Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

6 Kelet-Magyarország EGYRŐL TÖBBET 1992. július 15., szerda Kidugták a ligetek fáit Tiszadob tájvédelmi körzet lesz? — Tiszadob és környéke hozzánk tartozik, olyan érté­kekkel, mint a szikes puszta­maradványok, a csodálatos' ártéri galériaerdők, a holtágak úszólápszigetei, az élő Tisza. Nem más ez mint egy kimerít­hetetlen gazdagságú termé­szetes génbank. Ezért is szeretnénk ezt a területet a tiszaluci résszel együtt egy egységes tájvédelmi körzetté alakítani. — Hogyan maradhatott fenn itt ez az eredeti ősi állapot? — Minden az embereken múlott, az erdészek például szinte „eldugták" a ligetek fáit. De sajnos nem mindenütt ilyen rózsás a helyzet, meg kell oldani a holtágak vízutánpót­lását, vagy tenni kell valamit a felelőtlenül betelepített nö­vényevő halakkal, melyek ki- pusztították az európai vonat­kozásban is külön értéknek számító hínárvegetációt. Pézben mérik — Nincsen-e nagyon mesz- sze ez a térség a központtól, tudnak-e ugyan olyan figyel­met szentelni ennek a résznek is, mint a többinek? — Minden területre oda­figyelünk, bár költeni rájuk nagyon keveset tudunk, pedig általában az emberek a figyel­met a ráfordított pénzben mérik. Manapság nehéz hely­zetben van a természet- védelem, nekünk például erre a célra kétmillió forint áll rendelkezésünkre. Nevelés, pihenés — Tény, a tiszadobi terület működtetése — a vízviszo­nyok helyreállítása után — né­hány százezer forintból meg­oldható. Itt együtt kell kezelni a természeti adottságokat, a táji értékeket és a „művi” kör­nyezetet. Cél, a környéket egyfajta kiállítási kondícióba hozni. — Megnyitni a turisták előtt? Mikor a tapasztalat azt mutatja, ahol az ember megje­lenik, csak kárt okoz! — Van’ olyan terület, mely­nek értékeit kell megőrizni, másikat élő múzeumként ke­zelni, ami a nevelést és az ok­tatást szolgálja, de van, ame­lyiket a pihenés és az üdülés céljaira kell kialakítani. Dobon, ezen a tízezer hektárnál na­gyobb területen, mind a három lehetőség megtalálható. — Másik lényeges kérdés, a tervezett autópálya- közel­sége. — Most folynak a viták a pontos nyomvonalról. Külön­ben az autópálya a környe­zetet kevésbé szennyezi, mint egy másik fajta út. Nekünk az a véleményünk, a kijelölést előzzék meg az értékfelmé­rések és a környezeti hatás- vizsgálatok. Ha pedig az épít­kezéskor elpusztul egy terület, legalább készüljön róla hiteles leltár, a későbbi táj rekonstruk­ció miatt. — A jó szakember, a jó tájvédő először a tájat kérdezi meg, mit kell érte tenni — hal­lottam Öntől —, mit jelent ez a gondolat? Magunkat, magunktól — Egy hazai jeles ökológus, Juhász Nagy Pál fogalmazta meg a legfrappánsabban a környezetvédelem fogalmát. Ennek lényege: saját ma­gunkat kell védeni saját ma­gunktól. Sokáig elfeledkeztek arról, hogy az ember nemcsak társadalmi lény, hanem bioló­giai is. Megpróbálták kiszakí­tani a saját környezetéből, az Missziósok zöld csuhában Nagy Marianna Hat évvel ezelőtt, 1986-ban alakult egy természetvédelmi szakkör, mely 1988-ban E- misszió néven egyesületté vált. A név szójáték: a misszió küldetést, az emisszió pedig kisugárzást jelent. Ma már két­száz tagja, s megannyi szim­patizánsa van az egyesület­nek. Két szakkört működtettek. Az általános iskolásoknak a „Zöldikét”, amelynek el­sődleges feladata a biológiai ismeretek továbbfejlesztése, a természetbarát életmód meg­szerettetése. A másikba középiskolások, egyetemisták, főiskolások és dolgozók egyaránt járnak. Ők azok, akik a súlyosabb ter­mészet- és környezetvédelmi problémák megoldásán dol­goznak. A cél tehát nemcsak egy fa, egy erdő, egy tó megvédése, hanem a figyelemfelhívás arra, valójában mi is történik kö­rülöttünk. Amiről nem tudunk, amiről nem akarunk tudni (óránként kihal egy növény-, egy állatfaj), hogy ráébredjünk: felelősek vagyunk azért a világért, azokért a növényekért és álla­tokért, amelyekkel osztozunk a föld felszínén. Az E-misszió egyesület munkája tehát a konkrét természetvédelem, az isme­retterjesztés, a rendezvények szervezése és a kevésbé lát­ványos környezetvédelmi te­vékenység. Csak néhány pél­da: Környezetünk élő kincsei kiállítás, a madarak és a fák napja, és a föld napja. A nyíregyházi Szivárvány Természetvédelmi Oktatóköz­pont a Kölyökvár után már a Sóstó-erdei Szabadidő Park­ban (Vadaspark) működik. Ősztől autóbuszok szállítják ki majd az érdeklődő óvodás- és iskoláscsoportokat. Látványos természetvédel­mi eredményeik: a balkányi mamutfenyő védetté nyílvánít- tatása, az apagyi Kenderáz- tató-tó illetve az Igrice-mocsár felmérése és védetté nyílvánít- tatása. Az apagyi tó országos védettséget kapott. Belekezdtek a Tiszta leve­gőt akcióba, de csak apró si­kereket értek el. Ebben a lakosság közönye a ludas. Nyárra az immár hagyo­mányosnak mondható kutató­táboraikat szervezik, amelyek közelebb viszik a résztvevőket a természethez. Hogy megért­sük, nem szabad olyannyira kizsákmányolni a növény- és állatállományt, nehogy képte­lenné váljanak a megújulásra és kipusztuljanak, hogy nem lehet durván beavatkozni a ter­mészeti folyamatokba. Nincs erkölcsi jogunk, hogy más élőlényeket irtsunk ki. Az oldalt összeállította; Tapolcai Zoltán Tiszadob (KM — D. M.) — Manapság sokat beszé­lünk róla, de annál keve­sebb pénzt fordítunk rá, vajon ml ez? A válasz egy­szerű: a ter­mészet- és tájvédelem. Pedig a ter­mészet az or­szág, az em­beriség fel­becsülhe­tetlen kincsei közé tartozik, lerom­bolása pótolhatatlan károkat okoz. Ezek a gondolatok egy nem­régiben megtartott ti­szadobi baráti találko­zón hangoztak el, ahol sikerült szót váltani dr. Aradi Csabával a Hor­tobágyi Nemzeti Park Igazgatójával. evolúciós folyamatból, mely­nek részeként működik, az élőlények óriási változatos­ságával együtt. — A környezetvédelmi határértékeket mindenütt az emberre vonatkoztatjuk, holott a rendszer legérzékenyebb tagjára kellene. — Gőgünk miatt van ez, pedig ha elpusztul a kör­nyezet, mi is vele pusztulunk. Nem elég egy-két kihalófélben lévő állatot, növényt óvni, az egész élővilágot kell védeni. Nem lehet mindent meg­nevezni, az egészben benne van minden. Gyakorlatilag a természetvédelmi területek úgy működnek, mint egy is­meretlen értékek rezervátuma. — Valóban, sokszor el­hangzik a kérdés, mi szük­ségünk van nekünk egy lep­kére, egy békára, mikor lát­szatra az semmi hasznot nem hajtanak az embernek? — Ismert a penészgombák története a penicilinnel, de pél­dául ki gondolna arra, hogy a jegesmedve szőrzetének után­zásából egy jó minőségű nap- kollektort sikerült előállítani. Szóval milyen jogon mond­hatjuk mi ki valamire, hasznos vagy sem? Ez is az emberiség felsőbbrendűségéből adódik, amit végre le kell vetkőzni. ✓ Érdemes olvasni... ...az Atmoszféra, Biokul­túra, az Élet és Tudomány, a Fauna Híradó, a Kék Bolygó, a Lélegzet, a Liget, a Magyar Tudomány, az ÖKO, a Természetbúvár, a Természet Világa, a Tu­domány cikkeit! Jártamban, keltemben Kincs, ami van! Finczíczki Zoltán Nem kell több száz kilo­métert utazni, ember nem lakta vidéket felkeresni, ha értékes és ritka nö­vény-, és állatfajokat sze­retnénk látni. A Nyíregy­háza központjától egy bő órai járásra, Sóstóhegy és a Jósaváros közötti területen található az Ig- rice-rét, ez az értékes ter­mészetvédelmi terület. Legjellegzetesebb és legérdekesebb élőlényei a madarak. Az egerészölyv, a kanalasgém, a fekete har­kály, a kis őzgébics, a kis- kócsag, a selyemgém. Ma­gyarországi viszonylatban is jelentős bakcsó- és dan­kasirálytelepe van. Nagy számban láthatók itt védett kétéltűek. Sőt, egy ritka magyar növénykülönleges­ség is, a sziki őszirózsa. Mindezek után nem vélet­len, hogy természetvédelmi területté nyilvánították az Igrice-rétet. A Kincs, ami nincs című filmben két jó barát addig ügyetlenkedik, míg el nem Ha világos az erdő... Május elején a Sóstói erdőt járva, a Tölgyes csárda mögötti területen, meglepődve tapasztaltam, j hogy túl világos van az erdőben. Ez idő tájt már kifejlődik a lombkorona, és kevesebb fénynek kel­lene lejutnia a talajra. Ép­pen ezért kíváncsian néz- i tem fel a lombokra és szomorú dolgokat tapasz­taltam. Százaz ágak, szá­raz csúcshajtások. Csene- vész, sárga levelek, sár­gás lombozat Mi lehet a baj? Először arra gondoltam, hogy ezek a tölgyek már túl öregek, hisz ez a rész a legidősebb, és ez a pusz­tulás természetes. De job­ban megnézve „középkorú” egyedeknek bizonyultak. Ez lenne hát a „hírhedt” tölgyvész? A szakemberek szerint főleg a hegyvidéken élő kocsánytalan tölgyet érinti, amely érzékenyebb a környezet változásaira, mint az erdőnkben található ko­csányos rokona. Mi okozhatja a pusz­tulást? Az egyik nézet szerint a fák megbetegedését a kör­nyezeti egyensúly felbo­rulása okozza, közismer­tebb nevén a savas eső. A levegőben levő szennyező anyagok a csapadékkal ke­veszti a kínkeservesen megkaparintott kincset. Re­mélem, mi nem járunk így, és nem herdáljuk el közös kincsünket. Miért féltem az Igrice- rétet? Sajnos, már túl közel van a városhoz. Látva a sóstói erdő példáját, félek, hogy újabb és újabb darabokat harapnak ki belőle. Féltem az úgynevezett „kirándulók­tól”, akik a „rusnya" két­éltűek agyonverésével, ma­dártojások összetörésével, ágak, virágok letépésével töltik idejüket, csakúgy, mint benn a városban. Gyönyörű, öreg fűzfák között gyalogoltam a minap a tavacska partján. Láttam méltóságteljesen köröző egerészölyvet, tengernyi ri­kácsoló dankasirályt, a bok­rok közt sárga billegetőt, a zsombékok közül kivirított a gólyahír. Ereztem vízi menta kellemes illatát, hallottam a bölömbika hajókürthöz ha­sonló hangját. Reményke­dem, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik velem együtt látnak, hallanak és éreznek. veredve különböző savakat alkotnak, melyek a talajra kerülve megváltoztatják a megfelelő kémhatást, felbo­rítva ezzel az igen érzékeny kémiai egyensúlyt. A savas eső általában nem közvetlenül okozza a fa pusztulását. A talaj sava- sodása megváltoztatja a ta­lajban levő részecskék, úgy­nevezett ionok oldódási vi­szonyait. A jól oldódó és a növény számára létfontos­ságú ionokat oldhatatlanná teszi, a károsokat (az úgy­nevezett nehézfémeket), például az alumíniumiont pedig oldhatóvá. Emiatt borul fel a fa kémiai- és vízháztartása, először a csúcshajtások száradnak el, később az egész fa fokozatosan elpusztul. E nézet szerint addig nem változik a helyzet, míg a környezetvédelem nem lesz hatékonyabb. A másik vélemény az, hogy biológiai betegség­okozók (gombák, baktéri­umok, rovarok) támadták meg a fákat. Úgy gondolom, hogy a környezeti egyensúly meg­bomlása csökkentette a töl­gyek védekező képességét, és ezt tudják kihasználni a károkozók. Ehhez járul még hozzá az utóbbi évek száraz időjárása is. Tennivaló van tehát bő­ven. S nem csak fűrésszel. Szöveg nélkül... Szekeres Tjbor relvéteue

Next

/
Thumbnails
Contents