Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-16 / 167. szám
'1992. július 16., csütörtök Kelet-Magyarország 3 Hazafias mézesmadzag Perlekedik a mihálydi önkormányzat A tornatermet augusztus 20-án adják át, a hiányzó kétmilliót kigazdálkodta a község Máthé Csaba Nyírmihálydi (KM) — A május végi dátum letelt, csak az ígérgetések maradtak, így a nyírmihálydi önkormányzat bíróság előtt perelte be a Magyarok Hazafias Világszövetsége magyarországi elnökét, Albert Jánost, követelve a tavaly kölcsönként átutalt kétmillió forint és kamatainak visszafizetését. Februárban kétrészes cikkben számoltunk be a kegyes félreértésekről és a sorozatosan elhúzódó visszafizetési halasztásokról. Ajánlat van, pénz nincs Csak röviden emlékeztetőül: Albert János kétmillió forint egy hónapos kamatmentes kölcsönt kért a nyírmihálydi önkormányzattól es felajánlotta, hogy az MHV a visz- szafizetés után még plusz egymillió forintot utal át a mi- halydi tornaterem belső berendezésének kialakításához. A pénzt az önkormányzat át is utalta, de hogy azt mire és ki költötte el, azt már nem lehetett követni. Ezért a debreceni rendőr-főkapitányságon is feljelentést tett a mihálydi önkormányzat. A vajúdás hosszú napjai kezdődtek, hiszen egy ilyen bírósági ügy még egy jó darabig elhúzódhat. Szabó András helyi vállalkozó szerint, aki egykoron a faluba invitálta Albert Jánost, nem adták kölcsön a pénzt, hanem egyszeri segítségnyújtás volt, amit soha nem lehet visszaszerezni. A faiparral foglalkozó vállalkozó egykoron megfogadta, visz- szaszerzi a pénzt, még megbízást is kapott a polgármesteri hivataltól, de ezt később visszavonták. Most annak ellenére, hogy nem szíveli a polgármestert, együtt vettek részt a bírósági tárgyaláson, hiszen Albert János Szabó Andrást életveszélyes fenyegetés, rágalmazás, nagy nyilvánosság előtti hitelrontás, míg Kremniczky Károlyt becsületsértés, rágalmazás és hitelrontás miatt perelte be. Mindketten ellenkeresetet nyújtottak be. Ez egy manipuláció — Ez egy óriási manipuláció — fejtette ki véleményét a bírósági tárgyalás után Szabó András. — A kétmillió*forintot Albert János magánszemély tervének, a Föld Nemzetek Háza megépítéséhez adta az önkormányzat, arra a számlára utalta, és ez a pénz már elveszett. Ebben pedig hathatós segítséget nyújtott KremA SZERZŐ FELVÉTELE niczky Károly, aki a falu polgármestere. Én nem ebben a tisztében, hanem mint magánszemély támadom. Aki mint polgármester saját magának, mint vállalkozónak ad munkát, aki a járdaépítéshez a gépkocsijaival hordja a sódert, azt le kellene váltani. — Falugyűlést tartottunk a kultúrházban, ahol ismertettem a kétmillió forint sorsát és azt, hogy bírósági pert kezdeményeztünk — mondja Kremniczky Károly polgár- mester —, erre Szabó András aláírásgyűjtést rendezett, hogy váltsanak le. Az az igazság, ő az a vállalkozó a faluban, aki nemhogy előrelendítené az itteni ügyeket, inkább hátramozdítja. Korábban megszokta, hogy valamennyi faipari munkát o kapta a faluban, de most már vége a bar- kácsmunkáknak, minden munkára versenytárgyalást hirdetünk meg. Például nekem van földfúró gépem, az ilyen jellegű munkát rám bízzák a faluban, vagy ha a járdaépítéshez 4 kocsi sódert hozok, mellé egyet ingyen leöntök. A focistáknak a saját polgármesteri fizetésemből veszek felszerelést, mindez közel 100 ezer forint. Ránk sütötték, hogy a polgármester és a képviselők kapták meg a kétmilliót, mert Szabó úr azt híresz- telte. Közben a Debreceni Városi Bíróság megítélte nekünk ji kétmilliót 44 százalékos késedelmi kamattal együtt. Albert János elismerte, hogy a megállapodás szerint vissza kell fizetnie az összeget, de hozzátette, a hamburgi központtal van vitás ügyük ezt rendezni kell. Ügyvédje fellebbezést nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, mert szerinte a kamatok nem illetik meg az önkormányzatot. Már kigazdálkodták A tornaterem közben lassan felépül, augusztus 20-án adják át. Az építmény költségvetéséből lecsípett kétmillió forintot a falu kigazdálkodta, így ha visszafizetik, az pluszpénzt jelent. A polgármester és Szabó András lassan kibékíthetetlen ellentétének okát a polgármesteri választások idejére vezetik vissza, amikor Szabó úr több ellenjelöltet is állított, sikertelenül, illetve arra, hogy a hivatal 800 ezer forintot fizettetett ki a vállalkozóval egy falubeli telekért, valamint jócskán megbírságolta, mert engedély nélkül építkezett. A pereskedés aktáit lassan kilókban lehet mérni, ugyanakkor a falu csinosodik, épül, jön a gáz- és a telefon- vezeték, a határban pedig 16 hektár nyárerdőt és 600 gyümölcsfát telepítettek. Csak az a fránya kétmillió már a számlán lenne! Dada Szava Tiszadada (KM — K. D.) — Összevont (május—júniusi) számmal jelentkezett legutóbb a község helyi közéleti havilapja, a DADA SZAVA. A tizenkét oldalas kiadványban a helyi információk mellett környékbeli rendezvényekről, eseményekről olvashatnak az érdeklődők. Egyebek között a Csíksomlyón tett látogatásról, az óvodások vadasparki kirándulásáról, hangversenyről és az ÁFÉSZ-nél történt tisztújításról. A lap közli a középfokú tanintézetekbe felvett helyi diákok névsorát, köszönti a labdarúgó bajnokcsapatot, és cikket közöl a bolti szarkákról is. A megyében felgyorsuló közműfejlesztés hatására megnövekedett az igény a különféle beton aknaelemek iránt. Képünk a betonelemek gyártásában hagyományokkal rendelkező Kemév KÉSZ Kft.-jének nyíregyházi gyártelepén készült. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Tárca Kállai János E gy éve kerülgetjük, kb. azóta, amióta tudatosult bennünk: ismét kinőttük (röhej, hiszen mindössze 57 négyzetméter, mi van ezen kinőhető?) a lakásunkat és vele együtt háztartási eszközeinket is. Egyikük még ott áll a panel — tervezett, mikromeretű (nem felszereltségül) konyha neki szánt rekeszében, és végzi a dolgát. Kissé roggyantan, ütő- dötten, el-elfáradva a folyamatos, immár majd két évtizedes, jegelésben-fagyasztás- ban. Csak akkor szokott zavartan viselkedni, amikor a nyári kánikula 30-35-öt produkál. Ilyenkor feladja. Meg- avasodik benne a vaj, savanyú lesz a tej, szagot kap a szalámi és a hús. Mi pedig újra és újra fogadkozunk: kidobjuk, úgysem jó már semmire! (Ami, mellesleg, sze- menszedett hazugság.) Ha senki sem veszi meg, mert ugyan kinek kellhet, levisszük a kukás tárolóba. Otthagyjuk. Hordják szét a kóbor gyerekek, bontókedvű felnőttek, hugyozzanak bele a macskák, rakják tele szeméttel. Nem érdekel, végei Kiszolgált, elegünk volt belőle. De aztán... Aztán újra és újból megszánjuk a Lehel 60- ast (mert róla van szó), és marad. Szolgál tovább megbízhatóan, zajtalanul, szerényen gurgulázva a csak csöndes éjjelen hallható hűtőfolyadékkortyokat, Csak hát a méretei, azok nem növekedtek egy köbcentinyit sem a menyasszonyko- rúság eléréséig•. így aztán az idén, a hőgutás napok kezdetén betett a pohár, akarom mondái a fagyasztórekesz — vízzel (!), mert már ismét nem bírta a kábítóan meleg, strapás napokat. Kiszemeltük az utódot. Ő is Lehel, de dallamos, olaszos névvel kiegészülve. És magas, és elegáns, és öblösen nagy. Velünk született naivitással bizakodtunk abban, hogy mégiscsak átveszi hűséges, velünk öregedett, hűtőkutyánkat valaki, akármilyen célra, de azért továbbműködtetésre. Mondtuk, kínáltuk fűnek-fá- nak: a válasz mindegyre nem, nem és nem. Ismét időt kapott, és mintha csak megérezte volna lecserélő szándékunkat, iszonyatosan elkezdett fagyasztani. Úgy, mint ahogyan újkorában tette. Kőkeménnyé dermesztve a tejeszacskót, jéghártyásra díszítve a sajtot, lemerevítve a virsliket, parizereket. Mi pedig, kissé visszavonulva nagy vehemenciánkból, fogalmazgattuk magunkban: úgy jártunk veled, Lehelke, mint az egyszeri indián a megunt bumerángjával: megvette az újat, a regit pedig képtelen volt végleg elhajítani, mert az mindig visz- szarepült hozzá. És ebbe az örökös eltaszító-visszatérülő próbálkozásba, ebbe a szakítani és mégis megtartani akarásba az egyszeri törzsfőnök beleőrült. Bizony ám! Mélyhűtött bumerángunk, kedves szolgálónk, tán csak nem valami ilyesfélét készülsz tenni velünk te is? Az utolsó Lehel-let Átkelés Balogh Géza E gy öregember ballag Nyíregyházán, a Dózsa György utcában. Fényesre pucolt, ro- gyós szárú csizma, fehér ing, fekete lajbi, kalap. Vállán görbe bot, azon átvetve egy füles kosár... Annyira szokatlan, különös látvány a sok harsogó, rikító nadrág, póló, szoknya között, hogy önkéntelenül is utána fordul az ember. Persze nem mindenki. A legtöbben ügyet sem vetnek rá, igaz, ő sem rájuk. Mással van most elfoglalva. A Béke mozi táján tart, s azon töpreng, miképp tudna átjutni a túlsó oldalra, végre, Valamit csökken a forgalom, s leléphet a járdáról. A legközelebbi kocsi is jó száz méterre járhat, úgy tűnik hát, hogy szép kényelmesen átérhet a túlpartra. Igen ám, de nem az ő öreges tempójával. Ráadásul itt nem is azok az ócska, kivénhedt Trabantok, Moszkvicsok pöfögnek mint otthon, a kis mellékutcában, hanem böhöm nagy Mercedesek, Fiatok, Toyoták. Alig lép párat az öreg, máris ott lihegnek a nyakán. S fékeznek veszettül. Néhányan megelégednek a dühös dudálással, a fénykürttel, de van, aki kihajol az ablakon, s ordináré módon melegebb éghajlatokra küldi a megszeppent öreget. Forduljon már vissza, hisz mindjárt megeszik! — üzenném neki, ha hallaná... Ha szüksége lenne az én tanácsomra. De nincs, bénultsága csupán néhány pillanat. Mert ekkor lekapja hátáról a görbe botot, s azt előretartva, mint a vakok, elindul. A túlpartnak. A hosszabb, a nehezebb útnak. Az iménti, nagy szájú, gyilkos tekintetű autósok is — akik pedig sok mindent láttak, kipróbáltak már — tátják a szájukat, álmélkod- va pislognak a nagy hőségben. Az imént még én is a ro- gyós szárú csizmán, a fehér ingen csodálkoztam, s csak később jöttem rá, ennek a képnek, eseménysorozatnak sokkal mélyebb az értelme. Azt sugallta: a legforróbb, legreménytelenebb helyzetekben sem muszáj lemondanunk az eredeti célunkról. Ha át akarunk kelni a túlsó partra, akkor ne forduljunk vissza félútról. Bármennyire is szidnak, pocskondiáznak bennünket. Csak egyre vigyázzunk: ne tapossanak el minket. Ez akár a vállalkozók, politikusok, menedzserek kátéja is lehet. Persze a „kisembereké" is... Új formák a nyíregyházi Vasgyár utcán BALÁZS ATTILA FELVÉTELE / „Éhes voltam és ennem adtatok” Németh Géza lelkipásztor írja Budapestről m z Erdélyi Gyülekezet £\ megnyitotta a Re- ménység Szigetén az erdélyi betegek és kísérőik részére betegszállását. A volt katonai tábor a szeretet kikötőjévé változott. Csíkszeredáról súlyos beteg kislány érkezik — ölben hozzák be szülei. Reménykedve kérdik: ugye itt maradhatunk, amíg leányunk sorsa eldől? A kislányt tegnap operálták — nyolcórás műtéttel. A szülőknek legalább három hétig itt kell maradni — ám most már boldogan csillog a szemük: a magyar orvosok megmentették lányuk életét. Kemény munkásembert támogat be munkatársa Kovásznáról: — Cukorbeteg a társam, s múlt héten hirtelen elvesztette a szeme világát. Siettem vele idáig, hátha segítenek rajta. A vizsgálat már másnap megkezdődik, a kísérő itt marad pár napig, hátha hazaviheti egészségesen a barátját. Ahogy telnek a napok, úgy fogy el a pénzük s az otthonról hozott élelem. Ezért fontos, hogy legalább naponta egyszer meleg ételt adjunk a betegeinknek és kísérőiknek. Arra kérjük az emberséges, jóindulatú honfitársainkat, hogy tartós élelmiszerrel (zsírral, liszttel, cukorral, szalonnával, tésztával, lekvárral, vágni való eleven háziállattal) segítsék a telep élelmezését. Gondnokaink azt mondják, hogy 10—15 juhot is gondozni tudnának a négyhektáros területen. Hogyan? Pénzadományt, vagy nem romló élelmiszert csomagban Erdélyi Gyülekezet címére: 1146 Budapest, Thököly u. 44. küldhetünk. Ha egy-egy szomszédság, rokonok összefognak, gépkocsival közvetlenül a telepre küldhetik adományunkat. (Az Örs; Vezér térről Kőbánya—Éles sarok felé haladva, az Áfor benzinkút után balra az első úton, mintegy 800 méter után megtalálják a Reménység Szigetét.) Többgyermekes gondnokaink egész héten állandó szolgálatban, bármikor fogadják az adományozó látogatókat. Nézó'(pon^ HÁTTÉR
