deríti fel, a pedagógusok falainak néhány kábítószerező gyereket. Több intézményben tájékozódtam, amikor-erre a beszélgetésre készültem, de azt tapasztaltam, kiögy nagy az információ- hiány- in‘ 0 Tudom, hogy naiv a kérdés: kinek az ügye a kábítószerfogyasztás elleni küzdelem? — Mindenkié. A családé, az iskoláé, a társadalomé. Fontos feladatok hárulnak az egészségügyre, az önkormányzatokra, a különböző országos szintű intézményekre, a kormányra. • Ha jól értem, a kábítószerellenes program elsősorban a megelőzésre, a felvilágosításra helyezi a hangsúlyt. Van erre pénz? — A megelőzési programra központilag kell forrást biztosítani. Első lépésként propagandaanyagokat kapnak a megyék. Meg kell nyerni a tömegtájékoztatást az ügy számára, hiszen lehetőleg minden emberhez el kell jutni. A felvilágosítást az eddigieknél is hatékonyabban be kell építeni az iskolai tantervekbe. A közeljövőben várható a megyei megelőzési munka- csoport megalakulása, amelyek az lesz a feladata, hogy B<iltew?pezze a jelenlegi helyzetet,,mert információk nélkül a további tervezés lehetetlen. Kiemelten kell foglalkozni a határmenti településekkel, mert Magyarország tranzitútvonallá vált. Különös figyelmet érdemelnek a nagyobb városok, az oktatási intézmények, a nevelőotthonok. A TARTALOMBÓL: • Apuka, férj, szerető • Kortárs osztrákok • Hányszor támadt tenfiad... nyírbátori allot ófiáz és képzőművész stú- (Jt dió bosszú éveken át a grafika és afesté- y-\^ szét műfajában nyújtott ismereteket. Az évenként megrendezett nyári aCkotóteCepeken segítette az alkotói fejtődés, feCtöitődés folyamatát. 1983-tólfoglalkozik.a tűzzománetecbnikával. A műfaj ipari hátteret igénylő, művészettörténeti ismereteket feltételező, rajzolói-festői komplex művészi tevékenység. TL műfajban eddig elért egyéni és közösségi munka színvonalának, elismerése az, hogy a Magyar Művelődési Intézettel a Stúdió az amatőr zománcművészet országos központja. A z otthon nyaralás szépsége Már benne vagyunk a nyári szabadságolásban. Érezni lehet ezt a munkahelyeken (elkezdődött a nagy általános helyettesítés), az utcán mintha kevesebb volna a pirosnál a kocsisor és csendesek az iskolák, hazamentek a diákok. Mondja ismerősöm: praktikus okok miatt most úgy döntöttek, hogy itthon maradnak, itthon pihennek, ^iyytrivég úgy sem csináltak'. Mondja méq, hogy érzése szerint sok előnye van 'erjrjgk: a pjegszokott környez C-l,a fáfrlúl f&ö/tefte- t'eiek és á Többi és a többi. Hát persze! Az ember úgy ’igyekszik ■ megmagyarázni önmagának a- körülményeket, hogy hihető legyen. Most mondaná azt, hogy méregdrága az élet, 5—6 ezer csak benzinre kell, míg elér az üdülőig, ahol a félpanzió is súlyos ezresekbe kerül, s akkor még legalább annyit tenni keli a pénztárcába a „kiegészítőkre”. Ez most így kicsit problémás, meg különben is: érik a meggy a fán, szedni kell naponta, leadni az átvevőnél, amíg veszik. Aztán ilyen szárazságban locsolni is többször kell, a garázs meg úszik, a lakásban is rendet kellene tenni. Mindez így igaz. Ráadásul ember manapság százszorosán meggondolja, minek vágjon neki, még az üdülés tekintetében is. Nosztalgiázhatnánk persze, hogy miként volt ez néhány éve, amikor az ember után hajigátták a beutalót a szak- szervezetnél:. Volt,, akinek: Imég a saját'hozzájárulást is ’ odaadták segélyként, csakhogy menjen el, az utazáshoz meg ott volt az évi egyszeri féláru. Persze ez sem igaz így, hiszen, ha nem is beszéltünk róla, mindenki tudta, hogy a jobb helyekre törzsvendégek voltak, egyesek minta holt lelkek, visszajártak ugyanoda, hogy kilegyen a kartyaparti, s hogy a hölgyek bemutathassák az elmúlt év új ruhaszerzeményeit. A takarítónő, meg a másfajta kisember akkor sem igen kacérkodott a Balaton déli partjával, vagy a magaslati levegővel, neki akkor sem tellett rá. Vagy többen úgy voltak, mint az a tsz-tag, akit beerőszakoltak ugyan egy üdülőbe a Nagyerdőn, hogy aztán ő néhány társával az üdülőből kiszökjön nádat vágni, mert az a semmittevés ott az üdülőben Isten ellen való vétek. Most meg csak olvassuk a lapokban — se hossza, se vége — a szabad beutalókat, amelyek a kutyának se kellenek, pedig - nem mindegyik méregdrága. Csakhogy ez a nemméregdrága is eléggé drága mostanság a családok többségének, a munkanélküliekről nem is beszélve. Tudtuk, nem rejtették véka alá még a hatalomra törő pártok sem két éve, hogy a társadalmi berendezkedés változásához, meg ahhoz a sokat emlegetett piacgazdasághoz bizony-bizony összébb kell húzni a nadrágszíjat, talán még új lyukakat is kell rá ütni. Hát ez a vártnál is jobban sikeredett, s most megfigyelhető, hogy milyen nehezen élik meg emberek, családok a rádöbbe- nést erre az áldozatra. Vannak, s nem is olyan kevesen, akiknek az „átállás” fényesen, vagy legalábbis igen jól sikerül, s ők sok mindent megengedhetnek maguknak. (Igen, vannak közöttük hatalomátmentők, de olyanok is, akik az ,,átkosban” szedték meg magukat csendesen, s most legalizálják a korábbi hatalom árnyékában lefölözött vagyonukat,) ■ Ők szép hangzású távoli szigetekre mennek, vagy legalább is egy párizsi útra, mert most ez a sikkes, s ők ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hiszen — ugyebár — nálunk már kapitalizmus van, s illetlen rákérdezni, kinek, miből telik erre, meg arra. Ne kalandozzunk ilyen távoli vizekre, hiszen most azokról van szó, akik otthon nyaralnak. Ha néhány bekezdéssel előbb úgy tűnt, a családi fészek közelében maradók mind elesettek, leszegényedtek, akkor pontosítani kell: akadnak jócskán, akik ki tudnák szorítani a külföldi útra, az elegáns helyekre valót, de nem teszik. Fárasztónak tartják, s a körülöttünk zajló bé- kétlen helyzetben veszélyesnek is a görög, vagy olasz utat, hogy a jugoszláv tengerpartról már ne is beszéljünk. Talán túlságosan is elfáradtak az elmúlt egy-két évben az ilyen hosszú úthoz, most való- , ban pihenni szeretnének. Leg- , feljebb kiruccannak a Tisza- partra, elmennek egy-két megyebeli strandra, meglátogatják a vidéki sógorukat, aztán — mint már említettem — elvégzik a ház körül a legfontosabb teendőket, ami ev közben mindig csak maradt, későbbre. Persze, hogy jobb volna, ha minden család megengedhetné már magának a költségesebb pihenést, de ennek még nem jött el az ideje. Vannak, akik állítják, nem is jön el. Aki nem ilyen kishitű, az tudja, hogy egyszer csak eljut a gazdaság a felszállóághoz, és sikerül megregulázni az inflációt, s ami ma még álom sok ezer családnak, az néhány éven belül elérhető valóság is lehet. S aki nem csupán várakozik erre, hanem minden kis lehetőséget megragad a saját felemelkedésére, talán nem hiába teszi. Sylvie Laroche: Női portré
