Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-29 / 178. szám
2 Kelet-Magyarország HAZAI HOL-MI 1992. július 29., szerda Tüskés sarok Terpeszkedök Kállai János H ogy ki, mennyi helyet kanyarít ki magának a világból, az — sok más, nagyon objektív tényezőn kívül, mint pl. az anyagi helyzete — függ a temperamentumától, vehemenciájától is. A nyuszikáknak persze mindig kevesebb jut, mint mondjuk: a tigriseknek, az ordasoknak, hogy más, ravaszabb állatfajtákra most ne célozgassunk. Akik úgy vélik, hogy nekik több jár közös életterünkből, előbb-utóbb be fogják bizonyítani ennek a jogosságát, mert erre szinte kötelezve érzik magukat. Csak néhány epizód hétköznapjaink helyfoglalóinak, terpeszkedőinek apróbb-na- gyobb bosszúságokat kiváltó húzásaiból. A vonathelyfoglaló. Berobban a fülkébe, körberakja magát a csomagjaival, három ülést ural egyszerre. A lábait pedig úgy tárja szét, hogy a szemben lévő jobb, ha töröküléses pozíciót vesz fel, vagy úgy tesz, mintha neki nem lenne lába. A leszállásgátló(k). Ő lehet egyedül is, de ez a típus a csoportos akciót jobban kedveli. Beáll a busz vagy a villamos leszállóterébe, leggyakrabban üvöltve,, beszélget” a haverjaival, a barátnőivel, és mit sem törődik a jármüvet elhagyni akarókkal. Mintha lebetonozták volna úgy áll a lépcső vonalában, aztán pedig, ha rászólnak, felháborodva ad utat, mintha kegyet gyakorolna. Az előretörő, leleményes sorelőző. Szapora fajta. Nincs az a hely, ahol fel ne bukkanna: pénztárablaknál, újságosnál, boltokban. Ő mindig éppen csak meg akar kérdezni valamit, éppen csak gyufát akar venni, éppen csak... Éppen csak semmibe veszi a türelmeseket, a fegyelmet tisztelőket. Téged, engem, minket. Mert terpeszkedő-tolakodó akar- nokságát, önelégültségét, sajnos, mi — csöndesek is „ visszaigazoljuk" nyuszihallgatásunkkal. S éppen erre építik gátlástalan viselkedésüket. Mindenféle »■WMi VERADAS. Július 29-én, szerdán a Vöröskereszt szervezésében önkéntes véradás lesz a nyírbogdányi cipőgyárban, valamint a fehérgyarmati tsz-ben és a Fehérgyarmati Metrifer Kft.- ben. KELENDŐ SUZUKIK. A Suzuki Autógyár esztergomi üzeme nemrég húsz gépkocsit küldött a Nyíregyházi Va- gép Keletmobil Kft.-jének új autószalonjába. A próba jól sikerült, az első szállítmány elkelt, így a héten újabb gépkocsik érkeznek Esztergomból Nyíregyházára. TÁGASABB KÖZÉPISKOLA. Tovább bővül Nagykálló- ban a középiskola. Az illetékesek előteremtették a szükséges pénzt, így a kivitelező SZÁÉV magastető építését kezdte el az egyik épületszárnyon. A tető alatt hasznosítható létesítményeket alakítanak ki. A munkálatokkal szeptemberben végeznek az építők. Gratulálunk A máriapócsi gyerekek gyűjtést szerveztek a déli szomszéd országból jött és több dologban hiányt szenvedő gyerekek javára. Gyermekruhák, könyvek, játékok kerültek csomagokba, s ezeket már el is küldték a nagyatádi menekülttáborba. A gyűjtés fő szervezői: Bényei Bernadett, Hosnyisovszki Csilla, Kölüs Anikó, Kozma Krisztina, Pál Gábor. A hasznos kezdeményezéshez, a jótetthez gratulálunk. Rendezvények Mozi KRÚDY MOZI: Alvajárók. Előadás: 16, 18 és 20 óra. BÉKE MOZI: Őrült Stone, avagy 2008: a patkány éve. Előadás: 16, 18 és 20 óra. VIDEOMOZI: Megcsalatva. Előadások 14, 16 és 20 óra. KERTMOZI: Őrült Stone, avagy 2008: a patkány éve. Előadás kezdete: 21 óra. KABALÁS AUTÓSMOZI: Űrszekerek. Előadás: 21 óra. KISVÁRDA: Ice Baby MÁTÉSZALKA: MY GIRL az első szerelem. NYÍRBÁTOR: Superman I. Kiállítások Nyírbátorban a Báthory István Múzeumban Gádor Emil festőművész tárlata, valamint Berényi Nagy Péter önkifejező kiállítása (augusztus 20-ig) tekinthető meg, hétfő kivételével naponta, 10-től 18 óráig. A nagykállói Városi Könyvtár kiállítótermében Barkóczi Vera és loan Anghel Negrean nagybányai képzőművészek tárlata látható. A nyíregyházi Városi Galériában a tizenharmadik alkalommal megrendezett Sóstói Nemzetközi Eremmű- vészeti és Kisplasztikái Alkotótelep műveit mutatják be. A kiállítás a hónap végéig tekinthető meg. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban az állandó kiállítások mellett két időszaki bemutató is várja az érdeklődőket. A Nemesi lakásbelsők a 19. században, valamint a Magyarok és lengyelek a történelem sodrában című kiállítás sok érdekességet tár a látogatók elé. A múzeum július 15-től hétfő kivételével 9—17 óra között tart nyitva. A nyírbátori római katolikus templomban Huszár István festőművész tárlata, a református templom sekrestyéjében pedig Lakatos Aranka szobrászművész kiállítása látható augusztus 20-ig. A mátészalkai Szatmár Múzeumban Tarr János amatőr festőművész képeit tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás augusztus 10-ig látogatható. BARÁTOK AZ OLT MELLŐL Csíkból jöttek Vasváriba Tiszavasvári (KM — B. G.) — Csíkszentsimon, Csík- kozmás, Tusnád... A Magyarországon élők többsége talán e falvak létezéséről sem tud, nemhogy jártak volna arra. Három éve még a tiszavasváriak sem nagyon hallottak e csíki, Olt menti falvakról, ám azóta mindennapos a kapcsolat közöttük. A történet a két és fél évvel ezelőtti romániai eseményekig nyúlnak vissza. Akkor határoztak úgy a vasváriak, ha másképp nem, legalább élelemmel segítsenek az erdélyieken. S ha már mennek, akkor minél beljebb Erdélybe... Az országban elsőként megalakították az „Erdélyieket megsegítő bizottságot”, s kilencven márciusában elindultak a több millió forint értékű segélyszállítmányukkal Csíkszeredába. A fogadás leírhatatlan volt... nyomban kiderült, annak a találkozásnak lesz még folytatása. Már ott eldöntötték, hogy lehetővé teszik a csíki medencében fekvő falvak gyermekeinek a vasvári továbbtanulást. Ma az itteni szakmunkásképzőben, illetve szakközépiskolában harminckilenc erdélyi leány, s fiú tanul. Némi fennköltséggel fogalmazva, tulajdonképpen ők alkotják a hidat a Tisza és az Olt között. — Azt állítják, a szabolcsiak Csíki legények pingpongmeccse S«', A SZERZŐ FELVÉTELE barátkozókedve páratlan, de a csíkiek még rajtunk is túltesznek — mondja a vasvári polgármester, Sulyok József, aki az elmúlt két évben számtalanszor megfordult már odaát. — S végtelenül hálásak, hogy a gyermekeik nálunk tanulhatnak. Hogy mást ne mondjunk: a szülők tavaly például társadalmi munkában kivakolták, az idén pedig a műemléki előírások szerint kifestették a gyermekeiknek otthont adó kastély-kollégiumot a városban. A kötelékek most, a nyáron sem lazultak meg. Egy busz- nyi vasvári odaát pihen, itt meg tizenhét csíkszentsimoni általános iskolás nyaral. Fő patrónusuk, Lantos István most is az ő ügyeiket intézi valahol, a csoport lányai pedig bent fagylaltoznak a városban, ám az ifjúsági tábor, ahol elszállásolták őket, mégsem üres. A Simoni fiúk vívnak bősz pingpongcsatát. Vannak vagy tízen, s városszerte arról híresek, hogy remekül énekelnek. A lányokkal együtt több helyütt felléptek már, leírhatatlan volt a siker. Jöttünkre kíváncsian teszik le az ütőt, s mondják sorban, minden megilletődés nélkül a nevüket: Benedek Árpád, Czi- kó Ferenc, András Sándor, Adorján Zoltán, s legidősebb, Sass Imre. Ő tizenhét éves, a többiek általános iskolások. S kimondhatatlanul jói érzik magukat a Nyugati-főcsatorna partján. Van köztük, aki most jár először Magyarországon, de van, aki bekóborolta szüleivel már a Dunántúlt is. — A tisztaság, az tetszik nekünk a legjobban mondják kórusban. — Ami viszont nem tetszik, hogy rengeteget kell enni. — De ez legyen a legnagyobb gond. — nevet az iménti kifogáson a csoportot vezető két pedagógus, Farkas Éva, és Farkas Matild, miután megtértek a lányokkal a fagylaltozásból. — Nem is tudjuk, miképpen leszünk képesek visszadni mindent a vasváriaknak, ám biztosak vagyunk benne, elégedetten jönnek haza. A krumplis roma kálváriája Kispapok missziója a cigányoknál Tolvajt fogott a riasztó Dombrád (KM — G. B.) — A mokány cigány férfi egyik szeme sírt, a másik meg nevetett, amikor a minap ismét meglátogatott a szerkesztőségben. A fáradtság azonban mind a kettő köré mély karikákat húzott, kicsit árulkodva arról, hogy nem „fáklyás menet” mostanában Vadászi Nándornak a földművelő csoportot szervező dombrádi roma-vezetőnek az élete. Megint a krumplibogarak vették birtokukba a Dombrád melletti burgonyatáblájukat, de a szükséges permetszerre valót nem tudja honnan fogja előteremteni — panaszolta a vendég. Pedig már nem bírná ki „röhögés nélkül”, ha most foszlana szét a nagy terv: emberhez méltóan, saját munkájuk által ennivalóhoz juttatni több tucat cigánycsaládot. Missziót teljesítenek. Ugyanakkor érdekes epizódok zajlanak a napokban Dombrádon a Vadászi család házában, a romák földjén és a helyi cigányok körében. Tizennégy református papnövendék érkezett Svájcból, Németországból és még jó néhány nemzettől, hogy misz- sziót teljesítsen, s ha tud segítsen a Vadászi féle cigány- közösségen. Ez az, ami most egy kis örömet csempész a esőstől jövő gondok közé. Külföldi támogatás A dolog úgy kezdődött, hogy Vadászi hosszú távra kibérelte a dombrádi baptisták régi imaházát és benne — sajat pénzéből elfogadható állapotba hozva — templomot igyekezett kialakítani a cigányok számára. A cigány gyülekezet azonban nem a baptisták, hanem a helyi református pap tanításait fogadta el. A dologról értesült református világszervezet támogatni akarván a templom kialakítását, külföldi papnövendékek kétkezi munkáját és építőanyagot ajánlott fel Vadá- sziéknak. Már kitűzték a renoválás időpontját, amikor a baptisták visszakoztak és az imaházukat lelakatolták. Vadászi, mint mondja, ebben a dologban éppúgy nem számíthatott a dombrádi polgármesteri hivatal segítségére, ahogy eddig bármiben. Templomja tehát már nem volt a dombrádi cigányoknak, amikor a múlt héten a papnövendékek megérkeztek, nem keseregtek azonban sokat a Vadásziéknál elszállásolt külföldi vendégek, hanem kapát fogott néhány alkalommal a tucatnyi kispap és dolgoztak a krumpli-, meg paprikaföldön. Javarészt pedig végzik nemes küldetésüket, „megbékíteni” — mint a német ajkúak mondják — „a cigányokat a hajdani üldöztetésekért, és a szeretet erejével megváltoztatni a őket és a világot”. Jó szó helyett... Miközben a cigányok meg- hatódással vegyes elképedéssel élik meg a külföldiek vendégeskedését, azok meglehetős rosszallással konstatálják a dombrádi tapasztalataikat, ahol nemhogy segítséget, de jó szó helyett is csak a jópo- fáskodó „kapás cigányok” megszólítást kapja Vadászi és közössége. Nyíregyháza (KM — Nábrádi) Nyíregyházán a megyei kórház főépületében egy este 9 óra után megszólalt a riasztócsengő. A folyosón, ahol a pénztar is található, kísértetiesnek hallatszott a vijjogó hang. Alig telt el pár perc, a rendőrök a helyszínre érkeztek és az épületben elfogtak két visszaeső, veszélyes bűnözőt. Nyomban kiderült, hogy a tiszabecsi testvérekről, Bíró Jánosról és Bíró Barnáról van szó. (Most éppen Érden van állandó bejelentett lakásuk.) A testvérek közül Jánosnak hosszabb a bűnlajstroma. Ő erőszakos nemi közösülésért, súlyos testi sértésért és fogolyszökésért is ült. (Fondorlatos módon a rács mögül sikerült megszöknie.) Barna autólopásért és más bűncselekményekért hatszor ült börtönben. Mindketten alkalmi munkából élnek, ami náluk azt jelenti, hogy lopásból, betörésből tartják fenn magukat. Az említett estén a kórház épületében megbújtak, megvárták míg mindenki elmegy, aztán lefeszítették a lakatot a pénztár rácsáról. Nyolcvan- ezer forint volt a pénztárban, a riasztónak köszönhetően nem jutottak hozzá. A Nyíregyházi Városi Bíróság Bíró Jánost egy év nyolc hónap, Bíró Barnát 8 hónap börtönre ítélte. Fellebbezés után a megyei bíróság az ítéletet helyben hagyta, így az jogerős. Üdítő látvány Kisvárdán a virágos főutca SZEKERES TIBOR FELVETELE Ügyeletek Sürgős esetekben a megyei rendelőintézet (Nyíregyháza, Bocskai u. 73.) latja el a felnőtt és gyermekbetegeket este 7- tol, reggel 7-ig. Az ügyeletes gyógyszertár Nyíregyházán a Szabadság tér 1. sz. alatt este fél 9-től reggel fél 8-ig kereshető fel.
