Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-25 / 149. szám
HATTER Kelet-Magyarország 3 1992. június 25., szerda ISMÉT KÉT KARRAL Tiszabecs a határon túlra is tekint Egyre inkább középpontba kerül Tiszabecs Tiszabecs (KM — M. Magyar László) — Hosszú évtizedeken keresztül Tiszabe- csen csak akkor járt idegen, ha véletlenül eltévedt. A határ megnyitása óta azonban megélénkült az élet, most már nemcsak az ország belsejébe vezet az út, hanem a határon túlra is. Mind többen fedezik fel a környéket, ami nem is csoda: a táj gyönyörű, a Tisza tiszta és vadregényes. Persze nemcsak örömből áll az élet, hanem jócskán jelentkeznek problémák is a nagy forgalomnak, illetve a nehéz gazdasági helyzetnek köszönhetően. Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Balogh Sándorral, Tiszabecs polgár- mesterével. Sok a munkanélküli — A termelőszövetkezet életképtelensége miatt sok a munkanélküli a községben — kezdi sorolni a gondokat a polgármester. — Sajnos, nincs munkalehetőség, a vállalkozásokhoz pedig nem rendelkeznek anyagi háttérrel az itt élők. Pályázat útján lehetőségünk nyílott arra, hogy felvegyünk nyolc közhasznú munkást, valamint még egy személyt, aki irányítja, szervezi őket. Április óta dolgoznak, rendbetették a kijelölt fürdőt, felszámolták a zugszemét-l erakó-helyeket. — Korábban jellemző volt, hogy a helybeliek a folyóhoz hordták le a szemetet, amit a víz elsodort, de szerencsére ez ma már nem jellemző. A kijelölt szeméttelep 1988-ban épült, bár a szervezett szemétszállítást még nem sikerült megvalósítani. Az önkormányzatnak nincs Tá energiája, a lakosságot nem akarjuk újabb adóval terhelni, s a szövetkezet szintén nem tud segíteni. Tetézi a problémákat a határátkelő is, hiszen kihat az ellátásra, a közrendre és a közbiztonságra. — Rengeteg német csoport jár hozzánk, a turisták előtt ismertek lettünk. Tiszabecs most kezdi felfedezni magát, keresi a lehetőségeket — folytatja Balogh Sándor. — A falusi turizmussal kapcsolatban a helybeliek 26 pályázatot nyújtottak be, s ebből 14-re nyertek is támogatást az Idegenforgalmi Alapból. Éled a turizmus Volt, aki fürdőszoba kialakítására kért pénzt, másnak bútorra kellett vagy külön bejárat építésére, egy fehérgyarmati lakos pedig kempinget akar itt nyitni. Úgy érzem, sikerült felébreszteni az érdeklődést a falusi turizmus iránt, amely talán nemsokára húzóágazat lesz. Az ellátásra nemigen lehet panasz, az ABC mellett több kisebb üzlet is működik, sőt diszkontáruház is nyílt, számítva a határforgalomra. A községben található még vasárnap is nyitva tartó üzlet. Az önkormányzat tervei között szerepel az általános iskola tetőszerkezetének és az óvoda falainak a felújítása. Ezekre már tavaly megkapta a pénzt a település, a munkálatokat pedig a termelőszövetkezet építőbrigádja vállalta el. — Azt nem tudjuk még, mennyit kap a határátkelő abból az 500 millió forintból, amit a kormány adott a megyének. Azt a pénzt majd olyan dolgokra fordítjuk, amit saját erőből nem tudnánk megvalósítani. A határon elsősorban a közvilágítást kellene felújítani, jelenleg nincs gazdája. Fejleszteni a határt A beszélgetés során a település jövője is szóba kerül. — Remélem, hogy a határforgalomnak köszönhetően nem fog csökkenni a lakosság létszáma. Hivatásos határőrökként fiatal emberek jönnek, akik talán majd le is telepednek. Nagyobb lenne a lehetőség, ha nemzetközi határrá fejlesztenék ezt az állomást. Akkor talán a vámosok is letelepednének, üzlethelyiségek kialakításával pedig munkalehetőség is lenne. Úgy látom, egyre inkább középpontba kerül Tiszabecs. Eddig félkezű emberként csak az ország belsejébe mutatott, most azonban már a másik karjával átnyúlhat Ukrajnába is — mondja befejezésül Balogh Sándor... A nagydoktori várományosa Nyíregyháza — (KM) — Az országban az egyik legismertebb kultúrtörténeti publikáló. Élvonalbeli folyóiratokban, heti- és napilapokban közel 100 cikke jelent meg és négy kis monográfiát is elkészített. Szerencsés alkat, hiszen hobbija egyben a munkája is. Kevésbé ismert témát, a „Kultúra és politika, művelődéspolitika a posztpluralista rendszerben 1946 őszétől 1948-ig” dolgoz fel, ebből készül fel a nagydoktori értekezés megvédésére. N. Szabó József kandidátus, főiskolai tanár, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola politológiai tanszéke oktatója kutatásával politikai pártok figyelmét is felkeltette. — Magyarország számára a pluralista korszak az együttműködés szempontjából példa lehet — mondja a 43 éves kutató. — A modernizáció, az újjáépítés érdekében az FKGP, a Nemzeti Parasztpárt, a szociáldemokraták és a kommunisták fogtak össze. Modell értékű lehet ez a pluralista demokratizmus, amelyet a kommunista párt monopo- lisztikus törekvése elsöpört. A N. Szabó József HARASZTOSIPÁL FELVÉTELE koalíciós korszak politikája természetesen valamennyi pártot érdekli, főleg az FKGP- t, hiszen abban az időben a kisgazdák a legjobb, legszínvonalasabb pártot alkották. Szerencsésnek érezheti magát Szabó József, hiszen az egypárt rendszerben senkinek nem volt érdeke, hogy a pluralizmus korszakát ilyen mélységig feltárja. A háború utáni három év politikájának, művelődéspolitikájának kutatását még az egyetemen kezdte el, azóta kitartott ennél a témánál. Hihetetlen mennyiségű szakirodalmat gyűjtött össze, amely, ahogy ő fogalmazta, alkotói rendetlenségben hever dolgozószobájában. A siker rendkívül módon ösztönző — vallja. — Egyik cikk, vagy monográfia vonzza a másikat, ez adja a hajtóerőt. A családom maximálisan egyetért a munkámmal, feleségem például németre fordítja a cikkeimet. A kis monográfiák után egy nagyot is szeretne megjelentetni Magyar kultúra — világ- kultúra címmel, ehhez kiadót keres. Hamburgban az egyik neves német történeti szociológiával foglalkozó folyóirat fogadta el cikkét és jelenteti meg az idén. Külföldi konferenciákon sincs gondja a kevésbé ismert magyar nyelvvel, hiszen határainkon túl németül tartja az előadásait. Szerinte nem jelent hátrányt az, hogy nem Budapesten készíti publikációit, a privilégiumok, megkülönböztetés kora lejárt. A főiskola és az önkormányzat támogatja a tudományos munkában. Politikai szerepet eddig sem vállalt, pluralista szemlélete alapján valamennyi politikai pártot tiszteli. A közfunkciók nem vonzzák, a tudományos jellegű megbízatásokat viszont elfogadja. A főiskolán a TDDSZ helyi vezetője, a Debreceni Akadémiai Bizottság kultúrtu- dományi bizottságának titkára, a Nyíregyházi Tudományos Alapítvány kuratóriumának tagja, a Szabolcsi Akadémiai Bizottság (most szerveződő) szekció titkára posztjára kérték fel. Az Országos Tudományos Kutatási Alap főiskolai nívódíját is megkapta. Csak este hétig dolgozik, szerinte a folyamatos éjszakai munka teljesen kifacsarja az embert. Humorát soha nem veszti el, az elmélyült, komoly munka mellett egy poén, egy tréfa soha nem hiányozhat. A nagydoktori címhez ez is dukál... (Spoleto olasz város elemi iskolájának egyik tanítónője összegyűjtötte azokat a mondásokat, fogalmazásrészleteket, melyeket diákjai bib- liaóráján hallott. A kötetből a La Repubblica nyomán idézünk.) KEZDETBEN VALA „Istennek nincs mamája, ő önmagát teremtette meg." Kilencéves, 1990 „A Bibliát Noé írta. Volt egy lúdtoll, meg a tinta. Noé olaszul írt. Aztán lefénymásolták. ” Nyolcéves, 1990 A TEREMTÉS „Isten teremtette a földet, a fákat, a virágokat, a gyümölcsöket, az öregeket, a gyerekeket, az eget, a felhőket, a világot, a betegségeket, a legyeket, a szúnyogokat, a cápát, a vulkánkitörést, a földrengést. Ezért mozognak a hegyek, és ezért vannak a földrengések. Mindenki hibázhat. Most már nem tudja jóvátenni. ” Hétéves, 1990 „Isten betegségeket is teremtett, ki tudja, milyen céllal. Mikrobákat, vírusokat teremtett, még az is lehet, hogy jó dolgot akart csinálni, de a teremtés rosszul sikerült neki. ” Tízéves, 1991 „Ha lezuhan egy repülő, Isten nem menti meg. Vannak fontosabb dolgai is. De ha a repülőn kétszázan vannak...” Hétéves, 1990 BŰNBEESÉS „Ha mindenki jó lett volna, akkor az újság se létezne, hiszen soha, semmi se történt. ” Tízéves, 1991 „Néha Isten is hibázik. Szerintem amikor az emberek háborúznak, Istennek közbe kell lépnie. Az emberek olyanok, mint a gyerekek. Amikor a gyerekek veszekednek, a papájuk közbelép. ” Tízéves, 1991 Szövegelés Nézőpont) Sóstó jövőjéért Balogh Géza M úzeumfalu, parkfürdő, Paradise szabadidőközpont, Vadaspark, Igrice nyaralófalu — látszólag az égvilágon semmi sem köti össze ezen intézményeket. Hacsak az nem, hogy mindegyik Nyíregyházán található, még közelebbről, a Sóstón. Vezető munkatársai kedden az ifjúsági szabadidő központban találkoztak, hogy véleményt cseréljenek, álláspontjaikat egyeztessék, s majdan cselekedjenek is az egykor szebb napokat látott üdülőkörzet jövőjéért. Abból• indultak ki, hogy a Sóstón működő, s kimondottan az idegenforgalomból élő intézmények érdeke azonos: hozzájárulni a megyehatáron is ismert pihenő- s szórakozóhely megkopott nimbuszának helyreállításához. A megbeszélés résztvevői sajnálattal állapították meg, hogy a városi önkormányzat eddig nem sokat törődött a Sóstóval. Azok az épületek, melyek a Sóstó igazi hangulatát adták, lassan az enyészeté lesznek, a parkokra, a közterületekre mind kevesebb figyelem jut, újra kell értelmezni a közbiztonság fogalmát... hogy csak a legégetőbb gondok egynémelyikét említsük. A tanácskozásra összegyűltek úgy gondolták, tovább már nem várhatnak az önkormányzatra, szerény eszközeik mozgósításával, összevonásával nekik, maguknak kell lépni, hogy legalább néhány területen előbbre lehessen jutni. Éppen ezért elhatározták, hogy indulásképpen közösen készítenek egy Sóstót bemutató prospektust, benne az esztendő még hátralévő programjaival, s pótolják az egyik legnagyobb hiányt, felállítanak egy központi információs irodát, ahol mindent megtudhat az ide tévedt idegen a környékről a napi praktikus tanácsok mellett. Manapság mind többet hallani az alulról jövő kezdeményezések fontosságáról, ám a konkrét kezdeményezésekről annál kevesebbet. Ez a sóstói megbeszélés a ritka kivételek közé tartozik. Egy igen fontos kísérletnek is felfogható, melynek sikere, vagy kudarca jó néhány más területen is éreztetheti majd hatását. A végeredmény ezért nem lehet közömbös nekünk, Sóstót szerető közembereknek sem. A magyar—német érdekeltségű nyírteleki AGROGEP Kft. megkezdte az amerikai gyártmányú JOHN DEERE LX—188 kistraktor hazai forgalmazását. A géphez a nyírtelkiek többféle kiegészítő munkaeszközt gyártanak. így alkalmas fűnyírásra, összegyűjti a levágott füvet, járdaseprésre. ELEK EMIL FELVETELE Kommentár Zsebből zsebbe Máthé Csaba egye mindenki a ke7 zét a szívére és habozás nélkül vallja, az nem létezik kis hazánkban, hogy tavaly mindösz- sze 53 újságárus, 19 nővér, 1 műtős, 9 karosszérialakatos, 14 ruhatáros és 4 szemetes kapott mindössze borravalót saját szakmájában. Szerintem most a többiek kárörvendően mosolyognak, mondják is, minek vallottak be egyetlen fillér hálapénzt is. Harmadik éve hozza nyilvánosságra— nem név szerint — az APEH azon szakmák listáját, amely úgymond borravalósak. A szakmabeliek harsány kacajjal fogadhatják az összeállítást, hiszen annyira alacsony azoknak a száma, akik borravalót fogadnak el. Az összegről már nem is merek beszélni, ez már adótitok. És ilyenkor hogy tudom sajnálni a falatozó- és hamburgerárusokat, akik átlagosan 35 ezer forintot buktak az egész évi munkájukon, de ennek ellenére nem zárnak be, a veszteség ellenére csak kínálják a debreceni párost, vagy a hot dogot. Hogy miből élnek, azt ne tőlem kérdezzék? Továbbra sem növekszik az orvosoknak szánt borravaló összege, kaptam is emiatt két éve eleget doktor ismerőseimtől, akik kikérték maguknak, hogy ne egy sorban emlegessem őket a jelentős magánpaciensekkel rendelkező szakorvosokkal. Ők ugyanis még a közelébe se érnek a hálapénzt adóknak. A jattot pedig akárhogy nézzünk, nagyon nehéz ellenőrzni, főleg számszerűen. Az a megoldás, hogy minden fodrász, benzinkutas, kozmetikus,' pincér mellé állítsunk adóellenőrt, az azért utópia. Persze az ellenőrzések gyakorisága, a bírság emelése mindenképpen az APEH-re, valamint a Vám- és Pénzügyőrségre tartozik. Utóbbi főleg az országba lávaszerűen beömlő kávét és szeszt próbálja ellenőrizni, és megvámolni. Az egész adatszolgáltatásban talán egy valami fix és többé kevésbé vitathatatlan: a bérből és fizetésből élők átlagos jövedelme 1991-ben 206 ezer forint volt. Itt nem lehet sok mellébeszélés, hiszen minden kifizetés papíron szerepel. Ugyanezt megkérdőjelezném azoknál a szakmáknál, ahol például átlagos évi jövedelemként 135 vagy 159 ezret mutattak ki. A poén az egészben, hogy a becsületességi rangsorban ők még előbb járnak azoknál, akik évek óta a veszteséget mutatják ki. Vajon jövőre mit terveznek?
