Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

1992. június 29., hétfő EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország rovata * ŐRSZEM Ha üres a lakás... Cselényi György Nyíregyháza (KM) — Me­gyénkben igen elszapo­rodtak a lakásbetörések. Czimre Józsefet, a Nyíregy­házi Rendőrkapitányság be­törési alosztályának vezető­jét arra kértük, a ház- és la­kástulajdonosoknak adjon néhány tanácsot: értékeik védelméért mit tehetnek. Annál is inkább, mivel itt a nyári szabadságolások ide­je, amikor is az emberek az otthonaikat hetekre el­hagyják. — Ha valaki hosszabb időre elmegy hazulról, ajánlatos a házmestert vagy a szomszé­dot megkérni, időnként a laká­sunkat nézze meg, s ellenő­rizze le — válaszolta a tapasz­talt nyomozó. — Az ajtókra szereltessünk 2-3 biztonsági zárat. A riasztókészülék alkal­mazása is javallott. Czimre József megemlítette azt is, hogy emeletes házak­ban az otthon tartózkodók az épületben megforduló idege­neket jól figyeljék meg annak érdekében, ha bűncselek­ményt követnének el, akkor a rendőrségnek jól használható személyleírással szolgálhas­sanak. Ha gyanús személye­ket látnak, vagy velük találkoz­nak, értesítsék a rendőrséget. Ki lehet gyanús? Például az, aki a lakásokba ilyen-olyan ürüggyel becsenget. Az ilyen emberek legtöbbször, arra kíváncsiak, a kiszemelt helyen otthon tartózkodnak-e. Ha nem, s a bűncselekményhez kedvezőek a körülmények, az elkövetéséhez hamarosan hozzá is látnak. — Azok is szóljanak a rend­őrségnek, akik ajtókifeszí- tésre, beszakításra utaló zajt hallanak — folytatta a sza­kember. — Megtörtént, lakás- betörés során az egyik lakó ajtórecsegésre, -ropogásra fi­gyelt fel, de nem tett semmit, mert azt hitte, a szomszédja megrendelésére szerelők dol­goznak. így a bűnözők, saj­nos, zavartalanul tevékeny­kedhettek. Az utóbbi időben Nyíregy­házán ismeretlen tettesek a magánlakások sérelmére so­rozatosan követnek el betöré­ses lopásokat. A helyszínekről főleg arany ékszereket, mű­szaki cikkeket, készpénzt, va­lamint értékesebb ruhanemű­ket tulajdonítanak el. Az ékszereket, a készpénzt, továbbá az értékpapírokat igyekezzünk olyan helyre el­dugni, ahol a bűnöző valószí­nűleg nem fogja keresni. A ruhásszekrényt lehetőleg mel­lőzzük. Tekintettel arra, hogy az értékesebb műszaki cikkek nem rejthetők megfelelően el, ezért azokat a távollétünk ide­jére célszerű valamelyik ro­konnál, megbízható szom­szédnál elhelyezni. — Kérjük, hogy akik a lakásbetörésekről, vagy bűn­tettekről, vagy azok elköve­tőiről érdemleges adattal, in­formációval rendelkeznek, tu­dassák azt a rendőrséggel — fejezte be Czimre József, a betörési alosztály vezetője. Eltűnt emberek Nyíregyháza (KM) — Bónizs József százados, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának munka­társa gyakran foglalkozik el­tűnési ügyekkel. Az ilyen jel­legű eseteknek van-e nyári sajátossága? — kérdeztük. — Az emberek nyári eltűnése főként a felelőtlen fürdéssel, illetve kirándulás­sal függ össze — tájékozta­tott Bónizs József. — Gya­kori, hogy gyerekek, vagy it­tas személyek, virtuskodó fia­talok mély vízbe mennek. Az egymás folyón való átúszásra biztatása is számos tragé­diához vezetett. Pusztán az úszni tudás nem elegendő. Például megtörtént: valaki a folyó túlsó partjától már csu­pán néhány méterre volt, amikor az ereje végképp elfo­gyott. Talán mondanom sem kell: vízbe fulladt. Aztán említ­hetem a nemzetközi Tisza- túrán résztvevő fiatal lány esetét, aki a csónakjával a fáradtság, vagy ki tudja, mi miatt felborult, s a víz elsodor­ta. — A meleg hónapokban az utazási vágy sokakat kerít hatalmába, de azt jó néhá- nyan — elsősorban fiatalok — elfelejtik közölni szüleikkel, akik kétségbe esve fordulnak a rendőrséghez — szólt a százados. Aztán nemegyszer kiderül, a gyerekek készültek az útra, a kalandra, hiszen je­lentős pénzösszeget, nagy mennyiségű ruhát, illetve a személyi iratokat vittek magukkal. Tehát, a jelek sze­rint, vissza szándékoztak térni, csak a hozzátartozóikra nem voltak tekintettel. Az ef­féle ügyekbén folytatott nyo­mozások a rendőrségnek gyakran adnak nagy és feles­leges munkát. A nebulók olykor a rossz iskolai bizonyítványuk miatti szülői felelősségre vonástól tartva vágnak neki ország- nak-világnak. Szerencsére, az idén az MRFK-nak még ilyen esethez nem volt sze­rencséje. Ha a papa és a mama úgy véli, a gyermekük eltűnt, akkor először célszerű a ro­konokat és a barátokat végig­járni, megkérdezni. Ha ez nem vezet eredményre, te­gyenek bejelentést a rendőr­ségen. — Ha már az eltűnésekről beszélgettünk, hadd ragad­jam meg az alkalmat arra, hogy egy konkrét ügyben kér­jem a lakosság segítségét — veti fel a nyomozó. — A 19 éves Fakó Zsolt, Nagyvar- sány, József Attila u. 6. szám alatti lakos idén március 12- én reggel 8.30 órakor azzal távozott el otthonról, hogy lemegy a Tiszához. Saját készítésű hálót, mellyel ha­lászni szokott, személyi iga­zolványt, a munkakönyvét,, körülbelül 800 , forintot, égy- tőrkést, távcsövet-,’ spórttás-1 káját, valamint plédet yjtt 'rna- gával. Azóta nem .látták: Az apa március', 26-án a vásá- rosnaményi rendőrségen be­jelentette, hogy a fiától kapott, egy képeslapot, melyet nagy­varsányi ABC falán lévő postaládába dobtak be. A rendőrség kéri, hogy akinek Fakó Zsolt tartózkodási he­lyéről, vagy az eltűnésének körülményeiről tudomása van, jelentse a legközelebbi rendőri szerveknek. Vendégeink a hüllők Kígyók, békák a vadasparkban Nyíregyháza (KM — Cser- venyák Katalin) — Hova­tovább, az számít lassan meglepetésnek, ha a sóstói vadasparkba rendszeresen látogatók nem találnak majd újabb, eleddig ismeretlen jövevényeket, szerzemé­nyeket a kifutókban, ketre­cekben. Hosszan sorolhatnánk, csak az utóbbi hónapokban hány újdonsággal gyarapodott az állatállomány, most elég, ha csak annyit említünk: az országban egyedül itt látható dibovszky- és dávidszarvas, továbbá rövid ideje itt él az egyetlen „magyar állampol­gárságú” kanadai hód is, aki nemét tekintve fiú, s annyira jól érzi magát, hogy már nagyszabású építkezésbe is kezdett. A slágere azonban ennek a nyárnak a páviánokon kívül — bízvást mondhatjuk — a Ka­zahsztán fővárosából, Alma- Atából érkezett hüllőkiállítás. Kubai óriáskígyótól gyönyörű zöld ausztráliai levelibékáig rengeteg látnivalót talál a ven­dég. Csak néhány ízelítőül: Délkelet-Ázsia trópusi erdei­ben honos gyíkokat, afrikai és közép-ázsiai teknősöket, sötét színű tigrispitont, Afganisztán sztyeppéiről, félsivatagos te­rületeiről származó mezei gyí­kokat, mérgükben szilvás­gombóc nagyságúra puffadó indiai bikabékákat is megcso­dálhat a látogató. Egyik érde­kesség még az amuri sikló, amit, ha hiszik, ha nem, hazá­jában macska helyett tarta­nak, ugyanis legalább olyan szorgosan egerészik, mint nyávogó kollégája (ezek után már csak az a kérdés, melyik kelt nagyobb riadalmat: a Balázs Attila felvételei Sivatagi gyík (agáma) konyha kövén tekergő sikló, vagy a padláson rágcsáló egérke.) Az alma-atai — úgy is mondhatnánk — „utazó” ál- latkert egyébként maszek cég. Mint Helena Vikova és Vologya Falkov, a cég két képviselője elmondta, hat évvel ezelőtt álmodták meg, s egy éve jött létre a gyűj­temény. Szponzorokat ke­restek, s úgy tartják fenn a város szélén egy házban, ter- ráriumokban elhelyezett hül­lőállományt. Április óta járják az országot (a honvédség meghívására jöttek hazánk­ba), eddig voltak Szentesen, Szolnokon, Cegléden és Nagytarcsán, de a legjobban itt érzik magukat, így máris megegyeztek a park vezetői­vel: szeptember elsejéig itt maradnak, aztán jövő április­ban visszajönnek újra, de akkor már hoznak magukkal krokodilt is. Egészen sajátságos egyéb­ként az a tárlatvezetés, amit Helena produkál: számára a legtermészetesebb, ha látja, a látogató sem fog megijedni, belenyúl a terráriumba, s hol egy boát, hol egy levelibékát kap elő onnan, közben lelke­sen magyaráz magyarral ve­gyített orosz nyelven, s az a legérdekesebb, hogy eddig még senki nem panaszkodott, nem érti, mit mond. Az élmény itt a legfontosabb, ami a vadasparkban éri az embert: egészen közel érzi magát a természethez, amelytől oly annyira elszakadt, s ahová — akárhogy vesszük is, de — folytonosan visszavágyik. Miről ismerik meg egymást? Egy nem létező népről Ferenczy Europress Bu­dapest — Két szerelmes nemcsak hangról, illatról, szeméről ismeri fel a má­sikat, hanem homlokáról, kezéről és egyéb sajátos je­gyekről is. Erre egy jeruzsá- lemi kísérlet derített fényt, melynek során 72 férfit és nőt kértek fel: becsukott szemmel és befogott orral válasszák ki kedvesüket három-három, azonos korú, magasságú és alkatú sze­mély közül. Az eredmény meglepte a kutatókat, ugyanis a tesztelt személyek a másik fél hom­lokát megtapintva, a vártnál jóval nagyobb biztonsággal — 58 százalékban felis­merték egymást. A második menetben kinek-kinek kézről kellett rá­ismernie társára. Ez 69 százalékban volt sikeres, s különösen a hölgyek brillí­roztak, akik elmondták: a párjuk kézfején található, jellegzetes, szőrzet, segítette az azonosítást. A vizsgálatban résztvevők 20-30 évesek voltak. Közü­lük 16 házaspár volt,' a többi­ek évek óta együttéltek. Sztriptízes rablók 6 férfi és 5 nő kirabolt egy masszázsszalont Eschwe- genbent amíg a nők az ön­kéntes, műsoron kívüli sztriptízzel elyonték1? vendé­gek és a személyzet figyel­mét, addig a férfiak kiürítet­ték a kasszát. A zsákmányt — 1700 márkát — egy nőgyógyász segítségével ta­lálta meg a rendőrség. Nem veszítették el azonosságtudatukat Moszkva (AN) — A szovjet államhatalmi rendszer 1924- ben egyetlen tollvonással „megszabadult” a nyugat­szibériai Teleut járástól, s et­től kezdve ojrotokként, majd pedig később altájiként kezdte feltüntetni az itt élő nemzetiséget. A teleutok en­nek ellenére sem veszítették el azonosságtudatukat és anyanyelvűket, és nemzeti­ségi kultúrájuk számos jel­legzetességét is megőrizték. A szovjet lapokban 1988 tá­ján jelentek meg az első írá­sok a nem létező népcso­portról. A teleutok Nyugat-Szibéria déli- részén; a Kemerovó kör­nyéki falvákban élnek. Az 1989-es népszámlálási adatok szerint ma már csak alig két és félezren vannak. A nyelvészek többségének véleménye, szerint, a teleutok nyelve egyike az altáji nyelvek egyik déli dialektusának és a türk nyelvek keleti hun ágához tartozó kiriz-kipcsak nyelvcso­porthoz köthető. Külső jegyei­ket tekintve a teleutok az euró­pai és mongoloid.típus keve­rékéi.' . A XVlI-XVlII. században a teleutok nomád életmódot foly­tattak, és főképpen állatte­nyésztéssel foglalkoztak. Lo­vat, szarvasmarhát, birkát és Nyugat-Szibéria déli részén, a Kemerovó környéki falvakban élnek a teleutok . ................................. MTI-fotó tevét tenyésztettek. A XX. szá­zad elején telepedtek le, s ettől fogva gazdálkodási módjuk megegyezett az orosz parasz­tokévá!. .................... A teleutok a bőrdíszmű- .vesség utolérhetetlen meste­rei. Az itteni lószerszámok a legkényesebb igényű gyűjtő igényeit is kielégítik. Táplálkozási szokásaik nagyjából meg­egyeznek az oroszokéval, ta­lán csak az ün­nepi asztalra szánt húsosde- relyék méretét tekintve vannak különbségek. A teleut nemzeti kultúra része a népviselet is, amelyet immár 250 éve őriznek, csakúgy, mint a hagyományos esküvői vi­seletét. Még él­nek olyan idős emberek is, akik tudják a régi es­küvői, mulató, altató és sirató dalokat, akik még emlékez­nek az ősi me: sékre, legen­dákra, találós kérdésekre. A teleutok 1990 júniusában megalakították szövetségüket, amelynek célja a népi ipar- művészeti és egyéb hagyo­mányok megőrzése. A nem létező nép nagyon is létező képviselői remélik, hogy már a közeljövőben helyreáll az igazságosság és akkor majd újra büszkén nevezhetik magukat teleutoknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents