Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-20 / 170. szám
1992. július 20., hétfő Kelet-Magyarország 3 Zöldet kaptak az útépítők Miniszter az autópályáról Nyíregyháza (S. J.) — Az M3-as autópálya tervezett építéséről korábban (májusban) már beszámoltunk. Ezek szerint Gyöngyöstől Polgár felé haladva Nyíregyházát délről, Vásárosnaményt északról kerüli majd el, és Barabás térségében lép ki az országból. A végleges nyomvonal kijelölése elhúzódott. A beregi rész miatt. A természetvédelmi hatóságokkal történő egyezkedés sokáig tartott Már-már úgy volt, csak Vásárosnaményig készül el a kétszer két sávos autópálya. Most végre pont került a vita végére. Erről kérdeztük Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és terület- fejlesztési minisztert: — Az úttervezők és a természetvédelmi hatóságok — mondja a miniszter — megegyeztek egy olyan nyomvonalban, mely a védett területek minimális károsításával, sőt több helyütt azok megóvásával lehetővé teszi az autópálya megépítését a beregi részen is. O Miért éppen a Hortobágyi Nemzeti Park képviselői léptek fel a beregiek érdekében? — A Dunától keletre négy hatóság működik: a bükki, az aggteleki, a hortobágyi és a kiskunsági nemzeti park. A beregi rész a Hortobágyi Nemzeti Park illetékességi körébe tartozik. O Nem jelent-e gondot önöknek a pénzhiány? — Két hónappal ezelőtt még nagyon is reális veszély volt, hogy összeomlik a minisztériumunk. Sikerült közel 100 millió forintot összekaparni. Így legalább arra van most garancia, hogy egy működőképes minisztériumot tudunk átmenteni arra az időre, amikor már eszközeink is lesznek feladataink végrehajtására. O Hogyan hat az ön által vezetett tárcára a következő évi költségvetés tervezete? — Ez most áll össze. A jelentős deficit csökkentése minket is érint majd, noha vélhetően azon minisztériumok közé fogunk tartozni, ahol nominális csökkentést nem terveznek, de a prioritást élvezők között sem vagyunk. Sajnos! Ma még nehéz elfogadtatni a kormánynyal, a parlamenttel a környezetvédelem hosszú távú érdekeit. Előrébb kerülnek egyéb szempontok. Felhők a Pl LU felett HÁÉV alvállalkozójának, a kisvárdai Építő- és Szerelő- ipari Kisszövetkezetnek a dolgozói. Ök, szinte ujjat húzva a debreceniekkel, saját szakállukra folytatják a munkát — ottjártunkkor mintegy harminc fővel —, bízva abban, hogy talán mégsem kell munkanélküli-járadékra visszaküldeni az embereiket. Számukra az is a véget jelentheti, ha hitelt kell felvenniük a munkabérek kifizetésére. A bizonytalanság nagy. Erre hivatkozik a HÁÉV helyszínen hátrahagyott alkalmazottja, Szilágyi András is. Bár ő sem rendelkezik az ügyben pontos ismeretekkel, úgy tudja, hogy több tízmillióval tartozik a Pilu a debreceni vállalatnak. Több variáció terjedt el náluk is a beruházó pénzügyi zavarairól. Többek között már arról is beszélnek az emberek, hogy a spanyol fél tán vissza Kisvárda (KM — G. B.) — — Furcsa szóbeszéd indult meg Kisvárdán a spanyol— magyar vegyes vállalat, a városban már jól ismert és nem kis népszerűségre szert tett PILU-val kapcsolatban azután, hogy az általuk építtetett világszínvonalú alma- sziromgyártó üzem épületének generálkivitelezője, a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat Rt. (HÁÉV), a közelmúltban levonult az építkezés területéről. Némi meglepetésünkre mégiscsak tevékenykedő munkásokat találtunk a helyszínen, a svéd—magyar kivitelezésben készülő, gyönyörű, kilencvenszer negyven méteres üzemcsarnoknál. Nagy a bizonytalanság is vonult az üzletből, rneg- sokallva bizonyos dolgokat. Más verziók szerint a Pilu állami segítségre, hitelgaranciára vár. állták szaYukat A Pilu munkatársát, a cég budapesti irodájában telefonon kerestük meg. Havasi László hangja meglehetősen ingerülten csengett, amikor arról kérdeztük, be akarják-e fejezni a kisvárdai beruházást. Mint elmondta, valóban nem fizettek ki a HÁ- ÉV-nek jelentős összegeket, ám furcsának tartja a debreceniek reakcióját, hogy a szerződés szellemével ellentétben egyoldalúan levonul az építkezés színhelyéről Természetesen ma mindenki fut a pénze után, így a HÁÉV is. Am azzal tisztában kell lenni — mondta —, hogy ehhez az egymilliárd forint fölötti beruházáshoz nyilvánvalóan jelentős összegű hitelekre is szüksége van a Pilu- nak. ök a legkevésbé sem zárkóznak el a kivitelezőknek járó összeg kifizetésétől, csak pillanatnyilag problémák merültek fel a már biztosnak hitt hitel felvételében. A nem kis összeget egy három bankból álló konzorcium folyósította volna, ám közülük az egyik a csődbe jutott pénzintézetek közül való. Most lázasan dolgozik a Pilu azon, hogy a kieső helyett egy másik bankot találjon a hármasfogatba. Behajózzák Arról tehát szó sincs, hogy nem akarnák befejezni az al- masziromgyártó üzemet. Annál is inkább, mert a vállalkozást a kormány is támogatja és most jött az értesítés Budapestre, hogy a japán gépeket a hónap végén rakják hajóra Európa, illetve Kisvárda úticéllal. Művezetőjüktől, Lesku Árpádtól tudtuk meg, hogy a Látványnak is impozáns. A kisvárdai városházán Mártonná dr. Csimbók Ildikó jegyző is csak annyit tud az üggyel kapcsolatban mondani, hogy tudomása szerint a Pilu-nak fix ígéretei vannak külföldi hitelekre, azonban a magyar bankoknál adminisztrációs akadályokkal kell megküzdenie. Egyébként a jegyzőnő szerint a Pilu, amit eddig ígért, abban állta is a szavát. Több ízben már konkrét segítséget nyújtott Kisvárdának, akár a színházi találkozó, akár az első osztályba most feljutott kézilabdacsapat támogatásáról volt szó. BALÁZS ATTILA FELVÉTELI: Mikóék Kisvárdán Kisvárda (KM) — A kö- közeli napokban ismét láthatja a Kisvárdai Várszínház közönsége Mikó Istvánt és színtársulatát: július 23—24—25-én (csütörtökön, pénteken és szombaton) a Szolgálólány című kétrészes olasz reneszánsz vígjátékot mutatják be. A színlapot átböngészve nem „akármilyen” az előadói gárda sem: a főbb szerepeket Schütz Ila, Szabó Gyula és Hacser Józsa játsszák, de még sok kedves ismerős is feltűnik majd a színpadon. Mindhárom előadás este fél kilenckor kezdődik. A Kisvárdai Várszínház és az Arizona Színház közös produkciója a darab. HUMOR mmmmm A Bach-kor szakban egy bizonyos Buday A. nevű férfit neveztek ki Bereg vármegyébe adminisztrátornak. Kerülni akarta az ünnepélyes fogadtatást, senkit nem értesített a jöveteléről. Ennek ellenére a megyei pandúrok Uszkay csendörbiztos- sal az élükön a nyíregyházi állomáson fogadták a vendéget. — De hát hogy tudták meg az urak, hogy jövök — kérdi Buday —, mikor én ezt senkivel sem tudattam? — Hja, uram — válaszol a kérkedő csendőrbiztos —, messziről megérzi a kutya a dögöt. * 1856-ban egy Ozorka nevű egri polgár, aki a szabadságharc után hasznos szolgálatot tett az osztrák rendőrségnek, szerette volna a fiát papneveldébe adni, elvitte hát a felvételire. A vizsgán jelen lévő kanonokok figyelmeztették Bartakovics Béla érseket, hogy a felvételiző diák annak a bizonyos Ozorkának a fia, aki még a főpapot is beárulta, tehát nem tanácsos felvenni a papnövendékek közé. — Fel kell venni — mondta az érsek —, fel kell venni, hadd vesszen ki még az írmagja is! Ferenc József az ötvenes évek elején elhatározta, hogy békéltető céllal körutat tesz Magyarországon, őfelsége látogatása alkalmából E. városban a gazdák is kirukkoltak, hogy a hivatalos tisztelet még nagyobb legyen. A császár többeket megszólított a tiszteletére kivonult gazdák közül, s kérdéseket intézett hozzájuk. Az egyik jóképű mosolygós paraszttól megkérdezte: — Itt lakott-e a 48-as harcok alatt? — Igen, itt laktam, felséges uram! — Hát járt-e errefelé az ellenség? — Nem járt itt, kérem alássan, csak az a huncut német! Kállai János A z egyetemi-főiskolai felvételik időszakában mindig fokozott figyelem, össznépi érdeklődés — esetenként hisztéria — övezi a felsőoktatási intézményeket. Érthető módon, ilyenkor nem elsősorban az említettek működési feltételei izgatják a közvéleményt, hanem a bűvös ponthatárok, a bekerülés vagy az elutasítás sorsokat eldöntő vagy legalábbis módosító ténye. Az idén sem volt ez másképp, bár a felvételiztetés egyetem- és főiskolánkénti eltérő volta a lehetőségek és remények szélesebb skáláját teremtette meg. Köztudott, hogy növekedtek a keretszámok, és az új szakok, fakultások indítása is némiképp bővítette az esélyek körét. Szükség van erre, senki sem vitatja, hiszen a kimaradtak száma még mindig magas. Éppen ezért volt jó hallani, hogy a jövő évi költség- vetés tervezésekor a felső- oktatási intézmények prioritást (előnyös helyzetet) élvezhetnek, magyarán: több pénzt kapnak munkájuk végzéséhez. Elhangzott azonban a tájékoztatóban egy számomra elgondolkodtató megállapítás. Valahogy így szólt: az egyetemi-főiskolai oktatók foglalkoztatottságának hatékonyabb kihasználásával, a feladatok átcsoportosításával, és a teljesítmények ily módon történő növekedésével várható az oktatói állomány bérezésének emelése. Fontos momentum ez, hiszen a túlfizetettség (vagy megfizetettség!) ebben a szférában sem jellemző. Igen ám! De ebben a megfogalmazásban (ne legyen igazam!) az is felsejlik, hogy: kevesebben. Átszervezve a munkát, növelve a teljesítményeket — nagyobb pénzért. A kérdés csak az: hogyan fog tudni eleget tenni egy „hatékonyabban”, de kisebb létszámmal dolgozó gárda a megnövekedett hallgatói létszámokkal egyszerre megsokasodó feladatoknak? Ez az oktatás színvonalának (általában most sem magas!) csökkenése nélkül aligha képzelhető el. Márpedig senkinek sem lehet közömbös, hogy az országunkban a felsőfokú diplomát megszerzők milyen minőségű ismeretekkel lesznek felvértezve. Aratók ebédje. BALOGH GÉZA FELVÉTELE KOMMENTÁR Taxi helyett menti Kovács Éva H írlik, bajban vannak a mentők, a beteg- szállításhoz nélkülözhetetlen forintokból több tíz millió hiányzik. A pénztárca laposodik, miközben nemcsak a munkabér, hanem a benzin ára is rohamosan emelkedik. Így aztán érthető, hogy rövid idő alatt elfogy a pénz, aminek aztán a betegek látják kárát. Félő, akkor sem jutnak majd mentőhöz, szakemberhez, megfelelő orvosi ellátáshoz, ha arra alapos okuk lenne. Igaz, a félelem csak részben indokolt. Mint egy minapi beszélgetésből megtudtam, a mentőszállítások egyharmada szakmailag indokolatlan, ha úgy tetszik, teljesen felesleges. Bárhogy csűrjük, csavarjuk a dolgot, a tények ettől még tények maradnak: olyankor is mentővel utazik a beteg, amikor azt egy szigorúbb szabályok szerint büntetlenül, pontosabban fizetés, térítés nélkül nem tehetné meg. Arra is gyakorta akad példa, hogy az indokolatlan mentővel szállított beteggel a fél család utazni szeretne. Ugyan ki ne hallott volna már arról, vagy tapasztalta netán maga is, hogy a kórházból hazafelé készülődvén a doktor megkérdezi: vonattal vagy mentővel tetszene hazamenni? Pedig ha valakinek, az orvosnak tudnia illene, mikor indokolt, s mikor nem a mentővel szállíttatni a beteget. Persze az orvosoknak sem könnyű a dolga, hiszen gyakorta kerülnek olyan helyzetbe, amikor szakmailag indokolatlan, emberileg viszont nagyon is indokolt a mentő igénybevétele. Ugyan mit tehetnének azokkal a magányos öregekkel például, akik hetekig vannak a kórházban anélkül, hogy a családtagok közül bárki rájuk nyitná az ajtót, s a gyógyuláskor, a boldognak közel sem nevezhető szabaduláskor egyetlen fillér, minden támasz nélkül állnak a kórház udvarán ... Az is igaz, hogy humánumból idestova nem lehet megélni, hiszen az egészségügyi kormányzat által beígért új finanszírozási rendszerben ilyen esetben majd nem a beteg, hanem a mentőbeutalót kézjegyével ellátó orvos fog fizetni, egészen addig, míg saját kárán meg nem tanulja, pénz beszél, a kutya meg ugat. Érvek ide vagy oda, a tények önmagukért beszélnek. Az Országos Mentő- szolgálat súlyos pénzügyi nehézségekkel küszködik, amit az az abszurdnak is joggal nevezhető eset igazol, hogy az oly régóta várt modern Toyotákat egy időre kényszerszabadságra kellett küldeni, mert a szükséges benzinre nem volt meg a mentőállomások pénze. Nézőjpon^ Bűvös ponthatárok WM HÁTTÉR HP8
