Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-27 / 176. szám

1992. július 27., hétfő Kelet-Magyarország 3 Ha megnyerte, vigye Tenyérbe csaptak 137 millióért Galambos Béla Nyírtass (KM) — „Hallot­tátok? Elkelt a DEKO nyír- tassi gazdasága. Valami száz­harminc egynéhány millióért vette meg egy kft. Az egé­szet! Az épületeket, négy­száz hektár gyümölcsöstől, konzerv- és faipari üzemes­tül, lovastól és lovaspályás­tól. Szóval, ahogy mondani szokás, tokkal, vonóval. Ba­góért.” — A fentihez hasonló beszélgetésnek nem is egy al­kalommal volt fültanúja e sorok szerzője is, az utóbbi hetek ilyen-olyan agrárszak­ember-összejövetelein. Az már meglehetősen köz­tudott dolog — hisz nem egy szabolcsi termelő pénze is bánja —, hogy a DEKO, azaz a debreceni konzervipari mamutcég még az elmúlt év végén súlyos miságba ke­rült. A vezérkara elhatároz­ta, hogy alapegységeire bontja szét a vállalatot, ame­lyeket azután külön-külön privatizál. Idén tavasszal az rt. igazgatótanácsa közzé is tette, hogy a DEKO-n belül a Hatvani Konzervgyár, a biharkeresztesi, valamint a nyírtassi gazdaság önálló egységekként kft.-vé szer­veződik és így kerül értéke­sítésre. Megvették őket Nyírtass, a hajdani álla­mi gazdaság, későbbi DEKO- egység, jelenleg kft. A köz­ségben lévő gazdasági köz­pontban barátságosan kínál hellyel kisebb vagyont érő — még az állami gazdasági kor­szakból örökölt antik bútor­ral berendezett — irodájában Szalmás Sándor igazgató. — Anniikor áprilisban nyil­vánosságra került az egysé­gek eladásának terve, meg­keresett bennünket a Buda­pesten székelő Friss Gyü­mölcs Kereskedelmi Kft., amelynek megyei munkatár­sa is van, Iklódi László sze­mélyében. Megvizsgálták- gazdaságunk közgazdasági helyzetét és úgy döntöttek, megvásárolnak bennünket a DEKO-tól. Én ismertettem a helyzetet a vezetőkkel, a dol­gozókkal, akik — úgy érzem — pozitívan reagáltak a do­logra. Nyírtass volt talán a leg­szebb gyémánt a DEKO ko­ronáján. Csupán egy nagy kielégítetlen hitelezővel, a Nyíregyházi Agrokerrel a „háta mögött”, viszonylag konszolidált egysége volt a konzervipari óriásnak. Az irányításban, gazdálkodás­ban szabad kezet kapott nyír­tassi vezetés, az utolsó egy­két év válságos helyzetei el­lenére is folyamatos munkát, viszonylagos létbiztonságot tudott adni a dolgozóknak. A közel négyszáz hektár almás, az egyéb gyümölcsök, az ezekre épült konzervgyár, s az egész vertikumot ládá­val, raklappal s energiát adó Szállításra készítik elő az uborkát a tegnap még DEKO, ma már Friss Gyümölcs Kft. dolgozói, alul Smaimás Sán­dor igazgató. BALÁZS ATTILA FELVÉTELEI hulladékfával kiszolgáló ki- lencszáz hektárnyi erdő és faipari üzem, olyan kerek egység, amelyik vinni képes a gazdaságot. 36 házasság Csak dísz a gazdaság kalap­ján a közel hétszáz hektár, zömében csak rozsot termő, gyenge minőségű szántóföld, a kisvárdai lovaspálya a sportlótenyészettel és az ot­tani strand mellett lévő ét­terem, szálló. — A június 12-i verseny- tárgyaláson két vásárló je­lent meg — folytatja a be­osztásában az új tulajdonos által is megerősített igazgató — és végül 137 millióért a „Friss Gyümölcs” tulajdoná­ba került a könyv szerint 260 milliót érő DEKO-Nyír- tass. Ha fele áron is jutott hozzá — ami általános a ha­zai privatizációs gyakorlat­ban — a legfontosabb ne­künk nyírtassiaknak az, hogy egyben maradt az egész gaz­daság, sőt működtetni akar­ja, s tudja is az új tulajdo­nos. Persze ez azt jelenti, hogy a vételáron felül, to­vábbi hetvenmdlliiót forgat be a termelés finanszírozá­sába. A Friss Gyümölcs Keres­kedelmi Kft. igen szimpa­tikus, biztató elképzelésekkel rukkolt elő. Fejleszteni akar­ja az itteni termelést. A konzerv-, és a faüzemben év végéig mintegy nyolcvan fővel bővíteni fogja a lét­számot. Jelentős nyugati piaci háttérrel rendelkezvén, kinti szabványnak megfelelő saját készítésű ládákban megy ugyanis majd exportra 50 vagon almánk és és rak­lapokon a konzervüzemben gyártott termékeink Ámor-álom Az új tulajdonosnak me­rész tervei vannak a lovas ágazattal és a kisvárdai ven­déglátóegységgel kapcsolat­ban is. Német tőke bevoná­sával a minőségi turizmust megcélozva, idegenforgalmi fejlesztésbe fognak. Ehhez kiváló alapokkal rendelke­zik a nyírtassi gazdaság. Elég csak a lovagoltatásra, a vadásztatásra, a kisvárdai fürdőre és a strand melletti „Ámor”-ban igényes szállo­dakialakításra, mint lehe­tőségre gondolni. Ha ezek az elképzelések valóra válná­nak, az újabb lökést adhat­na e környék fejlődésének. IfíllÉlZÓ önkormápl Fehérgyarmat (KM — M. K.) — Sajátos „egyez­ség” született a fehér- gyarmati polgármesteri hivatal és a Számítás- technikai és Ügyvitelszer­vezői Vállalat között. Mi­vel az önkormányzat is tervezi egy a hivatalban használatos számítástech­nikai rendszer kiépítését, így kapóra jött a SZÜV megkeresése. Megállapodtak egy el­vi díjban, ennek fejében a vállalat — a megyében az elsők között — kiépíti a számítógépes vonalat, lehetővé téve, hogy a kó­dolt hivatali anyagokhoz az illetékes pillanatokon belül hozzájuthasson. Egy üzletet is nyitottak Fehér- gyarmatom, ahol ételaulo- matáik különböző háztar­tási gépek és szakiroda- lom is a vevők rendelke­zésére állnak. Tárca 4 negyvenéves, nyírakár- holi polgár N. D. meg­érdemelt szabadságá­nak boldog semmittevésében töltötte napjait. Asszonya a két gyerekkel elutazott a ro­konokhoz, igy most szalma - özvegyként babrálgatott, tett­vett a ház körüli munkák neki tetsző gubancaiban. Amihez fűlt a foga, megcsi­nálta, amit utált, félrerúgta. Majd elvégzik, ha hazajön­nek — mondta ki a végszót amolyan férfias lezserséggel. Főzni és enni, jókat fala­tozni, aztán kihörpinteni egy­két pohár, jégen tartott sört vagy nagyfröccsöt... Hát, ezek aztán igencsak a neki tetsző dolgok közé tartoztak. Mert, egyedül lévén, csak a maga ízlése számított. Ügy borsozott, paprikázott, hagy- mázott, ahogy kézre jött. Nem méricskélte a zsírt, a cukrot, és úgy sütötte át a húsokat, ahogy akarta. És jöhetett a felesége által kiutált szagos-faggyas birka, a miamivel jobban tűrt hal, és mindenféle, ami normális napokon sohasem szerepelt étrendjükben. Sikerült sze­reznie a heutesbarátjától egy jó darab, véres-vastag mar­habélszínt. Már előre fente a fogát a zamatos ínyencség­re, ami csak alig átsütve te­kintett N. D. az étkek kirá­lyának. Az egész semmit sem ér — mondogatta családtag­jainak —, ha kiszárítjuk, túlsütjük-égetjük. Meg kell hagyni a húsit a maga nyers ízorgiájában. Most is ezzel a tántorítha­tatlan meggyőződéssel fo­gott neki a csodahús elkészí­téséhez. Két, hatalmas szele­tet kanyarított le, majd épp csak megúsztatván őket a forró olajban, rögves neki­látott a csemegének. Vére- sen-zaftosan omlottak el szá­jában a falatok, szinte nem is nyelt, csak tömte magá­ba a kaját. Amikor végzett, jöhetett az óriásfröccs. Majd­nem szétdurrant úgy te­leette, -itta magát. Annyi ereje sem maradt, hogy le­törölje a szája-bajsza körül virító olajosán vöröslő kari­kát. Ez lett a veszte. Magához térvén a csatának is beillő ebéd utáni pilledtségből, el­döntötte: leviszi a szemetet. Az elhatározást tett követte: emberünk paradicsomi nyu­galommal, vérkarikás száj­jal andalgott lefelé a vö­dörrel. Mentében találkozott egy igen csinos, házbéli fia­talasszonnyal. Ráköszönt. De valami prücök lehetett, mert visszaköszönés helyett az asszonyka rámeredt, majd lesápadva behátrált lakása nyitott ajtaján. N. D. meg- hökkenve hallotta, hogy kat­tan a retesz, idegesen fordul a kulcs a zárban, aztán csönd. Amíg leért a szeméttároló­ba, összefutott még néhány lakóval. Az előbbi furcsaság mindannyiszor megismétlő­dött. Rámeredés, féleielem- teli csodálkozás, riadt mene­külés. A bélszínfaló végképp nem értette a dolgot, de tes­ti-lelki harmóniáját a külö­nös jelenségek nem tudták összezavarni. Kiborította a szemetet, aztán szépen visz- szasétált. m^endet rakott a konyhá­mé ban, méjd végigvág- * ta magát a heverőn és azonnal elaludt. Szivárvá- nyos álomzuhatagában volt egy állandóan visszatérő, gyorsan pergő képsor, ami­től nagyokat dobott magán, fel-felriadt. Megy a lépcsőn, kezében a szemetessel, em­berekkel találkozik, akik — ahelyett, hogy fogadnák a köszönését — azt motyogják didergő szájjal: a vámpír. Itt jön a nyírakárholi vérszopó! A történetnek itt vége sza­kad. Tanulság pedig szinte semmi. Legfeljebb az: így épülnek mifelénk várak — almáspitéből... Lecsó-ábránd Balogh Géza F elhívott Moszkvából az unokaöcsém. Ka­mionsofőrként bekó­borolta már fél Európát, Hamburgtól Leningrádon át Helsinkiig, de a volt bi­rodalom fővárosában most jár először. Már vagy ti­zenöt napja dekkolnak egy gépgyár udvarán, mert a tőlünk vitt alkatrészeket mind a mai napig nem le­hetett lepakolni. Valami papírt kéne alá­íratniuk, magyarázza a fiú a telefonban, de az aláíró valahol nyaral. És ti rn.it csináltok, kérdeztem. Mit csinálnánk, mondja. Unal­munkban telefonálgatunk fűnek-fának, s mérgünk­ben eszünk-iszunk. Most például kolbászos lecsót fő­zünk, s isszuk az örmény konyakot, mely olyan fi­nom, hogy én ezentúl a Na­póleont legfeljebb lábmo­sásra használom. Ez ám az élet, tűnődöm. Nem is az örmény konyak miatt sajdult meg a szívem, hanem a kedvenc ételemet a lecsót hallván. Mert az idén még nem ettem. Ta­valy is legfeljebb kétszer- háromszor, de már látom, hogy most megdöntőm majd a múlt évi negatív csúcsom. Mert mit látok? A para­dicsom negyven, a paprika kilónként nyolcvan forint. Lassan vége a nyárnak, ám a paprika, a paradicsom tartja az árát, miközben a termelőknek filléreket lök­nek. Nobel-díjat érdemelne az a közgazdász, aki meg­fejtené e magyar rejtélyt: miképpen lehet az, hogy július végén majd hogy nem drágább a zöldség, mint a primőridőszakban. Most, amikor már rég le­bontották a fóliasátrakat, amikor ingyen van az eső, a napfény, amikor roska­doznak a bokrok a termés­től, amikor kollegám, aki két éve látott először föl­det közelről, s most öklöm- nyi paradicsomokkal trak- tálja a jóembereit, ... egy átlagos jövedelmű, bérház- ban élő család még sem ké­pes egy lecsós vacsorára! Ezek szerint Moszkvában könnyebb lenne az élet, mint Pesten, vagy Nyíregy­házán? Ha így folytatódik, zöldségkereskedőink tesz­nek róla. Az ember ilyen­kor tűnődik el azon, meny­nyivel szerencsésebb lett volna ez az ország, ha an­nak idején őket küldik el a moszkvai tanulmányútokra. Nyíregyházán a Ságvári-telep Petrikovics utcáján új sü­tödét épít az M-T Gmk. Osztói naponta 12 mázsa friss ke­nyérrel és péksüteménnyel szeretné ellátni a környék bolt­jait. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE KOMMENTÁR __________________ Vesztes a vevő Páll Géza T udom, nem rázza meg a megyeszékhely la­kóit, hogy néhány napja bezárták a belváros egyik patinás bevásárlóhe­lyét, az évtizedekig Cse­mege néven ismert üzletet, amely jó ideje már a Zöl­dért színeiben várta a fo­gyasztókat. A — lapunk­ban is közreadott csődel­járás miatt — ez az ABC is áldozatul esett a cikk­cakkosán zajló privati­zációnak. A Zöldért az anyagi nehézségek miatt nem bírja fizetni a bérleti díjat, visszaadta a bérle­ményt az önkormányzatnak. A vásárlókat pedig azóta csukott ajtó fogadja ... Nem az első — vélhető­en nem is az utolsó eset —, hogy a nehéz helyzetbe ke­rült vállalatok, különböző gazdasági társaságok szaba­dulni igyekeznek a ráfize­téses üzletektől vagy üzlet­ágaktól. Ez nem is róható fel, a piacgazdaságra való tényleges áttérés, a ver­senyhelyzet diktálja, hogy a cégek ne ráfizetésből él­jenek, mint annak idején Kohn bácsi. Az ismert adoma szerint, amikor meg­kérdezték tőle, ha csupa rá­fizetéses a boltocska, akkor miből él. A felelet az volt; ja kérem, hétvégén zárva vagyok. Mintha ilyesmit tapasz­talna az ember manapság, igaz, nagyobb méretben. Már írtunk a kedvenc nyír­egyházi söröző-pihenőhely, a Tölgyes csárda elsorvasz­tásáról, amely az üzleti élet jóvoltából átalakult „nagy­bani” italraktárrá. Aki megvette, annak nyilvánva­lóan ez a jövedelmezőbb és pusztán az addig odajáró vendégek kedvéért nem hajlandó lemondani a na­gyobb haszonról. Kell ezért haragudni rá? Aligha. Nem­rég csukták be a belvárosi finom falatok boltja néven ismert üzletet, eladták va­lakiknek, de még a nyitás várat magára. A Zöld Ele­fánt néven ismert helyiség is jó ideje „táppénzen” van, mintha tataroznák, mintha nem, mintha lenne gazdá­ja, mintha nem... Nehezen tudja megérteni a vásárlóközönség, hogy csak rolólehúzással, egyik napról a másikra lehet az ilyen átváltozásokat, gaz­dacserét lebonyolítani. Nincs mód felgyorsítani a gazdaváltást, a privatizá­ciót, hogy hónapokog ne csukott üzletek sora fogad­ja a vásárlókat? Vagy a fo­gyasztó nem számít? Fü­tyülnek a szimpátiájára, a pénzére? Az örök vesztes a vevő, legfeljebb bosszankodhat. De ettől semmi sem válto­zik. Legfeljebb a vérnyo­mása lesz magasabb. De sebaj... HÁTTÉR Nézőpont)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents