Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-23 / 173. szám
4 Kelet-Magyarország 1992. július 23., csütörtök Külpolitikai jegyzet Képtelen Énkép Páll Géza mm ár a rómaiak is alkal- fyg mázták a bevált fogást, ha a birodalom, az ország belső bajairól el akarod terelni a nép figyelmét, alkosd meg a mindenkori ellenségképet. Ez a legegyszerűbb, csak rá kell mutatni — mondjuk a szomszédra —, ő az oka mindennek. Mindig akad „vevő” az alaptalan híresztelésekre, és a mumus-effektus hatni kezd. Mi magyarok, úgy tűnik, különösen alkalmasak vagyunk a tnumus szerepre. Természetesen nem a puszta véletlennek köszönhető e nem éppen kedvező szerep, hanem a tőlünk függetlenül végbement történelmi folyamatoknak. Talán meg sem kellene már lepődni, ha újra és újra azt halljuk némely szomszéd országból, hogy megint velünk ijesztgetik az állampolgáraikat. De különbséget kell tennünk, ha az indulatokat egyes szélsőséges csoportok szítják, vagy hivatalos személyiségek, netán kormányszinten röpítenek a levegőbe alaptalan gyanúsitgatásokat. Sajnos az elmúlt napokban ez történt. Mint erről olvasóink már tájékozódhattak, az új szlovák miniszterelnök, az önálló Szlovákia egyik fő szorgalmazója, Meciar egyik nyilatkozatában az országát fenyegető magyarországi hadgyakorlatokról beszélt. Mint olyan jelenségekről, amelyek esetleg fenyegetnék Szlovákia biztonságát. Nem tudhatjuk, hányán vették komolyan a magyar hadgyakorlatokról szóló megalapozatlan kijelentést, hányán olvasták esetleg a szomszéd ország állampolgárai közül a cseh- és szlovák szövetségi védelmi miniszter helyesbítő nyilatkozatát, amelyben a katonai vezető felteszi a kérdést, milyen forrásokra alapozta a szlovák miniszterelnök az említett kijelentéseit, amikor a valóságban minden a legnagyobb rendben van a két hadsereg között. De aki csak a szlovák miniszter- elnök véleményét olvasta, a védelmi miniszterét nem, abban valószínű, ott maradt a kétely, ezek a fránya magyarok csak rosszalkodnak, éppen az ő határuk mentén támad kedvük gyakorlatozni. Valójában előre bejelentett, szokásos hadgyakorlatokról van szó, amelyek egyike, mint erről lapunkban is hírt adtunk, éppen Nyíregyháza térsége lesz az ősz folyamán. Hogy ez is viszonylag közel van a szlovák határhoz — csakúgy, mint az ukrán, a román határhoz is —, ez tény. De ki tehet arról, hogy olyan kicsi az országunk, hogy ha kinyújtjuk a kezünket, a szomszéd máris azt hiszi, őt akarjuk bántani. Nyilvánvalóan tisztában van ezzel az új szlovák miniszterelnök is, de ki tudja miért, elsütötte a lélektani vaktöltényt. Tartok tőle, hogy saját magát jellemezte nyilatkozatával a szlovák kormányfő, de ezzel együtt némely honfitársában azt a rémképet erősítheti, hogy a születendő új Szlovákia ellenségeit nálunk kell keresni. Ez meddő vállalkozás, képtelen ellenségkép-keresés, amin hosszú távon csak veszíteni lehet. O e ezt nemigen mérte fel a széles mosolyú, magabiztos fellépésű, az új Szlovákia apostolaként tüsténkedő Meciar. Hirtelen a szomszédra mutatott, mint egykor a római birodalom egy-egy vezetője. De ez a fogas — a történelemből tudjuk — már akkor se vált be, csak ideig- óráig orvosolhatja a belső bajokat. A gondolkodó emberek — éljenek bárhol — nem fogadják el az előregyártóit ellenségképet. Lapunk előfizetőinek kirándulása Augusztus 1-jén megyejárás, majdnem ingyen — Ma lehet jelentkezni a negyven helyre A nehéz megélhetési viszonyok közepette is több tíz ezer hűséges előfizetőt mondhat magáénak lapuink, a Kelet-Magyarország. Az elmúlt időszakiban több szol- gáltatásslal igyekeztünk olvasóink szolgálatára állni, hogy minél szélesebb tájékoztatást nyújtsunk. Most egy újabb ötlettel kedveskedünk előfizetőinknek : amennyiben megfelelő érdeklődés mutatkozik iránta, 1992. augusztus elsején, szombaton „Előfizetői kirándulást” szervezünk közösen a Tücsök-Tours-szal. A minimális, jórészt jelképes ötven forintos részvételi díj fejében a résztvevők — reményeink szerint minél több család — Szatmár és Bereg történelmi nevezetességeit, műemlékeit tekinitheti meg az egész napos kiránduláson idegenvezető segítségével. A kirándulásról lapunk később képes riportban számol be. Akik szeretnének részt venni a Kelet-iMagyarország augusztus elsejei kirándulásán, július 23-án esetleg 24- én (csütörtökön, illetve pénteken) jelentkezzenek a Lapkiadó Kft. földszintjén (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5.). Kérjük, hozzák magukkal az előfizetést igazoló legutóbbi szélvényt. (Egy előfizetési szelvénnyel most legfeljebb öttagú családokat várunk, és összesen negyven kedves olvasónkat szeretnénk megyejárásra vinni.) Forró nyomon Hamis százdolláros Nyíregyháza (KM) — Július 16-án 7,50 órakor ismeretlen — feltehetően külföldi állampolgárok — a nyíregyházi 1-es Postahivatalban egy 100 dolláros bankjegyet forintra akartak beváltani. De mivel a posta alkalmazottja a pénzt a papír mi nősége és színe alapján hamisnak vélte, értesítette a rendőrséget. Időközben a két személy a helyszínről eltávozott. A szakértő megállapította, a százdolláros tényleg hamis, melyet a hatáság lefoglalt. Az ügyben az MRFK gazdaságvédelmi osztálya nyomozást rendelt, el MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL ZÁGRÁB: A horvátországi látogatáson tartózkodó Alija Izetbegovic boszniai államfő és horvát kollégája, Franjo Tudjman (j) július 22-én aláírta a két ország barátsági és együttműködési szerződését. MTI — FOTO Arculatot vált a Posta Budapest (MTI) — öt év alatt teljesen megváltozik a Magyar Posta jelenlegi arculata, új jelképek díszítik majd a különféle postai nyomtatványokat, a vállalat épületeit, járműveit, a postaládákat és az egyenruhákat. Az új arculatot az az angol Business Design Group tervező cég alakította ki — tiszteletbeli elnökük Rubik Ernő —, amely számos nagy projekt mellett néhány éve az Angol Posta arculattervezési munkáit is elvégezte. Az új jelképeket szerdán Doros Béla, a Magyar Posta vezér- igazgatója és a Stephen Hitchins, a BDG vezető tervezője mutatta be a sajtó képviselőinek. A tájékoztatón elhangzott: az arculatváltást komoly törvényi gazdasági okok is kikényszerítették. Az új postatörvény ugyanis számos szolgáltatási ágban szünteti meg a Posta eddigi monopóliumát, a vállalatnak tehát egyre inkább fel kell készülnie a piacgazdasági viszonyokra, az ügyfelek igényeit kereső szolgáltatásokra. Ez azért is különösen fontos, mert bizonyos tevékenységeknél egy ideig még biztosan fennmarad — ha jogilag nem is — a monopólium, s nem szabad azt az érzetet kelteni a lakosságban, hogy ezzel visszaélnek. A munka előreláthatóan még 3—4 évig tart, ezalatt átépítenek 3200 hivatalt, átfestenek 2500 postaautót, kicserélik az egyenruhákat, a feliratokat és a nyomtatványokat. Javuló exportmérleg Dollárt hozó külkereskedelem Budapest (ISB — Ráthy Sándor) — „Tíz hónappal ezelőtti előrejelzésünk kiállta a gyakorlat próbáját, ebben az esztendőben valóban fordulat következik be külkereskedelmünkben” — hallhattuk a miniszter szavait a szerdai sajtótájékoztatón. A fordulat tényét Kádár Béla a következő adatokkal támasztotta alá: 1992 első fél évében a konvertibilis kivitel az előző év azonos időszakához képest 16,5 százalékkal nőtt, míg a behozatal 6 százalékkal mérséklődött, mindkettő névértéke meghaladta az 5 milliárd dollárt, s a külkereskedelmi áruforgalomban 133 millió dolláros aktívumot ért el országunk. Az export 70 százaléka a fejlett, európai közösségbeli, 5 százaléka a fejlődő és durKÖZÉLET: ván 25 százaléka a volt szocialista országokba irányul. Legjelentősebb külkereskedelmi partnerünk továbbra is Németország, s exportunkon belül legjobban a fogyasztási cikkek (41%) és az agrárgazdasági termékek (22%) értékesítése bővült. Ugyanakkor kivitelünk jelentős növekedését bizonyos tekintetben minősíti, hogy ez jórészt az országunkban végeztetett bérmunkának köszönhető, s csak kisebb mértékben származik termékkivitelből. Az import említett visz- sza esését — összefüggésben a hazai ipari termelés csökkenésével — elsősorban az anyag- és alkatrészbehozatal további zsugorodása okozza, s ez is mutatja, hogy a termelői szférában még nem következett be az óhajtott stabilizálódás és lassú növekedés. A korábbi évekhez hasonlóan az első fél évben is nőtt a külföldi működötöké be- áramása: hat hónap alatt mintegy 800 millió dollárt fektettek be hazánkba, s a vegyes vállalatok száma kétezerrel bővült ebben az időszakban. Kádár Béla a legjelentősebb változásnak a volt szocialista országokkal való külkereskedelmünk növekedését tartja. Komoly siker, hogy Romániával, Bulgáriával és különösen a volt szovjet köztársaságokkal javultak a kereskedelmi kapcsolataink, s például az Orosz Föderáció országaiba 22 százalékkal nagyobb forint értékű terméket szállítottunk ki az idén, mint az elmúlt esztendő első fél évében. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagországaival kötendő szerződésünkkel összefüggő tárgyalások azonban megrekedtek. Ennek fő oka az, hogy az EFTA országai egyelőre nem akarják a mainál nagyobb mértékben megnyitni piacaikat a magyar élelmi- szeripari termékek előtt. A külgazdasági miniszter sajtótájékoztatóján leszögezte: a magyar gazdaság növekedését csak az export további bővülése alapozhatja meg, s bizonyos, hogy ’91-hez képest 'az idén tíz százalékkal nő a kivitelünk. Számszerűen : ’92-ben várhatóan 11 milliárd dollárnyi terméket adunk el külföldön. Ennek köszönhetően külkereskedelmünk szerény, mintegy 100 millió dolláros aktívummal zárhatja az évet. Harmincezer „Miányos” család veszélyben Hajdan csak az amerikai indiánok, a földrajzi felfedezések után azonban szerte a világban egyre több ember hódolt és hódol a dohányzás szenvedélyének. A 17. században már Magyarországon is termelték és fogyasztották a dohányt, városi és falusi statútumok szigorú tilalma ellenére. A 18. században pedig egyre több régió jobbágyai és nemesei pénzeltek a dohánylevelek termesztéséből és forgalmazásából. Néhány tájegység dohánya — Nyírség, Heves — épp úgy messze földön „eihíresedett” mint a tokaji vagy az egri bor. Nálunk csak az 1850-es években sikerült monopolizálni Ferenc Józsefnek a dohánykereskedelmet. Attól kezdve aztán az 1989—1990- es rendszerváltozásig rendületlen szigorral „finánckod- tak” a pénzügyőrök termelés és forgalmazás fölött. A változás káoszában kicsúszott azonban ez is a hatósági ellenőrzés alól. Jó néhányan „megmilliomosodtak” pénzügyőri korruptálással szerzett hamis kiviteli bizonylatok „fitogtatásával”. Még többen kísérelték meg kiegészíteni jövedelmüket csempészett cigaretták forgalmazásával, s nincsenek kevesen azok sem, akik a „KGST- piacokon” megélhetésük okán árulgatják a segélycigarettákat. Olyan tarka ez a kép és zavaros manapság az egész Közép- és Kelet-Európa valósága. Ennek a tarkaságnak köny- nyen válhat áldozatává a nyírségi dohánytermesztés. Az Európához tartozni akarás véget vetett annak az állapotnak, hogy az állam garantálja a dohánytermesztési szerződéseket, s a megtermelt dohány minden dekáját, kilóját kötelező jelleggel fel is vásárolta. A magyarországi cigarettagyárakat világcégek vásárolták meg. Maguk döntenek arról, hogy honnan, mennyi dohányt vásárolnak, milyen keveréket alkalmaznak, milyen árfekvésű cigarettákat forgalmaznak. Állítják egyesek: van cég, amelyik repülővel, kamionnal szállítja magyarországi gyáraiba a dohánykeveréket, s azóta 30%- kal visszaesett a NYIDOFER, a nyíregyházi dohányfermentáló forgalma. Ne firtassuk most, hogy valóban 30%-os é a forgalomcsökkenés vagy több? A fermentált dohány és a dohánykeverékek forgalmának csökkenése most csak azért fontos számunkra, mert ez jelzi, hogy veszélybe került az a 25—30 ezer család, akik a Nyírségben és a Hajdúságban dohánytermesztésből éltek, vagy aibból egészítették ki a jövedelmüket. Ez a tény az, amely mellett sem politikailag, sem gazdaságilag, sem emberileg nem mehetünk el közömbösen. Valamennyien tudjuk, hogy az Európához tartozás igénye és vágya csak akkor realizálható, ha a törvényhozás szintjén és a hétköznapi valóságunkban megteremtjük az európai viszonyokat. Ez — furcsa mód — a dohány- termesztésre is igaz. Mivel az állam nem szavatolja a jövőben a felvásárlást, a magyarországi cigarettagyárak pedig egyetlen termelőnek sem biztosítanak garanciát, magának az államnak és a dohánytermelőknek kell megtenni azokat a lépéseket, melyek megteremtik a nyereséges dohánytermesztés feltételeit Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében, ahol ma is és hosszú távon is a legtöbb munkanélküli lesz, ígérjen bármit az ellenzék. A dohánytermesztés megyei jövőjéről vitatkozom magam is, immár rövidesen egy éve Gáspár Szilviával a Földművelésügyi Minisztériumban és Vass Máriával a Vagyonügy- ügynökségen. Nem szakmabeliként, nem is termelőként. Térségünk lakóinak jövőjéért felelősséget vállaló képviselőként. Az ürügyet a vitára az szolgáltatja, hogy a Rothmans cég cigarettagyárat óhajt építeni Nyíregyházán, s ehhez a NYIDOFER tulajdonából szeretne megvásárolni 4100 tűhasználaton kívül álló épületet, és 22 100 m2 területű földet, melyet ma nagyobb részt szemétlerakásra használnak. E területen éri 3 milliárd cigarettát gyártó, 180 embernek Nyíregyházán folyamatos munkát biztosító gyár épülne. E gyár természetesen a Rothmans felelősségére és működése mellett vállalná a nemzetközi piacén a versenyt. Vitapartnereim már-már merev elutasítása gyanút keltett bennem. Információkat szereztem hát minden oldalról. Megítélésem szerint mindmáig a Rothmans ajánlata a legígéretesebb, ök ugyanis nemcsak 180 ember állandó foglalkoztatásáról gondoskodnának, hanem lehetőséget teremtenének arra, hogy a NYIDOFER 700 dolgozója is megőrizze munkahelyét. Tervüket arra. építik, hogy a NYIDOFER körzetében hosz- szú távon 30 ezer család rendezkedhet be világszínvonalú dohánytermesztésre. Ehhez adják nemzetközi szakértelmüket, világpiaci kapcsolatrendszerüket, szaktudásukat, s már a következő termelési évben 1,7 millió dollár, tehát megközelítőleg 140 millió forintnyi kedvező kamatozású termelői hitelt, hogy a megfelelő fajta- választékkal, korszerű gépekkel folytathassák a dohánytermelők tevékenységüket. Szimpatikus a Rothmans cég ajánlatában az is, hogy 3—4 évre kalkulálja azt az időt, amíg a magyar dohánytermelők széles tábora világpiacon is versenyképes dohánylevelekkel jelenik meg. Az említett kedvezményes hitelen túl erre áldozna még a Rothmans csoport 3,3 millió dollárt, megközelítőlen 260—270 millió forintot, mely összeg öt év alatt a szakképzést, az európai piacon konvertálható tudás megszerzését szolgálná úgy a termelésben, mint az értékesítésben, gyártásban és irányításban. Nem szólok most részletesebben arról a hozalékról, mely a 180 ember állandó foglalkoztatását jelenti. Nem szólok a cigarettagyár megépítésének magyar vállalkozók és munkavállalók számára jelentkező előnyeiről. Nem szólok arról sem, hogy a NYIDOFER megőrzi, esetleg növelheti is értékét, s egy olyan vállalatot, mely nyereségesen működik, mindig könnyebb privatizálni, mint egy hanyatló üzemet. Nem szólok többről, csak a 30 000 dohánytermelőről. Harmincezer családról, akik megélhetésüket vagy jövedelmük növekedését alapozhatják e vállalkozói ajánlatra. Ebben a térségben, a Nyírségben, ahol már is 56—60 ezer a munkanélküli, legfontosabb szempont mégis ez kellene legyen, még akkor is, ha a dön- tésthozók a Hungária körúton belülről szemlélik a mágyar dohánytermelés jövőjét. Dr. Takács Péter országgyűlési képviselő
