Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
RtíOalis Előretekint az „MG” malis" kérdések M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — Befejeződött a tanév a mezőgazdasági főiskolán is, a végzős hallgatók éppen a mai napon vehetik át a diplomájukat. Az intézményből kikerülő ifjú mezőgazdasági gépész-üzemmérnökök és a repülő-üzemmérnökök boldogsága azonban korántsem felhőtlen, ugyanis jelenleg nehezen tudnak elhelyezkedni. Ha most kevés a munkalehetőség, szükség van-e a főiskolai képzésre? A megváltozott igényeknek, a társadalmi kihívásoknak hogyan tud megfelelni az iskola? — ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Varga Lajos főigazgató-helyettessel. • A főiskolán végzett gépészek eddig főleg termelőszövetkezeteknél, állami gazdaságoknál, míg a repülősök a MALÉV-né! és a Repülőgépes Szolgálatnál helyezkedtek el. Az átalakulások, a leépítések miatt lecsökkent a munkahelyek száma. Nem bizonytalan így a főiskolai képzés jövője? — Egy felsőfokú oktatási intézmény sem vonhatja ki magát napjaink gazdasági-társadalmi változásai alól, tehát mi sem. Hozzá kell azonban most már szokni, hogy nem a nagyüzemeknek, hanem a kis- és középgazdaságoknak kellenek a szakemberek, ott kell keresni az elhelyezkedési lehetőségeket. Minőségi csere kell a mezőgazdaságban, szükség lesz olyan üzemmérnökökre, akik a kisüzemek szakavatott mindenesei, vagyis folytatni kell a képzést. A repülőgépes tulajdonviszonyok is változóban van napjainkban. Kisvállalkozások, magánvállalatok alakulnak, amelyek kisgépeket üzemeltetnek majd, nem mondhatunk le tehát a repülő-üzemmérnökök képzéséről sem. S ne feledkezzünk el a város és a tájkörzet érdekeit szintén szolgáló, jól felszerelt repülőtérről, sem, amelyet már most is jelentős forgalom jellemez. • A megváltozott igényeknek hogyan felel meg a főiskola? — Követjük a változásokat, a társadalom igényeit, ezt jelzi az új, korszerűsített tanterv. Hallgatóink tanulnak többek között kereskedelmi, pénzügyi, jogi, közgazdaságtani ismereteket is. Olyan szakemberekké képezzük őket, akik nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban manuálisan is elvégzik a munkát. Nemcsak az irodából kell tudniuk irányítani a tennivalókat, hanem nekik is menniük kell dolgozni, s így segítik kis közösségüket. Az oktatás során közelebb kerülnek a vállalkozás, a kis- gazdálkodás szelleméhez is. • Bár szóban már sokat beszélünk a kisgazdálkodás- röl, a farmergazdaságról, a gyakorlatban még nemigen látni ilyen egységeket, vagyis nincs még irányt mutató példa a fiatalok előtt. Kinek a feladata a „népszerűsítés ”? — Mi az iskolában megadjuk a szemléletet, például azt, legyen öröme abban, ha az apjával a kisüzemben együtt dolgozhat. A végzett hallgatóink szerepe felsőfokú ismereteik alapján a kisgazdaságokban fel fog értékelődni: fontos feladatuk lesz mondjuk a termény eladása, a növényvédő beszerzése, a hitel felvétele. Azonban mi hiába képezzük ki az embereket, ha nincs kisüzem. A kormánynak kellene lépnie ebben a kérdésben, a privatizáció, a földkérdés még nem megoldott, még nem gyorsult fel ez a folyamat. Az üzemek aprózódá- sával lesz munkahelyük a hallgatóknak, sőt, még kétszer ennyien is el tudnának helyezkedni. • Egy kimutatás szerint a mezőgazdasági szakemberek számát tekintve Európában utánunk már csak Albánia áll, minden más állam előttünk jár. Be tudjuk-e hozni ezt a lemaradást? Dr. Varga Lajos ELEK EMIL FELVÉTELE — Ez a lemaradás tulajdonképpen az egész magyar felsőfokú oktatásra jellemző. A. főiskolai, egyetemi hallgatók létszáma a nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony. Ezért az új oktatási irányvonal szerint a felsőoktatást oly mértékben kell fejleszteni, hogy az elkövetkező 5—6 évben megduplázódjon az oktatásban résztvevő hallgatók száma. Ennek érdekében változtatni kéH a felvételi rendszert, illetve épületek, laboratóriumok felújítását, korszerű műszerekkel való felszerelését tervezi a kormány. A népgazdaságot a jelenlegi válságból csak jól felkészült szakembergárda tudja kimenteni. Az érettségizett fiatalok nagy részét tovább kellene képezni, hogy bevonva őket az oktatásba, inkább szakmát szerezzenek, mintsem a munkanélküliek magas számát növeljék. Nyugaton is azt tapasztalhatjuk: ha a fiatal nem talál munkahelyet, az egyik tanfolyamot végzi a másik után, míg valamelyik képesítéssel el nem tud helyezkedni. Amikor egy gazdaság válságban van, a legjobb befektetés az oktatás fejlesztése. • Említette a felvételi rendszer korszerűsítését is. Ezen a területen hogyan lehet előbbre lépni? — A felvételi elbíráláskor nagyobb súlyt kell kapnia a középiskolai eredménynek; illetve a több órás írásbelinek, mint a pár perces szóbelinek. Jelenleg az írásbeli és a szóbeli felvételi azonos értékű. Némi nyitást jelent főiskolánk életében, hogy a középiskolai II—III—IV. osztályos érdemjegyek, valamint az érettségi alapján úgynevezett „százalékponttal” is bekerülhetnek a főiskolára hallgatók. A mező- gazdasági üzemmérnök és a mezőgazdasági gépészüzemmérnök szakra jelentkezők között ezt már tavaly óta alkalmazzuk; ez alapján rangsoroljuk a hallgatókat. Tovább kellene nyitni úgy, hogy az érettségi eredménye alapján kerüljön be a főiskolára a fiatal. Természetesen a nyitott főiskola, a dupla beiskolázás nem jelenti azt, hogy a diplomát mindenki meg is szerzi. Arra azonban lehetősége van, hogy helyt álljon akkor is, ha a középiskolában gyengébben szerepelt. Időközben ugyanis rádöbbenhet arra a hallgató, hogy az itt tanulandó téma igenis érdekli. • A nappali oktatás mellett még több más képzést is nyújt a főiskola. Hogyan értékelhető a tájkörzetben betöltött szerep? — Az általános továbbképzés keretében tavaly közel 800 fő vett részt tanfolyamainkon. Szaküzemmérnöki képzést tartunk például számítás- technika, áruforgalmi, műszaki-gazdasági szakokon. Új kezdeményezés a televízió által indított gazdaképzés, amellyel kapcsolatban konzultációs központ van nálunk. Részt veszünk a munkanélküliek át- és továbbképzésében. Tárgyalások vannak arról is, hogy hamarosan Kárpátalján is bekapcsolódunk az ott induló gazdaképzésbe. Remélem, sikerült bizonyítani, hogy milyen sokirányú és jelentős feladatok várnak a mezőgazda- sági főiskolára. Marik Sándor Nem akármilyen kirn * hívás elé nézünk; l\ I európai módon kel- I \l lene megoldani azt az átmenetet, amelynek során az „egyenlőség társadalma’’ után a jelentős vagyonbeli különbség útjára lépünk. Ráadásul nálunk itt, Szabolcs-Szat- már-Beregben, Nyíregyházán mintegy csillapítottan jelennek meg az új feszültségek. Hiszen néhány kivételtől eltekintve nincsenek olyan kiugró jövedelmek, amelyek a gazdaság csúcsait jelentik, mert azok — természetüknél fogva — nemzetköziek, s törvényszerűen a nagyvárosokhoz világ- de legalábbis Európa- centrumokhoz kötődnek. Mindenesetre nyilvánvalóak azok a konfliktusok, amelyek egyik oldalán a csirkelábat is kifillérezve vásárlók, a másikon a legújabb Toyota Cabriót megvásárlók között vannak. Ez utóbbit ugyanis Nyugaton is csak a vagyonos felső-középosztálytól feljebb állók vehetik meg maguknak. Nyíregyházán történetesen már fut ilyen autó, ami azt feltételezi, hogy akár százszoros fizetés-, illetve jövedelemkülönbségek is vannak. Rendkívül nehéz az ilyesmiről véleményt mondani, pedig a maga természetes valóságában roppant egyszerű is egyben: vagy van az embernek pénze, vagy nincs. A kérdés ezek után még mindig kettős. Hogyan lehet elviselni a rendkívül szűkös anyagiakat és miként lehet „szalonképesen" — tehát nem sértően, kihívó módon — élni a gazdagsággal. Borzasztóan nagyok, és egyre nőnek a kontrasztok. Egyfelől a félmillió munkanélküli és a sok létminimum határán élő ember, másfelől olyanok, akik azt sem tudják, mit csináljanak a pénzükkel. Pesten például már topless fodrászat is van. Itt csak olyan fodrásznők dolgozhatnak, akik nem csupán mesterfokon tudják szakmájukat, de hajlandók arra is, hogy fedetlen keblekkel dolgozzanak, természetesen luxus környezetben. A hírről hallva nemcsak bi- zsergető, hanem elgondolkodtató kérdések is eszembe jutottak. Ki fizetheti meg az egy- és több ezer forintos árakat, amelyek itt honosak? Tudom, volt már lottónyertes és futballcsapat-szponzor (aki nem sajnált pár ezrest, hogy a bajnoki két pont után ezen ellazító műintézményben juttassa kikapcsolódáshoz és pihentető szépüléshez aranylábú kedvenceit), de vannak „egyszerű” vendégek is. Számomra azonban a topless fodrászatot kitaláló és üzemeltető kéményépítő iparos-vállalkozó ama nyilatkozata volt főképp emlékezetes (a Privát Profitban olvastam), amelyben hajmosó lánynak akarta meghívni a tavalyi Miss Hungary-t, amikor az illető hölgy az ismert viták miatt kissé maga alatt volt. Kesernyésen tudnám elképzelni, hogy Magyarország Szépe hajmo- sólany legyen egy mégoly elegáns topless fodrászatban is. Az ötlet amúgy briliáns, de egy mai újgazdag — a hozzá hasonlók számára kiadott lapban megjelent — nyilatkozata számomra jelzésértékű is egyben: mivé lehet ez az ország, ha pár millióval a zsebben már ilyen ajánlatokat lehet tenni, egyáltalán tehető, egyáltalán felvetődik ennek lehetősége. /A TARTALOMBÓL: • Féljünk-e az atomtól? • Pátyod erős gyökerei • Aki tudatlan, kiszolgáltatott Szejlf Vilmos festményei Fiatalság özei egy hónapig gyönyörködhettek az érdek: * lődőlja vásárosnaményi művetődési kpzpont- -d \ ^ ban kiállító festőművész képeiben. Tt mintegy félszáz festmény keresztmetszetét adja a Szatmárnémetiben (9{pmánia) élő képzőművész alkotásainak• íMegyénk. művészetbarát közönsége korábban a vajai múzeumban láthatta a jellegzetes erdélyi tájakat — városokat, falvakat— megidéző, hivalkodó harsányságoktól mentes festményeket. JT művész elvontabb —főként a hangulati- ságra koncentráló — képei (bár felfedezhetők, rajtuk, a modem irányzatokjegyei) is mindig megmaradnak.a mindenki számára értelmezhetőség határain belül. Lehetne ragozni a dolgot, feszíteni az íveket, egyrészt a kaviáros, pezsgős vacsorák, másrészt a nyugdíjasmenűk (egész napra jutó egy kifli, fél liter tej) között. De nem ez a célom, hiszen nem minden gazdag emberre a feltűnésvágy, a pazarlás a jellemző. Az egyik első magyar milliárdos például valószínűleg nyíregyházi, mégsem képezi szóbeszéd tárgyát, mert szerény, mértéktartó. A nagy kérdés tehát: mit tehetünk, miként kell (vagy lehet) viselkednünk akkor, amikor az utóbbi évtizedek mesterségesen fenntartott, de a legszélesebb rétegekre érvényes létbiztonsága és a csupán mérsékelt gazdagság — viszonylagos jólét — után ránk törnek a piacgazdaság törvényei, a nem tíz-, hanem százszoros, ezerszeres jövedelmek okozta konfliktusok és azok következményei. Egyfelől a nélkülözés, másfelől a már szinte értelmetlen luxus. Mi kell ahhoz, hogy a két oldal tolerápa, egyáltalán elviselje egymást, és hogyan tudja elviselni? Ki miként éli meg az addig legfeljebb nyugati filmekben látott különbségeket? S okak számára hirtelen jött a gazdag- ■ ság, mások számara szegénység. Nem hiszem, hogy erről hallgatnunk kellene. De mit mondjunk? Egy feltaláló, egy sokak számára munkaalkalmat, jó jövedelmet teremtő vállalkozó, például legyen kiemelkedően gazdag, tőle ne sajnáljuk. Egy ügyeskedő, egy masok rovására vagyonosodó ne érdemeljen megbecsülést. Ám mai, átmeneti világunkban nem húzhatók ilyen egyértelműen határok. Tudomásul kell venni, hogy mindenki sajátos szemüvegen át nézi napjaink jelenségeit. Egy biztos: sok minden vérforraló. De talán már egyre többen tudnak válaszolni a kérdésre: jobb-e a szürke egyenlőség? rpyfr I 9 / m. m I m, [ pj\ ■]/\ I nj : \ ■ M \ «^i K mi - g i M I K %Rvígaíéria Rorgandó milliól-c
