Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-22 / 172. szám

1992. július 22., szerda Nagycserkesz és Tiszavasvári között szélesítik az utat. Vajon a kidöntött fák, kihúzgált cserjék végképp áldozatul esnek a modernizálásnak vagy netán elültetik őket máshová, ha még életképesek? A TBI érvényesíti Olvastam vagy három hete az újságban, hogy akiknek le­járt a munkanélküli-segélyük, és nincs munkahelyük, az ön­kormányzathoz kell menniük, mert ott érvényesítik a beteg­igazolványukat. Az én férjem magánvállalkozó, őneki és a gyermekünknek az igazol­ványát érvényesítették a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ságon, énnekem nem, mert nem dolgozom sehol, ház­tartásbeli vagyok. Ez az egyik kérdésem: nekem hol kell iga­zoltatni a kártyámat? A másik a barátnőm ügyében, ő is háztartásbeli, a férje egy vállalatnál dolgozik, úgy tudják, hogy oda kell vinni az igazolványt érvényesítésre. Onnan elküldték azzal, hogy írjon egy igazolást, hogy őt a férje tartja el. De kérdem én, miért, tényleg így kell csinálni? Pók Kálmánná Nyíregyháza (Az egyéni vállalkozók és eltartott családtagjaik beteg- biztosítási igazolványát a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság érvényesíti. Az igazolvány érvényesítésének — jelenleg még nem feltétele a járulékfizetési kötelezettség teljesítése. A személyesen megjelenőket munkanapon­ként 8-13.30 óráig fogadják Nyíregyházán, a Bethlen G. u. 24. szám alatt, de a levélcím is ugyanez. Olvasónk barátnője ügyé­ben üzenjük, hogy a kormány 54/1992. (III. 21.) rendelete alapján a munkaviszonyban nem álló házastárs betegbiz­tosítási igazolványát a munka- viszonyban álló házastárs munkahelyén kell érvényesí­teni. Neki, tehát az eltartott­nak, a férje munkahelyén kell nyilatkozni, hogy a keresete, jövedelme nem éri el a havi nyolcezer forintot, és az el­tartásáról a férje gondoskodik. E nyilatkozat után érvényesítik az igazolványát.) Dzsungel az átvevő rendszer A kistermelőket az ág is húz­za, nem elég, hogy rengeteg a munka, bőven terem a meggy, ami lenyomja a felvásárlási árakat, de ez az egész átvevő rendszer egy szövevényes dzsungel, ami a kistermelők számára átláthatatlan. Minden felvásárló kűlön- külön, más szempontok szerint veszi át a meggyet, de még ezek a szempontok sem állandóak, hanem szinte na­Harasztosi Pál felvéteie ponta változnak. Az ember nem tudja, mihez igazodjon. Egyszer szárral kérik, egyszer szar nélkül, egyszer vegyesen kicsit és nagyobbat, máskor csak váltogatva. Van, amikor lehet érett is, de van, ami­kor csak nyolcvanszázalékos érettségű lehet. Néhány át­vevő „szakértelme” pedig még csak tetőzi ezt a „nyugodt” helyzetet. Például az en ese­temben az átvevő szerint azért meteor típusú a meggy, mert ha megnyomja, kijön belőle a mag. Hajmeresztő... Más: két kocsi érkezik a felvásárlóhoz, mindkettő egyazon telekről, egyazon időben szedett, azo­nos típusú meggyet visz. Az egyik vezetőjét ismeri a fel­vásárló, szervuszt köszön neki, a másikat még nem látta, őt jó napottal üdvözli. Az ismeretlen autós huszon­hét forintot kap egy kiló megy- gyért, az ismerős harmincötöt. Kérdi az előbbi, hogy miért a különbség, és azt a választ kapja a felvásárlótól, hogy azért, mert az övé meleg. Ha ném én vagyok szem- és fültanúja ennek az egésznek, egyszerűen nem hiszem el! A további problémákat nem kívánom részletezni, csak még annyit, hogy ezzel a rendkívül „olcsó” benzinnel a kistermelő ráadásul még el is furikázza a hasznát, amíg megtalálja, hogy kihez vigye az áldatlan termést és mikor. Nagyon erő­sen kívánom, kerüljenek egy­szer a felvásárlók a kister­melők helyzetébe, és tapasz­talják meg a maguk bőrén, mi­lyen kiszolgáltatottnak lenni. Kiss Andrásné Nyíregyháza Vandalizmus az út mentén Biztosra veszem, nem va­gyok egyedül a megdöbbené­semmel. A Nyíregyháza és Máriapócs közötti útszakaszon megismétlődött, ami már tavaly is felháborított minden jó érzésű embert. Nem történt más, csak egyesek cseresz­nyét szedtek, és az eredmény: letört faágak hevernek szana­szét, a csonkok kiáltva mered­nek az égre. Miért így, nem lehet másképp? Akik ezt csinálják, saját hasznukon kívül nem gondolnak arra, hogy a környezetet védeni kell? Hisz az nem egy napra, vagy évre szól, hanem mindig része az életünknek. Egy-két szem gyümölcs maradt még a fákon. Mielőtt valaki lehasítaná az ágakat, gondolkodjon el! A saját kertjében is ugyanígy csinálna? Balázs Csabáné Máriapócs Csalódottan az élet kapujában Ifjak munka és remény nélkül Barabás (KM - TMI) — Ti- szaháton, az ukrán határnál fekszik ez az alig ezerlelkes község. Keskeny utcáinak fehérre meszelt, színesre va­kolt öregecske portáiban jó lelkű, nyílt arcú emberek lak­nak. Irigykednek, ellensé­geskednek is, de a rossz föld, amit bőven kell öntözni verítékkel, hogy adjon, meg­tanította őket a szegények bölcsességére: segíts a baj­ban, kéz legyen a kézben. Van itt mostanság baj elég, a község kb. négyszáz munka­képes korú lakosa közül több, mint kétszázan munkanélküli­ek. Keservesen, kínlódva él­nek, dolgoznának örömmel (kivéve néhány megrögzött naplopót, kocsmatölteléket), de erre legfeljebb a határon átkelők járnak és egy-két nyu­gati tőkés még csak kacsingat Barabás felé. A jövő talán szép lesz, mert nagy piac várja őket odaát, a közelség a község hasznára lehet. , Ám jelenleg a saját prob­lémáival birkózó téeszen — a tagok nagy része munkanél­küli —, postahivatalon, két bol­ton, takarékszövetkezeten, gyógyszertáron, orvosi . ren­delőn, polgármesteri hivatalon kívül nincs más munkahely. A barabásiak főként a környező településekre jártak dolgozni, létszámleépítéskor ők kapták meg leghamarabb a munka­könyveiket. Ketten a * nyugdíjból Miféle munkalehetősége lehet hát itt egy ifjú embernek, akit ráadásul azzal a jóravaló képességgel áldott (vagy vert meg a sors), hogy szeretné beteljesíteni álmait. Erika — nevezzük így a tizenkilenc éves, megtört tekintetű lányt — édesanyjával lakik egy vén, roskadozó házban. A tornác előtt szomorúfűz lógatja ágait: mintha e hajlék, s a benne élők életének jelképe lenne. Még a házigazda életében ültették. Tanúja volt, hogy a családfőt utolsó útjára vitték, a házban meghalt egyetlen fiú­gyermek, elvált családapa után is elsusogta az örök bú­csúzót, jó időre elköszönt Eri­ka nővérétől... Most tanúja a mindennapos bánatnak, a sok nehézségnek. Az édesanya a szőlőlugassal befuttatott abla- kú nagy szoba díványán ül; háta görbe, arca árkos, keze reszket. Rokkantnyugdíjas, és árnyéka valamikori önmagá­nak. Fiatalkori fényképét mu­tatja, s maga is el réved a szép emlékű múltba: főkönyvelő ko­rában készült a kép, csinos vonású, ápolt arcú nő moso­lyog róla az évek távolából. Megroskadt, súlyosan gerinc­beteg, vaksi szemű asszonnyá öregedett. Nyugdíja nyolcezer­négyszáz forint — ebből élnek ketten a lányával. Erikát a családi tragédiák úgy megviselték, hogy többet van kórházban, mint odahaza. Az élet a sötét oldalát mutatta meg neki, lépne ki belőle a napra, de nem teheti. Kereske­delmi szakmunkásképzőt vég­zett, tavalyelőtt beiratkozott a gimnáziumba is, ám kórházba került, hónapokat mulasztott. Munkahely sehol — Másként gondoltam — néz rám árkos szemekkel —, hogy lesz munkahelyem, de nincs sehol. A gimnáziumban nagy nehezen levizsgáztam, egy hónap alatt kellett megta­nulnom az egész anyagot. Ne­héz volt, mert olyan gyógysze­reket adtak, amiktől mindent elfelejtettem. Tanuljam néme­tet, meg angolt... Úgy tervez­tem, hogy dolgozok, és leérett­ségizek. Az édesanyám is beteg, nekem nincs sehonnan jövedelmem, ő tart el, pedig nekem kellene segíteni őt — komorul el az arca. — Azt mondták, százalékoltassam le magam, de én nem akarok ilyen fiatalon rokkantnyugdíjas lenni...! Az első pofon Erika — mint nagyon sok, hasonló helyzetű fiatal — nem jogosult munkanélküli-járadék­ra, mert nem dolgozott még. Itt áll az élet kapujában tehetet­lenül, az idős szülőre szorulva. Nem akarja egyedül hagyni, magára, nem engedi a lelkiis­merete. Barabáson lakik, de sorsa, sajnos, tipikus. A megyében több, mint négyezerhétszáz, húsz éven aluli fiatal kezdi munkanélkü­liként a felnőtt kort. Csalódot­tak és szomorúak, nem így képzelték az indulást. Nem is ezt érdemlik. Egyelőre azon­ban csak remélni lehet, hogy munkát találva jobbra fordul a sorsuk. Mert az ő jövőjükön az ország jövője is múlik... Szerkesztői üzenetek Egy gyógyulni vágyó ol­vasónknak: érdeklődjön a 18-014-es nyíregyházi tele­fonszámon. DEMETER SÁNDOR, Új- fehértó: A munkavi­szonyban töltött időbe csak az 1950. január elseje előtti tanoncidőt kell beszámítani, az ezt követő tanulóidő nem munkaviszony. A július else­jén életbe lépett új Munka­törvénykönyv alapján ez év január 1-jétől nem a munka- viszonyban töltött idő, ha­nem az életkor után jár a pótszabadság. Az alapsza­badság 20 munkanap, ez életkortól függően nő (25. év után 21 nap; 28. év után 22 nap; 31. év után 23 nap; 33. év utón 24 nap; 35. év után 25 nap; 37. év után 26 nap; 39. év után 27 nap; 41. év után 28 nap; 43. életév után 29 nap; 45. év után 30 nap, ennél több nem lehet). IDŐS GALAMBOS JÓZSEFNÉ, Kisvárda: A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről szóló 1992. december 31-ig még hatá­lyos jogszabályi rendelke­zés szerint lehetőség volt arra, hogy a téesz a tagjai részére a vagyonából va­gyonrészt juttathasson. Az így kiadott vagyonjegyek összértéke nem haladhatta meg a szövetkezeti vagyon ötven százalékát. SEBŐK SÁNDOR, Dombrád: A levelekre har­minc napon belül kell vála­szolni, vagyis két hétig még nincs jogunk megsürgetni a szolgálatot. Kérjük, legye­nek türelemmel. Szíves Megköszönném! fogadtatás Keresem azt az idős asz A Nyíregyházi Polgármes­teri Hivatal megbízásából jú­nius 29. és július 10. között a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának hall­gatóiként a belváros neveze­tes épületeit rajzoltuk. Ittlétünk alatt megkerestük a „Reform Kelet” Repülőklubot, ahol na­gyon kedvesen fogadtak min­ket és jóvoltukból valameny- nyien felülről is megcsodálhat­tuk ezt a gyönyörű várost. A szíves fogadtatásért így mon­dunk köszönetét a klub vala­mennyi tagjának. Kocsner Oszkár, Szilágyi Márta pilóták, Szombathely, és 24 egyetemista társuk, Budapest szonyt, aki április 29-én a nyír­egyházi 12-es autóbuszon megtalálta a táskámat, benne temetkezési okiratokkal és nagyobb értékű pénzösszeg­gel. Szeretném neki személye­sen is megköszönni becsü­letességét, segítőkészségét, ami egyre ritkább eset a mai világban. Kérem, hogy ke­ressen föl engem a címemen, mert én, sajnos, nem tudom az övét. Vargáné, Nyíregyháza Az oldalt összeállította: TÓTH M. ILDIKÓ Jogászszemmel Mi tartozik a lakáshoz? Dr. Kovács Mihály N.-né nyírbátori olvasónk egy megüresedett önkor­mányzati tulajdonú bér­lakásba költözött. A beköl­tözéskor vették észre, hogy az előző bérlő az árammérő órát leszereltette a Titásszal, így a mérő visszaszerelési költségét (1350 forint volt) ki kellett fizetniük. Ám a bérbe adó ezt az összeget nem akarja nekik megtéríteni mondván, hogy az előző bér­lő szereltette le a mérőórát; az viszont azt mondja, nem tudta, meddig marad üres a lakás, féltette az árammérőt, ezért szereltette le. Levél­írónk szeretné tudni, hogy ki köteles ebben az esetben a költségeket megfizetni. Az árammérő a lakásnak olyan tartozéka, ami a' lakás használhatóságát biztosítja, hiszen villamos áram nélkül ma már csak nagyon kényel­metlenül lehet élni. Különösen nem lehet a használt önkor­mányzati bérlakást árammérő nélkül átadni az új bérlőnek: a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) korm. sz. rendelet 51. § (1.) bek. szerint a lakás rendel­tetésszerű használhatóságá­ért a bérbe adó szavatol. A rendelet 53. § (1.) bek. e pont­ja előírja, hogy a bérbe adó köteles gondoskodni a lakás­ban lévő fogyasztásmérőtől, il­letőleg biztosítótáblától kezdő­dő elektromos vezetékek és érintésvédelmi rendszerek fel­újításáról, kialakításáról. Ezen jogszabályi ren­delkezések értelmében egy­értelműen a hérbe adót terheli az árammérő visszaszerelési költsége, mert nem figyelt oda az előző bérlő lakásleadásánál arra, hogy az nemcsak vég- számláztatott, hanem az árammérőt is leszereltette. Olvasónk tehát jogosan kér­heti az önkormányzattól, mint bérbe adótól a visszaszerelési díj megfizetését. Sz. B. nyírségi egyéni gazdálkodó olvasónk a testvéreivel együtt a ter­melőszövetkezet használatá­ban lévő, de meg nem váltott, így a saját tulajdonukat képe­ző, majdnem hat hektár száz aranykorona értékű szántóföld visszaadását kérte a helyi té- esztől. Áprilisban — a földala­pok kijelölése után — az ér­dekegyeztető fórum egyik tag­ja kimérte a kért területet a részarány-tulajdonosok táblá­jában. Olvasónk a földet feltárcsáz­ta, de már a téesz vetette be. Mivel nem akar jogsértést elkövetni, szeretné tudni, hogy milyen jogvédelmet kérhet. Áz átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. tv. 13. § (2.) bekezdése rendelkezik arról, hogy a termelőszövetkezet kö­zös használatában lévő, illetve bármilyen módon tulajdonába került földeket különböző föld­alapokban kell elkülöníteni (ennek egyik formája a rész­arány-tulajdonosi földalap). A különböző tulajdonú földala­pok céljára történő elkülöní­tésre kellett létrehozni az úgy­nevezett helyi érdekegyeztető fórumot, amelyben az érdekel­tek képviselői vettek részt. A szövetkezet azonban mindaddig nem kezdhet hozzá a részarány-tulajdonosok igé­nyeinek kielégítéséhez, amíg a földkijelölés tervezeteit a te­rületileg illetékes kárrendezési hivatal, továbbá a földhivatal nem hagyja jóvá. Olvasónk esetében tehát nem a szövet­kezet követett el jogsértést, hanem épp olvasónk, illetve az érdekegyeztető fórumnak az a tagja, aki hatáskör hiányában kimérte a levélírónk tulajdoná­ban, de a termelőszövetkezet használatában ívő földet, és ezzel birtokháborítást követett el. Azt javaslom levélírónknak, legyenek még ebben a gazda­sági évben türelemmel, mert a betakarítás után vissza fogják kapni az eredeti tulajdonukat. OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kélet-Magyarország 1 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents