Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-13 / 164. szám
1992. július 13., hétfő Kelet-Magyarország 3 ' Aratás ebéd után Tiszavasv&ri (KM — Balogh Géza) — Ugyancsak rájár a rúd mostanság a tiszavasvári kombájnosok- ra. Párás, fülledt a levegő, mintha csak májusban járnánk, nem pedig július elején. Ilyen időben persze lehetetlen az aratás. Pedig az árpával már végeztek, s tegnap szépen haladtak a búzában is, de az éjjeli vihar ma reggel „megállj”-t parancsolt nekik. Már ez is nagy bosszúság, ráadásképpen itt van mellettük egy újságíró is, aki aratási riportot akar írni, mert hogy az idén még nem jelent meg a lapjában ilyen. Csípős hangulatban Ennék megfelelően a vasvári kombájnosok hangulata kissé csípős. Vakarják a fejüket, az eget kémlelik, s azzal biztatnak, talán ebéd után ... akkorra talán szárad annyit a föld, hogy elindulhatnak. — Nem is baj, így legalább bemutathatom magának a Zöld Mező Termelőszövetkezet határát — invitál egy kis sétakocsikázásra a téesz elnöke, Csontos István, — Elbírják az autót azok az utak? — Csak jöjjön nyugodtan. Biztos lehet benne, nem kell tolnia sehol. Meglehetősen kétkedve foglalok helyet az első ülésen, de legurulva a kőről kiderül, az út minősége a- határban sem sokat változik. Nyílegyenes, bogárhátú földutak vezetnék a táblák között, az éjjeli esőnek itt' szinte nyoma sincs. Ameddig a szem ellát, mindenütt csak learatott táblák. — Van köztük őszi árpa is, de amit például most látunk, az mind borsó — magyarázza az elnök. — Vagy ötszáz hektárt vetettünk belőle, százhatvan hektár volt a zöld-, a többi pedig száraz borsó. A felvásárlók jó árat fizettek eddig is érte, ez a magyarázata a viszonylag nagy területnek. A Zöld Mező 2800 hektáron gazdálkodik, s ha a húsz aranykoronás földjeik minősége nem is vetekedhet a hajdúsági, s pláne a békési Megindultak a kombájnok. földekkel, azért nem panaszkodhatnak. S nem is panaszkodnak. Ok a panaszra Pedig lenne rá okuk. A nagy tavaszi aszály az itteni kalászosokat is alaposan megpocsékolta. Levágván a százöt hektár őszi árpát kiderült, hogy olyan negyven mázsás átlagtermést adott hektáronként, mely bizony elmaradt a szokásosnál. Az első nap tapasztalatai azt mutatják, a búza is kevesebb lesz a tavalyinál .ötven mázsás átlagra számítanak ... tavaly voltak olyan táblák melyek hetven mázsát is hoztak. Alacsony szárú, de tömött kalászú búzaföldek között haladunk, s hirtelen feltűnik egy kisebb árpaföld. Meglepve fordulok az elnökhöz: — A kombájnosok azt mondták, már végeztek az árpával. — Az őszivel igen. Sajnos tavaly ősszel nagyon rosszkor köszöntött be az esős időszak, a tervezett búzaterületet be sem tudtuk vetni. Az idén aztán tavaszi árpával pótoltuk, annak a vágásával pedig még várni kell. Jó órája bolyongunk már a vasvári határban, s emberrel még csak véletlenül sem találkozunk. Pedig milyen szép képek élnek bennünk, még városiakban is a nyárról, a nyár legfontosabb munkájáról. Szikrázó, kemény forróság, egy-egy gólya az égen, pengő kaszák, vagy éppen robaj ló kombájnok, s megbolydult az egész falu, város ..., mert hiszen aratnak! — Ha mi, irányítók nem mondjuk, talán még a saját irodistáink sem tudnák, hogy megkezdődött a nagy munka — mosolyog csendesen Molnár Gyula, a szövetkezet főagrpnómusa, akinek a Ni- va-jával kint a határban futunk össze, épp azt nézte, merre mehetnének a kombájnosok ebéd után. — De ez a dolgok rendje. Az emberek többségét az érdekli, lesz-e kenyér, s mennyi lesz az ára. Ezt kérdem én is a kom- bájnosoktól, visszatérve a határszemléről. Végeztek már az ebéddel, így aztán valamivel béküíékenyebbek. — Jóktól kérdi...! — nevetnek. — Miért nem Kupához fordul, vagy a parlamenthez? Mi csak vetünk, aratunk. A többit a gazdáink intézik. A szövetkezet telepén négy Claas Dominátor áll bevetésre készen, gazdáik közül Hubják Tibor rendelkezik talán a legnagyobb tapasztalattal. Több mint harminc A SZERZŐ FELVÉTELE éve vezet kombájnt, ám a többiek sem ma léptek le a falvédőről. Húsz-huszonöt- éves gyakorlat áll Kalapos János, Lévai Károly, s Nagy Antal háta mögött is. Tudván, hogy a kombáj- nosokat mindig, s mindenütt igazán megbecsülték, kicsúszik a számon: „Darázsfészek" — Akkor maguk nemigen panaszkodhatnak a forintokra. Mintha darázsfészekbe nyúltam volna. — Aratáskor tényleg jól keresünk. De üljön már fel az úr mellénk, s ne csináljon mást, csak velünk együtt szálljon le a gépről ... J Még a légkondicionáló berendezés gombjait is úgy nyomogathatja, ahogy csak akarja. Majd este kilenckor meghallgatjuk a véleményét. * * * Erre persze nem került sor. Arra viszont igen, hogy hogy elkísértük őket az aratandó táblákhoz. S megvártuk, hogy tegyenek néhány kört, szusszanjanak egyet. Nyoma sem volt a korábbi zsörtölödésüknek. Mert sütött a nap, s ők arathattak. Ingázók Gyürke László Vasárnap délután. Dögmeleg. Napon lehet vagy hatvan. A határátkelő két oldalán irtózatos tömeg. Az egyik hirtelenszőke ukrán vámtisztviselő tökéletes magyarsággal szól honfitársunkhoz: — Hányszor jön naponta? — Naponta csak egyszer — mosolyog vissza a fiatalember. — Na ne mondja. Nem számoltam, de én már harmadszor látom itt magát. Válasz helyett mosoly. Nem felszabadult, inkább kényszeredett. A vámtisztviselő folytatja: — Nem jobb lenne a ger- gelyiugornyai Tisza-parton? ... Vagy a templomban? ... Nem itt kiállni napjában többször is a kilométeres sort? Aztán emiatt aki tényleg a rokonához igyekszik, kénytelen órákat várakozni. És bosszankodni... Hogy miért kel át a határon napjában többször nemcsak ez a fiatalember? Köny- nyű kitalálni. Hiszen csak végig kell hajtani Mezökaszony határhoz vezető utcáján: a hidakon ott virítanak — a benzineskannák. ^SZEKERES TIBOR FELVÉTELEI ■ • Ot holdon Gazdálkodó buszsofőr A szárazságra és a kártevőkre panaszkodott Sever- nyák József, a ramocsaházi Rákóczi Tsz buszsofőrje. Az öt holdnyi háztáji földjéből másfél holdon termel fejeskáposztát. A lepke és a tetű ellen lehet permetezni, de öntözni sajnos nem tud, noha a földjétől nem messze van egy csatorna. Ha az időjárás kedvezőre fordul 5—600 mázsa káposztatermésre van még reménye, de ha nem esik, akkor csak nyurgulni fog hízás helyett a növény. Jövőre mi lesz? Még vagy két hónap van a termelőszövetkezet átalakulásáig, akkor ha lehetőség adódna a háztájit szívesen megváltaná magának. A nagyobbik fiú katona, a másik két gyermek középiskolás, elhelyezkedniük nincs sok remény. Szerencsére mind szereti a földet — lehet, hogy együtt gazdálkodik majd a család. Esik Sándor ^^agyogtak felettem a gw júliusi ég csillagai, előttem a sötét éjszaka, az úton sehol egy lélek.. Keresztülhajtottam az országon. Ütitársaim aludtak. Kezem a rádión új és új állomásokat keresett. Nyu- gat-Dunántúlon horvát, szlovén, szlovák adók mellett vígan zenélt a Danubius, Pest környékén a Radio Bridge — kevesen tudják, hogy létezik. És persze a „szocialista sávon” konzervatív darabosságával a Kossuthra Petőfi és a Bartók. Éjfél után a Dunán áthajtva mintha az űrbe léptem volna ki. A magyar adók sorba fejezték be adásukat, a többinek már korábban nyoma veszett. Azt hittem, hogy legalább a Danubius hazakísér, valahol Gyöngyös táján azonban elköszönt a bemondó. Búcsúzóul még meghallgathattam a Huriáh Hip Júliusi reggel című gyönyörű számát, de sajnos felénél azt is lekeverték. Volt időm hazáig gondolkodni a frekvencia- moratóriumon. A magyar rádiózásnak óriási károkat okoz a kényszerszünet. A két éve életbe tétetett moratóriumról tudni lehet, hogy nem is törvény, de jobban megtartatják, mintha az volna. A nyugati országokban minden jelentősebb városban Éteri űr kis adók sora szórja a műsorát, és túlnyomó részének eszébe sem jut a politizálás. Szórakoztat és szolgáltat Ráépül a fogyasztói rétegekre, és jól megél belőlük. Állami támogatásra nem számíthat, és nem is számít. Egy adott földrajzi helyen adók tucatjait lehet fogni, és mindenki megtalálja a neki megfelelőt. Azt ne gondolja valaki, hogy rádióállomást létesíteni valami horriblis beruházás. Egy helyi adó csak néhány emberes üzem, és a technika is megfizethető közepes pénztárcájú befektetőnek. Ha végre feloldanák a moratóriumot, minden bizopnyal tucatjával foglalnák el helyüket a frekvenciákon a régóta várakozók. Már aki, persze. Mert sokan máshová fektették pénzüket, lévén okuk gyanúra: nálunk az „ideiglenesség” végtelenséget is jelenthet. A médiaháború új fordulatot vett, hallhattuk a minap. A koalíció kilátásba helyezte a meglévő helyi adók önállósítását. A régóta időszerű lépés ilyen okból való megtétele majdhogynem groteszk volna. Mégis szükség van rá, és a teljes éteri demokráciára. Ami ugyanis a rádiózásban uralkodik — különösen országunk keleti csücskében —, az meglehetősen elmarad nemcsak a kívánatostól, de a lehetségestől is. Folyamatosan növekszikaz érdeklődés a lapokból szerelt, egyedi tervezésű, olcsó bútorok iránt. Képünk Sóstóhegyen, a Nyírfaktor Bt. asztalosműhelyében készült. SZEKERES TIBOR FELVÉTELE KOMMENTÁR Szövődmények Galambos Béla Á ki a megyét járta az elmúlt hetekben és nemcsak az utat vizslatta, hanem az útmenti fákra, kertekre is sűrűn vetette pilantását, bizony meghökkenve tapasztalhatta, hogy régen látott számú hernyófészek „díszíti” a lombot. A szövőlepke, almaország évtizedeken át első. számú közellenségeként számon- tartott kártevője — amelynek hernyójából, bábjából egyetlen darab is elegendő volt, hogy a „szovjet” átvevő az egész vagonnyi almát visszautasítsa, sőt a származási hely többi termelőjétől se vegyen át abban a szezonban egyetlen darabot se — idén úgy tűnik, „kedvére" garázdálkodhat. A változó világunkban, számos egyéb, tényleg nagyon fontos teendők mellett, most mintha nem jutna rá elég figyelem. Ha így maradna, nagy kár lenne. A változások elsősorban az ifjú önkormányzatokat érintették, amelyeknek saját hatáskörébe került a települést jelző táblákon belüli növényzet „egészségének” megóvása. Már nincs állam által tartott növényvédő brigád — de tsz is alig — amelyik mint korábban, módszeresen és főként idejében nyakon permetezze a szövött fészek „melegén" hemzsegő kis rondaságokat. Söpörjön mindenki a maga portáján, mondja ki az új, igazabb törvény. Azaz, oldja meg minden tulajdonos, ahogy tudja az előírások betartását, vagy betartatását. A szövőlepke esetében ez azt jelenti, hogy az országutakat a közút, a települések közterületeit a helyi önkormányzatok, és a magán portákat, kerteket azok tulajdonosai kell, hogy mentesítsék a kártevőktől. A felelősség tehát most az önkormányzatok vállán van, hogy az idén elsősorban a lakott területeken kialakult, régen tapasztalt nagy szövőlepke-fertőzést megszüntessék. Egyrészt úgy, hogy az utcák, terek permetezését elvégezzék (elvégeztessék), másrészt pedig a polgároktól saját területükön kellő szigorral megköveteljék a védekezést. A veszély, tudniillik nagyon is valóságos és remélhetőleg érzékelhető lesz. Azáltal ugyanis, hogy egyrészt ha most elmulasztják a védekezést, később lepke-, majd hemyóinvá- zióra számíthatunk, másrészt — s ez már sokunk zsebére megy — szövőlepke ,.almaexport gátló tényező"- vé válhat. Néző^Ofí) HÁTTÉR
