Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-03 / 156. szám
1992. július 3., péntek Kelet-Magyarország 3 Szándék van, pénz nincs Nagy kincs a tiszta víz Tiszakóród (KM—M. Magyar László) Hol vannak már azok a szép idők, amikor a Tisza annyira tiszta volt, hogy inni lehetett a vizéből? — emlékeznek oly gyakran ifjúságukra az idős emberek. No, azért nem kell még eltemetni megyénk fő folyójának a tisztaságát, ugyanis az ukrán—magyar hatart átlépve hazánk területén a Felső-Tisza vízminősége még természeti kincsnek számít. A kérdés csak az, vajon meddig? A térség ivóvízellátása szempontjából fontos a folyó tisztaságának megőrzése. Ennek érdekében döntöttek úgy két évvel ezelőtt a környék települései — Tiszakó- rod, Tiszacsécse, Milota, Tiszaibecs, Uszka és Magosliget -— , hogy kiépítik a falvakban a szennyvízcsatorna-hálózatot a Phare program támogatásával. Először külön-külön szavazták meg ezt az önkormányzatok, majd a hat testület együttes ülésen hozott határozatot. Reménytelen várakozás — Akkor még úgy volt, hogy halfeldolgozó és halastó is lesz — magyarázza Gyulai Gáspár, Tiszakóród polgár- mestere. — A vízügyi igazgatóság szakembereinek segítségével elkészült a tanulmányterv, s elküldtük a pályázatot. Sokáig nem hallottunk róla semmit, majd felmentem Pestre megérdeklődni, hogy hol tart a pályázat. Ugyanis, ha nem lesz anyagi segítség, ez a szép tiszta víz elveszett, mert a falvaknak nincs erre pénze. Annyit sikerült megtudni, hogy a pályázatunkat számbavették, besorolták a többi 150 pályázat közé, de hogy mikor lesz belőle valami, azt sajnos nem lehet tudni. A tétlen várakozás helyett új lehetőségek után néztek a települések, hiszen mind sürgeA Felső-Tisza, ahol a folyó még tiszta, a természet érintetlen több feladat a szennyvíz-hálózat kiépítése. Hiú ábránd — Kedvezményes angol hitelt igényeltünk — folytatja Gyulai Gáspár. — A költségek most már csak négy települést érintenek, mivel Uszka és Magosliget a távolság miatt kimarad a beruházásból. A tiszakóródi önkormányzat elfogadta az angol hitel lehetőségét, mert nélküle 300 év múlva sem lenne a kérdés megoldva, annyira többszörösen hátrányos helyzetben vagyunk. Reménykedtünk, hogy jut nekünk is valamennyi abból az ötszázmillió forintból, amit a kormánytól a megye kapott, de mindez hiú ábránd maradt. Az angol hitel lesz tehát a saját forrás, mellé a négy község megigényli a céltámogatást, valamint a vízügyi alaptól és a környezetvédelmi alaptól is kérünk támogatást. Ha időben megkapjuk ezeket a segítségeket, akkor még talán meg tudjuk őrizni a Felső-Tisza tisztaságát. Tisztítótelepek közösben Az angol hitel megigénylé- sében segített a négy településnek a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, a megyében pedig a Felső-Tisza Vidéki Vízgazdálkodási Társulatok területi választmánya és a Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülése. — A Felső-Tisza vidékén a vizek tisztasága I. osztályú, s az ivóvíztartalékok megóvása érdekében fontos, hogy a szennyvizek tisztítottan kerüljenek vissza a körforgásba — tájékoztat Kovács Zoltán, az egyesülés ügyvezető igazgatója. — Az angol hitel nélkül BALOGH GÉZA FELVETELE nem lehetne a munkálatokat elkezdeni, hiszen a települések nem rendelkeznek saját anyagi forrással. A számítások, szerint a beruházás 120 millió forintba kerülne: ki kellene építeni közel 23,2 kilométer hosszúságú csatornahálózatot 7 darab átemelővel, valamint két szennyvíztisztítótelepet. Az egyik Tiszabecs és Milota, a másik Kórod és Csécse közös tisztítójaként üzemelne. Ennek a felét, 60 millió forintot igényeltek meg kedvezményes kamatú hitelként a falvak. Gondot jelentett, hogy több hónapon keresztül nem találtunk olyan magyar pénzintézetet, amely közvetített volna, szerencsére azonban ez napjainkra már rendeződött, az OTP vállalta a'közreműködést. Én bízom abban, hogy minden pályázat zöld utat kap, s akkor 1994-re már megoldott lesz a térség szennyvíztisztítása. Az első milliók az ötszázból A kormány ígérete most válik valóra Nyíregyháza (KM — B. J.) Megérkeztek az első milliók abból az ötszázból, amelyet a kormány Szabolcs-Szatmár- Bereg megye felzárkóztatására elkülönített. Az Állami Fejlesztési Intézet először a nyíregyházi egészségügyi főiskola számára a kollégiumvásárlásra megszavazott 46 milliót utalta át, de mint ahogy Zilahi József, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Közgyűlés alel- nöke elmondta, ezután folyamatosan érkeznek majd az önkormányzatokhoz és az 500 millióból részesedő intézményekhez a milliók. A legnagyobb összeget — 225 millió — a gázvezeték-hálózat építésére utalják át. Ebből a pénzből 158 település kap kisebb-nagyobb összegeket a vezetékes gáz kiépítéséhez, természetesen a saját erő pótlására, kiegészítésére. Korszerűsítik a megye öt határátkelő állomását és kialakítják végre a Vállaj-Csanálos közötti átkelőhelyet is. A be- regsurányi és csengersimai határátkelőt olyan méretűvé fejlesztik, mint a hegyeshalmi határátkelő, így remélhetően felgyorsul majd a forgalom az ukrán—magyar és a román— magyar határon. Ótven-ötven milliót utal át az ÁFI a vásárosnaményi Ti- sza-híd megerősítésére, illetve a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola bővítésére, ahol ukrán és olasz tanszéket indítanak szeptembertől. Kapott 37 milliót a nyíregyházi és tízet a fehérgyarmati repülőtér-korszerűsítésre. Mátészalkán a mezőgazdasági szakközépiskola a farmerképzés feltételeit teremtheti meg abból a 26 millióból, amit a központi támogatásból kap. Jut tízmillió az újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató Intézetnek, és öt a nyíregyházi Egyetemi Mezőgazdasági Kutató Központnak. Ugyanennyit kap Máriapócs a zarándokhely közegészségügyi létesítményeinek felépítésére. Jövőre a telefonhálózat fejlesztési program végrehajtása kezdődik el a megyében. Ezt megelőzően még az ősszel egy részvénytársaságot szeretnének létrehozni. Ha a MATÁV teljesíti ígéretét, a következő két évben közel 100 ezer telefont köthetnek be az igénylőknek. Tárca V idéken élő ismerősöm mondja: — Tudod, mi a legszörnyűbb mostanában? Az, hogy ha végig- mész a falu főutcáján, nyári dologidőben sokan ülnek kinn a ház előtti lócán, az árnyékban, ölben a kezük, fújják a füstöt, szidják a kormányt s várják a munkanélküli-segélyt... Aki mindezt nehezményezi, nyughatatlan, örökmozgó, ő akkor is keres munkát, ha látszólag mindent elvégzett a ház körül. Különben: pár lovat, szekeret, szerszámokat vásárolt (vissza a bomlófélben lévő tsz-től), kivett törvényesen néhány holdat az egykori családi birtokból, s most hajnaltól napszálltáig kinn van a határban. Bár nem tudja, mitévő lesz a terméssel, de kapál, permetez, öntöz... ,,Mert ez az elet rendje...” Városban élő másik ismerősöm ötvenes, szakmunkás, három gyermeke van, munkahelye ,,éppencsakhogy" mint vízben a buborék, a bruttója havi 15 ezer, mert hogy órabéres, a felesége már fél éve munkanélkülin, otthon. Mivel ennyi pénzből képtelen eltartani a családját, esténként, hétvégeken alkalmi munkát vállal. Szerel villanyt, vízvezetéket, rrieggyet szed, kőműves mellett maltert kever, viszi magával a nagyobbik fiát is, aki szünidőre itthon van az egyetemről. És mondja: ,,Az ember nem várhat csodára, a sült galamb sem repül. Svarcmunka, vagy akármi, nem érdekes. Fizessék meg. mióta világ a világ, ez az élet rendje, nem igaz?" Megmentett romakrumpli Dombrád (KM) — Ha egy kissé bogárragta is, de meg virul a Cigányok Igazságszövetségének krumplija a domb- rádi bérelt földön. Húszezer forint értékű szert kapott a megyei elnök, Vadászi Nándor — cikkünk megjelenése után — a Nyíregyházi Agrokertől. Három kölcsön hatipermetezővel azóta kínkeservesen, de ölik a krumplibogarakat. Hétfőn a Földművelésügyi Minisztériumban a Gazdakörök Országos Szövetségének elnökéhez Vödrös Csabához jutott el a hír, aki saját utazási pénzét, negyvenezer forintot adott kölcsön. Angyal Sándor Az élet rendje Vétlen és véletlen Balogh József alán a negyedik, talán az ötödik buszról hozták a hírt a napokban a lapok, a rádió, a televízió — mi is megírtuk —> amelyik a szomszédos Ausztriában szembeszáguldott az autópályán a forgalommal, majd a szakadékba zuhant. Nincs statisztikám, hányán vesztették életüket, hányán maradtak ott napokig, hetekig a kórházakban, hiszen, amikor az első baleset történt, az embernek eszébe sem jutott, hogy menetrend szerint követik a többiek, mutatják be a salto mortalet Stájerországban, az osztrák Alpokban. Tulajdonképpen egy balesetből nem is igen lehetett volna messzemenő következtetéseket levonni, hiszen nem egyetlen és kizárólagos ok vezetett a balesethez, a többiek után visszatekintve azonban már általánosítható a következtetés. Levonta egyik részét a közlekedési tárca is, hiszen megfelelő műszaki állapothoz köti a buszok kiengedését, ám mivel nem csak a járművek műszaki állapota volt az okozók között, feltételhez kellene kötni a sofőrök kiutazását is. Néhány éve volt szerencsém egy több ezer kilométeres utat megtenni autóbusszal, s annak nagy réT szét a Szovjetunió földjén — Ukrajnán, Oroszországon, Belorusszián, Észtországon, Lettországon, Litvánián át — tettük meg, s amikor az útvonalengedélyt kiadták (mert akkor még ilyen is volt) nem engedték meg, hogy naponta 5—600 kilométernél hosszabb utat tegyünk meg, minden ilyen szakasz után szállodát kellett foglalni és természetesen kifizetni. Vagyis nem annyit utaztunk, amennyit akartunk, hanem amennyit normális körülmények között egy gépjárművezető elbír anélkül, hogy fáradtsága miatt balesetet okozzon. Nem tudom miképp lehetne valami ilyesmi döntést hozni, annak még érvényt is szerezni ma, amikor csen- cselőutakat szerveznek délutáni indulással, reggelig tartó utazással, egész napos bevásárlással, majd visszaindulással és újból éjszakai utazással, hisz azt mondhatnák erre, akik ragaszkodnak az ilyen utakhoz, hogy senkinek semmi köze hozzá, ki akar itt beleszólni az ő dolgukba. Azt hiszem azonban, hogy inkább azok kívánságát, akaratát kellene többnek tekinteni, akik az ilyen fáradt csencselőkkel találkozhatnak, akik vétlenül is áldozatai lehetnek egy véletlen találkozásnak. Kommentár Az áthárítás hárítása Réti János A kő nem volt olyan nehéz, mint Arany Toldijában, de felcsapódva a Trabant kerekei alól megtalálta a Renault 19-est, és a vezető szeme előtt kagyló formájú sérülést okozott a szélvédő üvegen. Az eset Nyíregyházán fordult elő, az Árok utcában, a 110-es Ipari Szakmunkás- képző előtt, ahol épp javítási munkálatok folytak, így aztán nem kellett kaszkadőrmutatvány ahhoz, hogy ez a kis baleset, akaratlan incidens bekövetkezzék. Az érintettek a lovagiasság íratlan szabályainak megfelelően betétlapot váltottak, pontosabban a kár okozója elismerte felelősségét. Tehette, hiszen a Providenciával megkötötte kötelező felelősségbiztosítását. A károsult a betétlappal felkereste a biztosítót, gondolván, hogy ügyét elintézik, és továbbiakban se bú, se kár. De tévedett! Tudtára adták, hogy az előadott esetre nem fizetnek. A Renault tulajdonosa hiába érvelt a biztosítás kötelező jellegével, a felemelt díjjal, a tisztviselők hajthatatlanok maradtak. Károsultunk történetét megírta a biztosító társaságok országos felügyeleti szervének, továbbá elmondta szerkesztőségünkben, is álláspontjának megismertetése és mások okulása végett. Szerinte ugyanis a felelősségbiztosításnak arra az esetre is ki kell terjednie, amikor a kár okozójának vétkessége nem bizonyítható. Nehézményezi azt is, hogy a biztosított, jelen esetben a Trabant vezetője, miért nincs tisztában biztosítója megkötéseivel az ilyen esetek elkerülése végett. A Providencia Biztosító Területi Igazgatóságának ezzel szemben megtudtuk, hogy — példánknál maradva — amennyiben a kő, vagy a kavics a gépkocsi kereke alól csapódik fel, a keletkezett kár nem róható a vezető felelősségére, következésképp azt a biztosító nem is vállalja át. Ennek ellenére ígéretet tettek az ügy újbóli vizsgálatára, mert ahogy elmondták, minden esetet egyedileg bírálnak el. Sajnálatosnak tartják, hogy az ügyfelek rendszerint el sem olvassák a biztosítási szabályzatot, ezért nincsenek tisztában lehetőségeik határával. Egyébként a biztosító- társaságok egymás között egyezményben szabályozták, milyen esetekben fizetnek kártérítést. Tiszteletben tartjuk a Providencia érveit a biztosító társaságok ügyrendjét, mégis megjegyzésre kívánkozik, hogy ezen intézmények leglényegibb lényege, a károsultak kártalanítása. Ezért fizetjük a díjat, olykor kötelezően, és nem azért, hogy értelmezési polémiákat folytassunk kárszakértőkkel. Még akkor is, ha vannak, akik megpróbálkoznak viszaéléssel. Továbbá: nem szeretnénk, ha a biztosítási díjak szinte folyamatos emelkedésével egyidejűleg szép lassan csökkenne a kockázatvállalás mértéke. HÁTTÉR Nézó'^on^
