Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18 / 169. szám

1992 júCius 18. ÍA ü^det-fMcujyarorszáfj hétvégi meCíel&te ; 1 1 Cservenyák Katalin Szeretem a kes­keny kis aszfalt- utakat. Az olyano­kat, amelyekre még terelővonalat sem érdemes fes­teni. Ezeken — remélem, jól tu­dom — még a KRESZ is en­gedi, hogy középen mehes­sek, felteve, ha nem jön szembe semmi. Ilyenkor azt képzelem, az út végén hatal­mas földbirtokot találok, nesz­telen kitáruló vaskapuval, mögötte kastéllyal. Ami, ha odaérek, tán pont az enyém. Nekem bólogatnak a díszsor­falat álló fák, engem hívogat, csalogat az országúti délibáb. Van ilyen út a megyében több is, de amiről most beszélek, az Kántorjánosin át Hodászra vezet. Nincs ott semmiféle kastély, de még vaskapu sem. Meggy­fa viszont van bőven. S most mindenki meggyet szed. A termés jó, csak az a baj, hogy míg tavaly 60—80 forintért vettek át egy kilót, most 22— 27-ért. Mintha kevesebb ve- sződség volna vele idén, mint korábban! Hodászra azt modják, ci­gányfalu. Való igaz, a népes­ség csaknem fele cigány szár­mazású. A tizekét tagú képvi­selő-testületben — ebben benne van a tiszteletdíjas pol­gármester is — ketten képvi­selik az etnikum érdekeit, s ál­landó meghívottként jelen van az üléseken szószólójuk is. Szegény ez a falu. Függetle­nül attól, hogy „papíron” nem tartozik a hátrányos helyze­tűek közé, csak szét kell néz­ni. A porták szinte mindenütt átlagos életszínvonalról ta­núskodnak, elvétve, ha akad köztük egy-két pazarabb kivi­telű. Nincs szennyvízhálózat és gáz, csodával határos, hogy valami módon sikerült crossbartelefonhoz jutniuk. Gyakorlatilag nincs üzem, bomlófélben a mérleghiányt sohasem ismerő, egész tavalyig jól menő téesz. Az aktív lakosság több mint húsz százaléka munkanélküli, s ak­kor még nem számítottuk azokat az asszonyokat, akiket férjük korábban el tudott tarta­Fekete szemek ni, ezért „csak” a házimunkát végezték. Az utak javarészt földesek, s alig látható változást ered­ményezett, hogy tavaly is, idén is csaknem tíz-tízmillió forintot fordít, fordított kövesút építésére az önkormányzat. A képviselők panaszkodnak, nem nézik őket semmibe a fa­luban, mert látványos ered­ményt nem tudtak produkálni. De hát tehetnek-e ők arról, hogy a választások idején alig akadt párt a nagy tévében, amelyik ne ígért volna gyors fellendülést? Itt örülnek, ha a meglévő intézményeket fenn tudják tartani. Csalódottak az itteni embe­rek. Felépítették Budapestet, ingáztak, nélkülözték a csalá­di tűzhely melegét, s most ül­hetnek otthon, begubózva, mert őket engedték el legelő­ször, nem kell már senkinek a szakképzetlen vidéki kubi­kos. Halvány reményük van csak arra, hogy a világkiállítás előkészületeiből kivehetik majd részüket. Pályázott ez a falu sok min­denre. De a fővárosiak rafinál­tak. Úgy írták ki a feltételeket, hogy egy személyben közgaz­dásznak, pénzügyi és műsza­ki szakembernek kell lennie annak, aki megfogalmazza a kérvényt. Vidéken pedig nem terem ilyen minden bokorban. Alig több, mint 63 millió fo­rint az idei költségvetése a fa­lunak. Az úton kívül ebből szeretnének még megtakarí­tani hatmilliót a telefonhálózat fejlesztésére. S akkor hol van még a szennyvíz és a gáz? Lakossági adót nincs szívük .kivetni, van elég bajuk az embereknek enélkül is. Csak tavaly hétmillió forintot fizettek ki szociális és gyámügyi se­gély címén. Itt még annyit sem sikerült elérni, hogy a KPM kitegye a táblát, merre visz az út Hodászra. Hosszú ideje kérvényezik, de mindig majdhogynem durva elutasí­tás a válasz. Döntöttek hát: megcsinálják maguk. Legfel­jebb állampolgári engedetlen­ség lesz belőle. Nem lett. Azóta idetalál az idegen a rö- videbb úton is. Egy épülő háznál leállítom a motort. Tornácos, manzárdos, olyan, amilyet magának is el­fogadna az ember. Ezt Laka­tos Imre építi nászával közö­sen — s no persze segítenek a rokonok, barátok — a fiata­loknak. Dagad a keble a büsz­keségtől, amikor mondja, s a leendő unokának, aki a jövő hónapban születik. Fiatalem­ber, s már várományos nagy­apa, de mentségére legyen mondva, fiatalon nősült, s a fia sem várt sokáig, most ti­zenhét éves, az asszonyka ti­zenhat. Valamivel távolabb, már a cigánytelepen egy asszony ruhákat tereget. A teraszra ki­tett mosógép úgy zúg, mint a kerti traktor, de Botos Jenőné ki sem meri kapcsolni, mert azonnal lelöki a szíjat. HARASZTOSI PÁL FELVETELE Tizenkét gyereket szült, ez a ház, amiben laknak C-lakás volt, most építenek hozzá egy szobát, elöl pedig már beva­kolták. Hogy miből fogják be­fejezni, fogalmuk nincs, tizen­nyolcezer forintból él tizen- egyedmagával — a nagyob­bak már kirepültek —, s csak az a kis napszám, ami jelent némi kiegészítést. Munkája egyiküknek sincs. Közben ha­zaérkezik a fia, hóna alatt egy játékbabával — hároméves unokahúgának vette _ biztos boldog lesz ha hazajön kórházból Elég beteges, vérszegény. De van ám nagy szenzáció a faluban! Templomot építenek az oláh cigányok maguknak, társa­dalmi munkában. Kétmillióval vágtak neki az építkezésnek — tizenöt kelle­ne —, s csak a szükséges szakmunkát, rendelték meg egy kft.-től. Ötszáznyolcvanan vannak az oláh cigányok, va­lamennyien görög katolikusok, s mindenki beszéli a nyelvet. A templom gondnoka Rézmű­ves Sándor, aki azonnal küld valakit Lakatos Sándorért, aki önkormányzati képviselő. — Saját erőnk kevés lett volna az építkezéshez, kap­tunk segítséget a nemzeti és etnikai, valamint az egyház­ügyi hivataltól. Ebből a kétmil­lióból talán tető alá hozzuk a templomot — magyarázza. — Rendezvénytermet, könyvtár- termet és tanulóhelyiséget tartalmaz még a terv. Sólya Miklós, nyugdíjas lel­kész neve a cigányság köré­ben fogalom itt. Ő alakította kápolnává az 1944-ben isko­lának vásárolt házat, s bár maga magyar, megtanult ci­gányul, hogy az anyanyelvü­kön celebrálhassa a híveknek a misét. — A szegénység megvisel bennünket — folytatja a képvi­selő —, de a régi szeretet, egység megmaradt. Kötődünk az egyházhoz, rosszra itt nem tanítottak bennünket. Ritka az a község, amelyikben a ci­gányság így megmaradt a hi­tében. Kérdésemre, hogy mit tesz­nek az előítéletekkel szem­ben, meglepő választ ad: — Itt ez nem sújt bennün­ket. Nagyon jó a kapcsolatunk a magyarokkal. Sokan szeret­nek mindkét, verekedés, gyű­lölködés nincs. Ha valakiről mégis azt halljuk, nagyon so­kat foglalkozunk vele, a kö­zösség szellemét alakítjuk. Igaza lehet, men a falu túl­só végén lakó Szováti Péter- né is ezt erősíti meg:- Megvagyunk egy­mással. Nekünk nem ártanak. Van köztük endes, gyarló is, mint a magyar emberben. Aztán témát I «áltunk. Épp meggyszedés közben zavar- kodtam, hát arról oeszélünk. Nem panaszkodik. Úgy számolják, ebből ösz- szejön a téli tüzelőreva- ló. Hogy most ennyi az ára, hát el kell fogadni így. Attól még le kell szedni. Nagyobb baj a drágaság a boltban. Amit pedig a tejjel csináltak, borzasztó. — Na, meg a tévé. Hogy miért kell abban folyton ve­szekedni? — zsörtölődik. — Fizetjük itt a drága pénzt, az­tán örökösen csak vitatkoznak benne. Komoróczy László átvevő­nek kora délután van egy kis szusszanásnyi ideje — úgy tűnik, egy darabig senki nem hoz leadni meggyet. Ő sem repes az örömtől, hogy ilyen olcsó idén a meggy. Maguk is termelők, nekik sem mindegy, mennyit hoz a konyhára. Az bántja még, hogy nincs elég göngyöleg, amiben átvehetné a termést. Valahonnan előke­rül a lánya is, Mária — amo­lyan örökmozgó, életvidám te­remtés. Óvónő, két gyerme­két egyedül neveli, férje meg­halt. Azonnal meggyel kínál. S mikor látja, nem rohanok vele a kúthoz, rögtön elmosolyo­dik: — Én sem szoktam meg­mosni. Ez saját termés. A bio­kertből! — persze, mindketten tudjuk, ez nem „szabályos”. Csak így finomabb, Érezni raj­ta a napsugarakat. holland határhoz A közeledik az au­tóbusz. Aki még sohasem járt ebben az or­szágban, érthe­tő izgalommal várja az „átlé­pést”. Az a rövid kóstoló, amely során egy kicsit köze­lebbjutott a társaság Német­országhoz, mindenkit kíván­csivá tesz: vajon Hollandia is valóban olyan, mint ahogy hír­lik? Meseország? Harmoniku­san megépített házak, buja zöld mindenütt meg virág? Turistaközhelyek: tulipán és szélmalom? Megérkeztünk a határhoz, de mielőtt a sofőr ráléphetne a fékpedálra, mindnyájan ész­revesszük a közúti jelzőtáblát: megállni tilos! Vissza az útle­veleket a táskába, lehet to­vább aludni. Már aki tud, mert az első ismerkedés a holland tájjal nagyon fontos. Valahol a magyar Alföldön halad az au­tóbusz, s néhány óra múlva meg is áll egy hatalmas rét közepén. Lovak legelészget- nek a főépület közelében, a karámban pedig a vágtát gya­korolja két „paci”. Elgyönyör­ködünk a két izmos állatban, s egy icipicit megnyugszik a lel­künk is: olyan, mintha hazaér­keztünk volna. De este, amikor várom, hogy végre sötét legyen, mert az éjszaka még tíz órakor sem akar leereszkedni ránk, nem megy ki a fejemből az a tábla. Megállni tilos! Nem tudom, valóban annyi­ra és annyian akarunk-e eljut­ni Európába, mint ahányszor figyelmeztetnek bennünket a honatyák vagy a pártpolitiku­sok? Bizonyára tudják, hogy Európa nagyon messze van. Határtalanul Nem elsősorban a konkrét tá­volságokat mérve, mert egy­két nap alatt a legtávolabbi helyre is eljuthat az ember, hanem az idegekben, a ta­pasztalatokban. Miért nem hallani sohasem, hogy renge­teg határon kell addig átjut­nunk, amíg elérkezünk Euró­pába? Micsoda gazdag meta­fora lett ez a szó! Jelenti az egyetemes európai kultúrába való integrálódást, de úgy, hogy nemzeti jellegzetessé­geinket megőrizzük. De azt is, hogy a munkához és a tulaj­donhoz való viszonyunk gyö­keresen megváltozva érték­gyarapítók leszünk, s nem a tékozlást tekintjük a nemzeti virtus legfontosabb jellegze­tességének. S talán a legfontosabb, ami persze az előbbiekből követ­kezik: a másik ember munkája ugyanolyan fontos, mintha mi végeztük volna! Hányféle határ van ben­nünk! Irigyeljük a gazdag em­bert, de szeretnénk kockázat- mentesen élni. Jó lenne a gyönyörű autócsodákban su­hanni, de nem indexelünk, ha jobbra kanyarodunk; lóerők szerint értelmezzük a közle­kedési szabályokat. Elámu- lunk, ha azt látjuk, hogy a gazdag Nyugaton minden olyan pontosan és szaksze­rűen megy. Nincsen felesle­gesen töltött perc, ismeretlen az állásidő, nem kell spájzolni semmiből, mert a boltban mindig kapható minden. De nem akarjuk a kapitalizmust, csak a „farkastörvényei” nél­kül. Nekünk a szelídebb válto­zata kell, amely csak a szo­ciális jólétet biztosítja, a mun­kanélküliség, a bizonytalan­ság gondjait nem ismeri. Nem tudjuk még, hogy nem elég akarni a jót, vagy a jobbat, a hozzá vezető utat is erkölcsi finnyáskodás nélkül kell bejár­ni. Amikor eufórikus mámor­ban nemet mondunk a múltra, tudnunk kell azt is, hogy mire mondunk igent. S milyen eszeveszetten gyűlöljük a hirtelen kiugrókat, a hatalmas házat építőket, az amerikai földrészre utazókat, az álom-életűeket. Végigkar­coljuk a csodaautót, ronda fel­iratot írunk a ház falára. Mert mi tiltakozunk a szociális egyenlőtlenség ellen. Láza­dunk. Elszívjuk a magunk egy doboz Symphoniáját, megisz- szuk a reggeli felest, és dél­után a sör előtt ismét lekül- dünk egyet. Nem lehet elvisel­ni a szegénységet, ami körül­ölel bennünket, és fojtogat, mint a hínár. Nekünk semmi se sikerül. Elküldenek a mun­kahelyről, mert nem végeztük el a nyolc általánost. Még csak azt se mondják, hogy miért nem tanultál, miért jártai az iskola mellé. Nem monda­nak semmit, csak a kezünkbe nyomják a munkakönyvét: Le is út, fel is út! Hát igazság ez? Ezért megszerezzük, amit tu­dunk. Néha ugyan akadna munka, de olyan keveset fi­zetnek, hogy annál már jobb a segély. Milyen könnyen átlépjük a határainkat! Aki az előző rendszerben pártvezetőségi tag volt, most is az akar lenni. Mindenesetre törleszkedik, igazodik, keresi az új hatalma­sok kedvét. Még azt sem le­hetne mondani, hogy este bemegy a vécébe, s csende­sen kirókázza magát. Nem. Ugyanazzal a mosollyal néz a tükörbe, mint amikor pártgyű­lés előtt megfésülködött, s csendesen köhintett egyet, mielőtt belekezdett a mondó­kájába: azt szerette volna, ha mindenki ráfigyel. Mondott néhány közhelyet kellő tiszte­lettel és hűséggel, majd meg­várta a felsőbb pártszerv kép­viselőjét, buzgón egyetértett a véleményével, majd mint aki jól végezte a dolgát haza­ment, Is megnézte a televízió híradóját. A rendszerváltás után ha­mar megtanultuk, hogy most is emberek irányítják a folya­matokat. Esendőek, ugyan­olyanok, mint korábban. Szimpátia alapján döntenek, befolyásolhatók, ha megfelelő helyen és időben fordulunk hozzájuk. Bizony, megszenvedtük az elmúlt évtizedeket. Meghur­coltak bennünket, elvették a földet. Ott állt a rendőr az asz­tal mellett, s megvárta, amíg aláírjuk a belépési nyilatkoza­tot arról, hogy önként tagjai leszünk a termelőszövetke­zetnek, s visszük magunkkal a földet is. Nem mondott sem­mit, csak ropogtatta a gumi­botját meg a csizmáját, s vala­mit dörmögött a nép ellensé­géről. Aláírtuk, s egy idő után még a brigádvezetést is elvál­laltuk, mert fájt, hogy a hozzá nem értők' teszik tönkre a föl­det. Jobban szerettük az éle­tünket meg a tapasztalatain­kat, semmint hogy veszni en­gedtük volna. Elfogadtuk a ki­tüntetést is, mert meg voltunk győződve, hogy most már az idők végezetéig így marad. Széllel szemben lehet ugyan pisilni, de vizes lesz az ember nadrágja. Most aztán döngetjük a mellünket, kárpótlást kérünk mindenért: a rosszul felszán­tott földért, a sikertelen gaz­dálkodásért, a tehetetlensé­gért. Most az jut előre, aki hangoskodik. Nem megyünk hát a szomszédba egy kis acsarkodásért, egy-két fröccs után megoldódik az ember nyelve. A lényeg az, hogy le­gyen kit ismételni. Mert sze­rencsére, mindig voltak olya­nok, akiknek a szájából ki le­hetett venni a szót. Irigységgel néztük, de egy kis magabízó büszkeséggel mondogattuk is, amikor a nyu­gati demokrácia működéséről, a toleranciáról hallottunk, ol­vastunk: ez is valami, erre mi is képesek lennénk, ha lehe­tőséget adna rá a hatalom! Aztán megérkeztünk a lehető­ségek birodalmában s bizony hányszor fut zátonyra a tole­rancia. Hány évtized kell vajon, hogy elsimuljanak a bennünk lévő határok? Mennyi tapasz­talatra van még szükségünk, hogy ne azt érezzük: akkor van biztonságban az életünk, ha fölibe kerülünk a másik embernek? Ez még mindig annak az éhségnek a lenyo­mata, amelyet Móricz Zsig- mond olyan szemléletesen megfogalmazott több novellá­jában. Az Egyszer jóllakni fé­lelme bujkál még mindig ben­nünk? Majd, ha megtanuljuk, ha az új tapasztalatok a lel­kűnkbe égetik: a munkánk biztos holnapot teremt, s megajándékoz bennünket a mai bőséggel is. Még mindig tele vagyunk fé­lelemmel, pedig csak a maga­bízó ember tekint optimistán a sorsa elé; aki nem hisz önma­gában, annak semmilyen poli­tikai rendszer nem adhat bi­zalmat. Van, aki azt mondja, hogy egy idő után unalmasak a hol­land városok. Ugyanabból a téglából építkeznek, egyfor­mán szép a kert mindenütt, hatalmas ablakok a földszin­ten, sokféle fa és bokor a ház körül. A fű mindig frissen nyír­va, a láthatatlan rendteremtő akarat nyomai minden telepü­lésen. Az emberek nyugod­tak, nem sietnek, mert min­denhová elérkeznek. Nem fel­tétlenül autón, hacsak lehet­séges inkább kerékpáron. Egészségesebb is, olcsóbb is. egérkezünk a M nagy magyar éjszakába. He­gyeshalomnál minden torlódik: a gépkocsik, buszok, kamionok egymás hegyén-hátán. Nem látni se határőrt, se vámost. Nincs ember sehol. Csak egyszer­egyszer bődül el valamelyik kamion, aztán csend. Várako­zunk. A sorompó félig lee­resztve vagy felhúzva. Néző­pont kérdésé. Mindenesetre' még jelképes is lehetne: félig már Európában vagyunk. Nagy István Attila

Next

/
Thumbnails
Contents