Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-28 / 177. szám
4992. júlips. 28., kedd Kelet-Magyarország 3 Besztercei számháború Rétközi kiszámolós, avagy ki a vesztes Nyíregyháza (KM — Tapolcai Zoltán) — Sebők János építési vállalkozó. A besztercei óvoda felújítására kiírt pályázaton a legmeggyőzőbb ajánlattal jelentkezett, amelynek fő érve az olcsóság volt. Az anyagra kapott pénzt, de a végszámlát nem akarja rendezni a község önkormányzata. — Az én esetem nem az első. Jól bevált fogás náluk az elszámolási vita provokálása. Két évvel ezelőtt a kemecsei állami gazdaság építőbrigádjával tették ugyanezt. Nem tudják megérteni, hogy kifogás és hiba között nagy különbség van. Az árengedményt azért adtam, hogy a művelődési ház építését-fel- újítását is velem végeztessék. S most nem fizetnek, és odaadták a munkát más vállalkozónak, aki szerintem szintén bizonytalan helyzetben van. Nem volt rá fedezet Sebők János szerint a polgármester a — beruházásokban a hajdani tisztsége miatt jártas rr jegyző tanácsai alapján szolgálja a falut. A polgár- mester annyiban érintett az ügyben, hogy több pluszmunkát azért rendelt meg a szerződésen felül (350 ezer forint értékben), mert a felesége volt az óvoda vezetői posztjának várományosa. S most a nemfizetésben az is benne van, hogy még sem ő lett a nyertes. — Úgy vállaltatták fel velem a felújítást, hogy nem volt meg rá a megfelelő fedezet. A számla benyújtásakor derült ki a hiány, amelyet újabb állami támogatásból kívántak pótolni! A kiűzetésem további oka még az, hogy az egyik képviselő által felajánlott, ismeretlen eredetű, minőségű fát nem voltam hajlandó átvenni, így ő tisztes summátór esett e. Hétszázezer forintos tartozásukat elismerték, mégsem akarnak fizetni. Bírósági keresetet nyújtottam be. A periratok már alig férnek egy aktatáskában. Sebők János azonban nem csak a ki nem fizetett összegekért ágál. Az az eljárás sem A dolgok nyitja SZEKERES TIBOR FELVÉTELE tetszik neki, ahogy őt „kiűzték” Beszterecről. Ellene hangolták a falut azzal, hogy azért nem tud a polgármester közhasznú munkát adni, mert Sebők viszi el a rengeteg pénzt. Állítása szerint a jegyző régi kapcsolatai munkálód- nak a háttérben, hisz először elfogult szakértő jelent meg a munka minősítésén. Három neves szakember nem vállalta a minősítést, látva a kifogások eltúlzottságát. A második szakértői vélemény után valami oknál fogva hamarabb megkeresték őt egyezkedés céljából, mint hogy a szakvéleményről készült, és közjegyző által titkosan védett okiratról ő egyáltalán tudomást szerezhetett volna. * * * Beszterecen közmunkásoktól zsongott az utca. Az új polgármesteri hivatal és házasságkötő udvarát és utcafrontját csinosítgatták. Most készült el a felújítás. A parketták a friss lakkozástól csillogtak, a házasságkötő napfényes termében a fakazettás lambéria felett egy nyíregyházi festő egész alakos életképei várták az első ifjú párt.. Poor József, a polgármester: — Meglep, hogy épp'Sebők úr fordul a sajtóhoz! Magát teszi lehetetlenné! Az óvodai munkája alapján sehol a megyében nem kap munkát. A pert bár ő kezdeményezte, annak mi csak örültünk. Ám nem fizeti a peres illetékeket, ezért nincs eljárás. Amúgy már csak 150 ezerrel tartozunk, hisz tőlünk tiltotta le az APEH azt az összeget, ami Sebők úr adóhátraléka volt. Minőségi kifogások A falu nem látta, hogy mi történik a falakon belül. De amikor a külső vakolásnál az ablakokat is vastagon összefröcskölték, akkor kezdtek járni a polgármester nyakára. Hisz Sebők úr állítólag azt hangoztatta, hogy a falu az csak falu, annak ez a munka is jó. — Közel ötven pályázó közül ő vállalta a legolcsóbban és első oszályú minőségben. Hát akkor csinálja is meg! Négyszázötven radiátortaggal és ne csak százkilencvennel. Mi tudunk fizetni, hisz a kultúr- ház vállalkozási összegét, öt milliót kiutaltuk az új építőnek. Mellesleg 25 milliós beruhá- zásre készülünk. Péküzem lesz a faluban. A kifogások egyértelműen minőségiek. Az óvodán nem látszik, hogy frissen van felújítva. Sőt! A járólapok valóban nem állnak szintben, a lambériázás, famunkák gá- nyolások, egyes javításokat még le se meszeltek. Már ma lehetne az egészet újra kezdeni. De akkor hova lett a kétmillió? — A Sebők úr által felkért szakértő a munkát pontosan annyira becsülte fel, mint amennyi a vállalkozó követelése. De ebben már benne volt a 300 ezer pluszmunka. Ez állt egyensúlyban a minőségi kifogásokkal. Azóta is itt tároljuk a szerszámait, nem hajlandó elszállítani. Fenyeget, hogy amennyiben nem fizetünk, működésképtelenné teszi az óvodát. Le is cseréltettük a zárakat. A hivatalos átadása még meg sem történt, de önhatalmúlag a gyerekeket elhelyeztem benne, hisze óvodába járniuk kell! Végül az újjáépült művelődési házhoz mentünk. Ötmillióból a falu, de a Rétköz legszebb épülete lesz. Annyira ,,alulvállalt” az építési költség, hogy a polgármester sem tagadta, a jegyzőre való tekintettel, „barátságból" vállalta el a FEFÁG-ból kivált építőipari kft. Ha már Sebők úrnál a famunkákat kritizáltuk, tegyük mellé itt azt a fakupolát, amelynek párja csak Nyíregyházán van a FEFAG központban. Lakkozás előtt látva is csodálatos volt. A házasság- kötő terem után következtetni lehet a munka végső minőségére. * * * Sebők úr mindezeket elolvasva az utolsó szó jogán azt mondta: — A művelődési házra az általam készített tervdokumentáció alapján pályáztak pénzt. Kétszer volt hivatalos átadás, amelyen elismerték adósságukat. Beköltöztették a gyerekeket egy olyan óvodába, ahol a vízfertőtlenítőt még nem készítettük el. Azért nem, hogy fizessenek. Aztán a gyerekek érdekében mégis megcsináltuk egy éjszaka alatt. A vakolás ingyen történt, társadalmi munkában, hogy a falu lássa a változást. A vállalkozó vádol Megítélésem szerint kintlétekor nem az volt a lényeg, hogy mi történt! A falu felé optimistán akart mutatkozni és nyilatkozni. Anyagi háttér nélkül. Az átvételi eljáráson készült jegyzőkönyv eredeti példányát visszatartják, abban lényeges változtatásokat tettek. A választóira hivatkozva, lincshan- gulatot teremtve népszerűsíti magát a polgármester. A jegyző tanácsainak megfelelően. Ma nincs, aki az önkormányzati testületeket kontrollálná. Ahelyett, hogy ezzel élnének. csak visszaélnek vele. Tárca M ama már nem mai csirke. Nem sértődik meg erre a kifejezésre, még ő hangoztatja a legjobban. Ahogy a naptól hunyorogva néz rám, úgy hatvanötévesnek ■ saócolom, persze direkt kevesebbet mondok, hiszen előre sejtem, milyen büszke lesz, amikor rálicitál és 76-ra srófolja a számot. Egy kicsit befelé görbíti a nagylábujját, hogy a tátongó lyukat a zokniján eltakarja. Néhányszori próbálkozás után lemond róla. Naptól barnára cserzett arcán a ránc milliónyi szálként fut, a kendő alatt a haja teljesen lelapul, ha csak a hajszálakat látnám, azt hihetném, hogy zselézi. A szeme viszont becsapná azokat, akik korára tippelnek. Egy villanás alatt körbepásztázza az udvart, az apró rendetlenséget is észreveszi és miközben már tíz perce egyfolytában beszél hol szikrákat szór, hol könnybelá- bad szeme. Unokája, aki már húszon felüli, csitítgatná, de látja, hogy hiába próbálkozik. Mami a földjéért perlekedik, veszekedik, igazságot keres és az unokájának akar a nálánál jobb életet. Ugyan meg van elégedve a sajátjával, de ha már az a fiú hét éve vele lakik, gondozza a kertet, a csirkéket, a gyümölcsöst, eny- nyit megérdemel. Már régóta halott mami párja, akivel együtt vittek be 8 hold földet a téeszbe. Ki gondolta akkor, hogy mami nevét is tulajdonosként rá kellett volna írni a papírra. Csak a férjura aláírása szerepelt a paksamétán. Mivel végrendelet nélkül csendesen halt meg a három mostohagyerek osztozik a földön. Mami megkapta a haszonélvezeti jogot, de ő a tulajdonjogot fájlalja. Még nem siratja, ez korai mondja, azért jár mindig a téeszbe. A nevén azért megmaradt a tanya, a gyümölcsös és a szőlő tulajdonjogának a fele, de a föld az lenne a lényeg. Nem tudok neki sokat segíteni, pedig végigjártuk a földhivatalt, a téeszt. Mami hajlott hátával hősiesen rótta a métereket, néha felsóhajtott, mondván neki már sok ez a gyaloglás. Megnyugodott, ahogy kijöttünk a földhivataltól, majd néhány percre rá újra kezdte: ha már valaki megöregszik, nem kell kidobni és kitúrni a vagyonából. A szeme fátyolos lett, hálálkodott, majd fáradtan búcsút intett. Máthé Csaba: Mami Kikapcsolódás a rakamazi Tisza-parton ELEK EMIL FELVÉTELE Máthé Csaba A tatárok az elmúlt hét végén „ feldúlták” Nyíregyházát. Ne a több mint 700 évvel ezelőtti eseményre gondoljunk és pláne ne keressünk véres harcok történéseit. A szándék békés és dollármilliókban mérhető. A hír persze hogy felpezsdítette az érdekelteket a Nyíregyházi Zöldért Rt. csódegyeztető tárgyalásán, hiszen a hitelezőknek sem mindegy a leendő üzlet hasznából tör- leszti-e adósságát a vállalat vagy nem. Nemrég jelentették be, hogy hazánk a Tatár Köztársasággal majdnem 200 millió dolláros szerződést írt alá. A nagy tortából egy csinos szelet a Zöldértnek is jutott, amely idén 20 ezer tonna almát és több mint 600 millió forint értékben konzerveket és egyéb élelmiszeripari termékeket szállít a volt Szovjetunió tagköztársaságába. Augusztus elején utazik a távoli vidékre az rt. vezérigazgatója a konkrét szerződést aláírni. Korábban a grúzokkal ígéretes kapcsolat indult, ezt is érdemes lenne „felmelegíteni”. A hír hallatán és az elkészített válságmenedzselési terv láttán a hitelezők 30 nap haladékot adtak a vállalatnak. Az rt. időközben kényszerből a legnyereségesebb boltját zárta be Nyíregyháza főterén, ahol a hírek szerint kaszinó, illetve McDonalds üzlet nyitását tervezik budapesti üzletemberek. A hitelezők az egy hónappal egyrészt bizalmukat, ugyanakkor kétkedésüket is kifejezték, hiszen nem döntöttek még véglegesen: egyben tartják az éledő Zöldért monopóliumot vagy kérik a felszámolási eljárás megindítását. Telefon a végeken A közelmúltban a Fehérgyarmati Városi TV FÓRUM-ven- dégei voltak a MATÁV debreceni Igazgatósága vezető munkatársai. Az akkori ígéret kezd valósággá válni. A város utcáiban lánctalpas gépek végzik a kábelfektetést. A 80 cm-es markolókanál „folytatja” útját Nábrád, Kér- semjén, Panyola irányába is — a telefonos FALUPROGRAM részeként. MOLNÁR KÁROLY FELVÉTELE Kommentár Golfparadicsom Bojté Gizella L ehet Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében ebben az évben is a földeken fog majd megrohadni a paradicsom? A mi térségünkben ugyanis a külgazdaság semmilyen irányba sem akar elmozdulni. A kormány a gazdaság fellendítését többek között a külföldi tőkétől reméli, a bizakodás úgy tűnik nem is volt hiábavaló. Hiszen közel négy milliárd dollár értékű külföldi tőke jött eddig az országba, ami a többi keleteurópai országhoz viszonyítva a legmagasabb. Négy milliárd dollár. Akár hogy is pártolói vagy ellendrukkerei vagyunk a kormány gazdaságpolitikájának, ez a tény vitathatatlan, s mindenképpen előnyös kicsiny kis hazánk részére. Csak hogy a szabolcsiaknak ebből az örömből is kevés jutott. A gazdasági elmaradottságból a mentőkötelet, sajnos itt a külföldi tőke sem jelentheti. Ugyanis az elmúlt évben ebbe a térségbe NULLA EGÉSZ KILENC TIZED érkezett, tehát a száz százalékból még egy százalék sem. Igaz, Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere a napokban tartott sajtótájékoztatón elmondta: valóban nem nagyon vonzó ez a térség a külföldiek részére, de a kormány a maga részéről mindent megtesz, hogy valamilyen fejlődés ebben a térségben is beinduljon, s az ország vidékei között a már évtizedek óta létező fejlettségi különbséget valamelyest mérsékelje. Támogatják a Kárpátok—Tisza Munkaközösség létrehozását is, igaz csak diplomáciai szinten. A régió ügyét azonban a lakosság vegye kezébe — javasolta a miniszter — s a problémákat az önkormányzat segítségével oldják meg — maguk. Hogy mégis milyen tippje van, hogy vonzóbbá tegyük ezt a vidéket? Talán építsünk golfpályákat... így talán meglesz az esélye annak, hogy nálunk is megjelenik majd egyszer a külföldi tőke és elkél a paradicsom, amivel golfozni is lehet. Csak az a baj, szétfröccsen a leve. HÁTTÉR Nézőfponí) Tatárszelet
