Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-16 / 167. szám
1992. július 16., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 1 ] Pofon a küszöbön Tisztelt Szerkesztőség! A gyermekemet ért sérelem késztetett arra, hogy Önöknek írjak. Gyermekem, aki most végzett az egészségügyi főiskolán, a nehéz vizsgák és az államvizsga után szeretett volna a nyári hónapokban kicsit kikapcsolódni és dolgozni. Újsághirdetés útján talált is magának munkahelyet a sóstói parkfürdő területén a Termál falatozóban. Mint ételkiadót alkalmazták. A második héten a kora délutáni órában az egyik munkatársa kihívta az öltözőbe, ahol kissé furcsa látvány fogadta. A táskájából a személyes holmijait a földön találta szétszórva, ami egyértelműen arra utalt, hogy kutatott valaki a táskájában. A kis kartársnő (mert ugye ő volt) nem is tagadta, sőt a zsebeit, s mi több, a fehérneműjét is ellenőrizte, hogy nem vett-e ki a kasszából pénzt. Nála nem talált egy fillért sem, de gyermekem mindig hord magával pénzt, ami akkor is a pénztárcájában volt, de kint az öltözőben, így bizonyítani sem tudta, hogy az már az első naptól a pénztárcájában van. A kis, fiatal kartársnő, nyilván meggondolatlanul, kijelentette, hogy már az elmúlt héten is mindennap megnézte a pénztárcáját. Akkor meggyőződhetett róla, hogy az a pénzösszeg mindennap a gyermekem táskájában volt. Ugyanis a kis „ellenőr” azt állította, hogy reggel a pénz nem volt a tárcájában, délután pedig már ott volt. Én, mint anya, ismerem a gyermekemet és mélyen fel vagyok háborodva a történtek miatt. Az ellen nem lett volna kifogásom, hogy ellenőrizzék a holmiját, csak ennek vannak bizonyos játékszabályai (törvényei). Pl. alapvető, hogy akinek a holmiját, személyes tárgyait ellenőrizni akarják (átkutatni), azt egyedül egy személy nem teheti, és minimum az ellenőrzött személy jelenléte szükségeltetik, mely minden esetben elmaradt. M eggyanúsították, önérzetében megsértették a gyermekemet, ami egy anyának a legfájóbb. Úgy érzem, becsületességre, tisztességre neveltem, amiben eddig nem is csalódtam, és remélem, hogy később sem fogok. Éppen ezért felháborító, hogy a nagy ÉLET küszöbén ekkora profon érte. Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy levelemet közzétenni szíveskedjen, mert ha az érintettek okulnak belőle, talán több kezdő fiatal elkerülhetné az ilyen megalázó, . kellemetlen eseteket. Tisztelettel: Hanuszik Istvánná Nyírtelek A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Gyorsítani a kárpótlást Tisztelt Szerkesztőség! E témában folyó év januárjában már megkerestem Önöket, és gondolataim szó szerint,meg is jelentek az általam igen kedvelt lapjukban. Most ismét Önökhöz és a közvéleményhez fordulok a korábban világszínvonalon termelő és most megbénított mezőgazdaság ügyében. Még mindig úgy van, mint az ajtóküszöb: se kint, se bent. A kárpótlási hivatal dolgozói kb. 4 hónapig csak várták a postást, hogy hány kárpótlási igényt fognak kapni. Ézután községenként összesítették, hány aranykorona-értékre van igény, s ezt a tsz-ekkel közölték is, de az igénylők neveinek felsorolása nélkül. Tíz hónap elteltével csak arra volt idejük, hogy rájöjjenek, kevés az irodájuk, kevés az ügyintézőjük, ezért csak kb. ezer határozat született ebben az ügyben. Véleményem szerint nem akarásnak nyögés a vége. Ezért ezúton kérem az illetékes szakemberek intézkedését, hogy a községi önkormányzatoknak mielőbb küldjék meg annak kimutatását, hogy ki mennyi és milyen aranykorona-értékű földet igényelt, illetve vállalja a megművelését, hogy az önkormányzatok ennek birtokában végre dönthessenek, s az igénylők megkaphassák a kért földjüket. Gondolom, senkinek se érdeke, hogy visszasüllyedjünk az '56-os eseményeket kiváltó helyzetbe, amikor sok föld műveletlen volt, a nép meg éhezett, mert nem volt elegendő zsír, hús, meg kenyér. Most is úgy van, hogy ne csináljunk semmit, mert minden ráfizetéses. A föld maradhat parlagon, a gyárak meg bezárva, pedig mindenki tudja, hogy csak a megtermelt javakat lehet elosztani. A kormány csak a kistermelőktől várja el a csodát, hogy dolgozzanak semmiért. A TV2 június 30-i vitaműsorában a földművelésügyi miniszter úr nem tudta megválaszolni, hogy az 5 forintos búzából hogy sikerül 35 forintos kenyeret sütni. Én segítek neki. Egy kg búzát 10 forintért őrölnek, 10-ért megsütik, 10-ért eladják, a termelő meg érje be 5 forinttal. Húsügyben is ugyanez a helyzet. A sertés felvásárlási ára már 1989-ben 73 forint volt kilogrammonként, ebből 70-et a termelő kapott, 3 forintot a lebonyolítást végző tsz. Azóta a felvásárlási ár szinte változatlan, de a takarmány, az energia, a víz ára is kétszeresére emelkedett. Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Olvasók! Léthelyzetünket a végső ponton látom. Soraimat annak reményében fogalmaztam jneg, hogy a hatalmon lévő és illetékes vezetők talán elgondolkodnak rajta, és a gyűlölködés újabb és újabb fordulói helyett most már azzal is foglalkoznak majd, hogy miből élünk. Csirmaz Ferenc Nyírbogdány, gyártelep „Kivételezett” árvák? Tisztelt Szerkesztőség! Mélyen elgondolkoztattak és megdöbbentettek a május 5- én ...már nem bírtam magamban tartani” és a május 21-én „Kétszeresen szenvednek” címmel megjelent levelek. Talán azért, mert mindkét levél írója „összehasonlítása” frissen érint. Természétesen, mint mindenki, én is, csak a saját életemmel tudok érvelni. 54. éves vagyok. 1991. decembertől korkedvezményes nyugdíjas. Igaz, 28 évi egyhe- lyi munka után, legbelül tüskével ugyan, de ezt „kellett” választani, mert az élet ezt diktálta. Nyugdíjam 33 évi munka után 7961 forint. Férjem, aki mintaember volt (mint férj, mint családapa) közel 40 évet dolgozott fizikai munkában, összesen két munkahelyen (a második munkahelyére is áthelyezéssel ment 1964- ben). Szóval, csodálatos, becsületes, józan életű ember volt. Még másfél évet kellett volna dolgoznia nyugdíjazásáig. Nem volt beteges, és bizony jött családunkba a nem várt tragédia. Férjem három hónap után gyógyíthatatlan betegségben (agydaganat) elhunyt ez év márciusban. Ittmaradtam egy általános iskolás fiúgyermekkel (családos gyermekem, unokám is van). Férjem után az ún. „ideiglenes" özvegyi nyugdíjat sem kapom, mivel saját nyugdíjam van. Igaz, ha dolgoznék, akkor 1 évig kapnám, mivel az utolsó fizetésemet alapul véve a havi nettó fizetésem 12 200 Ft volt, de a 7961 Ft nyugdíjra már nem jár. Ez a törvény, ezt kell elfogadni. A kiskorú gyermekem természetesen árvaellátást és családi pótlékot kap, 8010 forintot. Nem érzem, hogy „kegyelemből" adná az állam. Az edesapjától’közel 40 évig vonták a nyugdíjjárulékot. Sajnos, ő nem tudta élvezni a hosszú munkásélet gyümölcsét. Az ő nyugdíjának egy részét (talán 50 százalékát), mert kiskorú, árván hagyott gyermeke kapja. Röviden ennyi a történetünk. Ezek alapján reagálnék a fiatal házaspárnak. Igaz, hogy a nyugdíjasok már nem szülnek és nem növik ki a ruhákat, de valamikor mi is szültünk, gyermekeket neveltünk és most mondjam, hogy nem volt gyes, gyed csak 3, majd 5 hónap szülési szabadság. Nem volt táppénz és egy gyermekre családi pótlék nem járt. Tisztelt Sz.-né! Ön — hogy meg ne bántsam — rosszul sikerült életét az „árván" hagyott gyermekeken kéri számon, mert saját és gyermekei sorsát az itthagyott gyermekek és családok sorsával hasonlítja össze. Örök igazság, hogy a szülők felelőtlenségének az ártatlan gyermekek a szenvedő alanyai. Az a tény, hogy a volt férje nem törődik a gyermekeivel, hogy öt gyermeke van, nem ugyanaz, amikor a családapát vagy családanyát a kegyetlen halál elragadja gyérMennyivel lesz drágább? Tisztelt Szerkesztőség! A KM július 10-ei számában megjelent Energiahordozók áremelése című cikkel kapcsolatban észrevételemet az alábbiakban teszem meg. Nem tudom, a cikkben közölteket a minisztériumi helyettes államtitkár mondta-e helytelenül, vagy a cikk szerzője helytelen százalékszámítása következtében közöltek hamis százalékot. Én, mindenesetre, mielőtt papírra tenném, ellenőrizném, illetve utána számolnám. Vagy úgy gondolják, az újság olvasóinak nem számít, mit írnak, hiszen úgysem tudnak százalékot számolni? Esetemben tévedtek. A helyettes államtitkár 24 százalékos áremelést említ. Ez a 24 százalék a nappali 3,70-ről 5,30-ra emelkedik. Itt a különbözet 1,60 forint, mely 43 százalék emelkedésnek felel meg, míg az éjszakai 1,90-ről 2,70-re emelkedik. Ez pedig 42 százalékos emelkedésnek felel meg, szerintem. Azt tudjuk, hogy néha-néha az újság és hivatali szervek közölnek hamis adatokat, de hogy már még egyesek százalékot sem tudnak számítani, nem gondoltam. Elnézést a kritikáért. Tisztelettel: id. Kovács Béla 4931 Tarpa, Kossuth u. 22. A SZERK. MEGJEGYZÉSE: Olvasónknak igaza van: sajnos a távirati iroda jelenmekeitől. Ez nem ugyanaz az árvaság. Hisz az élő szülő még tudna tenni gyermekeiért, ha akarna. A gyermekek meglátogatása nem anyagi kérdés! Tudja, asszonyom, nagyon szomorú dolog az, ha egy családban az anyagi támogatást valamelyik szülő „halálával” óhajtják. Ott már szeretet nincs egymás iránt. Nem „kivételezettek" az árván maradt gyermekek, hisz árvaellátás volt minden rendszerben. Nem tudom, hogy most a munkahelyeken a szakszervezetek milyen támogatást nyújtanak a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, mert régen sok-sok előnyben részesültek, és nekünk, családosoknak eszünkbe sem jutott irigykedni rájuk. Kérem, hogy most Ön se forduljon gyűlölettel a valóban „árván” hagyott gyermekek felé, amiért ők támogatást kapnak. Ők csak sirathatják már az értük dolgozó gondos Édesapát vagy Édesanyát. Az élő szülő viszont felelősséggel tartozik gyermekeiért, míg él, talán mindig, de nem úgy, mint azok, akik tartalmatlan, felelőtlen életvitelükért csak másokat hibáztatnak. Tisztelettel: Özv. Tukacs Endréné Nyíregyháza, Toldi u. 69. tésének túlzott rövidítése miatt tudósításunkban nem szerepel egy kedvezmény, amely érthetővé tenné a százalékokat. Információink szerint ugyanis évi 600 kilowatt/óra nappali és 2400 kW/h éjszakai áramfogyasztásig nem kerül majd többe a villany; a levélírónk által említett összegeket azoknak kell fizetniük, akik ennél többet fogyasztanak. A főhatóság ezt figyelembevéve számít átlagosan 24 százalékra (tehát lesz, akinek nem emelkedik, és lesz, akinek negyven százalék felett emelkedik az áramszámlája). Köszönjük figyelmét, levelét. Felvásárlás ...kereskedői szemmel Felháborodva olvastam a Kelet-Magyarország 1992. július 2-i számában dr. Mónus Bertalan marketingigazgató cikkét. Az abban foglaltakkal nem értek egyet. 14 éve foglalkozom zöldség-gyümölcs felvásárlással. Ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott a mezőgazdaság területén, de a felvásárlási árakat sohasem mi, felvásárlók diktáltuk. A termelőknek megpróbáljuk mindig a legjobbat nyújtani annak érdekében, hogy az árukat minél jobban tudják értékesíteni. Példának szeretném felhozni az 1991-es gazdasági évet. Elmúlt évben paprikából, paradicsomból túltermelés volt az egész országban, mint ahogyan most a szóban forgó meggyből. Ez által csökkenteni kellett az átvehető áru mennyiségét, illetve annak árát, melyet, természetesen, nem én, mint felvásárló határoztam meg, hanem a velem szerződésben álló konzervgyár, megszegve a szerződéskötést. Az áru értékét nem a szerződésben megállapodott időben, hanem rá következő évben egyenlítették ki, és volt olyan konzervgyár is, amely késztermékkel fizetett. Sajnos, ez az év sem ígérkezik szebbnek. Már az elején látható, túltermelés van a meggyből. Csak a saját körzetemről beszélek. A meggytermelők száma duplájára nőtt az elmúlt évhez képest, és talán még nem is mondtam sokat. Termékükért napiáron, készpénzben fizetek, az átvétel napján, melyből mindössze 0,50 Ft hasznom van kg- onként az Ön 15 Ft-jával szemben. Nem mindig a kereskedőkben kell keresni a hibát, mert a feldolgozó üzemek több szabálytalanságot követnek el, mint maguk a kereskedők. Ha valamiből nagy termés van, fillérekért akarnak megvenni mindent, és minél későbbi fizetéssel.-Szívem szerint annak örülnék, ha a termelő nemcsak termelne, hanem meg is lenne fizetve, és kölcsönösen meg lennénk egymással elégedve. Vadon Józsefné egyéni vállalkozó, Nyírbátor ...termelői szemszögből Felháborodásomban fogok tollat ezzel a mai felvásárlással kapcsolatban. Ricsikában lakom és van vagy négy darab meggyfám, gondoltam, hogy befőzni sok, el kellene adni egy részét. El is mentem a szomszéd községbe a felvásárlóhoz. Ez szombaton olyan tizenegy órakor volt. Megkérdeztem, hogy veszi-e a meggyet, azt mondta, hogy veszi, kilóját huszonötért. Vasárnap délután le is szedtük, hétfőn hajnalban be is vittük. Ráraktuk a mérlegre és a mérleg százharminchárom kilót nyomott, ebből levett a felvásárló huszonnyolc kilót, a láda súlyát, tizennégy kis paradicsomos ládából kb. ládánként két kilót, holott a láda még egy kiló sincs. Megírta a papírt és látom, hogy a meggy kilójáért már csak húsz forint van írva. Kérdezem, hogy szombaton nem ennyit ígért. Egy széles mosoly volt a válasz. Hát ebből és hasonló dolgokból van a felvásárló uraknak Toyota, Mercedes, öthat szobás lakás, nyaraló, az ilyen magunkfajta termelőn. Mikor érjük már el, hogy a megtermelt gyümölcsön ne olyan gazdálkodjon, aki azt sem tudja, mi a gyümölcstermelés? Tisztelettel: Feigel István Ricsika Csak demokratikusan! (Levélrészlet) Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Nyíregyházi Lakásszövetkezet 1992. június 29-i közgyűléséről a tisztább értékítélethez objektívebb rálátásra van szükség, amihez számtalan lakásszövetkezeti tagtársunk nevében az alábbiakkal kívánunk hozzájárulni. A közgyűlésen felszólalásban is elhangzott, de itt kénytelen meg kell ismételni, hogy a szövetkezet elnökének fogalma sincs a szövetkezeti demokráciáról. A felszólalásokat sorra korlátozta mondandóik tartalmában és idejében. Ő úgy hiszi, egy szövetkezet közgyűlése csupán arra való, hogy az önmaga által előre kiválasztott és családtagjaival együtt megjelent személyekkel önmagát megválasztassa. Az ezzel kapcsolatos szavazást arra az időpontra (23 óra után) időzítette, amikor a teremben összegyűlt 290 fős tagságból csak alig több mint 30 fő, a saját megválasztatására asszisztáló személy maradt... A szövetkezeti törvény 22. paragrafus (1) bekezdése szerint: „A közgyűlés a tagok legalább felének jelenléte esetén határozatképes.” A 17 órára összehívott közgyűlés a szükséges taglétszám hiányában határozatképtelen volt. A törvény szerint lehetőség van ugyan 8 napon belül újabb közgyűlés összehívására, de a 21. paragrafus (1) bekezdés szerint azt legalább hirdetmény útján közzé kellett volna tenni. Jelen esetben egymástól informálódva jutott tudomásunkra az elnök úr szándéka, hogy 18 órakor újból közgyűlést tart. Ekkorra a megjelent tömegből csupán 290 fő maradt. A Nyíregyházi Lakásszövetkezet közüzemi szolgáltatást gyakorlatilag alig végez. Tevékenysége a közüzemi díjak beszedésére és közvetítésére korlátozódik. A karbantartó brigád munkájában a lakosság nem bízik, igyekszik kikerülni. A város minden vállalkozója olcsóbban és megbízhatóbban dolgozik. A házfelügyelői szolgálat jobban működik újszerű, vállalkozói formában, mint hagyományosan. A jelen körülmények között nem a hagyományos lakásszövetkezetre van szükség, hanem egy újonnan alakuló, korlátozott tevékenységét vállalkozókkal ellátó, újszerű, a lakosság igényei szerinti szolgáltatásokat biztosító, a felesleges tevékenységeket mellőző, apparátus helyett csak néhány főre korlátozódó, minimális rezsivel dolgozó új típusú lakásszövetkezet kellene. Indítványozzuk a felügyelőbizottságnak, hogy hívjon össze új, rendkívüli közgyűlést, ahol a demokrácia betartásával válasszunk levezető elnököt és tisztségviselőket. Ezután létre kell hozni egy új típusú, a lakosságot szolgáló lakásszövetkezetet. Elutasítás esetén a tagság 10 százalékával kezdeményezzük ugyanezt. A demokratikus megújulásban bízó több száz lakásszövetkezeti tag nevében: Tisztelettel Bahor József Korány: F. u. 50. II/8. Hudák Veronika Szántó K. J. u. 26. Boros Mihály Ady E. u. 3. sz. alatti lakosok
