Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-22 / 172. szám
%$&%Julius 22., szerda EGYRŐL TÖBBET Kclet-Magy a rország 7 A csodák máig hatnak? Szent László emlékezete Jelenetek Szent László legendájából a Thuróczy-krónikában (1488) (MTI-Press) — Minden mozgatható kincset a pincébe vittek. Csak a talán legértékesebb tárgy, a Szent László-palást maradt a kincstárban. Mert a nagyméretű üvegszekrényt, amelyben az 1094-ből származó textíliát őrzik, nem tudták megmozgatni. Most, a Nemzeti Múzeumbeli kiállításra mégis készséggel kölcsönadta a zágrábi Szent István székesegyház. (A templomot Szent László király alapította, lévén horvát király is.) Ez a palást és a győri székesegyházban őrzött Szent László herma — a szent király koponyáját őrző pompás ötvös ereklyetartó — a szeptember 20-ig nyitva tartó Szent László emlékezete című kiállítás legbecsesebb műtárgya. Kódexek, oklevelek, pénzérmék, imakönyvek, szobrok, festmények, fotók vannak kiállítva a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, a múzeum saját anyagából és harminc hazai köz- és egyházi-, valamint magángyűjteményből. I. László szentté avatásának 800. évfordulója van az idén. Ez az évforduló ad kereteket a kiállítással is gazdagított ünnepségsorozatnak. Árpadházi Szent László csodatevéseinek, vízfakasztó vesszejének, kővé váló aranyának, lányszabadító alakjának megannyi emléke él máig a néphitben, mondákban. Életében is szeretet és tisztelet övezte a népszerű királyt, a kimagasló hadvezért, a szigorú törvényhozót, a hős lovagot, az egyház megerősítőjét, a gazdaság felvirágoztatóját. Tisztelete különösen szentté avatása után vált általánossá. 135 templom választotta védőszentjévé, 19 falu pedig nevét felvéve tisztelgett előtte. Templomok oltárain, freskókon tűnik fel alakja, Nagy Lajos korától kezdve pénzeken örökítették meg. Korabeli anyag nem sok maradt. Mindössze egy faragott kő, egy szentélykoriát a somogyvári apátságból. Még az 1092-es adománylevélnek is — amely összeírás Pannonhalma birtokairól — csak későbbi másolata maradt fenn. A többi kiállítási tárgy későbbi Szt. László-ábrázolás. Van közöttük 14-18. századi misekönyv, szenteket formázó kályhacsempe a füleki várból, ötvöstárgy, gótikus és 19. századi szobor, herendi porcelán, pénzek és érmék — köztük az évforduló tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank által a napokban kibocsátott ezüst ötszáz forintos. Itt van a király családfája. Életének, harcainak jeleneteit a Képes Krónikából és a Vatikáni Legendáriumból vett képek illusztrálják. Az Aquilla János által Bántomyán festett freskóknak e század eleji másolatai, s az erdélyi és határőrvidéki templomok freskó- maradványainak fényképei — Moser Zoltán felvételei — futnak körbe a falakon. Vitrinekben a László nevéhez kapcsolódó egyházak, a zágrábi, a somogyvári, a nagyváradi, a váci apátság irat- és tárgyanyaga. Szent László körül ma is történnek csodák. Mert már- már csoda számba megy, hogy rövidesen megjelenik László Gyula tudós profesz- szomak a Szent László könyve, amelyet tíz évig talonban tartott a Corvina Kiadó. Most lemondott a kiadás jogáról, s így a kötet a Tájak-Korok-Mú- zeumok kiadásában lát napvilágot. Aztán akár azt is a csodák közé számíthatjuk, hogy Zágrábból épségben megérkezett a palást. A kiállítást a nagyváradi megyéspüspök nyitotta meg, a Szent László emlékülés egyik előadója Alexandru Sasianu (román) történész, és itt volt Tőkés László nagyváradi püspök, a zágrábi püspök — valamennyien a népek megbékélésének szellemében szóltak. Kellene a Szent László-i csoda. A kereszténység zsidó gyökerei Isten országának „alkotmánya” A zsidó nép a legnagyobb szükségben, elnyomatásban sem szűnt meg feltétlenül bízni Isten ígéretében: nagy néppé lesznek. Már a babiloni fogság előtti időkben megszületett a népet felszabadító messiás eszméje, ami az évszázadok alatt tanná fejlődött. A római megszállás alatt a messiás várása az egész népben felerősödött. Jézus fellépésekor az eljövendő messiásról számos elképzelés élt, ezek közül a két legalapvetőbb a dicsőséges uralkodó alakja, és a nép bűneiért szenvedő szolga voltak. Jézus a messiási eszme különböző képzeteit gyakorta alkalmazta önmagára. Dávid király házából származott, nevezte magát az „Ember Fiának”, beszélt a mások bűneiért eljövendő szenvedéseiről. Jézus messiási fellépését támasztja alá, hogy tanainak központi eszméje áz Isten Országa, Isten földi királysága volt. A „Miatyánk" ennek az országnak alkotmányaként is felfogható. Tanításait a kor szellemi környezetében kell elhelyezni, ugyanis programja a népéhez, korához szólt. Jézus ránk maradt beszédeiben három nagy, zsidó hagyományokon alapuló esz- mekört fedezhetünk fel. A rab- binikus irodalom hatására utal a Törvény tiszteletének hang- súlyozása. Jézus is szinte élő személyként kezelte a Tórát, de elutasította a mindennapi életre reánehezedő törvényértelmezést. A szeretet parancsát a többi törvény fölé helyezte, a zsidó jámborság számos formái közül a szeretetből fakadó tetteket sokkal többre értékelte, mint a kiüresedő hit- buzgalmi előírások formalitásait. A másik nagy szellemi hatás az esszénus közösség aszké- zisét tükrözi. A test vágyainak, az ösztönöknek a megza- bolázása, a lélek tisztaságának megteremtése, megőrzése központi helyet kapott Jézus tanításaiban. Harmadik fontos eszmei hatásként az akkoriban széles körben elterjedt apokaliptikus irodalom elemeit tekinthetjük. A Szent Jakab kápolna titka Budapest (MTI-Press — dr. Csonkaréti Károly) — A Vas megyei Ják későromán temploma különleges helyet szerzett magának hazánk művészettörténetében. Már eddig is nagy hírnevét nemrégiben egy új felfedezés öregbítette: a templommal szemben álló Szent Jakab kápolna restaurálásakor olyan középkori szárnyasoltárra bukkantak, amelyről eddig senki sem tudott. Az ember azt hiszi, ennek a kicsire zsugorodott országnak már feldolgozták a művészettörténet szempontjából minden számításba vehető emlékét. És akkor, 1991-ben jön a nagy meglepetés, a középkori későgótikus négy táblaképből álló számyasoltár. Ehhez tartozik az a gótikus Madonna szobor, amely ma a templomot ékesíti, de eredetileg a Szent Jakab kápolna főoltárán állt. Ez a XV. század végi Madonna nemcsak finom faragása miatt értékes, hanem azért is, mert a Dunántúlon ritkaság- számba megy a fennmaradt középkori eredetű faszobor, s jßy a jáki Madonna azt példázza, hogy e tájon éppúgy kedvelték a fából faragott oltárszobrokat, mint a Felvidéken. De a Dunántúl küzdelmesebb sorsa, a szakadatlan háborúk miatt ezek a könnyen pusztuló, felettébb sérülékeny fafirugák elpusztultak. Ugyanez vonatkozik a tavaly felfedezett jáki számyasol tárra. NEM TUDJUK, hogyan történhetett meg, hogy ilyen megbecsülendő, ritka érték, mint a négy táblából álló középkori számyasoltár mind ez ideig, hozzávetőleg 400 esztendőn át rejtve maradhatott, legfeljebb találgathatunk. A gyér középkori iratanyagból csak annyit tudunk, hogy Jáki Nagy Márton, Ják földesura bencés kolostort alapított s A Szent Jakab kápolna mellé templomot, vele szemközt kápolnát építtetett. Először a kolostor készült el, később a templom, amelyet 1256-ban szentelt fel Omodé győri püspök. Ugyanakkor készülhetett el a Szent Jakab kápolna is, amelynek eredeti rendeltetésén sokáig vitatkoztak a művészettörténészek. MOHÁCS UTÁN hamarosan végeszakadt a szerzetesi életnek. 1562-ben a bencések elhagyták a kolostort, amelyet azután 1576-ban Szombathely polgárai felgyújtottak, nyilván, hogy a portyázó törökök ne fészkelhessék, oda be magukat. A kápolnáról nincsenek közelebbi adataink, a templo- mot 1626-ban, majd 1660-1666 között javították, mert egy villámcsapás súlyosan megrongálta s felgyújtotta. 1733-35 között és 1785- ben kellett még dolgozni a templomom, amelyet még egy vihar is alaposan megtépázott. E két XVIII. századi renoválás valamelyikének idején bonthatták le az ódivatúnak ítélt számyasoltárt, és dughatták el a gótikus középkori oltár mögé. A megtalált és már felújított számyasoltár rövidesen a templom északi oldalhajójába kerül. Napjaink dilemmái A lelkipásztor polgármester Juhász Ferenc A z ember életében gyakran előfordulhat, hogy egy-egy kérdésre akkor is nehéz „igen"-nel vagy „nem”-mel válaszolni, ha egyik megoldás sem jelent igazán végzetes kockázatot. Különösen abban az esetben okozhat ez dilemmát, ha az illetőnek eddigi tevékenységéhez képest szokatlan szerepet szánnak. Kovács Gyula tiszteletesnek, a nagymúltú település, Hajmáskér református gyülekezete lelkipásztorának több ilyen kérdést is feltettek az utóbbi évtizedekben. — 1954-ben kerültem Haj- máskérre. Ami önmagában sem jelentett könnyű feladatot, hiszen ezt a települést a múlt század vége óta „kis katonaváros”-ként emlegették. A környéken kevés a jó termőföld, ezért már akkor katonai gyakorióterepet alakítottak itt ki. Itt terül el Közép-Európa talán legnagyobb, háromezer hektáros lőtere. Természetes, hogy 1945 után a szovjet hadsereg is ideális tartózkodási helynek találta. Ez azonban távolról sem jelentette, hogy a falu lakói mindezért bármiféle kiváltságot élveztek volna. Olyannyira, hogy csak 1969-ben gondolhattunk először — többszöri tanácsi próbálkozás után — a vezetékes ivóvízrendszer kiépítésére. Nos, ekkor kértek fel először „közéleti tisztség” betöltésére, maga a tanácselnök és a párttitkár is biztatott, hogy vállaljam el a vízmű társulat elnöki teendőit. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a lakossággal közösen szakszerűén, a megadott költségeken belül oldottuk meg a feladatot. Nekem különösen jó szolgálatot tett, hogy az árokásásban is együtt dolgoztam az emberekkel, mindenkivel kapcsolatba kerültem, s azt hiszem, hogy közelebb is. • A történelmi leírások szerint Hajmáskéren mindig többségében reformátusok éltek... — Valóban, évszázadokon keresztül ez volt a helyzet, a törzslakosság református volt. Aztán a nagy „népvándorlásban” szinte csak az öregek maradtak. 1954-ben még 450 körül volt a református hívők száma, mára az 1344 lakosból már csak 175 a református. Egyébként 2-3 éve Hajmáskér még a nem fejlődő települések listáján volt. 0 Az önkormányzati választásokkor Ön mégis elvállalta, hogy indul a polgármesterjelöltek között, és 69 éves korában meg is választották... — Nem volt ez ilyen egyszerű, hiszen a 70-esévek» ben már azért is támadtak, mert papként vízműtársulati elnök voltam. A választások előtt sokan megkerestek, és csak rábeszélésre mondtam igent. Megválasztottak, s így én búcsúztathattam az innen hazainduló nagyobb szovjet katonai egységet. Az örömöt azonban hamarosan tompították a hétköznapi gondok. Különösen az, hogy itt maradt egy «74 hektár kiterjedésű tábor, s ha még a kórházat, a külső részt is hozzászámolom, legalább 95 hektárnyi terület, tele értékes, de leromlott épületekkel. • Mások akár irigyelhetnék is ezért Önöket. Viszont a testület, és személy szerint Ön is, szembekerült a lakosság egy részével... — Nézze, az önkormányzat költségvetése 40 millió forint körül van, ebből 10 százalék sincs a saját bevétel. Terveinket csak akkor tudjuk megvalósítani, ha segítséget kapunk. A hasznosítható épületeket felajánlottuk különböző vállalkozásokhoz. Járt itt vagy 200 érdeklődő delegáció Izraelből, Angliából, még az Egyesült Államokból is, de vissza már nem jöttek. Becslések szerint kellene vagy 80 millió dollár a közművek, épületek helyreállításához. — Egyedül a Csernobil Öröksége Alapítvány képviselőivel folytattunk érdemi tárgyalásokat, akik számítanak arra, hogy egy ENSZ- program keretében Oroszországból, Ukrajnából, Belorussziából 800 ezer gyerek testi-lelki rehabilitációját tudják megoldani. A mi területünket alkalmasnak találnák arra, hogy kétezres turnusokban szanatóriumi ellátást kapjanak a fertőzött területekről idehozott gyerekek. Nekik ezek a gyerekek a jövőt jelentik, nekünk pedig munkahelyeket, és pénzt ahhoz, hogy egy igényes szolgáltató központot építhessünk. A konfliktus abból adódott, hogy az egyhangú testületi állásfoglalás után az emberek egy része szervezkedni kezdett, tiltakoztak az ellen, hogy „visszahozzuk az oroszokat”, azt terjesztették, hogy ezekkel a gyerekekkel sugárfertőzésnek tesszük ki az itt élőket, sőt azzal is meggyanúsítottak bennünket, hogy a belorusszoktól pénzt kaptunk. Hiába hívtunk össze több fórumot, ahol szakemberek segítségével próbáltuk megcáfolni az érveiket, végül is népszavazáshoz folyamodtunk. Közben az ellenzők létrehozták a Hajmáskér Jövője Egyesületet. • Hogyan zárult a népszavazás? — Azt hiszem, mindkét fél számára meglepetéssel. Sok érvénytelen szavazat mellett kétharmados többséget kapott a mi elképzelésünk. Áz egyesület azonban megfellebbezte a népszavazást, a dokumentumokat a napokban küldtük el az Alkotmánybíróságnak. • Polgármester úr! Ön, aki évtizedek óta közhiteiéinek örvend a faluban, hogyan viselte el a támadásokat? Kinek a tekintélye sérült inkább, a polgármesteré, vagy a lelkipásztoré? — Tény, hogy elsősorban az én személyemre irányultak a támadások, hiszen volt olyan képviselőnk, aki aláírta az „ellenzék” tiltakozását. Még az egyházközség kurátorát is befolyásolták, aki 13 év után lemondott tisztségéről. A testület azonban újra egységes, a gyülekezet pedig mélyen elítélte a támadásokat. Jómagam nyugodt lelkiismerettel- dolgozom, bárkinek a szemébe merek nézni. Egy pillanatig nem gondoltam a lemondásra. Ami pedig a sérüléseket illeti, a nyilak egy személyben érték a polgármestert és a lelkipásztort. — Áz emberiség története azt bizonyítja, hogy a döntő dolgok mindig mini műm két táborra osztják az embereket. Hogy példabeszéddel éljek, amikor Jézus gyógyított, az emberek egy része azt mondta: áldassék a neve, mások viszont felháborodtak azon, hogy szombaton gyógyítani mert.
