Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-04 / 131. szám
1992. június 4., csütörtök HATTER Ke I et-M agyar ország ß Tiszavasvári utcarészlet Eia Emi ra.vfta.fc Nem omlott össze a kulturális élet Támogatás világhírű együtteseinknek /háza (KM —B. E.) — Elérkezettnek találták az Időt Nyíregyháza városatyái az eddigi kulturális és sportbizottság átszervezésére. A kultúra területéről ehhez a bizottsághoz tartoztak eddig a művelődési intézmények, a művészeti együttesek és egyesületek, a kulturális szakma. Az elvégzett munkáról a bizottság elnöke, Tompa Andor adott összefoglalást. — Ez a bizottság volt talán a legnehezebb helyzetben az elmúlt időszakban, hiszen a kultúra és a sport az a két terület, amely sehol a világon nem élhet meg állami támogatás nélkül. Támogatás konkrét célokra — Amikor először számításba vették a bizottság tagjai, melyek azok a területek a kultúrában, ahol pénzre van szükség, rájöttek, hogy szinte lehetetlen feladatra vállalkoztak akkor, amikor meg kellene lelelni kétféle szempontnak. Egyrészt annak, amire a lakosság igényt tart, másrészt a szakmai elvárásoknak.- A legfőbb feladat az volt, hogyan térhetünk át az intézményi finanszírozásról a konkrét tevékenység támogatására, vagyis ne általánosságban a művelődési intézmények esetleg láthatatlan programjaira adjuk a pénzt, hanem művészeti együtteseknek, művelődő közösségeknek, amelyek már produkáltak, vagy bizonyítani akarnak. Ezt kimondani nemes, de megoldani másfél év alatt nem lehetett azért, mert az intézmények a mai gazdasági körülmények között mástól nem nagyon várhatnak anyagi segítséget, csak az önkormányzattól. Igyekeztünk rákényszeríteni az intézményeket saját bevételeik növelésére azzal, hogy az idén kevesebbet kaptak, mint tavaly, s egyben megtettük az első lépéseket az intézményektől független művészeti csoportok támogatására is. — A legnagyobb ilyen intézmény a művelődési központ, TARCA :: Simonies Borbála ‘Érfcertifaúuía „Azért bég a kis bárány ka Mert az anyját elvesztette" (mondóka) i ayári vasárnap, lakóteleiül pijátszótér. Kőrös-körül 1 V betonskatulyák. Gyér gyep, unalom. Ebédidő. Gyerekekre nem utal más, csak szétdobált színes rágógumipapír meg ottfelejtett zacskó egy pádon. Tenyérnyi helyen látni az eget a konyhaablakból. Egy vízcsap csöpög idebenn. Összenyom a szürkeség, fojtogat a csend. Bee... bee... bee... — ad életjelt magáról egy kisbárány, közvetlenül az ablak alatt. Észrevétlen legelészett, egy karvastagságú fához kötve. Három-négy méteres kőtél a nyakában. Miért adott hangot? Talán egyedül érezte magát? Talán megszomjazott? Ki tudja... Egy marslakó sem keltene nagyobb érdeklődést, mint ez az apró jószág. Több ablakban kíváncsi szempár keresi a hangforrást. Néhány suhanó lemerészkedik. Két felnőtt elérkezettnek látja az időt a kutyasétáltatásra. Az ebek csaholva kötnek bele a békésen eszegető barikába. Egyre dühödtebben ugatnak. Az ártatlan állat farkát idegesen csapkodva körözni kezd kötélengedte pályáján mind kétségbeesettebben bégetve. A gazdája sehol. Csak a kutyák s gazdáik, akik elmélyül- ten beszélgetnek, cigarettáznak. A bárány egy pillanatra sem állhat meg, a két csahos tüstént belemarna Az összeverődött fiúk biztatják őket, röh( ,ek. Senki sem kél a bajt*. jutott védelmére. Pedig szünet nélkül béget, küldi SOS-jeleit mindenkinek, amit senki sem akar meghallani. A kötél vészesen rövidül, a fára tekeredett. Az egyik kutya elunja a mókát, ülve figyeli a macska-egér harcot. Ez még fenyegetőbb helyzetet teremt: ■a kisbárány nem tudja kiszámítani a várható támadás irányát. Megzavarodva rán- cigálja a kötelet, kis híján megfullad. E X » s ekkor végre értején valaki, hogy átvigye egy másik, ugyanilyen hitvány helyre a kamaszok kíséretében, akik tán már fogadást is kötöttek az alkalmi fiesta igézetében. néhány ott működő együttesi a megyei önkormányzat támogat. A kósza hírekkel ellentétben nem szűnik meg a ház eredeti funkciója, nem fogják kiárusítani, megmarad az ágazat számára. S* Í.--UC- i.s Személyi ügyek Sok személyi ügy volt a bizottság előtt, ultimátumszerű döntés nem született, sikerült megtalálni a pályázók közül azokat, akik a feladatoknak eddig megfeleltek. Mutatja a példa, hogy Nyíregyháza kulturális élete nem omlott össze, olyan nagy mértékben nem is romlott, és ezt manapság nagy eredményként könyvelhetjük el. Fő gondunk maradt, hogyan lehet eleget tenni a kulturális szakma elvárásainak. Jogos a művésztársadalom felháborodása, mintha nem törődnének velük, de megint a pénz hiányáról van szó, ha nem tudtunk számukra megfelelő megrendeléseket adni. — Nyilván én nem dicsérhetem magunkat, de összességében úgy vélem, nem dolgoztunk rosszul az elmúlt másfél év alatt. Mai viszonyok között elég szépnek számító összegeket tudtunk szétosztani pályázati úton a különböző kulturális csoportok között, és az esetek 90 százalékában az igazolódott, hogy jó helyre kerültek azok ai összegek. Kiemelten támogattunk két csoportot, a Cantemus énekkart és a Nyírség táncegyüttest, amelyek immár világhírűek. Készül a koncepció — Most jutott el a bizottság odáig, hogy a város kulturális koncepcióját megalkossa. Ehhez kapcsolódik az átszervezés, amit az indokolt, hogy nagyon sok olyan elfoglaltsággal jár ez a munka, amit nem tudtunk felmérni akkor, amikor hozzákezdtünk. Az új szervezet humán bizottságként az oktatást, a kultúra és a sport területét fogja át. A Tréner röptét Nyíregyháza (KM — G. B.) — Végre megnyugtató módon rendeződni látszik a pilótanövendékek gyakorlati képzése a mezőgazdasági főiskolán. Ugyanis egyrészt enyhültek az oktatási intézmény anyagi gondjai az utóbbi hetek során, másrészt pedig a Repülőgépes Szolgálat nyíregyházi repülőterén néhány oktatóval és szerelővel a napokban megalakult az a Tréner Kft., amelyik — az ettől a számára gazdaságtalan tevékenységtől megszabadulni akaró állami vállalat, az RSZ helyett — elvállalta a pilótapalánták gyakorlati képzését. — A kft-alakítás gondolata már korábban fölmerült a reptéri oktatók körében, de a főiskolától remélhető viszonylag alacsony összeg miatt — ami a legutóbbi időkig csak 2,5 millióra rúgott — nem volt csábító üzlet egy ilyen célú vállalkozás létrehozása — mondta lapunk kérdésére Horvát Péter, a Tréner Kft. ügyvezetője. — Négy oktatótársammal végül kockázatot vállalva, mégis belevágtunk a társaságalakításba, amely 3 milliós alaptőkével május 26-án létre is jött. A kft-nek egy repülőgéppel és négyszázezer forinttal alapító tagja az RSZ ÁV is, akikkel szerződésben rögzítettük a működésünk feltételeit. Ezek szerint jövő szeptember végéig bérbe adnak a kft. részére további három ZLIN típusú oktatógépet és szükség szerint AN—2-es repülőgépeket kereskedelmi célú repülés végett. A lényeg az, hogy a Tréner a fenti feltételekkel már meg tud- jf; oldani a mezőgazdasági főiskola repülőgépvezetői oktatási igényét. Ráadásul, ahogy az lenni szokott, aki mer, az nyer alapon, a megrendelés is kedvezőbben alakult a vártnál a kft. számára. Időközben ugyanis a főiskola további milliókat kapott erre a célra, sőt a Shell cég 60 ezer liter benzinnel támogatja az iskola plló- taképzését. így mindkét fél, de főként a jövő pilótái számára megnyugtató, hogy hamarosan aláírhatják a főiskola és a Tréner Kft. között az első hatszáz légi óra gyakorlati oktatásról szóló szerződést. A Tréner Kft. tagjai, az RSZ Állami Vállalattal kötött szindikátusi szerződés alapján, a kiképző-repültelésen kívül legnagyobb örömükre — hisz mindannyian a repülés szerelmesei — jogosultak úgynevezett kereskedelmi repülést is végezni. Erre mindjárt jó alkalmat kínált a Fidesszel közösen szervezett szombati gyermeknap a repülőtéren, amikor mű-, és kötelékrepülőbemutató mellett sétarepül- tetést is tartottak a résztvevő fiatalságnak. Kamat, vagy veszteség? Murik Sándor F Iarázs pillanatok voltak a megyei közgyűlés legutóbbi ülésén, amikor az egyik képviselő harmadszor is rákérdezett egy bizonyos ügyre, hogy pontosan, név szerint, ki döntött, ki írta alá az iratot, amely alapján egy pénzügyi tranzakciót lebonyolítottak. A közgyűlés elnöke és a megyei önkormányzat pénzügyi vezetője felváltva válaszolt, igyekezett megnyugtatni a közgyűlés tagjait: nem éri hátrány az önkormányzatot. Kérdező és válaszoló, de a hallgatóság is egyre gondolhatott: bízzunk benne. A történet jóval korábbra nyúlik vissza: a megye privatizációból származó pénzének egy részét, harmincmillió forintot egy vidéki takarék- szövetkezethez tett be kamatozásra az önkormányzat. Nem hosszú időre, csupán 30 napra. Ám időközben beütött a mennykő: csődbe ment a takarékszövetkezet, s szó sincs róla, hogy az önkormányzat automatikusan visz- szakaphatja pénzét, ha kéri. Inkább arról lehet szó, minden ügyességét és kapcsolatát latba kell vetni szakembereinek, hogy a takarékszövetkezet nagy masszájából éppen ez a harminc: — kamatokkal közel negyven — millió visszakerüljön. Reményt keltő tárgyalások vannak, s a vezetők ígérik: a következő ülésig rendben lesz az önkormányzati milliók sorsa. A képviselő kérdései azért csak megmaradnak. Hogyan mérték fel a megye vezető szakemberei partnerük helyzetét7 Miért egy kis szövetkezethez helyezték el a harmincmilliót, holott vannak komoly pénzintézetek, jelentős háttérrel? Nem tekinthető-e hazardírozásnak ez a tranzakció? Megér ő néhány százalékkal magasabb kamat ilyenfajta rizikót? Kinek az érdeke volt mindez? A vezetők — akik intézkedtek ez ügyben — válasza a helyszínen megnyugtató volt, legalábbis nem volt alapos ok arra, hogy kétségbe vonják a pénz meglétét. Nem kétséges azonban, hogy többen feljegyezték határidő- naplójukba, s meglepő volna, ha a legközelebbi ülésen nem e 30 millióról érdeklődnének újra. J Szomj Balázs ATtJuravÉTRE KOMMENTAR Áthelyezett kiállítás Bodnár István ■ * idegzuhanyként érte a t—i megye művészetpártoló I I közönségét, amikor minden előzetes egyeztetés nélkül bejelentették, hogy az idén nem Nyíregyházán rendezik majd meg az Országos Népművészeti Kiállítást, hanem Budapesten. Ráadásul a népművészek országos seregszemléje jubileuminak is számít, mert a mostani tárlata tizedik. A szabolcsiak kérésére húsz évvel ezelőtt a Népművelési Intézet nagyon helyesen úgy döntött, hogy Nyíregyházának adományozza a kiállítás örökös rendezési jogát. A megyeszékhely ezt követően az esemény rangjához méltóan gondos és jó házigazdának bizonyult, valóban reprezentatív és látványos módon mutatta be hazánk legjobb népművészeinek alkotásait, munkáit. Rangos elismerésnek bizonyult a Gránátalma-díj is, amelyet rendre a megye adományozott. Nem hiányzott a látogatók serege sem, akik két — utoljára pedig három — évente szép élményekkel távoztak a tállatról. A mostani jubileumi kiállítás is a szokásos gondos felkészüléssel indult. A szervezők elkészítették a terveket, a megye és a város kellő anyagi támogatás ígéretével járult hozzá a rendezvényhez. A seregszemlét a Nyírségi Ősz rendezvénysorozat idejére tűzték ki, s ez még az év elején is a Magyar Közművelődési Intézet jóváhagyásával találkozott. Aztán derűit égből villámcsapás, egy levélben közölték a szervezőkkel, hogy a fővárosban rendezik meg a népművészeti kiállítást, amelyet aztán a múlt héten meg is nyitottak a Magyar Néprajzi Múzeumban. Mondják, a bemutató korántsem olyan látványos ugyan mint Szabolcs megye székhelyén (csupán néhány szobában zsúfolódott össze a bemutatandó tárgyak tömkelegé), de hát mint hallani szoktuk, Budapest az Budapest, hogy is vetekedhetne egy vidéki rendezvény az ottanival? Hosszan lehetne persze ellenérveket sorakoztatni ennek a gondolkodásmódnak a tarthatatlanságáról, s arról, hová vezet, ha egyetlen adminisztratív intézkedéssel megfosztanak egy várost egy rangos, hét határra szóló eseménytől, és mindent Pestre zsúfolnak össze. Mindenestre nem szabad ebbe belenyugodni. Ha már a tizedik népművészeti kiállítással ez a csúnya eset fordult elő, legalább a továbbiak rendezési jogát kapja visz- sza Nyíregyháza. Addig is, nagyon helyesen, a jogfosztott város és a lelkes szervezők visszatekintő kiállításon kívánják majd ősszel bemutatni az ösztönző szabolcsi tárlatokra készített legszebb népművészeti alkotásokat. NézŐ^orí|
