Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-23 / 147. szám
1992. június 23. HATTER TRAFÓ-TRÓFEA el a munkahelyteremtési támogatást » Elmés szerkezet tekercseli a toroidtrafót. SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Nem kártyázták Nyíregyháza (KM—Sz. J.) Nem akarok előhozakodni sem a Szalay-féle fizikával, sem a Faraday-törvénnyel, de az biztos, hogy a transzformátorok fontos szerepet játszanak a civilizációban, felhasználási területük sokoldalú. Van egy nyíregyházi cég, mely kifejezetten e fe- szültségatalakitó berendezés gyártására szakosodott, nem is kevés eredménnyel. Termékeik jelenleg is „transzformáinak” Sevillában, a Makovecz-ház fény- és hangeffektus rendszerének tápegységeként. Az egész akkor kezdődött, amikor tavaly szanálták a BEAG Elektroakusztikai gyárat. Hajnal Lajos, aki a trafóüzem vezetőjeként jól ismerte a piacot, hiszen nagyrészt külső megrendeléseket teljesítettek, bejelentette vásárlási szándékát a szanáló szervnek az épületre és a technikai berendezésekre. Valódi marketing 3—4 hónap után a kft. megkapta a vásárláshoz a kedvezményes hitelkonstrukciót. Hogy a start jól sikerüljön, több helyre is nyújtottak be pályázatokat. Nyertek az ÁFI területfejlesztési pályázatán és nagyon sokat köszönhet a vállalkozás a megyei munkaügyi központnak, akiktől munkahelyteremtési támogatása révén egyelőre 13 fő foglalkozását vállalhatták. Igen mozgalmas lesz a nyár, sokasodnak a megrendelések, szeptemberig biztos a piac. Az első öt hónap takarékos indulása, az eleddig régi személyes kapcsolatokon alapuló kereskedelmi tevékenység után eljött az ideje a valódi marketingnek. Ez dr. Mogyorósi Péter munkaterülete, aki fontos nyugati tapasztalatok birtokosa, ugyanis nemrég jött haza Svédországból, ahol vendégfizikus volt. Ó véletlenül bukkant rá a nagy reményekkel kecsegtető üzemre. S bár szegedi, máris megvan a kötődése Nyíregyházához. Szerinte a trafógyártás külön tudomány, külön szakma. Német gépeken Jól karbantartott, főleg német gépeken dolgoznak egy műszakban. Tekercselőberendezéseik világszínvonalúak. A technológiai szint, a munkaszervezés, s hogy szinte minden dolgozó minden munkafázishoz ért, rugalmas, komplex termékelőállítást eredményez. Az ex-trafóüzem legjobban képzett, legmegbízhatóbb dolgozói közül választottak munkatársakat. A foglalkoztatottak nagy része nő, mechanikai és elektroműszerészek. A vállalkozásszervezés során egyik ötlet adta a másikat. Most eljutottak odáig, hogy bízvást elmondhatják: hamarosan a magyar trafópiac egyik rangos képviselői lesznek. Amíg a többi régebbi, hasonló profilú cég megrekedt, a kommersz, nem túl tetszetős transzformátorok nagy tételű előállításánál (melyek arról is híresek, hogy igen zajosak és rövid életűek), addig ebben az üzemben az univerzális szakemberek az univerzális gépeken igényes piacra rendezkedtek be. Nagy sikert aratott például első jelentős bemutatkozásukon, a kelet—nyugati expón toroidtrafójuk, mely a hagyományossal ellentétben cyűrű alakú, kis térigényű, de nagy hatékonyságú. Gazdagodás holnapután A gyártmányfejlesztés folyamatos, hiszen mindennapos az egyedi, különleges rendelés, a magas követelmény. Termékeik ott találhatók az orvostechnikai berendezésekben, dolgoznak kooperációban is. Gyártottak vizsgálólámpát, tűmegsemmisítőt, vérmelegítő készüléket. De az elektro-, a híradás-, a világítástechnikai szakmában is jól cseng már a nevük. Valami olyasmire találták ki a munkahelyteremtési támogatás rendszerét, mint ami a H és M Trafó Kft-nél megvalósult. Hosszú távú üzletpolitikájuk szlogenje is lehetne a bizakodás: nem baj, ha holnap nem leszünk gazdagok, holnapután is megelégszünk vele. És elégedettek a dolgozók is. Van biztos munkahelyük, nem rossz fizetésük, a munkatempót pedig már megszokták. Bár még csak öt hónap telt el, de talán már hamarosan bővítésen törhetik a fejüket. Szociális étkezés drágábban? Rangsorolni a pénztárcája miatt Nyíregyháza (KM — T. K.) — Többet kell fizetni ezentúl a szociális jelzővel felcímkézett ebédért — panaszolták többen is Nyíregyházán az érintettek. Rebesgették, hogy akár a dupláját is elkérik az igencsak szerény, esetenként diétásnak is beillő fő fogásért. Miért történhet ez? — kérdeztük Román Demeternét, az Egyesített Szociális Intézmény módszertani csoport- vezetőjét. — Az eddigi gyakorlat bizonyos elemeit minősítettük helytelennek, ezért az élet Tárca w&mmamm diktálja a változást. Arról van szó, hogy a megállapított térítési díj három tétel — a nyugdíj nagysága, az életkor és az adott intézmény étkeztetési normájának — függvénye. Ez utóbbi igen eltérő módon játszott közre a kikalkulált díjban, s arra jutottunk, nem szabad büntetni a nyugdíjasok egy részét csak azért, mert olyan helyről hordja az ételt, ahol az drágább. A megyeszékhely önkormányzatának egészségügyi és szociális bizottsága elé is bevitte a számításokat Románná. A július elsejétől érvényes térítési díjak csak a nyugdíj nagyságát és az életkort veszik alapul. Ha a nyersanyagnorma teljes összegét fizeti valaki, akkor naponta 55 forintért kapja az ebédet. így ez havi 1650 forint, ha a normaköltség 80 százalékát téríti, akkor 1320, ha hatvanat, 990, ha a negyven százalékát kell fizeteni, úgy 660, míg a legolcsóbb összeg 330 forint a húsz százalékos díj esetén. Különösen a Jósavárosban élő nyugdíjasokat érinti az új szabályozás, mivel június 30- án megszűnik a pihenőházban, az Ungvár sétány 19. alatt az étkezés és az egyik iskola konyhája főzi majd a szociális ebédeket. Jelenleg 631 nyugdíjas összesen 14 helyről hordja haza az ebédet naponta. Pontosabban a szociális gondozók viszik ki most már 400 idős, beteg, önellátásra alig-alig képes embernek a szociális jegyeket még mindig magán viselő ebédet. A valós igény szerint jóval többen lennének a megyeszékhelyen, de rangsorolni kell a város pénztárcája miatt: általában a legrászorultabbak részesülhetnek ebben az ellátásban. csöndhideg kór-szoba szendéről gő félhomálya körülöleli a kiterí- tett testet. Félig kitakart, bozontos mellkason felsejlő leukop- laszt-kereszt. Fájdalompecsét. A műtőasztalra kényszerített nyomorúság föllélegezhet egy pillanatra. Leeresztett pillák mögött bizonyossá válik a sokszor megálmodott vágy. Aki nedves kendővel törölte egykor a földig alázott názáreti kín-töviskoszorús fejét, megérkezett, lm, így lön testté a szorgos szeretet, a meg nem alázkodó, igyekvő ragaszkodás, a hit a megsebzett feltámadásában. * Emlékszem, szőlőfürtöt hoztál. Alig mozduló ajkaim közt szétolvadtak az opálzöld szemek, majd az éjszaka azték- savalyú álom-őrülete riasztotta szívem halkuló dobbanásait, megérezted szenvedésem pokolmélységeit, és lágy-édes hangod rántott vissza a hurokvető semmibe ugrás elszántságától. A test megmaradt. Keresztjét ledobva várta a talán mégis-megfeszíttetést. A domb alatt meghúzódó, oroszlántestű város fényei bevillantak a csönd-homály szoba vibráló ablakain. A huszonnégy tabletták elúsztatták a fájdalom éjféli hajóit. És te ott ültél az ágy melletti, egyetlen székemen, és sírtál feltarthatatlanul. * Észrevétlen magasult fölém a semmi, mint pince mélyén felgyülemlő Kállai János Nyarak szénmonoxid. A félig fulladásban elzsibbadt érzelmek kavarogtak, és te ott ültél egyetlen székemen. Sírtál. Hiszem, hogy értem zuhogott a gyémánt-gyöngy- patak. A mellközépre aplikált, drappbarna keresztért, a fájdalom kikönnyezhetetlen hullámaiért, és mindenért, ami már akkor sem volt a miénk. Szürke-nyugalmú szemtükreidben felragyogtak a szánalom örvényei. Lehúztál már ott, akkor magadhoz, és hínáraiddal fogva tartasz azóta is. Mert úgy feküdtem ott, mintha oltalmazó ke,zeid közt nyugodnék, aprócska, munkától karcsúsodon tenyéröbleid mozdulatlan pihekönnyűségében. Azóta csodálom minden kis ujjpercedet, a szamócaszín pörsenéseket, hegeid gyöngyházszín holdsarlóit. Mert ezekkel a kezekkel simogattál, amikor bután elestem a magasba vivő lépcsősoron. Ösztönös, féltő mozdulattal kaptál felém, és megcsókoltad (félredobva a kényszeres önkontroll mindenkori józanságát) felhorzsolt öklömet, vergyöngyös ujjaimat. •k Most, hogy keresztjeim magasodnak, és ismét hordozom a sunyilopakodású szenvedés terheit, vágyom bársonyos csöndedet, megértő nyugalmadat, a kórterem-magány veled megosztottságát, és félve óhajtom azt a fájdalmat is, ami társaddá ten, bár néhány halkne- szű pillanatra csak. Mert odakint megint hideg, nagyon hideg van. Csukd be nyitón ablakomat, húzd el a függönyöket, hogy ne surranhasson közénk a végső elszakadás szétziláló, szívtikkasztó nyara. Kelet-Magyarország 3 Nézőpont) Mindennek ára van Balogh Géza Kf olléganőmet megállj Htja ismerőse az utcán. Tanácsot kér, hol fogadnák nyári munkára a tizenhat éves fiát. Tudja ő persze, hogy szinte reménytelen a helyzet, hiszen a komoly felnőnek ezreit bocsátják el nap mint nap az üzemekből, de így együtt hátha ki tudunk valamit találni. Még a pénz sem fontos, csak a gyerek dolgozhasson. Ő már ki is fundálta. Ad ötezer forintot a lapterjesztő vállalatnak, mely lehetővé teszi, hogy a fiú egy hónapon át újságkihordóként dolgozzon, majd a hónap végén fizettség gyanánt a gyerek markába nyomja az ötezrest a vállalat pénztárosa. Az a lényeg, hogy a gyermek dolgozzon, mert csak így tudja megbecsülni majd a forintokat. Szájtátva bámultam az utcai diskurzust, s mint kiugrott tanító, a pedagógusok Nobel-díját — ha lenne ilyen — legszívesebben annak az asszonynak adtam volna. Mert rájött valamire, amiről a szülők, s az iskolák többsége rendszeresen megfeledkezik: felismerte az életre való nevelés fontosságát. Természetesen nem a forintokról beszélek most csupán, hanem arról a súlyos tényről, hogy az életben semmit sem adnak ingyen. Mindennek ára van. S ha ezt nem tanulja meg siheder korábban az ember, alighanem megkeseredett felnőtt lesz belőle. Ennek a felismerésnek, ha volt valamikor jelentősége, most aztán valóban van. Idegen még ez nekünk, hiszen az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk a viszonylagos biztonsághoz, nemigen kényszerültünk a fogcsikorgató küzdelemre. Hogy aztán melyik volt a jobb, az igazságosabb, az ésszerűbb — egyáltalán, e fogalmak összehasonlíthatóak-e? — aligha eldönthető. Mindenesetre és sajnálom a ma tizenéveseit. Azért, mert úgy érettségiznek le, hogy nem ismerik meg annak a pohár kólának, a titokban elszívott cigarettának az ízét, amit a saját keresetükből vettek meg a falusi, kisvárosi presszók valamelyikében. Pedig még a víznek is más az íze, amit én húztam fel a kútból. Szivattyúpróba a nyíregyházi tűzoltóknál. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Antialkoholizmus Szőke Judit észeg disznónak time tulálja a népnyelv az ■ ■ emberi méltóságát elvesztett ivót, holott az éppen nem állati szokás. Az emberiség évezredek óta együtt él az alkoholfogyasztás lehetőségével és veszélyeivel. Sajátos, egy humán viszony ez... Érdekes módon azok a kultúrák bizonyultak legeredményesebbnek a túlzott alkoholfogyasztási küzdelemben, melyek magukat nem kiáltották ki absztinens- nek. A zsidó keresztény kultúra a bort nem tiltotta, sőt kultikus elemekkel felruházta, értékké emelte a bor- ivást. S harmonikusan beépítették az étkezési szokásokban megteremtve ezzel a legfontosabbat: az alkoholfogyasztás közösségi kontrollját. A mértéktartás legbecsesebb ünnepeiken is kötelező. Az itallal bánni tudás intelligencia, kulturáltság, kiegyensúlyozottság kérdése. Sok használható következtetésre jutnánk, ha ösz- szehasonlító elemzés alá vennénk az ivási szokások alakulását a különböző népek között, Illetve egy nép történelme során. Nem kell különösebb tudományos felkészültség ahhoz a feltételezéshez, melyek alapját hétköznapi ' tapasztalataink szolgáltatják, hogy az ivási szokások azonnal rossz irányba változnak, robbanászerű károkat okoznak az érték- és normavesztések '. időszakában, egy egész nép lelki traumája esetén: Mindez arról jutott eszembe, hogy a múlt héten országos rendezvénynek adott otthont Nyíregyháza. Terápiás Napok keretében találkozóra gypl- tek össze az alkoholizmus elleni klubok. Nagyon fontos részei a megelőzésnek, a rehabilitációnak ezek a civil szerveződések. Vajon nem lehet, hogy ígéretesebb stratégia az alkohol száműzése helyett az ember megerősítése? Még akkor - is, ha kétségkívül ez a. nehezebb.
