Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-23 / 173. szám

6 Kelet-Magyarország EGYRŐL TÖBBET 1992. július 23., csütörtök

árvíz után lassan kezdett magához térni az a kis parkocska Fehér- gyarmat központjában, amelyik végigkíséri a főutat a Kossuth tértől egészen a kórházig.

Amikor először láttam a park bejáratánál az oroszlán-griffmadár-nőtestű szobrokat, arra gondoltam, hogy vajon milyen képzelet és egyéniség hozta őket életre. S milyen vágy, hogy határozott tekintettel és feszes keblekkel állítsák meg az arra járó embereket?

Ebben a picinyke paradicsomban sokféle növény és fa megtalálható: a gránátalmafától a szomorkodó fűzig. Ha egy kicsivel több pénz jutna a gondozására, igazi gyöngyszem is lehetne. így is a béke szigete, a forgalom előli menedék. Még a madarak is ide szoktak. De a gyarmatiak is el-el- üldögélnek valamelyik pádon, kivonják magukat a napi rohanásból. Este pedig, amikor lassú sötét ereszkedik a városra, fiatal lányok hallgatják a vágyakozó és szerelmes szavakat. Ugyanúgy, mint bármelyik más parkjában a világnak.

Tudom én, hogy ezek a kőszobrocskák nem tartoznak a szobrászat élvonalába, az bennük a szép, hogy velünk együtt kopnak, mossa őket az eső, koptatja testüket a szél. Nem kortalanok, mint a múzeumi márványok, hanem már-már igazi emberarcúkat villantják a parkban sétálókra.

Nagy István Attila felvételei